Mindent a jó hír érdekében tegyetek

„Mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne” (1KORINTHUS 9:23).

1. Milyen közös vonásunk van mindannyiunknak, de mihez készített alapot Isten?

NOHA sok tekintetben különbözünk egymástól, mégis mindannyiunknak van egy közös vonása. Mindannyian bűnösként születtünk, az Ádámtól kapott örökség miatt, elidegenedve a Legfelségesebb Istentől, Jehovától (Róma 5:12; Kolossé 1:21). Mint ahogy a keresztény Pál apostol írta: „Mindnyájan vétkeztek, és nem érik el Isten dicsőségét” (Róma 3:23). A megmentésért ezért minden faji csoportnak és nemzetnek ki kell békülni Istennel. És milyen hálásak lehetünk azért a mérhetetlen szeretetért és irgalomért, amellyel Jehova alapot készített a vele való kibéküléshez.

2. a) Milyen szolgálattal voltak megbízva a felkent keresztények? b) Kinek a példájából tanulhatunk és miért? (1Korinthus 11:1).

² Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt, Jehova felkent tanúi megbízást kaptak „a békéltetés szolgálatára”. Pál így mondta: „Krisztus helyetteseiként kérünk: ’Béküljetek ki Istennel’” (2Korinthus 5:18–20). Milyen magatartással végezte az apostol ezt a szolgálatot? „Noha szabad vagyok mindenki tekintetében” mondta, „mindenkinek rabszolgájává lettem, hogy a lehető legtöbb személyt megnyerhessem” (1Korinthus 9:19). Pál lelkiismeretesen törekedett hatásosan felkínálni a jó hírt, mert ezt is mondta: „Mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne” (1Korinthus 9:23). Mit tanulhatunk hát Pál példájából?

Alázatos zsidók megsegítése

3. Hogyan mutatkozott meg Pálnak az a készsége, hogy mindent megtegyen a jó hír érdekében Timótheussal és a zsidókkal kapcsolatban?

³ Pálnak zsidó származása és az a készsége, hogy mindent megtegyen a jó hír érdekében, képessé tette arra, hogy segítsen az alázatos zsidóknak elfogadni Jézust, mint Messiást. Figyeld meg például, mit tett Pál, amikor kiválasztotta Timótheust utitársának. Timótheust, mivel az apja görög volt, nem metélték körül, mint a zsidó fiúkat szokták (3Mózes 12:2, 3). Pál tudta, hogy a zsidók megütköznének azon, hogyha egy körülmetéletlen ifjú próbálna segíteni nekik kibékülni Istennel. Mit tett Pál azért, hogy a becsületes szívű zsidókat ne akadályozza Jézus elfogadásában? „Körülmetélte [Timótheust] a zsidók miatt.” Noha a körülmetélés nem volt keresztényi követelmény, ő mégis megtette (Cselekedetek 16:1–3).

4. Az 1Korinthus 9:20 szerint mi volt Pál célja?

⁴ Így történt tehát, hogy Pál megtett dolgokat a jó hír érdekében, amikor szerető érdeklődést fejezett ki a zsidó társai iránt. Ezt írta: „A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy zsidókat nyerhessek meg; törvény alatt levőknek olyanná lettem, mint aki törvény alatt van, jóllehet én magam nem vagyok törvény alatt, hogy törvény alatt levőket nyerhessek meg” (1Korinthus 9:20). Igen, Pál megtette azt, amit tudott Timótheus esetében, a zsidók megnyerésére, hozzásegítvén őket ahhoz, hogy kereszténnyé legyenek. De vajon hasonlóképpen bánt a pogányokkal is?

Törekvés pogányok megnyerésére

5. Kiknek prédikált Pál Korinthusban és milyen eredménnyel?

⁵ Pál, miután i. sz. 50 vége felé Korinthus városába érkezett, hetenként előadásokat tartott a zsinagógában, zsidókból és zsidó hitre tért görög prozelitákból álló hallgatóságnak. Buzgó prédikálása azonban olyan ellenállást váltott ki, hogy Pál így szólt ellenfeleihez: „A véretek a fejetekre! Én tiszta vagyok. Mostantól a nemzetekből valókhoz megyek.” Jehova megáldotta ezt a döntést, mert „sokan a korinthusiak közül, akik hallották, hinni kezdtek és alámerítkeztek”, mint keresztények. Valóban, egy látomásban Pál buzdítást kapott az Úrtól, hogy ragaszkodjon ehhez a feladathoz, ezt mondván: „Nekem sok népem van ebben a városban” (Cselekedetek 18:1–10).

6. Mi ösztönözte Pált az övétől eltérő származású emberek iránti érdeklődésre?

⁶ Pálnak az az őszinte vágya, hogy pogányokat nyerjen meg a keresztényiséghez való csatlakozásra, arra ösztönözte, hogy olyan emberek iránt is érdeklődjön, akik egészen más származásúak voltak, mint Ő. „A törvénynélkülieknek [pogányoknak], olyan lettem, mint aki törvény nélkül való, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvénye alatt, hogy megnyerhessek törvény nélkül valókat” (1Korinthus 9:21). Hogyan törekedett Pál megnyerni pogányokat?

7. A körülmetélkedés tekintetében, miért különbözött Titus helyzete TimótheusétóI?

⁷ Midőn Pál i. sz. 49-ben Jeruzsálembe ment, hogy részt vegyen a keresztény gyülekezet vezető testületének jelentős összejövetelén, Titus a görög tanítvány is elkísérte őt. Pál beszámolót tartott az összegyűlt testvéreknek a nemzetekből valók között végzett prédikálómunkájáról, és később ezt írta: „Még a velem levő Titust sem kényszerítettem körülmetélkedésre, noha ő görög volt” (Galata 2:1–3). Timótheustól eltérően Titus elsősorban a nemzetekből való körülmetéletlen emberek között végezte szolgálatát. Ezért az ő esetében nem merült fel a körülmetélkedés kérdése (2Korinthus 8:6, 16–18, 23; 12:18; Titus 1:4, 5).

8. Hogyan tett tanúságot Pál Athénban?

⁸ Athéni tanúskodása alkalmával ismét szemléltette, hogy mindent elkövet a jó hír érdekében. Tekintetbe véve a görög főváros lakóinak gondolkozását, beszélt nekik a számukra ismeretlen Istenről, és idézett költőiktől, Aratustól és Cleanthes-től, akik ezt mondták: „Mert mi is az ő leszármazottai vagyunk.” Az apostol így akart segíteni hallgatóinak abban, hogy megértsék: ʼne képzeljék, hogy az Isteni Lény valami emberi művészet vagy leleményesség faragványához hasonló.’ Ezenfelül Pál így érvelt: „Az ilyen tudatlanság idejét elnézte az Isten, mégis most azt mondja az emberiségnek, hogy mindannyian mindenütt tartsanak bűnbánatot.” Hatásosan irányította az emberek figyelmét „az ég és föld Urára”, Jehovára. És milyen eredménnyel? „Néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett” (Cselekedetek 17:22–34). Igen, Pál módszerei sikeresek voltak!

9. Hogyan volt Pál ʼa gyengéknek gyenge’, és miért?

⁹ „A gyengéknek gyenge lettem, hogy megnyerjem a gyengét” – mondta Pál (1Korinthus 9:22a). Noha a beszéde erőteljes volt, az apostol figyelembe vette bizonyos zsidók és pogányok lelkiismeretének gyengeségét a gyülekezetben. Így buzdította a római keresztényeket: „fogadjátok be azt, aki erőtelen a hitében, de ne úgy, hogy ti döntsetek lelkiismereti kérdésekben.” Ahelyett, hogy bíráskodó lett volna így szólt: „Törekedjünk tehát azokra a dolgokra, amelyek a békességet és az egymás építését szolgálják” (Róma 14:1, 13, 19). S ezt tanácsolta: „Nekünk pedig, akik erősek vagyunk, el kell viselnünk azoknak gyengeségeit, akik nem erősek és nem szabad önmagunk tetszését keresnünk” (Róma 15:1). Mivel tudatában volt, hogy javítania kell beszédmódján, és úgy cselekedni, hogy segítője legyen másoknak, ezt írta: „Mindenféle embernek minden lettem” (1Korinthus 9:22b; Galata 3:28).

Javítsd meg prédikálási képességedet

10. Hogyan utánozhatjuk ma Pált?

¹⁰ Jehova mai tanúinak utánozniuk kell Pált, ahogy Pál utánozta Krisztust (1Korinthus 11:1). Az apostol ügyes prédikáló volt, meg volt benne a misszionáriusi szellem. Ugyanez igaz lehet a mi esetünkben is, mégha nem áll is módunkban idegen országban szolgálni. Pálhoz hasonlóan ʼmindent meg kell tennünk a jó hír érdekében’, hogy megoszthassuk azt másokkal (1Korinthus 9:23). De mi javíthatja meg készségünket a Királyság-prédikálásban és a tanítványképzésben? (Máté 28:19, 20).

11. Mint szolga, hogyan fejlesztheted megfigyelő képességedet?

¹¹ Dolgozz a megfigyelő képességed kifejlesztésén. Ha jó megfigyelő vagy, sokat tanulhatsz, olyat, ami segít abban, hogy a jó hír felkínálását az egyes házigazdákhoz alkalmazd. Ha például városi lakosoknak prédikálsz, figyeld meg az ajtózárakat, a vallásos díszítéseket és a jelmondatokat a falragaszokon. Ezek segíthetnek neked úgy tanúskodni, hogy elérje a szívét az ilyen otthonban élőknek. Pál bizonyára jó megfigyelő volt. Athénban felhasznált egy oltárt, amelyet „az ismeretlen Istennek” emeltek, mint olyan jellegzetességet, amely által jó tanúskodást végezhetett „az Istenről, aki teremtette a világot és mindent ami abban van” (Cselekedetek 17:22–25). Te is tehetsz hasonló dolgokat a szolgálatodban.

12. Milyen szerepe van a megkülönböztető képességnek a szolgálatunkban?

¹² Használj megkülönböztető képességet a szolgálatban. Ne bátortalanodj el, ha kezdetben vonakodnak kinyitni az ajtót előtted és beszédbe elegyedni veled. Ahelyett, hogy engednéd magad szigorú ábrázattól elutasítani, tanúsíts kedvességet és alkalmazz megkülönböztető képességet. Próbáld a helyzethez alkalmazni tanúskodásodat. Még egy rövid imateljes gondolattal is lehet, hogy képes leszel egy érzékeny húrt megütni az illető szívében. (Vö. Nehémiás 2:4–6.)

13. Hogyan mutatkozhatunk tapintatosaknak azok iránt, akiknek tanúskodunk?

¹³ Légy tapintatos. E tekintetben sokfélét lehet tenni a jó hír érdekében. A megfontolás nem engedi meg például, hogy idősebb embereket vagy beteget sokáig hagyjál állni az ajtóban. Ajánlhatod, hogy a házon belül beszélhettek, ahol kényelmesebb neki. Vagy úgy dönthetsz, hogy ilyen körülmények között rövidre fogod a látogatásodat. Minden esetben légy körültekintő. Mutasd ki, hogy törődsz vele! (Máté 9:35, 36).

14. Tanúskodás alkalmával hogyan segíthetünk a hallgatóknak, hogy ne érezzék feszélyezve magukat?

¹⁴ Úgy beszélj, hogy a hallgató fesztelenül érezze magát. Kezdd a tanúskodást barátságos üdvözléssel, amelyet szívesen fogadnak a környéken (Máté 10:12). Vedd számításba az esetleges félelmet és előítéletet. Tégy udvarias és igazán barátságos megjegyzéseket. Ez biztosítani fogja a házigazdákat arról, hogy segíteni akarsz, és nincsenek hátsó gondolataid.

15. Miért adj kellő információt magadról és arról, hogy miért látogattad meg otthonában az illetőt?

¹⁵ A házigazdáknak tudni kell, ki a látogató és miért jött. Adj hát megfelelő információt magadról. Némely területen, különösen Afrikában és Ázsiában, az emberek annyira érdeklődnek a látogató iránt, hogy kíváncsian várnak feleletet ilyen kérdésekre: Ki vagy te? Hol élsz? Nős vagy-e? Férjnél vagy-e? Van-e családod? Az alkalom kellemességét növeli, hogy megfelelj ezekre a kérdésekre, mielőtt kifejtenéd látogatásod célját. Ne tekintsd az ilyen üdvözlést szükségtelennek, hanem használd ki ezt az időt az illető megfigyelésére, és próbálj meg tiszteletteljes tekintet által kapcsolatot teremteni vele.

16. Hogyan segíthetnek jó kérdések a beszélgetés fenntartásában a házigazdával?

¹⁶ Alkalmazz jó kérdéseket a házigazdával való kapcsolatteremtés érdekében. Bár az ember arckifejezése és magatartása is elárul valamit, de meg kell érteni a gondolatait és érzéseit. E célból, tegyél fel kérdéseket ügyesen, hogy a házigazdát arra ösztönözd, fejezze ki nézeteit és érzéseit. Szemléltetésül: Egy gyermektelen hölgy, aki nagy szeretettel volt az állatok iránt, így nyilatkozott egy Tanú látogatásáról: „Amire a mosolygó arcával kapcsolatban visszaemlékszem az a béke volt. Kíváncsivá tett. Ez a hölgy megkérdezte tőlem, mi aggaszt engem legjobban most a földi állapotokból. Azt mondtam, nyugtalanít, ahogy bánnak az emberek az állatokkal, és ő megmutatta az Ésaiás 11:6–9. versében, hogy az állatok igazi békében élnek majd. Többet kívántam megtudni.”

17. Miért figyelj éberen a házigazdának esetleges megjegyzésére saját körülményeit illetően?

¹⁷ Légy éber, hogy hozzászólhass ahhoz, amit a házigazda mond saját körülményeiről, különösen gyakran bemunkált területen. Ily módon, még rövid beszélgetésekből is megtudhatsz valami lényegeset a személyről. Elhagyván az ajtót, feljegyezheted röviden az információt a házról házra feljegyzési céduládra. De mi történjék, ha a házigazda olyan kérdést tesz fel, amelyre nem tudsz válaszolni? Végezz kutatást az Őr Torony Társulat kiadványaiban, hogy eldönthesd, mi a legjobb módja a jó hír közlésének, ha legközelebb meglátogatod az illetőt.

Egy példa a misszionáriusok számára

18. Mit tanulhatnak Páltól a misszionáriusok és mások?

¹⁸ Az Őrtorony Gileád Biblia-iskolában kiképzett misszionáriusok azok közé tartoznak, akik mindent megtesznek a jó hír érdekében. Ők tanulhatnak Páltól, akiben valódi misszionáriusi szellem lakozott. Például nem akart felelős lenni azokért az akadályokért, amelyek meggátolnák a zsidókat vagy a pogányokat az igazság elfogadásában. Ezért vigyázott az apostol arra is, hogy mit evett és buzdította a korinthusi keresztényeket, hogy bizonyos húsok megevésére vonatkozó joguk gyakorlásával meg ne botránkoztassanak másokat (1Korinthus 8:8, 9). F. F. Bruce professzor a New Century Bible-ban megállapította: „Minden közömbös dologban, (mint amilyen az étel kérdése, amely vitakérdés volt [1Korinthus] a 8. fejezetben), [Pál] alkalmazkodott azoknak a szokásaihoz, akikkel akkor együtt volt, hogy ne gördítsen akadályt az evangéliumnak való ’megnyerésük elé’” (Róma 14:21). Ehhez hasonlóan, a Jehova Tanúi közt levő misszionáriusok sem kísérlik meg a kiutalt területeken megváltoztatni az emberek szokásait, ámbár szellemi segítséget nyújtanak az újaknak, hogy megtegyék a szükséges kiigazításokat ahhoz, hogy elnyerhessék Isten tetszését (Róma 12:1, 2).

19. Milyen javításokra lehet szükség a tanítványképzésben a) a misszionáriusi munkát végzők esetében; b) minden Királyság-hírnök esetében?

¹⁹ Azoknak, akik misszionáriusi megbízatásba indulnak, meg kell tanulniuk az emberek szokásmódjait. Ez gazdagító tapasztalat és segíteni tud a misszionáriusoknak hatásosabb prédikálómunka végzésében. Valóban, ha nem akarnak botlást okozni másoknak, szükség lehet arra is, hogy változtassanak a ruházatukon és a hajviseletükön. Egy misszionárius testvérnő például, amikor először ment Nyugat-Afrikába azt tapasztalta, hogy ha kozmetikát alkalmaz könnyen sorolhatják a könnyű erkölcsűek közé azon a területen. Éppen ezért, hogy mások ne tegyék kérdésessé indítékait, gyorsan változtatott az arcápolás alkalmazásán. Természetesen Jehova minden Tanújának jó ítélőképességet kell használnia öltözködés és testápolás terén, hogy segíteni tudjon másoknak szellemi téren. A keresztények, akik figyelmeztetést kaptak, hogy ʼne tegyenek botláskövet testvérük elé’, és ragaszkodjanak az egymást építő dolgokhoz, biztosan nem akarnak botlást okozni senkinél (Róma 14:13, 19).

20. a) Összegezésképpen, mi segít nekünk ʼmindent megtenni a jó hír érdekében’? b) Milyen kérdések várnak még válaszra?

²⁰ A Királyság-hirdetők sikere elsősorban Jehova áldásától függ (1Korinthus 3:6, 7). De azért nekünk is kell erőfeszítéseket tennünk. Legyünk hát figyelmesek, mint Pál volt a szolgálatában. Használjunk megkülönböztető képességet, legyünk tapintatosak, segítsünk a házigazdának abban, hogy ne érezze feszélyezve magát és tegyünk fel jó kérdéseket, hogy bevonjuk a társalgásba. Fogadjunk el olyan szokásokat, amelyek nem Írás-ellenesek. Igen, tegyünk meg ʼmindent a jó hír érdekében, hogy közölhessük azt másokkal’ (1Korinthus 9:23). De mi történjék, ha némelyek már tagjai a keresztény testvériségnek? Hogyan bánjunk velük?

Hogyan felelnél?

◻ Mit tett Pál, hogy segítsen zsidóknak kereszténnyé lenni?

◻ Hogyan törekedett Pál megnyerni pogányokat?

◻ Milyen módokon javíthatjuk meg prédikálási képességünket?

◻ Milyen példát mutatott Pál a misszionáriusoknak és más Királyság-hirdetőknek?