ROMLATLANSÁG, ROMOLHATATLANSÁG

A romlatlanság arra utal, hogy valami vagy valaki nem romlott, a romolhatatlanság pedig arra, hogy valami vagy valaki nincs alávetve a romlásnak, az enyészetnek vagy a pusztulásnak.

Csak a Keresztény Görög Iratok utal konkrétan a romlatlanságra és a romolhatatlanságra. Mindkét fogalomra a görög a·phthar·sziʹa szót használják, mely az a fosztóképzőből és a phtheiʹró szó egyik alakjából áll. Ez utóbbi szó azt jelenti, hogy ’romlásba juttat’ (2Ko 7:2), illetve ’megront’ (1Ko 15:33), vagyis hogy valakit vagy valamit silányabb, rosszabb állapotba juttatnak; ezenkívül azt is jelenti, hogy ’megöl’, ’elpusztít’ (2Pt 2:12). A Szentírás használja még a szó melléknévi formáját is, az aʹphthar·tosz (romolhatatlan) kifejezést.

Romlás, romlottság és romlandóság: A romlatlanság és a romolhatatlanság gondolatának vizsgálatához hasznos először a romlás, romlottság és romlandóság gondolatának kifejezésére használt görög szavakat elemezni. Fontos észben tartani, hogy különbség van aközött, hogy valami romlott, és aközött, hogy valami romlandó, azaz megromolhat.

A Szentírásban a romlás, romlottság és romlandóság gondolata kapcsolódhat mind fizikai, mind nem fizikai dolgokhoz. Az a korona, amelyet a görög atléták akartak elnyerni, romlandó volt, alá volt vetve az enyészetnek és a pusztulásnak (1Ko 9:25). Még az arany is (melyet fel lehet oldani királyvízben), és az ezüst is „romlandó” (1Pt 1:18; vö.: Jk 5:3). A hajók ’odaveszhetnek’, vagy szó szerint ’megromolhatnak’ (a di·a·phtheiʹró szóból, mely egy nyomatékos formájú kifejezés), azaz széteshet a hajó szerkezete (Je 8:9). Ugyanaz a görög szó szerepel a föld ’pusztításával’ kapcsolatban is (Je 11:18). Az ember, aki hús-vér lény, „romlandó” (Ró 1:23); a tökéletlen ember teste ki van téve a káros betegségeknek, illetve később a halál után az enyészeté lesz, romlást lát (Cs 13:36). Ezt a szót a nem fizikai dolgokkal is összeköti a Szentírás, például rossz társaságok megronthatnak jó szokásokat (1Ko 15:33); az emberek elméje megromolhat, eltávolodhat az őszinteségtől, a tisztaságtól és az igazságtól (2Ko 11:3; 1Ti 6:5; 2Ti 3:8), ez erkölcsi romláshoz, a személyiség rossz irányú változásához vezethet (Ef 4:22; Júd 10).

Még a tökéletes embernek is romlandó a teste, ami azt jelenti, hogy el lehet pusztítani, meg lehet semmisíteni. Ezért írhatta azt Pál apostol, hogy Jézus a feltámadása után már „nem fog többé visszatérni a romlásba” (Cs 13:34), vagyis többé nem fog romlandó emberi testben élni. Csakis Isten hatalmának volt köszönhető, hogy Fiának hús-vér teste nem látott romlást a sírban (Cs 2:31; 13:35–37). Ám a test nem lett megőrizve azért, hogy Jézus ebben a testben támadjon fel, hiszen Péter apostol azt írta, hogy Jézust ’halálra juttatták a testben, de megeleveníttetett a szellemben’ (1Pt 3:18). Ezek alapján úgy tűnik, hogy Isten csoda útján eltűntette Jézus holttestét, hogy az ne lásson romlást. (Lásd: TEST: Jézus Krisztus hús-vér teste.)

Bár az angyalok szellemteremtmények, még az ő testük is romlandó, hiszen a Biblia ír olyanokról, akiket pusztulásra ítéltek (Mt 25:41; 2Pt 2:4; vö.: Lk 4:33, 34).

Az emberek a romlottság rabszolgái: Bár a tökéletes Ádámnak is romlandó teste volt, csakis az Isten elleni lázadása után került a ’romlottság rabszolgaságába’. Miatta az összes leszármazottja ugyanebben a rabszolgaságban sínylődik (Ró 8:20–22). Ez a rabszolgaság a bűn és a törvényszegés következménye (Ró 5:12), és a test tökéletlenségét okozza, amely miatt az ember fokozatosan elveszíti az erejét, megbetegszik, megöregszik, majd meghal. Ezért írja azt a Biblia, hogy „aki a testére nézve vet, romlást fog aratni a testéből”, és nem fogja örökölni az örök életet, melyet azoknak ígértek, akik a szellemre nézve vetnek (Ga 6:8; vö.: 2Pt 2:12, 18, 19).

A felkentek romlatlanságot kapnak: Ahogyan az már említve lett, a Héber Iratok nem utal konkrétan a romlatlanságra, és többször is az emberi lélek halandóságát emeli ki. Ezért írta azt Pál apostol, hogy Krisztus Jézus „világosságot bocsátott. . . az életre és a romlatlanságra a jó hír által” (2Ti 1:10). Isten feltárta a szent titkát Jézus által, miszerint az a szándéka, hogy abban a megtiszteltetésben részesíti a felkent keresztényeket, hogy a Fiával együtt uralkodhatnak az égben (Lk 12:32; Jn 14:2, 3; vö.: Ef 1:9–11). Isten, azzal hogy feltámasztotta a felkentek Megmentőjét, Jézus Krisztust, élő reménységet adott a felkenteknek, „romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó [örökséget, mely] az egekben van fenntartva” számukra (1Pt 1:3, 4, 18, 19; vö.: 1Ko 9:25). Ezek a keresztények, noha még emberi testben élnek, újraszületnek „romolhatatlan szaporítómagból az élő és megmaradó Istennek szava által”, vagyis Isten a fiaivá fogadja őket (1Pt 1:23; vö.: 1Jn 3:1, 9).

Jóllehet Isten úgy tekinti az égi Királyságába elhívott keresztényeket, mint fiait, és romolhatatlan örökség ígéretét adta nekik, az emberi testük mégsem halhatatlan vagy romolhatatlan. Ez abból látható, hogy a Biblia azt írja róluk, hogy „dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek a jó cselekvésében való kitartás által” (Ró 2:6, 7). Az itt használt ’romolhatatlanság’ szó minden bizonnyal többet foglal magában annál, hogy megszabadulnak az erkölcsi romlottságtól. Ezek a keresztények Krisztus példáját követik, és hitet gyakorolnak a váltságáldozatában, ezért már kimenekültek „a romlottságból, amely a gerjedelem által van a világban” (2Pt 1:3, 4), „szeretik Jézus Krisztust, a mi Urunkat romlatlanságban”, és ’romlatlanságot mutatnak a tanításukban’ (Ef 6:24; Tit 2:7, 8). Az, hogy romolhatatlanságot (valamint dicsőséget és tisztességet) keresnek a hűséges kitartásuk által, arra utal, hogy amikor Isten valódi szellemfiaiként feltámadnak, meg fognak dicsőülni, ezt támasztja alá Pál korintusziaknak írt első levele is.

Halhatatlanságra és romolhatatlanságra támadnak fel: Krisztus Jézus a feltámadását követően halhatatlanságot, vagyis ’elpusztíthatatlan életet’ kapott (1Ti 6:15, 16; Héb 7:15–17). Mivel Jézus az Atyjának, azaz a romolhatatlan Isten „lényének [a] pontos mása” (Héb 1:3; 1Ti 1:17), ezért a feltámadása után ő is romolhatatlanságot kapott.

Jézus feltámadásához hasonlóan a társörökösök feltámadása sem azt fogja jelenteni, hogy csupán örökké fognak élni szellemteremtményekként, hanem hogy halhatatlanságot és romolhatatlanságot fognak kapni. Ahogyan azt Pál egyértelműen feltárja az 1Korintusz 15:42–54-ben, bár romlandó emberi testben éltek, szolgáltak hűségesen és haltak meg, a feltámadásukkor romolhatatlan szellemi testet fognak kapni. A halhatatlanság tehát arra utal, hogy végtelen és elpusztíthatatlan életet fognak kapni, a romolhatatlanság pedig nyilván arra, hogy Isten olyan testet ad nekik, mely eleve nincs alávetve a romlásnak és a pusztulásnak. Úgy tűnik, hogy Isten önfenntartóvá teszi őket, azaz nem fognak függni semmilyen külső energiaforrástól, ellentétben a többi földi vagy égi teremtménnyel. Ez lenyűgözően bemutatja, hogy Isten mennyire bízik bennük. Ám a függetlenségük és az elpusztíthatatlanságuk ellenére továbbra is Isten fennhatósága alatt maradnak; a felettük álló Fő, Krisztus Jézus példáját követve továbbra is az Atyjuk akaratát cselekszik, és követik az útmutatásait (1Ko 15:23–28; lásd: HALHATATLANSÁG; LÉLEK).