Jehova olyan Isten, aki „kész . . . megbocsátani”

„Te, ó Jehova, jó vagy, és kész vagy megbocsátani” (ZSOLTÁROK 86:5, NW).

1. Milyen súlyos terhet hordozott Dávid király, és hogyan talált vigaszt zaklatott szívének?

AZ ÓKORI Izráel királya, Dávid tudta, milyen súlyos teher lehet a rossz lelkiismeret. Ezt írta: „Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok” (Zsoltárok 38:5, 9). Dávid azonban vigaszt talált zaklatott szívének. Tudta, hogy Jehova ugyan gyűlöli a bűnt, de nem gyűlöli a bűnöst — ha az illető igazi megbánást tanúsít, és véget vet bűnös életútjának (Zsoltárok 32:5; 103:3). Dávid teljes mértékben hitt abban, hogy Jehova hajlandó irgalmat tanúsítani a bűnbánók iránt, és ezt mondta: „te, ó Jehova, jó vagy, és kész vagy megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW).

2., 3. a) Ha bűnt követünk el, milyen terhet hordozunk annak következményeként, és ez miért hasznos? b) Mi a veszély abban, ha ’emészt’ minket a bűntudat? c) Hogyan biztosít minket a Biblia arról, hogy Jehova hajlandó megbocsátani?

² Ha bűnt követünk el, következményeként talán mi is nyomasztó teherként hordozzuk fájdalmat okozó lelkiismeretünket. A bűntudatnak ez az érzése természetes, sőt hasznos. Arra indíthat minket, hogy határozott lépéseket tegyünk, kiigazítva hibáinkat. Néhány keresztényt azonban túlságosan is lesújt a bűntudat. Önmagukat elítélő szívük talán ragaszkodik ahhoz, hogy Isten nem fog nekik teljes mértékben megbocsátani, bármennyire is bánják bűnüket. „Borzalmas érzés arra gondolni, hogy Jehova talán már nem szeret többé” — mondta egy testvérnő, visszagondolva egy hibára, amelyet elkövetett. Még miután megbánást tanúsított, és elfogadta a gyülekezeti vének hasznos tanácsát, akkor is úgy érezte, nem méltó Isten bocsánatára. Ezt így magyarázza: „Nem múlik el úgy egy nap, hogy ne kérném Jehova bocsánatát.” Ha ’emészt’ minket a bűntudat, Sátán megpróbálhatja elérni nálunk, hogy adjuk fel, és ne érezzük magunkat méltónak Jehova szolgálatára (2Korinthus 2:5–7, 10, 11).

³ De Jehova ezt egyáltalán nem így tekinti! Szava arról biztosít minket, hogy ha őszintén, szívből megbánjuk, amit tettünk, Jehova hajlandó, igen, kész megbocsátani (Példabeszédek 28:13). Ha tehát elérhetetlennek tartottad eddig, hogy Isten megbocsásson neked, akkor talán jobban meg kell értened, miért és hogyan bocsát meg.

Miért „kész . . .  [Jehova] megbocsátani”?

4. Mit nem felejt el Jehova a természetünkről, és milyen hatással van ez arra, ahogyan velünk bánik?

⁴ Ezt olvashatjuk: „A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő [irgalmas, Újfordítású revideált Biblia] az atya a fiakhoz, olyan könyörülő [irgalmas, Úf] az Úr az őt félők iránt.” Miért hajlandó Jehova irgalmat tanúsítani? A következő vers választ ad erre: „Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:12–14). Igen, Jehova nem felejti el, hogy porból vagyunk teremtve, hogy gyarlóságaink vagy gyengeségeink vannak a tökéletlenség következményeként. Az a kifejezés, hogy tudja „a mi formáltatásunkat”a, arra emlékeztet minket, hogy a Biblia Jehovát fazekashoz hasonlítja, minket pedig edényekhez, akiket ő formál (Jeremiás 18:2–6). A fazekas határozottan, mégis gyengéden bánik edényeivel, mindig észben tartva természetüket. Jehova, a Nagy Fazekas is ugyanígy, gyarló, bűnös természetünkhöz mérten visszafogottan bánik velünk. (Vö. 2Korinthus 4:7.)

5. Hogyan írja le a rómabeliekhez írott levél a bűn bukott testünk feletti erőteljes szorítását?

⁵ Jehova megérti, milyen hatalma van a bűnnek. A Szentírás hatalmas erőnek írja le a bűnt, mely halálos szorításban tartja az embert. Milyen erős a bűn szorítása? A rómabeliekhez írott levelében Pál apostol ihletés alatt szemléletes kifejezésekkel élve elmagyarázza: a „bűn alatt” vagyunk, mint ahogyan a katonák is a parancsnokuk alatt vannak (Róma 3:9); királyként „uralkodott” az emberiség felett (Róma 5:21); bennünk ’lakozik’ (Róma 7:17, 20); ’törvénye’ szüntelen munkálkodik bennünk, gyakorlatilag megpróbálja irányítani az életutunkat (Róma 7:23, 25). Milyen nehéz csatát kell vívnunk, hogy ellenálljunk a bűn bukott testünk feletti erőteljes hatalmának! (Róma 7:21, 24).

6. Hogyan tekinti Jehova azokat, akik töredelmes szívvel az irgalmát kérik?

⁶ Irgalmas Istenünk éppen ezért tudja, hogy nem tudunk tökéletesen engedelmeskedni, bármennyire is szeretnénk ezt talán szívünkből megtenni (1Királyok 8:46). Szeretetteljesen arról biztosít minket, hogy ha töredelmes szívvel atyai irgalmát kérjük, megbocsát. A zsoltáríró Dávid ezt mondta: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó [törődött és keserves, Kámory fordítás] szívet oh Isten nem veted te meg!” (Zsoltárok 51:19). Jehova sohasem vet el vagy utasít el egy olyan szívet, mely a terhet jelentő bűntudattól törődött és keserves. Milyen gyönyörűen írja ez le Jehova készségét a megbocsátásra!

7. Miért nem élhetünk vissza Isten irgalmával?

⁷ De vajon ez azt jelenti, hogy visszaélhetünk Isten irgalmával, bűnös természetünket használva fel mentségként a bűnre? Semmiképpen sem! Jehovát nem csak érzelem irányítja. Irgalmának vannak határai. Egyáltalán nem fog megbocsátani azoknak, akik kemény szívvel, rosszindulatból, szándékos bűnt követnek el, s nem bánják meg (Zsidók 10:26–31). Másrészt viszont, ha Jehova „törődött és keserves szívet” lát, „kész . . . megbocsátani” (Példabeszédek 17:3). Vizsgáljuk most meg néhány vonását a Biblia kifejező nyelvezetének, amellyel az isteni megbocsátás teljességét írja le.

Mennyire teljes Jehova megbocsátása?

8. Valójában mit tesz Jehova, amikor megbocsátja bűneinket, és milyen hatással legyen ez ránk?

⁸ A megbánást tanúsító Dávid király ezt mondta: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsoltárok 32:5, Úf). A „megbocsátottad” kifejezés egy olyan héber szónak a fordítása, melynek az alapvető jelentése: ’felemel’, ’visel, visz’. A használata itt a ’vétkesség, a romlottság, a törvényszegés elvetését’ jelenti. Jehova tehát felemelte Dávid bűneit, és úgymond elvitte őket. (Vö. 3Mózes 16:20–22.) Ez kétségtelenül könnyített a bűntudat érzésén, melyet Dávid hordozott. (Vö. Zsoltárok 32:3.) Mi is teljes mértékben bízhatunk abban az Istenben, aki megbocsátja azoknak a bűneit, kik a bocsánatát kérik a Jézus Krisztus váltságáldozatába vetett hit alapján (Máté 20:28; vö. Ésaiás 53:12). Akiknek a bűnét Jehova ilyen módon felemeli és elviszi, azoknak nem kell továbbra is hordozniuk korábbi bűneik miatti bűntudatuk terhét.

9. Mit jelentenek Jézus szavai: „engedd el adósságainkat”?

⁹ Jézus a hitelező és az adós viszonyát használta fel szemléltetésül, hogyan bocsát meg Jehova. Jézus arra buzdított például, hogy így imádkozzunk: „engedd el adósságainkat” (Máté 6:12, Vida fordítás). Jézus ezáltal ’adósságokhoz’ hasonlította a ’bűnöket’ (Lukács 11:4). Ha bűnt követünk el, Jehova „adósai” leszünk. A „megbocsátani” szóval fordított görög ige azt is jelentheti: ’elengedjük az adósságot, lemondunk róla azáltal, hogy nem követeljük’. Jehova, amikor megbocsát, bizonyos értelemben eltörli az adósságot, amely egyébként tartozásként terhelné a számlánkat. A megbánást tanúsító bűnösök tehát megvigasztalódhatnak. Jehova sosem követeli, hogy fizessünk meg egy adósságot, amelyet már eltörölt! (Zsoltárok 32:1, 2; vö. Máté 18:23–35).

10., 11. a) Milyen fogalmat fejez ki a Cselekedetek 3:19-ben található ’eltöröltetni’ kifejezés? b) Milyen szemléltetés van arra, hogy Jehova teljesen megbocsát?

¹⁰ A Cselekedetek 3:19-ben a Biblia egy másik élénk szóképet használ Isten bocsánatának a leírására: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.” Az ’eltöröltetni’ kifejezés egy olyan görög igének a fordítása, melyet ha jelképes értelemben használunk, azt is jelentheti: ’kitörölni, eltörölni, törölni vagy megsemmisíteni’. Némely tudós szerint a kézírás kitörlésének a fogalmát fejezi ki. Ez hogyan volt lehetséges? Az ókorban általában használt tinta a szén, a gumi és a víz keveréke volt. Nem sokkal azután, hogy ilyen tintával írtak, az illető egy vizes szivaccsal letörölhette az írást.

¹¹ Ez gyönyörű leírása annak, hogy Jehova teljes mértékben megbocsát. Ha megbocsátja bűneinket, az olyan, mintha fogna egy szivacsot, és letörölné őket. Nem kell attól félnünk, hogy a jövőben felhasználja ellenünk ezeket a bűnöket, mivel a Biblia még valami mást is feltár Jehova igazán figyelemre méltó irgalmáról: ha megbocsát, el is felejt!

„Vétkeikről többé meg nem emlékezem”

12. Amikor a Biblia azt mondja, hogy Jehova elfelejti bűneinket, vajon az azt jelenti, hogy nem képes visszaemlékezni rájuk? Miért ez a válaszod?

¹² Jeremiás prófétán keresztül Jehova az új szövetségben lévőkre nézve megígérte: „megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jeremiás 31:34). Vajon ez azt jelenti, hogy ha Jehova megbocsát, nem képes visszaemlékezni a bűnökre többé? Aligha erről van szó. A Biblia sok olyan egyén bűnéről számol be, akiknek Jehova megbocsátott, köztük van Dávid is (2Sámuel 11:1–17; 12:1–13). Jehova nyilván még mindig tudatában van annak, milyen vétkeket követtek el, és ennek nekünk is tudatában kell lennünk. A bűneikről, valamint a megbánásukról és Isten bocsánatáról szóló feljegyzés azért maradt fenn, hogy a javunkra fordítsuk (Róma 15:4). Mit ért akkor azalatt a Biblia, amikor azt mondja, hogy Jehova ’nem emlékezik’ azoknak a bűneire, akiknek megbocsát?

13. a) Mit foglal magában az „emlékezem” szóval fordított héber ige jelentése? b) Miről biztosít minket Jehova, amikor azt mondja, hogy „vétkeikről többé meg nem emlékezem”?

¹³ Az „emlékezem” szóval fordított héber ige nem csak a múlt felidézésére utal. Egy teológiai könyv szerint magában foglalja azt „a további jelentéstartalmat, hogy megfelelő lépéseket tesznek” (Theological Wordbook of the Old Testament). Ebben az értelemben tehát a bűnre ’emlékezni’ magában foglalja, hogy valaki lépéseket tesz a bűnösökkel szemben. Amikor Hóseás próféta azt mondta a makacs izraelitákról, hogy Jehova „megemlékezik álnokságaikról”, a próféta ezen azt értette, hogy Jehova lépéseket fog tenni velük szemben, mivel nem tanúsítottak megbánást. A vers további része ezért hozzáteszi: „megbünteti az ő gonoszságokat” (Hóseás 9:9). Másrészről viszont, amikor Jehova azt mondja, „vétkeikről többé meg nem emlékezem”, arról biztosít minket, hogy ha egyszer megbocsát egy megbánást tanúsító bűnösnek, nem lép fel vele szemben ezek miatt a bűnök miatt valamikor a jövőben (Ezékiel 18:21, 22). Így tehát abban az értelemben felejt, hogy nem emlegeti fel a bűneinket minduntalan csak vádolva és büntetve minket. Jehova ezáltal csodálatos példát mutat nekünk, hogy utánozzuk őt abban, ahogyan másokkal bánunk. Ha nézeteltérés támad, az a legjobb, ha nem hozakodunk elő múltbeli sérelmekkel, amelyekre korábban már azt mondtuk, hogy megbocsátottuk.

Mi a helyzet a következményekkel?

14. Miért nem jelenti a megbocsátás, hogy a megbánást tanúsító bűnös mentes helytelen életútjának minden következményétől?

¹⁴ Vajon az, hogy Jehova kész megbocsátani, azt jelenti, hogy a megbánást tanúsító bűnösök rossz életútjuk mindenféle következményétől mentesek? Egyáltalán nem. Nem követhetünk el bűnt büntetlenül. Pál ezt írta: „a mit vet az ember, azt aratándja is” (Galátzia 6:7). Tetteinknek lehetnek bizonyos következményei, vagy származhatnak belőlük nehézségeink, de ha Jehova egyszer már megbocsátott, nem hoz ránk viszontagságokat. Ha nehézségek merülnek fel, egy keresztény ne érezze úgy, hogy „talán Jehova büntet korábbi bűneimért”. (Vö. Jakab 1:13.) Másrészt viszont Jehova nem kímél meg minket helytelen cselekedeteink minden következményétől. Válás, nem kívánt terhesség, nemi úton terjedő betegség, a bizalom vagy tisztelet elvesztése — mindez bűnünk szomorú következménye lehet, s Jehova nem fog megvédelmezni minket tőlük. Ha visszaemlékszel, bár Jehova megbocsátotta Dávidnak a Bethsabéval és Uriással kapcsolatos bűneit, de nem védte meg Dávidot az utána jövő katasztrofális következményektől (2Sámuel 12:9–14).

15., 16. Hogyan vált a 3Mózes 6:1–7-ben feljegyzett törvény javára az áldozatnak is, és a bűnösnek is?

¹⁵ Bűneinknek más következményei is lehetnek. Vegyük például a Mózes harmadik könyve 6. fejezetének a beszámolóját. A Mózesi Törvény itt azt írja le, mi a helyzet, ha egy személy súlyos helytelenséget követ el, elvéve egy másik izraelitától a javait rablással, zsarolással vagy csalással. A bűnös ezután tagadja vétkességét, sőt még hamisan esküdni is mer. Ez csak egy üres vita, melyben egyik fél sem tud bizonyítani. Később azonban a bűnöst szorongatja a lelkiismerete, és bevallja bűnét. Ahhoz hogy elnyerje Isten bocsánatát, még három dolgot kell tennie: vissza kell adnia, amit elvett, 20 százalék kártérítést kell fizetnie az áldozatnak, és egy kost kell felajánlania bűnért való áldozatként. Ezenkívül ezt mondja a törvény: „szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt, és megbocsáttatik néki” (3Mózes 6:1–7; vö. Máté 5:23, 24).

¹⁶ Ez a törvény Isten irgalmas gondoskodása volt. Javára vált az áldozatnak, akinek a tulajdona visszakerült, és aki kétségtelenül nagy megkönnyebbülést érzett, amikor a vétkes végül bevallotta bűnét. Ugyanakkor a törvény annak is a javára volt, akinek a lelkiismerete végre arra indította őt, hogy ismerje el vétkét, és ellensúlyozza rossz tettét. Igen, ha ezt nem lett volna hajlandó megtenni, akkor Isten nem bocsátott volna meg neki.

17. Mit vár el tőlünk Jehova, ha mi okoztunk kárt a bűneinkkel másoknak?

¹⁷ Bár mi nem vagyunk a Mózesi Törvény alatt, nagyszerű módon be tudunk tekinteni Jehova gondolatvilágába, ideértve azt is, hogy miként gondolkodik a megbocsátásról (Kolossé 2:13, 14). Ha bűneinkkel mi okoztunk kárt vagy gyötrelmet másoknak, Jehovának tetszik, ha megtesszük, amit csak tudunk, hogy ’helyrehozzuk a rosszat’ (2Korinthus 7:11, NW). Ebben benne van az is, hogy bevalljuk bűnünket, beismerjük vétkünket, sőt bocsánatot is kérünk az áldozattól. Azután fordulhatunk Jehovához Jézus áldozata alapján, s tapasztalhatjuk a megkönnyebbülést, amely a tiszta lelkiismeretből fakad és abból a bizonyosságból, hogy Isten megbocsát nekünk (Zsidók 10:21, 22).

18. Milyen fegyelmezés kísérheti Jehova megbocsátását?

¹⁸ Mint bármely szerető szülő, Jehova talán bizonyos mértékű fegyelmezéssel együtt bocsát meg (Példabeszédek 3:11, 12). A megbánást tanúsító kereszténynek talán le kell mondania arról a kiváltságáról, hogy vénként, kisegítőszolgaként vagy úttörőként szolgáljon. Lehet, hogy fájdalmas elveszítenie egy időre olyan kiváltságokat, amelyek oly drágák voltak neki. Az ilyen fegyelmezés azonban nem jelenti azt, hogy elvesztette Jehova kegyét, vagy hogy Jehova nem bocsát meg neki. Ezenkívül ne feledkezzünk meg arról, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés az irántunk érzett szeretetének a bizonyítéka. A legjobb érdekeinket szolgálja, ha elfogadjuk és alkalmazzuk, s örökké tartó életre vezethet minket (Zsidók 12:5–11).

19., 20. a) Ha rosszat tettünk, miért ne érezzük úgy, hogy Jehova már nem is irgalmaz nekünk? b) Mit tárgyal a következő cikk?

¹⁹ Milyen lelkesítő tudni, hogy olyan Istent szolgálunk, aki „kész . . . megbocsátani”! Jehova nem csak bűneinket és hibáinkat látja (Zsoltárok 130:3, 4). Tudja, mi van a szívünkben. Ha úgy érzed, törődött és keserves a szíved a múltban elkövetett helytelenségek miatt, ne következtess úgy, hogy Jehova neked már nem is irgalmazhat. Bármilyen hibát követtél is el, ha igazán megbántad, lépéseket tettél a rossz helyrehozására, és őszintén imádkoztál és imádkozol Jehova bocsánatáért Jézus kiontott vére alapján, teljes mértékben bízhatsz abban, hogy az 1János 1:9 szavai rád illenek: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

²⁰ A Biblia arra buzdít minket, hogy utánozzuk Jehova megbocsátó készségét abban, ahogyan egymással bánunk. De milyen mértékben várható el tőlünk, hogy megbocsássunk és felejtsünk, ha mások vétkeznek ellenünk? Ezt a következő cikkben fogjuk tárgyalni.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért „kész . . . [Jehova] megbocsátani”?

◻ Hogyan írja le a Biblia, hogy Jehova teljes mértékben megbocsát?

◻ Milyen értelemben felejt Jehova, amikor megbocsát?

◻ Mit vár el tőlünk Jehova, ha bűneinkkel mi okoztunk kárt másoknak?

[Kép a 12. oldalon]

Ha bűneinkkel mi okoztunk kárt másoknak, Jehova elvárja tőlünk, hogy ezt tegyük jóvá