Jehova buzgó tanúi töretlenül haladnak előre!

JEHOVA első századi tanúi a bátor és buzgó tettek emberei voltak. Lelkesen hajtották végre Jézustól kapott megbízásukat: „Menjetek . . . , tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket” (Máté 28:19, 20).

De honnan tudjuk, hogy Krisztus első követői komolyan vették ezt a megbízást? Nos, az Apostolok cselekedetei címet viselő bibliai könyvből, amely bizonyítja, hogy ők Jehova buzgó tanúi voltak, akik töretlenül haladtak előre!

ELŐNYÖK ÉS EGYÉB JELLEGZETESSÉGEK

A harmadik evangélium és a Cselekedetek könyve közt fellelhető nyelvi és stílusbeli azonosság közös íróra utal, aki nem más, mint Lukács, „a szeretett orvos” (Kolossé 4:14). Egyedülálló jellegzetességként említhetjük a Cselekedetek könyvében megőrzött beszélgetéseket és imákat. A könyvnek mintegy 20 százaléka beszédekből áll, mint amilyeneket Péter és Pál mondott az igaz hit alátámasztására.

A Cselekedetek könyvét Rómában írták i. sz. 61 körül. Nyilvánvalóan ezért nem említi a könyv Pál apostol megjelenését Cézár előtt, vagy az üldözést, amelyet Néró indított a keresztények ellen i. sz. 64 táján (2Timótheus 4:11).

A Lukács evangéliumához hasonlóan, a Cselekedetek is Theofilusnak van címezve. Abból a célból írták, hogy támogassák a hitet és tudósítást közöljenek a keresztényiség terjedéséről (Lukács 1:1–4; Cselekedetek 1:1, 2). A könyv azt bizonyítja, hogy Jehova keze lojális szolgáival volt. Megismertet minket Isten szellemének erejével és megerősíti az isteni ihletésű próféciába vetett bizalmunkat. A Cselekedetek segít elviselni az üldözést, arra indít minket, hogy Jehova önfeláldozó Tanúi legyünk és építi a Királyság-reménységbe vetett hitünket.

TÖRTÉNELMI PONTOSSÁG

Lukács mint Pál munkatársa, feljegyzést készített közös utazásaikról. Beszélt szemtanúkkal is. Ezek a tényezők, valamint saját kutatásai, a történelmi pontosság tekintetében mesterművé avatják az írásait.

William Ramsay kutató joggal jelenthette ki: „Lukács elsőrangú történész: tényszerű kijelentései nem csupán megbízhatóak, de ő maga teljesen át van itatva igazi történelmi érzékkel . . . Ezt az írót a legnagyobb történészek közé sorolhatjuk.”

PÉTER — A HŰ TANÚ

A jó üzenet hirdetésének Istentől kapott munkáját csakis Jehova szent szellemének az ereje által lehet elvégezni. Ezért, amikor Jézus követői megkapják a szent szellemet az ő tanúivá lesznek Jeruzsálemben, Júdeában és Szamáriában, és „a föld legtávolabbi részéig”. I. sz. 33 pünkösdjén betöltetnek szent szellemmel. Mivel még csak reggel 9 óra van, bizonyosan nem részegek, ahogy némelyek gondolják róluk. Péter megrázó tanúskodást végez, és 3000-en alámerítkeznek. A vallásos ellenállók megpróbálják elhallgattatni a Királyság-hirdetőket, ámde válaszul ez utóbbiaknak az imájára, Isten képessé teszi az ő tanúit arra, hogy bátorsággal szólják az ő szavát. Az újabb fenyegetésekre így válaszolnak: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.” A munka folytatódik, mivel tovább prédikálnak házról házra (1:1-5:42).

Jehova szellemében bízva, az ő tanúi képesek elviselni az üldözést. Ezért a hűséges tanú, István megkövezése után, Jézus követői szétszóródnak, de ezzel csak tovább terjed a szó. Fülöp evangéliumhirdető Szamáriában végzi az úttörőmunkát. Társusi Saul, az ádáz üldöző, meglepő módon megtér. Pál, apostolként, maga is tapasztalja Damaszkuszban az üldözés hevét, de elmenekül a zsidók gyilkos szándéka elől. Egyszóval, Pál csatlakozik a Jeruzsálemben levő apostolokhoz, majd pedig folytatja szolgálatát (6:1-9:31).

Jehova keze az ő tanúival van, ahogyan a Cselekedetek a továbbiakban megmutatja. Péter feltámasztja Dorkást (Tábitát) a halálból. Egy üzenet nyomán Cezáreában hirdeti a jó hírt Kornéliusnak, háznépének és barátainak. Ezeket mint elsőket a pogányok közül alámerítik; ezáltal Jézus tanítványaivá lesznek. A „hetven hét” ezzel véget ér és eljutunk i. sz. 36-hoz (Dániel 9:24). Rövid idővel később I. Heródes Agrippa kivégezteti Jakab apostolt, Pétert pedig letartóztatják. Az apostol azonban angyali segítséggel kiszabadul a börtönből, és ’Jehova szava tovább növekszik és terjed’ (9:32-12:25).

PÁL HÁROM MISSZIÓS ÚTJA

Áldások áradnak ki azokra, akik nem kímélik magukat Isten szolgálatában, mint ahogy Pál sem kímélte magát. Első missziós útja a szíriai Antiokhiában kezdődik. Sergius Paulus és több más személy hívővé lesz Ciprus szigetén. A pamfiliai Pergában János Márk elválik tőlük, hogy Jeruzsálembe menjen, Pál és Barnabás azonban a pisidiai Antiókhiába siet. Lisztrában a zsidók uszítására üldözés tör ki. Bár Pált megkövezik és halottnak vélve otthagyják, ő meggyógyul és folytatja szolgálatát. Végül Barnabással együtt visszatér a szíriai Antiókhiába és ezzel véget ér első missziós utazása (13:1-14:28).

Az első századi másához hasonlóan, a mai Vezető Testület is számos kérdést megold a szent szellem irányítása alatt. A körülmetélés nem tartozott akkor az olyan „szükséges dolgok” közé, mint amilyen ’a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holttól, és a paráznaságtól való tartózkodás’ (15:28, 29). Amikor Pál megkezdi második missziós utazását, Silas is elkíséri, és később Timótheus csatlakozik hozzájuk. Azt a felhívást, hogy menjenek át Macedóniába, gyors akció követi. Filippiben a tanúskodás nyomán zavargás tör ki, aminek bebörtönzés a következménye. Egy földrengés után Pál és Silás kiszabadul, majd prédikál a börtönőrnek és családjának, ezek pedig alámerített hívőkké lesznek (15:1-16:40).

Jehova szolgáinak az ő Szava szorgalmas kutatóivá kell lenniük, amilyen Pál volt, valamint az Írásokat kutató bereabeliek. Az athéni Areopáguson Pál Jehova teremtői mivoltáról tanúskodik és néhányan hívőkké lesznek. Korinthusban oly nagy érdeklődés nyilvánul meg, hogy Pál 18 hónapig a városban marad. Ott írja meg a Thessalonikaiakhoz írt első és második levelét. Elhagyva Silás és Timótheus társaságát, az apostol elhajózik Cezáreába és továbbutazik Jeruzsálembe. Amikor visszatér a szíriai Antiókhiába, véget ér második missziós utazása (17:1-18:22).

Ahogy Pál megmutatta, a házról házra végzett tanúskodás a keresztény szolgálat lényeges része. Az apostol harmadik nagy utazása (i. sz. 52-56) nagyjából a második utazás nyomvonalát követi. Pál szolgálata ellenállást vált ki Efézusban, ahol megírja első levelét a korinthusiaknak. A korinthusiakhoz intézett második levelét Macedóniában írja meg a rómaiaknak pedig akkor ír, amikor Korinthusban tartózkodik. Milétoszban Pál találkozik az efézusi vénekkel, és arról beszél, hogyan tanította őket nyilvánosan és házról házra. Harmadik nagy utazása akkor ér véget, amikor megérkezik Jeruzsálembe (18:23-21:14).

ÜLDÖZÉS HATÁS NÉLKÜL

Az üldözés nem képes elnémítani Jehova hű tanúit. Amikor a csőcselék újból erőszakra vetemedik Pál ellen a jeruzsálemi templomnál, ő félelem nélkül tanúskodik a forrongó tömegnek. A meggyilkolására szőtt összeesküvés meghiúsul, amikor katonai őrizet mellett elküldik őt Félix kormányzóhoz Cezáreába. Pált két évig őrizetben tartják, mivel Félix a megvesztegetési pénzre vár, amely soha nem érkezik meg. Utóda, Festus arról értesül, hogy Pál a császárhoz fellebbezett. Mielőtt azonban Rómába indulna, az apostol felvillanyozó védőbeszédet mond Agrippa király előtt (21:15-26:32).

Jehova szolgái folytatják a prédikálást, őket nem képesek megtörni a próbák. Bizonyosan így volt ez Pál esetében is. Mivel a császárhoz fellebbezett, az apostol Rómába indul Lukács kíséretében i. sz. 58 körül. A likiai Mirában másik hajóra szálltak át. Bár hajótörést szenvednek és Málta szigetén partra szállnak, később egy másik hajó felveszi őket, hogy Itáliába menjenek. Jóllehet Pál katonai őrizet alatt van Rómában, látogatókat fogad és hirdeti nekik a jó hírt. Mialatt a börtönben van, levelet ír az efézusiaknak, a filippieknek, a kolossébelieknek, Filemonnak és a zsidóknak (27:1-28:31).

TOVÁBB MENETELVE

A Cselekedetek könyve megmutatja, hogy az Isten Fia által elkezdett munkát Jehova első századi hű tanúi továbbra is végezték. Igen, Isten szent szellemének erejével buzgón tanúskodtak.

Mivel Jézus korai követői imádságos szellemben Istenben bíztak, az ő keze velük volt. Ezért ezrek lettek hívőkké, és ’a jó hírt az egész teremtésben prédikálták az ég alatt’ (Kolossé 1:23). Természetesen, az igaz keresztények akkor is, és napjainkban is bebizonyították, hogy Jehova buzgó tanúiként menetelnek előre!

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

KORNÉLIUS SZÁZADOS: Kornélius katonatiszt volt, századosi rangban (10:1). Egy százados évi fizetése mintegy ötszöröse volt egy gyalogos katona évi fizetésének, vagyis körülbelül 1200 dénár, de ennél jóval több is lehetett. Nyugdíjba vonulásakor pénzt vagy földet kapott ajándékba. Katonai öltözéke igen sokszínű volt, az ezüst sisaktól a szoknyaszerű ruháig, a gyapjú köpenyig és a díszes lábszárpáncélig. A százados alakulata elvileg 100 főből állt, de esetenként csak mintegy 80 főből. Az „itáliai csapat” tagjait római állampolgárok és itáliai szabadosokból toborozták.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

IMÁDSÁG A HÁZTETŐN: Péter nem önmagát mutogatta, amikor egyedül imádkozott a háztetőn (10:9). A lapos háztető mellvédje valószínűleg eltakarta őt a szem elől (5Mózes 22:8). A tetőterasz egyben a pihenés helye is volt, ahová az utca zaja elől menekültek az emberek az esti órákban.

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

FELTÉTELEZETT ISTENEK EMBERI ALAKBAN: Amikor Pál meggyógyított egy sánta férfit Lisztrában, az ottani lakosok azt hitték, hogy istenek jelentek meg emberekként (14:8–18). Zeusznak, a görögök főistenének volt egy temploma abban a városban, fia, Hermész pedig az istenek hírvivője ékesszólásáról volt nevezetes. Ezért az emberek azt gondolták, hogy Pál valójában Hermész, mivel ő vitte a szót, Barnabást pedig Zeusznak nézték. Az volt a szokás, hogy a hamis istenek bálványképeit virágfüzérekkel vagy ciprus- és fenyőlevelekből készült fonatokkal koronázták meg. Pál és Barnabás azonban visszautasította az ilyen bálványimádó bánásmódot.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

A BÖRTÖNŐR HÍVŐ LESZ: Amikor egy földrengés megnyitotta a börtön ajtaját és megoldotta a rabok bilincseit, a filippibeli börtönőr önkezével akart véget vetni az életének (16:25–27). Vajon miért? Azért, mert a római törvény előírta, hogy a börtönőrnek kell elszenvednie a szökött rab büntetését. A börtönőr nyilván az öngyilkosságot választotta, semhogy a kínzásokkal együtt járó halált kelljen elszenvednie, amely valószínűleg egyes rabokra várt. De közben elfogadta a jó hírt, és „ő és a családja késedelem nélkül alámerítkezett” (16:28–34).

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

FELLEBBEZÉS A CSÁSZÁRHOZ: Mint születésétől kezdve római állampolgárnak, Pálnak jogában állt, hogy a császárhoz fellebbezzen és Rómában álljon bíróság elé (25:10–12). A római állampolgárt nem volt szabad megbilincselni, megkorbácsolni vagy megbüntetni előzetes ítélet nélkül (16:35–40; 22:22–29; 26:32).

[Forrásjelzés]

Musei Capitolini, Róma

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

ARTEMISZ TEMPLOMÁNAK ŐRZŐJE: Demetrius ezüstműves, akit felzaklatott Pál prédikálása, felkelést szított a városban. De a városi jegyző szétoszlatta a tömeget (19:23–41). Az ezüstművesek kis ezüst ereklyetartókat készítettek a templom legszentebb részeinek utánzataként és azokba helyezték a termékenység sokkeblű istennőjének, Artemisznek a szobrát. Több város is versengett azért a megtiszteltetésért, hogy az istennő „templomőrzője” (görögül ne·o·koʹros) lehessen.

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

NEHÉZSÉGEK A TENGEREN: Amikor az Euroaquilo néven ismert viharos szél ostromolni kezdte a hajót, amelyen Pál utazott, ’alig bírták hatalmukba keríteni a csónakot a hajó faránál’ (27:15, 16). A csónak általában egy kisebb vízi jármű volt, amit a hajó vontatott. A hajó magával vitt hajóköteleket is, amelyeket a hajótest köré csavartak, hogy mintegy megövezze azt, megkíméljék az árbóc mozgása okozta deformálódástól a viharok idején (27:17). Ezek a tengerészek négy vasmacskát is kidobtak és eloldották a kormányrudak vagy evezők köteleit és úgy kormányozták a hajót (27:29, 40). Az alexandriai hajónak a címere „Zeusz fiait” — Castort és Polluxot ábrázolta, akiket a tengerészek védőisteneinek tekintettek (28:11).