ITÁLIAI CSAPAT

A római hadsereg egyik egysége, melyben a cezáreai Kornéliusz centurióként, vagyis századosként szolgált. A Biblia egyedül akkor utal rá, amikor elmondja, hogy Kornéliusz „az úgynevezett itáliai csapat katonatisztje” (Csel 10:1). Ez az itáliai csapat valószínűleg cohors volt, mely elnevezéssel a szokásos római légiótól különböztették meg. A cohors teljes létszáma úgy 600 volt, azaz a légiónak kb. az egytizedét tette ki. Amint a neve is utal rá, ez a cohors alighanem Itáliában toborzott önkéntesekből állt, akik akár születésüktől fogva szabad emberekként, akár felszabadított személyekként római állampolgársággal bírtak.

A bibliavers nem mondja, hogy ez az itáliai csapat Cezáreában állomásozott. Csak annyit mond, hogy egyik katonatisztjének, Kornéliusznak Cezáreában volt az otthona (Csel 10:1, 2, 22, 24).

Kornéliusznak, aki minden bizonnyal itáliai származású volt, és az „itáliai csapat” katonatisztjeként szolgált, Cezáreában volt egy lakása (Cs 10:1). Az is Cezáreában történt, hogy Pál a Fesztusz előtti kihallgatása során a császárhoz fellebbezett az ügyében. Ekkor hajóval Mirába vitték, ahol más rabokkal együtt át kellett szállnia egy Itáliába tartó, gabonát szállító, alexandriai hajóra (Cs 25:6, 11, 12; 27:1, 5, 6). Mivel útközben hajótörést szenvedtek, Málta szigetén kellett tölteniük a telet. Majd Pál valószínűleg i. sz. 59 tavaszán Régiumnál, az itáliai „csizma orránál” érintette először az itáliai földet, és nem sokkal később a Pozzuoli (Nápolyi)-öbölben lévő Puteolinál szállt partra. Itt, Rómától több mint 160 km-re D-re egy hétig a helyi gyülekezettel maradt, és csak ezután ment fel Rómába a Via Appián. Ezen az úton az ’Appiusz piacterén és a Három Tavernánál’ találkozott a római testvérekkel (Cs 28:11–16). Pál valószínűleg az első római bebörtönzésének a vége felé vagy valamivel a szabadon bocsátása után, úgy i. sz. 61-ben írta meg a hébereknek szóló levelét, amikor még Itália területén tartózkodott (Héb 13:24).