Támadás a vallásszabadság ellen Görögországban

SZERETED-E a szabadságot? A legtöbb ember szereti. Igénylik, hogy szabad véleményt nyilváníthassanak politikai, gazdasági, és vallási kérdésekben — természetesen a jog és a rend keretein belül. Ha valakinek viszont nézetei miatt üldözést kell elszenvednie, a középkor inkvizíciója jut az eszébe.

De mi köze van mindennek Görögországhoz, ehhez a Földközi-tenger keleti részén elterülő szép országhoz? Nos, olyan sajátos helyzet alakult ki ebben a nemzetben, amely teljesen összeegyeztethetetlen a demokratikus szabadságokkal.

A szabadság és jó hírnév veszélyben

Valamikor Görögországot „a demokrácia bölcsőjének” nevezték. 1975-ben ennek megfelelően egy demokratikus alkotmány lépett életbe, hogy szavatolja a nép nagyra becsült szabadságjogait. És a görög kormány csakugyan azon fáradozik, hogy e szabadságjogokat valóságban is biztosítsa.

De akadnak egyesek Görögországban, akik megpróbálják aláásni ezeket a szabadságokat és akik alaposan veszélyeztetik Görögországnak a világ előtt élvezett jó hírnevét. Ezek a lázítók közönséges csőcseléktámadásokat szítottak és szerveztek békés szándékú görög állampolgárok ellen, a köztisztviselőkre pedig nyomást gyakoroltak, hogy rendeljenek el letartóztatásokat és bebörtönzéseket ezek ellen a törvénytisztelő állampolgárok ellen, és vonják meg tőlük alkotmányos jogaikat. És noha ilyen alkotmányos biztosítékok vannak, ennek ellenére most már több év óta ilyen állapotok uralkodnak.

Hogyan jöhettek létre ilyen állapotok? Kik a szenvedő alanyok? És kik a felbujtók? A görög sajtó némi felvilágosítást nyújt e helyzetről.

Támadások és letartóztatások

A Görögország Alkotmánya kimondja: „A görögöknek joguk van békés szándékkal és fegyvertelenül összegyülekezniük.” Az alkotmány azt is kimondja, hogy „sérthetetlen a lelkiismereti vallásszabadság”. Majd hozzáfűzi: „Minden ismert vallás szabadon gyakorolható, és minden vallás imádati szertartásait akadálytalanul gyakorolhatja a törvény védelme alatt.”

Ennek megfelelően, Jehova Tanúi ez év (1986) június 15-én, vasárnap, a larisai (görögországi) filmszínházban összegyűltek több százan békés célból. Bibliai témákat akartak megvitatni, és azt vizsgálták, hogyan lehet ezeket a krisztusi alapelveket mindennapi életükre alkalmazni.

De figyeljük meg, mi történt. A helyi I Larisa napilap így számolt be az eseményről: „Városunkban több százan, főleg [a görögkeleti] egyház tagjai, néhány pappal az élen, gyülekezni kezdtek és nemtetszésüket nyilvánították ki a filmszínházban levő — több mint 700 Jehova Tanúja iránt. Az egybegyűlt tömegnek szemmel láthatólag az volt a szándéka, hogy bármelyik pillanatban behatol a filmszínházba és félbeszakítja a kongresszust.”

Körülbelül három óráig tartott ez az állapot. Végül is a rendőrség oszlatta szét a tömeget. A csőcseléktámadást szító papok hangulatát egy görögkeleti papnak a larisai Eleftheria napilapban idézett következő szavai tükrözik: „Ha a polgármester még egyszer rendelkezésre bocsátja a filmszínházat [a Tanúknak], akkor ásókat ragadunk, és azzal verünk szét mindent!” Egy püspök nyilvánosság előtt is helyeslésének adott hangot.

A larisai I Alithia című napilapban, Sarantos Vounatsos cikkíró a pap eljárásán erősen felháborodott. Megjegyezte, ez a csőcselék is úgy viselkedett, mint az a tömeg, amely hangos „feszítsd a fára” kiáltással Jézus halálát követelte. Erről a larisai csőcselékről ezt írta: „A tömeg ’vezetője’. . .egy őrjöngő pap volt! Fenyegetőzött, szitkozódott, uszította a tömeget. . .és öt percenként ilyen szavakkal szólította fel a bent levőket a mozihelyiség elhagyására: ’Aki nem jön ki, annak beverjük a fejét, ha bemegyünk.’”

Az újságcikk írója egyenesen a paphoz intézte kérdését: „Ön is a farizeusok módjára akar uralkodni? Ha igen, vigyázzon, mert ha így folytatja, nemcsak [Isten] kegyét és irgalmát veszíti el, hanem a miénket is.”

De nem egyedi ez az eset. Az utóbbi öt évben több száz embert tartóztattak le, akik nem a görögkeleti egyházhoz tartoztak, „többek között 890 Jehova Tanúját csupán egyetlen év alatt, 1983-ban” — írta a The Wall Street Journal. Az idén viszont — olvasható az Eleftherotipia című napilapban egy pap megtámadott egy 76 éves Tanút, Vasili Kapelerit, aki bele is halt a bántalmazásba.

Sötét középkorra emlékeztető mentalitás

A baj gyökere a görögkeleti egyház papságában van. Mivel Görögországban a görögkeleti egyház az uralkodó vallás, a papság úgy véli, Jehova Tanúinak nincs létjogosultsága Görögországban. Csőcseléktámadással, erőszak alkalmazásával, bebörtönzéssel, és a bíróságra gyakorolt nyomás alkalmazásával próbálja a papság megfosztani Jehova Tanúit alkotmányos jogaiktól. Már az év elején is történt egy eset, amikor a krétai bíróság a papság ellenállása következtében nem volt hajlandó elismerni Jehova Tanúit törvényes vallásszervezetnek.

A bíróság indoklásában a görögkeleti egyház azt állította, hogy Jehova Tanúi „egy ismeretlen, hivatalosan el nem ismert vallásfelekezet”, és „jogosan nem is nevezhetők keresztényeknek”. Az egyház így vitatja Jehova Tanúinak azt a jogát, hogy legyen imádati célra szolgáló saját épületük, és hogy beszélhessenek másoknak hitükről. Tisztára a középkorra emlékeztető gondolkodásmód, ami az inkvizíció szellemét tükrözi és nem azét az országét, amely „a demokrácia bölcsője”.

Jehova Tanúi nem akarják elvitatni a görögkeleti egyháznak azt a jogát, hogy legyen temploma, és azt prédikálják, ami nekik jólesik. De most, a felvilágosultságnak ebben a korszakában helyes lenne-e a görögkeleti egyház részéről, ha mindenkire megpróbálná rákényszeríteni vallásos nézetét, különösképpen egy olyan demokratikus társadalomban, ahol a legkülönbözőbb nézeteket vallják az emberek? Nos, erre nincs példa egyetlen más nyugati demokráciában sem.

Jehova Tanúi mint krisztusi vallásközösség, világszerte törvényes elismerésnek örvendenek. A legkülönbözőbb politikai nézeteket valló kormányok legálisan megengedték Jehova Tanúinak, hogy imádati termeket építsenek, hogy ott hitüknek megfelelően éljenek. Jehova Tanúi közismert nemzetközi vallásszervezetet alkotnak. Ez abból is látható, hogy több mint hárommillió evangéliumhirdető ténykedik és további ötmillió személy jár el a gyülekezeti összejövetelekre. Ezenfelül, több mint 200 országban és szigeten kereken 50 000 szervezett gyülekezet jött létre.

E tények tükrében képtelenségnek bizonyul a papságnak az az állítása, hogy Jehova Tanúi mint ’keresztény vallás, teljesen ismeretlenek’. A papságnak ez a magatartása alaposan aláássa a demokratikus görög kormány jó hírnevét. De sértő ez a magatartás a világon élő, már milliókat számláló Jehova Tanúi számára is, akik odaadó keresztények és akik tudják, hogy sok hittestvérük már vértanúhalált halt a hitéért.

„Titkos szervezet”?

Ugyanilyen képtelenségnek hat az egyháznak a krétai bíróság előtt elhangzott az a kijelentése is, hogy Jehova Tanúi „titkos” szervezetet alkotnak. Azt állították, hogy nem lehet tudni, valójában mik Jehova Tanúi tanításai, és teljes titokzatosság burkolja őket. . . Nincsenek ’imaházaik’, sem más nyilvános imádati termeik, ahová bárki is szabadon beléphetne. Az imádati szertartásokat teljes titokzatosság borítja.

Az, aki Jehova Tanúit egy kicsit közelebbről ismeri, tudja, hogy ezek a vádak teljesen megalapozatlanok. Tanításaik megjelennek nyomtatott formában. Erről bárki meggyőződhet saját szemével. Összejöveteleik minden békeszerető ember számára nyitva állnak; ingyenesek. Jehova Tanúi az egész világon több millió emberrel folytatnak házi bibliatanulmányozást abból a célból, hogy megismertessék hitnézeteiket az emberekkel. Az Őrtorony Társulat fiókhivatalaiban minden héten több ezren ellátogatnak, akiket a legnagyobb szeretettel fogadnak.

A napnál is világosabb az ellentmondás. Miért nem tudnak Jehova Tanúi Görögországban „imaházakban” összejönni? Mert nem kapnak engedélyt ilyen termek építésére. És ha nem építhetnek ilyen termeket, akkor muszáj valahol összejönniük. Ezért magánházakban gyülekeznek. Nem furcsa ezek után, hogy éppen ez az egyház vádaskodik azzal, hogy titkosak az összejöveteleik? Jehova Tanúi az egész világon több ezer összejövetelre alkalmas épületet építettek. Görögországban, sajnos, erre nincs lehetőségük.

Ezeknek a tényeknek a fényében érthetővé válik, hogy az egyház állításai „nem valami hízelgőt árulnak el a [görögkeleti] egyház szándékáról, sem a híveik felfogásáról”, ahogy ezt a Szaloniki Egyetemen büntetőjogot tanító professzor, John Manoledakisz kifejezte.

Kik a keresztények?

Az első században Jézus és követői ki voltak téve üldözéseknek, csőcseléktámadásnak, bebörtönzésnek, sőt még az erőszakos halálnak is. És kik jártak az élen üldözésükben? Az akkori papok!

Figyeljük meg, mi történt, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból. „A főpapok és a farizeusok. . .tanácskoztak egymással, miként öljék meg [Jézust].” De nem elégedtek meg ezzel: „A főpapok most tanácsot tartottak, miként ölhetnék meg Lázárt is, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és miatta hittek Jézusban.” Végül pedig „a főpapok és a [vallásos] vének rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el” (János 11:47, 53; 12:10, 11; Máté 27:20).

Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta nekik: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is igaznak látszotok kívülről az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel” (Máté 23:27, 28, Ökumenikus fordítás). A papság is gyakran uszított már másokat Jézus tanítványai ellen.

Jézus sehol nem adott olyan utasítást a keresztényeknek, hogy üldözhetnék, bebörtönözhetnék, megtámadhatnák vagy tömeges felvonulással bántalmazhatnák azokat, akik nem értenek velük egyet. Pontosan ezért, az első században élő keresztények nem üldözők, hanem üldözöttek voltak. Üldözőik a papok és az általuk felbujtogatott emberek voltak. Ugyanez a helyzet ma Görögországban is.

Csakugyan „Antikrisztusok”?

A görögkeleti egyház azt is állítja, hogy „Jehova Tanúi voltaképpen nem is tekinthetők keresztényeknek, azaz Krisztus tanítványainak; ellenkezőleg. . .antikrisztusok”.

Mit mond a Biblia az „antikrisztusokról”? Az 1János 2:22 kijelenti: „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az ez antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.”

Isten ihletett Szava szerint tehát az az antikrisztus, aki nem fogadja el Jézust. Jehova Tanúi viszont nagyon is elfogadják! Teljes szívvel hisznek Jézusban, és követik tanácsait! Ez annyira igaz, hogy az, aki nem fogadja el Jézust Isten mennyből alászállt, és itt a földön megfeszített isteni Fiúnak, aki később feltámadt és visszament a mennybe, nem is lehet Jehova Tanúja.

Az tehát, aki azt állítja, hogy Jehova Tanúi „antikrisztusok”, vagy rosszul tájékozott és előítélettől elvakult személy, vagy gonosz szándékú ember.

’A zsidók földi uralmát propagálják’?

A görögkeleti egyház ezenkívül azt is állítja, hogy Jehova Tanúi a zsidók földi uralmát propagálják. Az egyház kijelenti: „Az igazi, de gondosan álcázott szándékuk, amelyet a híveik nagy többsége titokban tart, egy ’világraszóló teokratikus zsidó királyság’ létrehozása, amelynek központja Jeruzsálemben működne.”

Ha megkérdeznék: Hiszik-e ezt Jehova Tanúi, akik most már több millióan vannak, a válasz mindenki részéről ez lenne: Nem! Igaz, volt idő, amikor egyesek úgy vélték, hogy bizonyos próféciák a szó szerinti Palesztinán fognak beteljesedni századunkban, de már több mint 50 éve más nézetet vallanak e tekintetben!

A Példabeszédek 4:18 kijelenti: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig.” Ennek az egyre növekvő világosságnak fényében, amelyet a bibliai jövendölések beteljesedései is megerősítenek, kijelenthetjük, hogy a mai Izrael Köztársasága sohasem fogadja el Jézus Krisztust Messiásnak. Azt állítani, hogy Jehova keresztény tanúi a zsidók Jeruzsálemben székelő földi királyságának a propagálói, merő képtelenség. Jehova Tanúi Isten Királyságának mennyei uralmát hirdetik, úgy, ahogyan azt Jézus is tanította. (Máté 4:17; 6:10.)

Írás-ellenes tanítások

A papság többek között azzal próbál másokat Jehova Tanúi ellen uszítani, hogy azt állítja: Jehova Tanúi nem fogadnak el bizonyos egyházi tanításokat. Elsőként említhetnénk meg itt is a háromság dogmáját. De felmerül a kérdés: Miért kell valakinek a háromságtan dogmáját vallani ahhoz, hogy állampolgári szabadságot élvezhessen?

Jehova Tanúi nem tagadják Jézus istenségét, isteni mivoltát. Elismerik, amit a János 1:1 róla mond, hogy ő „isten”. Az egyház ezzel szemben azt állítja, hogy Jézus nemcsak „isten”, hanem maga a mindenható Isten, aki része egy háromszemélyű, hatalomban és örökkévalóságban egyenlő Istennek.

A Biblia, Isten ihletett Szava mást tanít. E háromságtannal ellenkezőleg, világosan kijelenti: „Mert Isten agy szerette a világot, hegy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta” (János 3:16). Jézus sohasem állította magáról azt, hogy ő lenne a mindenható Isten. Azt mondta: ő „Isten egyetlen-nemzett Fia”. A Szentírás pártatlan olvasása erről győz meg bennünket. (János 3:18; 10:34–36.)

Jézus többször is hangsúlyozta: „A Fiú egyetlen dolgot sem tehet önmagától, hanem csak azt teheti, amit az Atyától látott.” „Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem” (Ökumenikus fordítás). „Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.” „Az Atya nagyobb, mint én vagyok.” És Isten Szava hozzáfűzi: „Maga a Fiú is aláveti magát Istennek” (János 5:19; 6:38; 7:16; 14:28; 1Korinthus 15:28).

A háromságtan tehát Írás-ellenes tanítás. Honnan származik? I. sz. 325-ben a niceai zsinaton fogadták el, amikor a hitehagyott keresztények egy olyan pogány elképzelés mellett foglaltak állást, amelynek gyökerei az ősi Egyiptomba és Babilonba nyúlnak vissza. Will Durant történész The Story of Civilization: Part III. című könyvében kijelenti: „A kereszténység nem semmisítette meg a pogányságot, inkább magába olvasztotta. . . Az isteni háromság fogalma is Egyiptomból származott.” A The New Encyclopaedia Britannica is kijelenti: „Sem a háromság szó; sem maga e fogalom nem fordul elő az Újszövetségben. . . E tan fokozatosan alakult ki több évszázadon át, miközben óriási vitákat kavart.”

Ám ha a görögkeleti egyház hinni akar a háromságtanban, tegye; ez az ő dolga. De egy demokratikus országban ahhoz nincs joga, hogy üldözze Jehova Tanúit, csőcseléktámadást szítson ellenük, letartóztatásokat provokáljon ki vagy megtagadja tőlük az alkotmányos jogokat csupán azért, mert nem hisznek a háromságtanban.

Görögországban a demokráciát meg kell becsülni

Görögország Alkotmánya egyértelmű: „Sérthetetlen a lelkiismereti vallásszabadság. . . Minden ismert vallás szabadon gyakorolható és minden vallás imádati szertartásait akadálytalanul gyakorolhatja a törvény védelme alatt.”

Jehova Tanúi, akik közismertek és nemzetközi törvényes elismerésben részesülnek, nagyra becsülik ezeket a demokratikus elveket. De azt szeretnék, ha Görögország is tiszteletben tartaná ezeket, és nem engedné meg, hogy bármelyik egyház inkvizíciós szemléletét rákényszerítse másokra, és üldözze azokat, akik más nézeteket vallanak.

A görögkeleti egyház papsága jól tenné, ha megszívlelné ennek az első századbeli törvényekben jártas embernek a tanácsát. Ő azt mondta az akkori keresztényeket üldöző papoknak: „Azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a dolog vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok” (Cselekedetek 5:34–39, Ökumenikus fordítás).

Ugyanezen alkalommal Jézus Krisztus követői ezt mondták: „Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.” Jehova Tanúinak is ez az álláspontjuk e kérdésben, és függetlenül a papság követeléseitől, továbbra is folytatják munkájukat Görögországban. (Cselekedetek 5:29.)