Ám Jézus halála után, de még i. sz. 33 pünkösdje előtt Jakab, az édesanyja, a testvérei és az apostolok összejöttek egy jeruzsálemi felső helyiségben, hogy imádkozzanak (Cs 1:13, 14). A feltámasztott Jézus nyilván ennek a Jakabnak jelent meg személyesen az 1Korintusz 15:7-ben feljegyzettek szerint, és ezáltal meggyőzte Jakabot – aki korábban nem hitt –, hogy valóban ő a Messiás. Erről eszünkbe juthat az, amikor Jézus Pálnak jelent meg (Cs 9:3–5).

A bizonyítékok inkább arra mutatnak, hogy Jézus Krisztus féltestvére írta, akinek egy alkalommal megjelent a feltámadt Krisztus, és aki kiemelkedő személyiség volt a tanítványok között (Mt 13:55; Cs 21:15–25; 1Ko 15:7; Ga 2:9). Jakab levelének az írója azt írja magáról, hogy ő „Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak rabszolgája”, ami nagyon hasonló ahhoz, ahogy Júdás fogalmaz a levelében: „Jézus Krisztusnak rabszolgája, Jakabnak pedig testvére” (Jk 1:1; Júd 1). Ezenkívül Jakab levelében megtalálható az „Üdvözlet!” kifejezés, akárcsak abban a levélben, amelyet a gyülekezeteknek küldtek a körülmetélkedés kérdésében. Amikor ezt a kérdést tárgyalták, minden jel szerint Jézus féltestvére, Jakab volt az elnöklője „az apostolok és a vének” megbeszélésének Jeruzsálemben (Cs 15:13, 22, 23).