Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • bt 4. fej. 28–35. o.
  • „Iskolázatlan és egyszerű emberek”

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • „Iskolázatlan és egyszerű emberek”
  • Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • Nem „a saját erőnkkel” (Cselekedetek 3:11–26)
  • „Nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk” (Cselekedetek 4:1–22)
  • „Így imádkoztak Istenhez” (Cselekedetek 4:23–31)
  • „Nem embereknek... hanem Istennek” kell számot adnunk (Cselekedetek 4:32–5:11)
  • Megtanulta, mennyire fontos megbocsátani
    A hit példaképei
  • Sokat tanult a megbocsátásról az Úrtól
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2010
  • Legyőzte a kétségeit és a félelmeit
    A hit példaképei
  • Hűségesen kitartott a próbák idején
    A hit példaképei
Továbbiak
Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
bt 4. fej. 28–35. o.

4. FEJEZET

„Iskolázatlan és egyszerű emberek”

Jehova megáldja az apostolokat a bátorságukért

A Cselekedetek 3:1–5:11 alapján

1–2. Milyen csodát hajtott végre Péter és János a templomajtónál?

A DÉLUTÁNI nap fénye beragyogja a templom területét. Istenfélő zsidók és Krisztus tanítványai is ide igyekeznek. Hamarosan kezdődik az imádkozás órájaa (Csel 2:46; 3:1). A tömegben Péter és János a Szépnek nevezett templomajtó felé tart. A nagy zsivajból kihallatszik, amint egy koldus pénzt kéreget. Ez a középkorú férfi születésétől fogva sánta (Csel 3:2; 4:22).

2 Ahogy Péter és János a koldus közelébe ér, tőlük is kéregetni kezd. Az apostolok megállnak, a koldus pedig reménykedve néz rájuk. Péter ezt mondja neki: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked. A názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!” Majd Péter megfogja a kezét, és a férfi, életében először, lábra áll (Csel 3:6, 7). Képzeld el, mennyire ámulatba ejti ez az embereket! Látod magad előtt, amint a férfi csodálkozva nézi az egészséges lábait, és megteszi az első lépéseit? Nem csoda, hogy ugrándozni kezd, és hangosan dicséri Istent.

3. Milyen egyedülálló lehetőségről beszélt Péter a meggyógyított férfinak és a többi embernek?

3 Az emberek izgatottságukban odasietnek Péterhez és Jánoshoz. Salamon oszlopcsarnokában vannak, ahol korábban Jézus is tanított. Péter ekkor elmondja nekik, hogy hogyan történhetett meg ez a csoda (Ján 10:23). Egy olyan lehetőségről beszél a meggyógyított férfinak és a többi embernek, amely többet ér az ezüstnél és az aranynál, vagy annál, hogy visszakapják az egészségüket. Lehetőséget kapnak, hogy megbánják a bűneiket, megbocsátást nyerjenek, és Jézus Krisztus követői legyenek, akit Jehova az élet főközvetítőjének nevezett ki (Csel 3:15).

4. a) Mit igyekezett elérni több befolyásos személy a csoda után? b) Melyik két kérdésre fogjuk megkapni a választ?

4 Milyen rendkívüli nap! Péter meggyógyított egy embert, aki most már tud járni. Ezrek kaptak lehetőséget, hogy megértsék, hogyan szolgálhatják Istent elfogadható módon, és így jelképes értelemben meggyógyuljanak (Kol 1:9, 10). Azonban a történtek miatt több befolyásos személy megpróbálja megakadályozni Krisztus hűséges követőit abban, hogy teljesítsék Jézus parancsát, és hirdessék a királyságról szóló üzenetet (Csel 1:8). Iskolázatlan és egyszerű embereknek tartják őket. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Péter és János tanúskodik a sokaságnak? (Csel 4:13).b És hogyan nézhetünk szembe mi is olyan bátran az ellenállással, mint ők és a többi tanítvány?

Nem „a saját erőnkkel” (Cselekedetek 3:11–26)

5. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Péter a tömeghez beszélt?

5 Péter és János úgy állt ki a sokaság elé, hogy tudta, néhányan közülük nem sokkal korábban Jézus kivégzését követelték (Márk 15:8–15; Csel 3:13–15). Gondolj bele, milyen bátornak kellett lennie Péternek ahhoz, hogy kijelentse, a sánta férfi Jézus nevében gyógyult meg! Nem hígította fel az igazságot. Nyíltan megmondta, hogy a hallgatói bűnrészesek Jézus halálában. Ugyanakkor nem neheztelt rájuk, hiszen tudatlanságból cselekedtek (Csel 3:17). A testvéreinek nevezte őket, és a királyság áldásait emelte ki nekik: ha megbánják a bűneiket, és hisznek Krisztusban, Jehova felüdíti őket (Csel 3:19). Nekünk is bátran és nyíltan kell beszélnünk Isten közelgő ítéletéről. Ugyanakkor soha sem szabad tapintatlannak és nyersnek lennünk, vagy elítélnünk az embereket. Inkább a leendő testvéreinket lássuk bennük, és Péterhez hasonlóan mi is a királyság áldásaira helyezzük a hangsúlyt.

6. Miből látszik, hogy Péter és János alázatos és szerény volt?

6 Az apostolok szerények voltak, nem vártak elismerést a csodáért. Péter ezt kérdezte a tömegtől: „miért meredtek ránk úgy, mintha a saját erőnkkel értük volna el, hogy ő járjon, vagy annak köszönhetően, hogy odaadóan szolgáljuk Istent?” (Csel 3:12). Péter és a többi apostol tisztában voltak azzal, hogy bármilyen jó dolgot vigyenek is véghez, az Isten erejének köszönhető. Ezért alázatosan elismerték, hogy mindenért, amit tesznek, Jehovának és Jézusnak jár a dicséret.

7–8. a) Milyen lehetőséget kínálunk fel az embereknek? b) Hogyan teljesedik ma az az ígéret, hogy minden helyre lesz állítva?

7 Nekünk is szerényen és alázatosan kell végeznünk a prédikálómunkát. Az igaz, hogy Isten szelleme minket nem tesz képessé arra, hogy csoda útján meggyógyítsunk másokat. Abban viszont segíthetünk az embereknek, hogy hinni tudjanak Istenben és Krisztusban. Így ők is lehetőséget kapnak arra, amire Péter hallgatói, vagyis hogy a bűneik megbocsátást nyerjenek, és Jehova felüdítse őket. Minden évben százezrek élnek ezzel a lehetőséggel, és válnak Krisztus megkeresztelt követőivé.

8 Semmi kétség, hogy abban az időben élünk, amikor minden helyre lesz állítva, ahogy arra Péter utalt. 1914-ben létrejött Isten királysága az égben, és ezzel beteljesedtek a próféciák, melyekről „Isten a régen élt szent prófétái által beszélt” (Csel 3:21; Zsolt 110:1–3; Dán 4:16, 17). Röviddel ezután Krisztus irányításával elkezdődött a földön az igaz imádat helyreállítása. Ennek eredményeként milliók váltak Isten királyságának az alattvalóivá, és békében és egységben imádják Jehovát. Levették a régi egyéniségüket, és felvették „az új egyéniséget, amelyet Isten formált az akaratával összhangban” (Ef 4:22–24). Mindez emberi erővel nem lehetséges, csakis Isten szellemével, mint ahogy a sánta férfi meggyógyítása is a szent szellem segítségével történt. Péterhez hasonlóan használjuk mi is bátran és ügyesen Isten Szavát, amikor másokat tanítunk. De bármilyen eredményesek vagyunk is a tanítványképző munkában, az nem a saját képességeinknek köszönhető, hanem Isten szellemének.

„Nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk” (Cselekedetek 4:1–22)

9–11. a) Hogyan reagáltak a zsidó vallási vezetők arra, amit Péter és János mondott? b) Mit jelentettek ki határozottan az apostolok?

9 Péter beszéde és a meggyógyított férfi ugrándozása és ujjongása nagy felbolydulást keltett. A templomőrség parancsnoka, aki a templom biztonságának a felügyeletével volt megbízva, és a magas rangú papok mind odasiettek, hogy megnézzék, mi történik. Ezek az emberek nyilvánvalóan szadduceusok voltak, egy gazdag és politikailag befolyásos szekta tagjai, akik arra törekedtek, hogy fenntartsák a békés kapcsolatot Rómával. Elutasították a szóbeli törvényeket, melyekhez a farizeusok szigorúan ragaszkodtak, és nem hittek a feltámadásban.c Milyen mérgesek lehettek, amikor látták, hogy Péter és János bátran azt tanítja a templomban, hogy Jézus feltámadt!

10 Börtönbe vetették Pétert és Jánost, másnap pedig a zsidó legfelsőbb bíróság elé hurcolták őket. A bíróság tagjai „iskolázatlan és egyszerű” embernek tartották a két apostolt. Úgy gondolták, nincs joguk a templomban tanítani, mivel nem jártak egyetlen elismert vallásos iskolába sem. Ugyanakkor csodálkoztak a nyíltságukon és a meggyőző érvelésükön. Miért tudott Péter és János ilyen hatásosan beszélni? Többek között azért, mert korábban „Jézussal voltak” (Csel 4:13). Jézus nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van (Máté 7:28, 29).

11 A bíróság megparancsolta az apostoloknak, hogy hagyják abba a prédikálást. A rendeleteiknek az akkori társadalomban nagy súlya volt. Alig néhány hete éppen ez a bírói testület mondta ki Jézusra az ítéletet: „Méltó a halálra!” (Máté 26:59–66). Péter és János azonban nem ijedtek meg. Bátran, de tisztelettel ezt mondták ezeknek a gazdag, tanult és befolyásos embereknek: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok. Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk” (Csel 4:19, 20).

A FŐPAP ÉS A MAGAS RANGÚ PAPOK

A főpap képviselte a népet Isten előtt. Az első században ő állt a szanhedrin élén. A magas rangú papok is vezető szerepet töltöttek be. Közéjük tartoztak a korábbi főpapok, így például Annás, valamint azoknak a családoknak a felnőtt férfi tagjai, amelyek közül a főpapot választották (talán 4-5 ilyen család lehetett). Egy tudós, Emil Schürer azt írta, hogy „ha valaki egy ilyen kiváltságos család tagja volt, azt már eleve nagyobb tisztelet övezte”, mint a többi papot.

A Szentírás szerint a főpapok életük végéig megmaradtak a tisztségükben (4Móz 35:25). Abban az időszakban viszont, amelyről a Cselekedetek könyve ír, a Róma jóváhagyásával uralkodó kormányzók és királyok bármikor kinevezhettek valakit főpapnak, vagy meg is foszthatták a tisztségétől. Úgy tűnik azonban, hogy Áron családjából, a papi leszármazottak közül választottak.

12. Mi segít abban, hogy bátrak legyünk, és szilárd legyen a meggyőződésünk?

12 Te is ilyen bátor vagy? Mi az első gondolatod, amikor egy gazdag, tanult vagy befolyásos személynek van lehetőséged tanúskodni? Mit érzel, amikor egy családtagod, egy osztálytársad vagy egy munkatársad kigúnyol a hited miatt? Megijedsz? Ne aggódj, felül tudsz kerekedni az érzéseiden. Amikor Jézus a földön volt, megtanította az apostolainak, hogy hogyan védhetik meg bátran és tiszteletteljesen a hitüket (Máté 10:11–18). A feltámadása után pedig azt ígérte a tanítványainak, hogy továbbra is velük lesz „mindennap a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Jézus irányításával „a hű és értelmes rabszolga” megtanít bennünket arra, hogy hogyan védjük meg a hitünket (Máté 24:45–47; 1Pét 3:15). Ezt a gyülekezeti összejövetelek, illetve a Biblián alapuló kiadványok által teszi. Ilyen például a keresztényi életünk és szolgálatunk összejövetel vagy a „Bibliai kérdések” cikksorozat a jw.org honlapon. Javadra fordítod ezeket? Ha igen, akkor bátrabb leszel, szilárdabb lesz a meggyőződésed, és az apostolokhoz hasonlóan semmi sem tud majd megakadályozni abban, hogy beszélj másoknak a nagyszerű bibliai igazságokról.

Egy testvérnő tanúskodik a munkatársának a kávészünetben.

Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy beszélj másoknak a nagyszerű bibliai igazságokról!

„Így imádkoztak Istenhez” (Cselekedetek 4:23–31)

13–14. Mit tegyünk, ha ellenségeskedéssel nézünk szembe, és miért?

13 Péter és János a szabadon bocsátásuk után rögtön felkeresték a gyülekezet tagjait. A testvérekkel együtt bátorságért imádkoztak, hogy folytatni tudják a prédikálást (Csel 4:24). Péter nagyon jól tudta, hogy ha Isten akaratát szeretné tenni, nem szabad a saját erejében bíznia. Néhány héttel korábban elbizakodottan ezt mondta Jézusnak: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!” De ahogy Jézus megmondta, nem sokkal később Péter megtagadta a barátját és tanítóját, mert félt az emberektől. Azonban tanult a hibájából (Máté 26:33, 34, 69–75).

14 Az elhatározás önmagában még nem elég ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a megbízatásunkat, és tanúskodjunk Krisztusról. Ezért amikor ellenséges személyek megpróbálják elérni, hogy hagyj fel Jehova imádatával és a prédikálómunkával, kövesd Péter és János példáját. Imádkozz Jehovához erőért. Kérj segítséget a testvérektől. Beszélj a véneknek és más érett keresztényeknek a nehézségeidről. Nagy ereje van annak, ha mások imádkoznak érted (Ef 6:18; Jak 5:16).

15. Miért ne keseredjenek el azok, akik egy időre felhagytak a prédikálással?

15 Ha a múltban egy időre felhagytál a prédikálással az ellenségeskedés miatt, ne keseredj el. Gondolj arra, hogy Jézus halála után az apostolok is felhagytak egy időre a prédikálással, de rövid időn belül újra folytatták (Máté 26:56; 28:10, 16–20). Ahelyett, hogy a múlton rágódnál, inkább próbálj meg segíteni másoknak azzal, amit a történtekből tanultál.

16–17. Mit tanulhatunk a tanítványok imájából?

16 Mit kérjünk imában, ha ellenünk fordulnak azok, akik hatalmon vannak? Figyeld meg, hogy a tanítványok nem azért imádkoztak, hogy ne érjék őket próbák. Tisztán emlékeztek Jézus kijelentésére: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Ján 15:20). Ezért azt kérték Jehovától, hogy figyeljen oda az ellenségeik fenyegetéseire (Csel 4:29). Felismerték, hogy az üldözéssel tulajdonképpen próféciák teljesednek be. Tudták, hogy bármit mondjanak is az emberi uralkodók, Isten akarata meg fog valósulni a földön, ahogy arra Jézus rámutatott a mintaimában (Máté 6:9, 10).

17 Mivel a tanítványok szerették volna azt tenni, amit Jehova kér, így imádkoztak: „add meg rabszolgáidnak, hogy mindig félelem nélkül hirdessék szavadat”. Jehova azonnal válaszolt nekik. Hogyan? „Megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek. Egytől egyig áthatotta őket a szent szellem, és bátran hirdették Isten szavát” (Csel 4:29–31). Istent senki és semmi nem tudja megállítani abban, hogy megvalósítsa az akaratát (Ézs 55:11). Bármilyen kilátástalan helyzetben legyünk is, és bármilyen erősek legyenek is az ellenségeink, biztosak lehetünk benne, hogy ha Jehovához fordulunk, ő megadja az ahhoz szükséges erőt, hogy bátran tanúskodjunk.

„Nem embereknek... hanem Istennek” kell számot adnunk (Cselekedetek 4:32–5:11)

18. Mi mindent tettek a jeruzsálemi gyülekezet tagjai egymásért?

18 Az újonnan megalakult jeruzsálemi gyülekezet hamarosan már több mint 5000 főt számlált.d Bár a tanítványok háttere különbözött, szívük-lelkük egy volt. Egységesek voltak, ugyanúgy gondolkodtak, és ugyanazon a véleményen voltak (Csel 4:32, lábj.; 1Kor 1:10). De nemcsak annyit tettek, hogy imádkoztak Jehova áldásáért, hanem erősítették egymás hitét, és ha szükség volt rá, anyagilag is segítettek egymásnak (1Ján 3:16–18). Például az egyik tanítvány, József, akit az apostolok Barnabásnak is neveztek, eladta a földjét, és önzetlenül a teljes összeget felajánlotta azok számára, akik messziről jöttek. Ennek köszönhetően még egy ideig Jeruzsálemben tudtak maradni, és jobban megismerhették az új hitüket.

19. Miért sújtotta halállal Jehova Anániást és Szafirát?

19 Egy házaspár, Anániás és Szafira szintén eladták a birtokukat, és az összeget felajánlották adományként. Úgy tettek, mintha a teljes összeget odaadták volna, de titokban visszatartottak valamennyit az árából (Csel 5:2). Jehova halállal sújtotta őket. Nem azért, mert kevés pénzt adtak, hanem mert rossz volt az indítékuk, és kétszínűek voltak. Nem embereknek hazudtak, hanem Istennek (Csel 5:4). Azokhoz a képmutatókhoz hasonlóan, akiket Jézus elítélt, Anániást és Szafirát is jobban érdekelte az emberek elismerése, mint Istené (Máté 6:1–3).

20. Mit tanulhatunk az adakozásról Anániás és Szafira történetéből?

20 Jehova szolgái ma ugyanolyan nagylelkűek, mint a hűséges jeruzsálemi tanítványok voltak az első században. Tanúk milliói támogatják önkéntes adományaikkal a világméretű prédikálómunkát. Senki sem köteles adni az idejéből vagy az anyagi javaiból. Jehova nem szeretné, hogy kelletlenül vagy kényszerből szolgáljuk őt (2Kor 9:7). Amikor adakozunk, nem azt nézi, hogy mennyit adunk, hanem azt, hogy milyen indítékból adjuk (Márk 12:41–44). Soha nem szeretnénk olyanok lenni, mint Anániás és Szafira. Ne a személyes érdekek vagy az elismerés utáni vágy indítson minket Isten szolgálatára! Inkább utánozzuk Pétert, Jánost és Barnabást, akiket az Isten és az emberek iránti őszinte szeretet ösztönzött erre (Máté 22:37–40).

PÉTER, A HALÁSZ, AKIBŐL LENDÜLETES APOSTOL LETT

A Szentírásban Péternek öt különféle neve van. A héber neve Simeon, melynek a görög megfelelője Simon, és ismert Péterként is, melynek a sémi megfelelője Kéfás. Az apostolt Simon Péternek is nevezik, mely két névnek a kombinációja (Máté 10:2; 16:16; Ján 1:42; Csel 15:14).

Péter apostol egy hallal teli kosárral a kezében.

Péter nős volt, és nála lakott az anyósa és a testvére is (Márk 1:29–31). Halász volt Betsaidában, mely város a Galileai-tenger északi partján terült el (Ján 1:44). Később elköltözött a Betsaidától nem messze lévő Kapernaumba (Luk 4:31, 38). Jézus Péter csónakjában ült, amikor a Galileai-tenger partján összegyűlt sokasághoz beszélt. Közvetlenül ezután történt, hogy Jézus utasítására Péter csoda útján rengeteg halat fogott. Ekkor félelmében térdre esett, de Jézus így bátorította: „Ne félj! Mostantól majd embereket fogsz ki élve” (Luk 5:1–11). Péter a testvérével, Andrással, valamint Jakabbal és Jánossal halászott együtt. Amikor Jézus meghívta őket, hogy legyenek a követői, mind a négyen otthagyták a munkájukat, és vele tartottak (Máté 4:18–22; Márk 1:16–18). Péter a között a 12 személy között volt, akiket Jézus körülbelül egy évvel később „apostoloknak”, azaz ’küldötteknek’ választott (Márk 3:13–16).

Jézus Pétert, Jakabot és Jánost különleges alkalmakkor is magával vitte. Jelen voltak Jézus elváltozásánál, látták, amikor feltámasztotta Jairus lányát, valamint a Gecsemáné-kertben is vele voltak, és osztoztak a bánatában (Máté 17:1, 2; 26:36–46; Márk 5:22–24, 35–42; Luk 22:39–46). Ők hárman és András voltak azok, akik megkérdezték Jézust a jelenlétének jeléről (Márk 13:1–4).

Péter őszinte ember volt, dinamikus, és néha meggondolatlan. Úgy tűnik, hogy sokszor ő mondta el először a véleményét a tanítványok közül. Az evangéliumokban többször szerepelnek az ő szavai, mint a többi 11 apostolé együttvéve. Velük ellentétben Péter sokat kérdezett (Máté 15:15; 18:21; 19:27–29; Luk 12:41; Ján 13:36–38). Ő volt az, aki nem akarta, hogy Jézus megmossa a lábát, aztán amikor Jézus helyreigazította, kérte, hogy a kezét és a fejét is mossa meg (Ján 13:5–10).

Mivel Péter nagyon szerette Jézust, megpróbálta meggyőzni arról, hogy nem kell szenvednie és meghalnia. Jézus határozottan megmondta neki, hogy nem jól gondolkodik (Máté 16:21–23). Jézus földi életének utolsó éjszakáján Péter kijelentette, hogy ha a többi apostol mind megbotlik is, ő nem fog soha. Amikor Jézust letartóztatták az ellenségei, egy karddal bátran megvédte őt, és később egészen a főpap udvaráig követte. Egy kis idő múlva viszont háromszor is megtagadta, majd amikor rádöbbent, hogy mit tett, keserves sírásra fakadt (Máté 26:31–35, 51, 52, 69–75).

Röviddel azelőtt, hogy Jézus a feltámadása után megjelent Galileában az apostolainak, Péter elindult halászni, és több apostol is vele tartott. Amikor Péter felismerte Jézust a parton, beugrott a vízbe, és kiúszott hozzá. Jézus halat sütött reggelire az apostoloknak, és megkérdezte Pétertől, hogy jobban szereti-e őt „ezeknél”, vagyis az előttük levő halaknál. Ezzel arra buzdította Pétert, hogy a halászat helyett inkább azt válassza életcélul, hogy teljes időben követi őt (Ján 21:1–22).

I. sz. 62–64 táján Péter Babilonban, a mai Irak területén hirdette a jó hírt az ott élő nagyszámú zsidó lakosságnak (1Pét 5:13). Itt írta meg az első és valószínűleg a második ihletett levelét is. Jézus „képessé tette Pétert arra, hogy apostol legyen a körülmetéltek között” (Gal 2:8, 9). Péter lelkesen és együttérzően végezte a megbízatását.

JÁNOS, A SZERETETT TANÍTVÁNY

János apostol Zebedeus fia és Jakab apostol testvére volt. Az édesanyja valószínűleg Salómé volt, aki minden bizonnyal Máriának, Jézus anyjának volt a testvére (Máté 10:2; 27:55, 56; Márk 15:40; Luk 5:9, 10). Vagyis lehet, hogy János és Jézus rokonok voltak. János családja jómódú lehetett, mivel Zebedeusnak napszámosok is segítettek a halászatban (Márk 1:20). Salómé Jézussal tartott az útjain, szolgált neki, amikor Galileában volt, később pedig fűszereket vásárolt, hogy előkészítse Jézus testét a temetésre (Márk 16:1; Ján 19:40). Jánosnak valószínűleg saját háza volt (Ján 19:26, 27).

János apostol egy tekercset tart a kezében.

János nyilvánvalóan Keresztelő János tanítványa volt. Ő állt András mellett, amikor Keresztelő János Jézusra nézve ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya!” (Ján 1:35, 36, 40). Miután ezekkel a szavakkal bemutatták Jánosnak Jézust, úgy tűnik, vele tartott Kánába, ahol szemtanúja lehetett az első csodájának (Ján 2:1–11). Az, hogy János az evangéliumában élénken és részletesen beszámol Jézus jeruzsálemi, szamáriai és galileai tevékenységéről, arra enged következtetni, hogy ő is szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek. A hitét bizonyítja, hogy amikor Jézus elhívta, hogy legyen a követője, Jakabhoz, Péterhez és Andráshoz hasonlóan készségesen otthagyta a hálóit, a csónakját és a családi vállalkozást (Máté 4:18–22).

János nem olyan kiemelkedő szereplője az evangéliumoknak, mint Péter. Ám Jánosnak is határozott egyénisége volt. Ezt abból is láthatjuk, hogy Jézus a Boanergesz, azaz a ’mennydörgés fiai’ nevet adta neki és a testvérének, Jakabnak (Márk 3:17). János először nagyravágyó volt, olyannyira, hogy a testvérével rávették az édesanyjukat, hogy kérje meg Jézust, hadd kapják meg a legjobb helyet a királyságában. Bár a kérésük önző volt, egyben azt is bizonyította, hogy valóságos számukra a királyság. A történtek alkalmat adtak Jézusnak arra, hogy az összes apostolának megtanítsa az alázat fontosságát (Máté 20:20–28).

János határozott egyénisége akkor is megmutatkozott, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy egy ember démonokat űzzön ki Jézus nevében, pedig nem is volt a követője. Máskor pedig azt akarta, hogy szálljon le tűz az égből, és semmisítse meg egy szamáriai falu lakóit, mert nem fogadták szívesen Jézust és a tanítványait. Jézus mindkét esetben megfeddte Jánost. Az idő múlásával János nyilvánvalóan kiegyensúlyozottabb és könyörületesebb lett (Luk 9:49–56). Jézus a hibái ellenére is szerette őt. Ezért amikor haldoklott, János gondjaira bízta az édesanyját, Máriát (Ján 19:26, 27; 21:7, 20, 24).

Ahogyan azt Jézus megjövendölte, János tovább élt, mint a többi apostol (Ján 21:20–22). Körülbelül 70 éven át szolgálta hűségesen Jehovát. Az élete vége felé, Domitianus római császár uralkodása idején Pátmosz szigetére száműzték, mert Istenről beszélt és Jézusról tanúskodott. Itt kapta meg i. sz. 96 táján azt a látomást, melyet a Jelenések könyvében le is jegyzett (Jel 1:1, 2, 9). A hagyomány szerint azután, hogy elengedték Pátmosz szigetéről, Efézusba ment, és ott megírta az evangéliumát és a három levelét. Úgy tartják, hogy körülbelül i. sz. 100-ban halt meg Efézusban.

a A templomnál az imákat a reggeli és az esti áldozatok felajánlásakor mondták. Az esti áldozat a kilencedik órában volt, azaz délután három óra körül.

b Lásd a „Péter, a halász, akiből lendületes apostol lett” és a „János, a szeretett tanítvány” című kiemelt részt.

c Lásd „A főpap és a magas rangú papok” című kiemelt részt.

d I. sz. 33-ban körülbelül csak 6000 farizeus lehetett Jeruzsálemben, a szadduceusok pedig még kevesebben voltak. Ez is magyarázatot adhat arra, miért nem akarták, hogy az apostolok továbbra is beszéljenek Jézus tanításairól.

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás