„A bennetek levő szeretet valódiságának próbája”

MIT juttatnak eszedbe a fenti szavak? Üldöztetést és nehézséget? Vagy vértanúságot? Eredetileg Pál apostol írta ezeket a szavakat, az egykori Korinthusban élő keresztényeknek írt egyik levelében. De ezek a szavak ugyanilyen fontosak Jehova mai népe számára is, mivel „a bennük levő szeretet valódisága” hasonló módon kipróbálásra kerül. Hogyan? Válasz végett vizsgáljuk meg Pál szavainak szövegösszefüggéseit.

A próba alapja

A krisztusi hit megalapozása után közel két évtized múlva, a jeruzsálemi gyülekezet igen nehéz anyagi helyzetbe került. A keresztények éveken át ki voltak téve a zsidók részéről jövő ellenállásnak, előítéletnek és „szenvedésekkel teljes nagy küzdelmet állottak ki”, még ʼvagyonuk elrablásátʼ is el kellett szenvedniük (Zsidók 10:32–34). Égető szükség volt, hogy külső segítség érkezzen.

Minden bizonnyal a pogányokból lett testvéreik indíttatva érezték magukat arra, hogy segítsenek rajtuk. Végtére is, egyfajta „adósságot” kellett törleszteniük a jeruzsálemi keresztényekkel szemben. Nem Jeruzsálemből terjedt el a pogányok közé a jó hír? Pál így vélekedett: „Ha a zsidó keresztények megosztották a pogányokkal szellemi kincseiket, a pogányoknak is szent kötelességük, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik” (Róma 15:27 The New English Bible [Új Angol Biblia]).

A gyűjtés megszervezése

Pál a vezető testülettől azt a megbízatást kapta, hogy ʼgondoljon a [keresztény] szegényekreʼ (Galata 2:10). Ennek megfelelően üzenetet küldött az európai és kis-ázsiai keresztényeknek, és feltárta a jeruzsálemiek helyzetét. Így olvashatjuk Pál ide vonatkozó utasításait: „Ami a szentek részére való gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt a Galácia gyülekezeteinek rendeltem. Minden hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek (1Korinthus 16:1, 2).

Ily módon számot vetve anyagi helyzetükkel, nem érezték kényszerítve vagy sürgetve magukat az ajándékozásra, amikor a tényleges gyűjtés elkezdődött. A testvéreknek nem kellett attól tartaniuk, hogy pénzük rossz helyre kerül, vagy hogy azt elpazarolják. Ugyanis csak „elismert férfiak” vehették át az összegyűjtött pénzt, és szükség esetén maga Pál lett a kísérőjük (1Korinthus 16:3–5).

Hogyan reagáltak erre a korinthusiak? Bár a testvérek szemmel láthatóan kedvezően reagáltak Pál felhívására, az adomány mégsem lett elküldve (2Korinthus 8:6, 10, 11). Lehet, hogy a véneket egyéb teendők, például a gyülekezet széthúzása, erkölcstelenség és más problémák foglalták le, amikről írt is Pál.

’Legyetek bőkezűek a szíves adakozásbanʼ

Mindenesetre Pál egy másik levelet is írt nekik: „Most pedig tudatjuk veletek, testvérek, Isten ki nem érdemelt kedvességét illetően, amelyet a macedóniai gyülekezetek iránt tanúsított, hogy egy szenvedésekkel teljes nagy próba alatt, örömük bősége és nagy szegénységük a nagylelkűségük gazdagságává lett. Mert valóságos lehetőségeik szerint, sőt, tanúsítom, a valóságos lehetőségeiken túlmenően történt ez, mialatt saját maguktól oly kitartóan kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy szívből adakozhassanak, és részt vehessenek a szentek számára kijelölt szolgálatban. És nem csupán ahogy reméltük, hanem először önmagukat adták az Úrnak és nekünk, Isten akarata által. Ez odavezetett minket, hogy Titust arra buzdítsuk, ahogy nálatok elkezdte, hasonlóképpen nálatok fejezze is be ugyanazt a fajta szívélyes adakozást. De ahogy mindenben bővelkedtek, hitben, beszédben, ismeretben és teljes igyekezetben, és ebben az irántatok való szeretetünkben, bővelkedjetek ebben a fajta adakozásban is” (2Korinthus 8:1–7).

Az önfeláldozó macedónok példája bizonyára elgondolkoztatta a korinthusiakat. Korinthus közismert volt gazdagságáról, fényűzéséről és kereskedelméről. Egyes testvérek talán viszonylag szegények voltak, de összességében véve a gyülekezet jobb anyagi helyzetben volt, mint a macedón keresztények, akik „igen szegények” voltak. De a macedónok „erejükön felül” adakoztak. Pálnak nem kellett őket buzdítania az adakozásra. Inkább ők ʼkérleltékʼ Pált, hogy ʼrészt vehessenekʼ az adakozásban! Ez azt bizonyította, hogy a macedón keresztények igazában átadták magukat az Úrnak (fenntartás nélküli odaadásban) és (Pálnak és társainak), alárendelve magukat a teokratikus vezetésüknek.

Kipróbálva szeretetükben és bőkezűségükben

Vajon a korinthusiak is indíttatva fogják érezni magukat arra, hogy hasonló módon ʼbőkezűek legyenek a szíves adakozásbanʼ? Pál első korinthusi látogatása alatt mint sátorkészítő, kénytelen volt saját eltartásáról gondoskodni (Cselekedetek 18:1–3). Ugyanez az önfenntartási elv vezette még akkor is, amikor már megalakult a gyülekezet. Nem élt azzal a „hatalmával”, hogy mint teljes idejű evangéliumhirdető, anyagi támogatást fogadjon el tőlük (1Korinthus 9:3–12).

Thomas Scott bibliamagyarázó ezt mondja: „Valószínűleg észrevett bizonyos kedvezőtlen hajlamokat a korinthusi keresztényekben, és ezek arra késztették kezdetben, hogy ne fogadjon el tőlük anyagi támogatást.” Talán az ott megnyilvánuló önző anyagiasság hatására, a viszonylag jómódú keresztények egyszerűen nem adták jelét a jószívűségüknek. Pál, lehet, hogy attól félt, hogy az üzleties szellemű korinthusiak kétségbe vonják esetleg az ő indítékát, ha elfogadja támogatásukat. Lehettek persze olyanok is, mint egyesek Thessalonikában, akik lusták voltak és csak ürügyet kerestek arra, hogy élősködjenek keresztény társaikon (2Thessalonika 3:7–12).

Bármelyik eset is állt fenn, Pál keresztény társaival együtt inkább gondoskodott saját eltartásáról, hogy ʼsemmi akadályt ne gördítsenek a Krisztusról szóló jó hír eléʼ (1Korinthus 9:12). Idővel Pál is megszorult anyagilag, aminek híre eljutott a filippibeli szegény sorsú testvérekhez. Pál ezt mondta a korinthusiaknak: „Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak, és amikor nálatok voltam és hiányt szenvedtem, senkinek terhére nem voltam, mert hiányomat a Macedóniából [valószínűleg Filippiből] jött testvérek pótolták bőségesen. Igen, attól, hogy terhetekre legyek, mindenben tartózkodtam és tartózkodni fogok” (2Korinthus 11:8, 9; vö. Filippi 4:15, 16).

Való igaz, és ez Pál saját elismeréséből következik, hogy nem akart a korinthusiaktól ʼtámogatást elfogadniʼ. De amikor Pál vissza akarta utasítani a filippibeli Lídia vendégszeretetét, ʼő szinte unszolta őket, hogy jöjjenek hozzáʼ (Cselekedetek 16:15). Vajon a korinthusiak is ugyanolyan kitartóan törődtek Pál apostol anyagi jólétével? Aligha. Mindenesetre Pál észrevette, hogy a jeruzsálemi gyülekezet helyzete most jó alkalom arra, hogy bebizonyosodjék, vajon mit kívánnak tenni a korinthusiak: továbbra is szűkmarkúak maradnak vagy bőkezű adakozókká válnak. Így buzdított:

„Mert valóban nem akarom, hogy másoknak könnyű legyen, nektek pedig nehéz, hanem azt, hogy kiegyenlítés által a feleslegetek most pótolja az ő hiányukat, hogy azután az ő feleslegük pótolhassa a ti hiányotokat, és így kiegyenlítés jöjjön létre. Mert valóban nem akarom, hogy másoknak könnyű legyen, nektek pedig nehéz [vagyis nehogy mások segítséget kapjanak, ti pedig szenvedjetek], hanem azt, hogy kiegyenlítés által a feleslegetek most pótolja az ő hiányukat, hogy azután az ő feleslegük pótolhassa a ti hiányotokat és így kiegyenlítődés jöjjön létre. Amint meg van írva: ʼAkinek bőven volt, annak sem volt túl sok, és akinek szűken volt, annak sem volt túl kevés’” (2Korinthus 8:8, 13–15).

Nyilvánvalóan, a korinthusiak kiállták a próbát. Egy bizonyos idő múlva úgy számolt be Pál: „A Macedóniában és Akhájában levők [Korinthus is ide tartozott] jónak látták, hogy a jeruzsálemi szentek szegényeivel megosztva javaikat, ajándékokat küldjenek” (Róma 15:26).

A próbában való helytállás ma

De vajon mi kiálljuk-e a szeretet és bőkezű ajándékozás próbáját? „Válságos, nehezen elviselhető időkben” élünk (2Timótheus 3:1–5). A pénzügyi kiadások egyre nagyobb teherként nehezednek sokunkra. Olykor pedig „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet javainak látványos mutogatása” teremt feszült helyzetet (1János 2:16). Milyen könnyű önzővé, nemtörődömmé válni mások szükségleteivel szemben!

Jehova Tanúi összességükben nagyszerűen kiállták ma a testvéri szeretet próbáját. Például, 1985. március 3-án földrengés sújtotta Santiágót, Chilében. Több száz testvér elveszítette otthonát és javait. A gyülekezetek nyomban segélyakciókat szerveztek. „Órákon belül – számolnak be a testvérek – megérkeztek egyesek élelemmel, ruhaneművel, pokrócokkal és egyéb hasznos tárgyakkal megpakolva.” Hasonló dolgok számtalan esetben megismétlődtek az elmúlt években.

De a testvéri szeretetünk kinyilvánítása végett nem kell megvárnunk egy szerencsétlenség bekövetkezését. Ha egy keresztény társunk kerül nehéz anyagi helyzetbe, vegyük nyomban észre helyzetét, és ne elégedjünk meg csupán azzal, hogy azt mondjuk: „Melegedj meg és lakjál jól” (Jakab 2:15, 16). És mi a helyzet a teljes idejű szolgálatot végző testvérekkel, akik a „jó hírből élnek”? Az ilyen testvérek – Pálhoz hasonlóan – nem követelőzők, és nem várnak anyagi támogatást azoktól, akiknek szolgálnak. Ettől függetlenül persze sokan indíttatva érzik magukat, hogy bőkezű adakozásukat nyilvánítsák ki azok iránt, akik érdekükben ʼszellemi dolgokat vetnekʼ (1Korinthus 9:11, 14).

És mit mondjunk Jehova Tanúi világszervezetének szükségleteiről? Jehova Tanúi 1989-es Évkönyve beszámol arról, hogy „az 1988-as szolgálati év alatt az Őr Torony Társulat 29 834 676,97 dollárt fordított a különleges úttörők, misszionáriusok és utazó-felvigyázók ellátására, miközben szolgálati feladataikat végezték”. Komoly kiadásokba került a fiókhivatali létesítmények megvásárlása, felszerelése, karbantartása, a nyomdához szükséges gépek és papír beszerzése – nem beszélve az egész világon a Béthel-családok ellátásának biztosítására fordított kiadásokról. E Béthel-családok tagjainak száma ma már több mint 9000! Ezenfelül, mintegy 18 új építkezés és felújítási munka van folyamatban a különböző fiókhivatalokban, magában a New-York-i Brooklynban, a főhivatalunkban pedig 19. Te is hozzájárulsz anyagilag a világra szóló munkához?

Miként az első században, ma is mindenki osztozni kíván a felelősségben, beleértve a kevésbé tehetőseket is, akik csekély hozzájárulásukkal mégis igen tekintélyes hányadát teszik ki a Társulatnak nyújtott anyagi hozzájárulásnak. Egyesek hasznosnak találják, hogy az 1Korinthus 16:2. versben körvonalazott eljárást kövessék, és költségvetésükben rendszeresen egy bizonyos összeget a helyi Királyság-terem kiadásának biztosítására félretesznek. Némelyek talán úgy döntenek, hogy pénzadományukat közvetlenül a Watch Tower Society, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201 címre, vagy valamelyik fiókhivatal címére postázzák.

Abban biztos lehetsz, hogy Jehova nem feledkezik meg azokról, akik bőkezűségükkel kívánják kinyilvánítani szeretetük valódiságát. Ne foszd meg magadat ezektől az áldásoktól! Pál ezt ígérte: „Az Istennek pedig hatalmában áll kiárasztani rátok teljes ki nem érdemelt kedvességét, hogy mindenkor és mindenben teljes megelégedettségnek örvendhessetek, hogy bőségetek legyen minden jó munkára” (2Korinthus 9:8).

[Kiemelt rész a 25–26. oldalon]

HOGYAN JÁRULNAK HOZZÁ EGYESEK A KIRÁLYSÁG-MUNKA ELŐMOZDÍTÁSÁHOZ?

◻ ADOMÁNYOK: Egyesek önkéntes pénzadományukat közvetlenül a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York, 11201 címre, vagy annak az országnak fiókhivatalához küldik, ahol laknak. Ingatlant, ékszereket és egyéb értéktárgyakat is lehet adományozni. Az ajándékozás esetén mindig mellékeljünk egy rövid levelet és tüntessük fel benne, hogy önkéntes elhatározásból történt az adakozásunk.

◻ FELTÉTELHEZ KÖTÖTT AJÁNDÉKOZÁSOK: Pénzt megőrzésre az Őr Torony Társulat rendelkezésére bocsáthatunk azzal a kikötéssel, hogy az ajándékozó visszakaphassa azt, ha valami oknál fogva szüksége lenne rá.

◻ BIZTOSÍTÁSOK: Az Őr Torony Társulatot meg lehet nevezni az életbiztosítási kötvény kedvezményezettjének. Ez esetben értesíteni kell a Társulatot erről az intézkedésről.

◻ LETÉTBE HELYEZÉSEK: Bankbetét-könyveket is letétbe lehet helyezni megőrzés céljából a Társulatnál. Ez esetben értesíteni kell a Társulatot. Részvényeket, kötvényeket és ingatlant is adományozhatunk azzal a kikötéssel, hogy az ajándékozó használhassa életében. Ezzel elkerülhető a végrendelet érvényességének elismertetésével kapcsolatos mindennemű bizonytalanság vagy felmerülő kiadás, s ugyanakkor a Társulat biztosítva van afelől, hogy halál esetén az ingatlant megkapja.

◻ VÉGRENDELETEK: Érvényesen kitöltött végrendelet formájában ingatlant vagy pénzt is lehet az Őr Torony Társulatra hagyományozni. Ez esetben a végrendelet egyik példányát el kell küldeni a Társulatnak.

További felvilágosítás és tanács kapható levél útján az Őr Torony Társulat helyi fiókhivatalától.