Tanulság a római történelemből

„HA EMBEREK módján harcoltam vadállatokkal Efézusban.” Néhányak szerint az 1Korintus 15:32-ben található szavak értelmében Pál apostolt arra ítélték, hogy egy római arénában harcoljon. Függetlenül attól, hogy Pál harcolt-e vagy sem, abban az időben elterjedtek voltak az arénákban megrendezett, élet-halál küzdelmek. Mit tudhatunk meg az arénákról és az ott megrendezett eseményekről, ha fellapozzuk a történelemkönyveket?

Hogy kik voltak a gladiátorok? Lehettek rabszolgák, halálra ítélt bűnözők, hadifoglyok vagy szabad állampolgárok, akiket kalandvágy, illetve a hírnév és a gazdagság utáni vágy tüze fűtött. Minden gladiátort börtönhöz hasonló iskolákban képeztek ki. A Giochi e spettacoli című könyv beszámolója szerint a képzés alatt álló gladiátorokat „állandóan őrök tartották szemmel, vasfegyelmet követeltek tőlük, merev szabályok szerint kellett élniük, és a legszigorúbb büntetéseket szabták ki rájuk . . . E miatt a bánásmód miatt sokan öngyilkosok lettek. Mások összefogtak, és megtagadták az engedelmességet, vagy lázadásokban vettek részt.” Róma legnagyobb gladiátoriskolájában legalább ezer főt el tudtak szállásolni. Minden gladiátornak megvolt a maga specialitása. Voltak, akik páncélban, pajzzsal és karddal felszerelkezve küzdöttek, mások hálóval és háromágú szigonnyal. Megint másokat arra képeztek ki, hogy vadállatokkal küzdjenek meg a játékok egy másik népszerű válfajában, a vadászatban. Lehet, hogy Pál pont egy ilyen eseményre utalt?

Az arénákban a reggeleket a vadászatoknak szentelték. A legkülönbözőbb vadállatokat hajtották be a küzdőtérre. A nézőknek kifejezetten tetszett, amikor egy bikát meg egy medvét eresztettek össze. A két állatnak rendszerint egymáshoz kötözve kellett harcolnia addig, amíg az egyikük el nem pusztult. A másik állatot egy vadász ölte meg. Azok a viadalok is népszerűek voltak, melyekben oroszlánok és tigrisek, valamint elefántok és medvék küzdöttek. A vadászok a birodalom különböző részeiről származó egzotikus állatok — leopárdok, orrszarvúk, vízilovak, zsiráfok, hiénák, tevék, farkasok, vaddisznók és antilopok — lemészárlásával fitogtathatták képességeiket. A pénz nem számított.

A színpadi hatások tették felejthetetlenné a vadászatokat. Sziklákkal, tavakkal és fákkal érzékeltették az erdő hangulatát. Néhány arénában a vadállatok úgy jelentek meg a színen, mintha odavarázsolták volna őket — föld alatti liftek juttatták őket a színpadra csapóajtókon keresztül. Az állatok kiszámíthatatlan viselkedése is növelte az izgalmakat, ám úgy tűnik, ami igazán magával ragadta az embereket, az a kegyetlenség volt.