3. Az 1Korintusz 15:30–32 szerint miben segített Pálnak a feltámadásba vetett hite?

³ Pált a feltámadásba vetett hite számos próbán átsegítette. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:30–32.) Ezt írta a korintusziaknak: „Naponta szembenézek a halállal.” Ezenkívül felidézte: „vadállatokkal harcoltam Efézusban”. Talán arra utalt, hogy valóságos állatokkal harcolt egy efézusi arénában (2Kor 1:8; 4:10; 11:23). De az is lehet, hogy ellenséges zsidókról és másokról beszélt, akik vadállatok módjára viselkedtek (Csel 19:26–34; 1Kor 16:9). Bárhogy volt is, az biztos, hogy Pál súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, mégis bizakodva tekintett a jövőbe (2Kor 4:16–18).

5. Milyen szemléletmód gyengítheti a feltámadásba vetett hitünket?

⁵ Pál egy veszélyes szemléletmódra hívta fel a testvérek figyelmét. Némelyek ugyanis így gondolkodtak: „Ha a halottak nem támadnak fel, »együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk«.” Ez a felfogás igazából már jóval Pál napjai előtt is létezett. Az apostol valószínűleg az Ézsaiás 22:13-at idézte, amely szerint az izraeliták az élvezeteknek éltek, ahelyett, hogy Istenhez közeledtek volna. Tulajdonképpen azt vallották, hogy „élj a mának”, ami ma is sok emberre jellemző. A Biblia viszont beszámol róla, hogy milyen szomorú következménye lett az izraeliták gondolkodásmódjának (2Krón 36:15–20).

6. Milyen hatással kell lennie a reménységünknek a barátaink megválasztására?

⁶ A feltámadásba vetett hitünknek hatással kell lennie arra, hogy kivel ápolunk szoros kapcsolatot. A korintuszi keresztényeknek figyelniük kellett rá, hogy ne barátkozzanak olyanokkal, akik tagadják a feltámadást. Ebből mi azt tanulhatjuk, hogy semmi jóra sem számíthatunk, ha olyanokkal töltünk rendszeresen időt, akik csak a mának élnek. A társaságuk rossz irányba befolyásolhatja a gondolkodásunkat, és tönkreteheti a jó szokásainkat. Sőt, akár odavezethet, hogy bűnös szokásokat kezdünk kialakítani. Ezért Pál határozottan így figyelmeztetett: „Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen” (1Kor 15:33, 34).