Őrizkedj az „epikureusoktól”!

„Olyan rendes ember! Magas erkölcsi mértékek szerint él. Nem dohányzik, nem él vissza a kábítószerekkel, illetve nem beszél csúnyán. Ami azt illeti, rendesebb, mint egyesek, akik kereszténynek állítják magukat!”

HALLOTTÁL már némelyeket így érvelni annak igazolására, hogy olyan barátságokat ápolnak, melyek helytelenek? Megáll ez az érvelés szentírási vizsgálódásnak kitéve is? Az egyik korai keresztény gyülekezet példája fényt derít erre a kérdésre.

Az első században Pál apostol erre figyelmeztette a korinthusi gyülekezetet: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt [hasznos szokásokat, NW] megrontanak gonosz társaságok.” Lehet, hogy a keresztények közül némelyek szoros kapcsolatot tartottak olyan személyekkel, akikre hatást gyakorolt a görög filozófia, többek között az epikureusok filozófiája. Kik voltak az epikureusok? Miért jelentettek szellemi veszélyt a korinthusi keresztényekre? Vannak ma hozzájuk hasonló emberek, akiktől óvakodnunk kellene? (1Korinthus 15:33).

Kik voltak az epikureusok?

Az epikureusok Epikurosz (i. e. 341—270) görög filozófus követői voltak. Epikurosz azt tanította, hogy az életben az egyetlen vagy legfőbb jó a gyönyör. Vajon ez azt jelenti, hogy az epikureusok botrányosan, elvek nélkül éltek, és az élvezetek szünet nélküli hajszolása közben lealacsonyító szokásokhoz folyamodtak? Epikurosz meglepő módon nem tanította követőinek, hogy így éljenek! Azt tanította inkább, hogy gyönyör kiváltképp a megfontolt, bátor, önmérséklő és igazságos élettel nyerhető. Nem az azonnali és pillanatnyi gyönyör hajszolása mellett, hanem az egész életen át megmaradóé mellett emelt szót. Az epikureusok ennélfogva erkölcsösnek tűnhettek, ha a súlyos bűnt gyakorló személyekkel hasonlították össze őket. (Vö. Titus 1:12.)

Hasonló a keresztényiséghez?

Ha te a korai korinthusi gyülekezet tagja lettél volna, rád jó benyomást tettek volna az epikureusok? Egyesek esetleg úgy érvelhettek, hogy az epikureusok a látszólag magas etikájuk miatt veszélytelen társak a keresztények számára. A korinthusiak tovább érvelve talán látszatpárhuzamokat vettek észre az epikureusok irányelvei és Isten Szavának irányelvei között.

Az epikureusok például mértékletességgel törekedtek az élvezetekre. A fizikai gyönyöröknél többre értékelték az elmebeli gyönyöröket. Amit valaki megevett, az nem volt olyan fontos, mint a személyhez fűződő kapcsolata, akivel megette. Sőt az epikureusok attól is tartózkodtak, hogy belefolyjanak politikai ügyekbe, és hogy titokban helytelenséget kövessenek el. Milyen könnyű lett volna ezt feltételezni: „Nagyon hasonlítanak ránk!”

De tényleg hasonlítottak az epikureusok a korai keresztényekre? Egyáltalán nem. Akiknek kellően képzett volt a felfogóképességük, azok jelentős eltéréseket tudtak felfedezni (Zsidók 5:14). Te is tudsz? Nézzük meg közelebbről Epikurosz tanításait.

Az epikureizmus árnyoldala

Epikurosz annak érdekében, hogy segítsen az embereknek legyőzni az istenségektől és a haláltól való félelmet, azt tanította, hogy az isteneket nem érdekli az emberiség, és nem avatkoznak bele az emberi ügyekbe. Epikurosz szerint nem az istenek teremtették a világegyetemet, és az élet véletlen folytán keletkezett. Vajon nem mondott ez nyíltan ellent a Biblia azon tanításának, hogy ’egy Isten’ van, a Teremtő, és ő törődik emberi teremtményeivel? (1Korinthus 8:6; Efézus 4:​6; 1Péter 5:​6, 7).

Epikurosz azt is tanította, hogy nem lehet élet a halál után. Ez természetesen ellentétben állt a Bibliának a feltámadásra vonatkozó tanításával. Ami azt illeti, amikor Pál apostol az Areopáguson beszélt, az epikureusok valószínűleg azok között voltak, akik nem értettek egyet Pállal a feltámadás tantételében (Cselekedetek 17:18, 31, 32; 1Korinthus 15:12–14).

Epikurosz filozófiájának a legveszélyesebb eleme volt talán a legravaszabb is. Mivel tagadta a halál utáni életet, ez arra a következtetésre juttatta őt, hogy az ember rövid földi élete alatt éljen a lehető legboldogabban. Amint láttuk, elmélete nem a szükségszerűen bűnös élet elmélete volt, hanem az, hogy: élvezd a jelent, mivel az minden, ami most van.

Epikurosz tehát a leleplezéstől való félelem elkerülése végett kifogásolta a titokban elkövetett helytelenségeket, amely félelem biztos veszélyt jelent a jelenlegi boldogságra. Mértékletességre buzdított a mértéktelenség következményeinek elkerülése érdekében, ami újabb akadálya a jelenlegi boldogságnak. Arra is buzdított, hogy az ember legyen jó kapcsolatban másokkal, mert viszonozzák, és ez kifizetődő. Önmagában véve természetesen helyes kerülni, hogy az ember titokban helytelenségeket kövessen el, helyes mértékletességet gyakorolni és barátságokat ápolni. Akkor hát miért volt Epikurosz filozófiája veszélyes a keresztényekre? Mert tanácsa hit nélküli szemléletmódján alapult: „Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!” (1Korinthus 15:32).

Az igaz, hogy a Biblia megmutatja az embereknek, hogy miként éljenek már most boldogan. Tanácsa azonban így szól: „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre [az örök élet kilátásával, NW]” (Júdás 21). Igen, a Biblia az örökkévaló jövőre helyez nagyobb hangsúlyt, nem a tovasuhanó jelenre. Egy kereszténynek legfőbb érdeke Isten szolgálata, és azt tapasztalja, hogy ha Istent teszi az első helyre, akkor boldog és elégedett. Jézus hasonlóképpen nem a személyes érdekeivel foglalta le magát, hanem inkább önzetlenül Jehova szolgálatára és az emberek megsegítésére fordította az energiáját. Azt tanította tanítványainak, hogy ne a viszonzás reményében tegyenek jót másoknak, hanem az irántuk érzett őszinte szeretetből. Nyilvánvaló, hogy teljesen különböznek egymástól az alapvető indítóokok az epikureizmus és a keresztényiség esetében (Márk 12:28–31; Lukács 6:32–36; Galátzia 5:14; Filippi 2:2–4).

Ravasz veszély

Ironikus, hogy míg az epikureusok ekkora hangsúlyt fektettek arra, hogy boldogok legyenek, boldogságuk még a legjobb esetben is csak korlátozott volt. Mivel nélkülözték „az Úrnak örömét”, Epikurosz „keserű ajándéknak” nevezte az életet (Nehémiás 8:​10). Ezzel ellentétben mennyire boldogok voltak a korai keresztények! Jézus nem egy önmegtagadásból fakadó, boldogtalan életet javasolt. Az ő életútjának a követése tulajdonképpen a legnagyobb boldogsághoz vezető út (Máté 5:3–12).

Ha a korinthusi gyülekezet tagjai közül egyesek azt gondolták, hogy barátkozhatnak az epikureusi gondolkodás hatása alatt álló személyekkel anélkül, hogy az ne veszélyeztetné a hitüket, akkor tévedtek. Akkoriban, amikor Pál az első levelét írta a korinthusiaknak, voltak köztük olyanok, akik már nem hittek a feltámadásban (1Korinthus 15:12–19).

Epikureizmus ma?

Jóllehet az epikureizmus az i. sz. negyedik században letűnt, ma is vannak olyanok, akik egy hasonló „az minden, ami most van” nézőpontot tesznek magukévá. Ezek az emberek Istennek az örök életre vonatkozó ígéretében csekély mértékben vagy egyáltalán nem hisznek. Ennek ellenére némelyikük viszonylag magas irányadó mértékek szerint viselkedik.

Egy keresztény kísértést érezhet arra, hogy közeli barátságban legyen ilyen személyekkel, talán úgy érvelve, hogy jóravaló tulajdonságaik miatt indokolt a barátság. Jóllehet nem tartjuk felsőbbrendűnek magunkat, arról azonban mégsem szabad elfeledkeznünk, hogy minden ’gonosz társaság’ — azokét is beleértve, akiké ravaszabbul fejti ki hatását — ’megrontja a hasznos szokásokat’.

Az „az minden, ami most van” filozófia egyes üzleti tanfolyamokon, „segíts magadon” témájú könyvekben, regényekben, filmekben, tévéprogramokban és zenében is felbukkan. Noha ez a hit nélküli nézőpont nem támogatja nyíltan a bűnös viselkedést, befolyásolhat-e minket ravasz módszerekkel? Lefoglalhat-e minket például olyannyira az önelégültségünk, hogy szem elől veszítsük Jehova szuverenitásának a kérdését? Mellékvágányra tévedhetünk-e annyira, hogy félvállról vegyük a szolgálatot, ahelyett hogy ’buzgólkodnánk az Úrnak dolgában’? Vagy lehetünk-e olyannyira félrevezetve, hogy kétségbe vonjuk Jehova irányadó mértékeinek helyességét és hasznos voltát? Vigyáznunk kell, hogy se a leplezetlen erkölcstelenségnek, erőszaknak és spiritizmusnak ne tegyük ki magunkat, se a világi nézőpontok hatása alatt álló személyek társaságának! (1Korinthus 15:58; Kolossé 2:8).

Ezért elsősorban azokkal a személyekkel ápoljunk barátságot, akik teljes szívvel követik Jehova útmutatását (Ésaiás 48:17). Ennek eredményeként hasznos szokásaink megerősödnek. Hitünk megszilárdul. Nemcsak most élünk boldogan, hanem a jövőben is az örökké tartó élet kilátásával (Zsoltárok 26:4, 5; Példabeszédek 13:20).

[Kép a 24. oldalon]

Epikurosz azt tanította, hogy az isteneket nem érdekli az emberiség

[Forrásjelzés]

A British Museum szíves engedélyével