Hogyan futsz az életért folyó versenyben?
„Nem tudjátok, hogy a versenyben mindannyian futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt” (1KORINTHUS 9:24).
1. Mihez hasonlítja a Biblia keresztény versenypályánkat?
A BIBLIA az örökké tartó élet utáni kutatásunkat egy versenyhez hasonlítja. Élete vége felé Pál apostol ezt mondta önmagáról: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Ugyanennek megtételére buzdította keresztény társait is, amikor ezt mondta: „Tegyünk félre minden terhet és a minket oly könnyen behálózó bűnt, és fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát” (2Timótheus 4:7; Zsidók 12:1).
2. Milyen buzdító kezdete van az életért folyó versenynek?
2 Az összehasonlítás találó. Egy verseny részei a rajt, a kijelölt pálya és a célvonal vagy cél. Így van ez az élet felé vezető szellemi haladásunkkal is. Amint láttuk, százezrek indulnak minden évben ígéretesen az életért folyó versenyben. Az elmúlt öt évben például 1 336 429 személy indult hivatalosan a versenyben önátadással és vízben való alámerítéssel. Az ilyen erőteljes rajt igen buzdító. Fontos azonban versenyben maradni egészen a célvonal eléréséig. Vajon te ezt teszed?
Az életért folyó verseny
3., 4. a) Hogyan hangsúlyozta ki Pál a versenyben maradás fontosságát? b) Hogyan mulasztottak el némelyek odafigyelni Pál tanácsára?
3 A versenyben maradás fontosságát hangsúlyozva Pál így figyelmeztetett: „Nem tudjátok, hogy a versenyben mindannyian futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt” (1Korinthus 9:24).
4 Igaz, az ókori versenyeken csak egy ember kaphatott díjat. Az életért folyó versenyben azonban mindenki díjazott lehet. Csupán az szükséges, hogy végig a futópályán maradjon! Szerencsére sokan életük végéig hűséggel futnak a futópályán, ahogyan azt Pál apostol is tette. És milliók folytatják a futást. Néhányan azonban nem igyekeztek előre, nem haladtak a célvonal felé. Ehelyett engedik, hogy különböző dolgok akadályozzák őket, s így vagy kiestek a versenyből, vagy valamilyen módon kizárták őket (Galátzia 5:7). Ez valamennyiünknek okot kell adjon arra, hogy megvizsgáljuk: hogyan futunk mi az életért folyó versenyben.
5. Vajon Pál az életért folyó versenyt a versengés szellemére épülő játékhoz hasonlította? Magyarázd meg!
5 Feltehetjük a kérdést: Mire gondolt Pál, amikor azt mondta, hogy „csak egy kapja meg a díjat”? Mint azt már korábban megfigyelhettük, ezen nem azt értette, hogy az életért folyó versenyben indulók közül csupán egy nyeri el az örökké tartó élet jutalmát. Nyilván nem erről van szó, hisz időről időre rávilágított: Isten akarata az, hogy mindenfajta ember megmeneküljön (Róma 5:18; 1Timótheus 2:3, 4; 4:10; Titus 2:11). Nem, nem azt mondta, hogy az életért folyó verseny olyan küzdelem, amelyben valamennyi résztvevő megpróbálja legyőzni a többieket. A korinthusiak nagyon is jól tudták, hogy a versengés szelleme csak azoknak az iszthmoszi játékoknak a versenyzőire volt jellemző, amely játékoknak állítólag nagyobb tekintélyük volt, mint az olimpiai játékoknak. Akkor vajon mire gondolt Pál?
6. Mit fed fel a szövegösszefüggés Pál fejtegetéseiről a futóval és a versennyel kapcsolatban?
6 A futóról szóló szemléltetéssel Pál elsősorban a saját megmentésére vonatkozó kilátásokra utalt. A szemléltetést megelőző versekben leírta, hogy milyen keményen és sokféle módon dolgozott és fáradozott (1Korinthus 9:19–22). Majd a 23. versben ezt mondta: „Azonban mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne.” Felismerte: megmentését az önmagában nem biztosítja, hogy apostolnak lett kiválasztva, vagy hogy sok évet töltött a másoknak való prédikálással. Ahhoz, hogy a Jóhír áldásaiban részesüljön, erejéhez mérten továbbra is meg kellett tennie mindent a Jóhírért. Teljes győzni akarással kellett futnia, s olyan keményen hajtania magát, mintha az iszthmoszi játékok egyik futóversenyén futna, ahol „csak egy kapja meg a díjat” (1Korinthus 9:24a).
7. Mi szükséges ahhoz, hogy „úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt”?
7 Sok mindent tanulhatunk ebből. Bár a verseny minden résztvevője győzni akar, csak azoknak van erre kilátásuk, akik teljesen eltökéltek a győzelemre. Következésképpen nem kell önelégültséget éreznünk csupán azért, mert részt veszünk a versenyen. Nem szabad azt éreznünk, hogy minden rendben lesz pusztán azért, mert „az igazságban” vagyunk. Vajon csak viseljük a keresztény nevet, vagy rendelkezünk a lényeggel is, azzal, ami bizonyítja, hogy keresztények vagyunk? Például végezzük azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy egy kereszténynek végeznie kell — részvétel a keresztény összejöveteleken, részvétel a szántóföldi szolgálatban stb.? Ha igen, az dicséretes, és igyekeznünk kell megőrizni az ilyen kitűnő szokásokat. De lehetne-e több hasznot meríteni abból, amit teszünk? Például hozzájárulunk-e mindig az összejövetelekhez felkészültségünkkel? Vajon igyekszünk-e alkalmazni személyes életünkre azt, amit tanulunk? Szentelünk-e figyelmet ügyességünk növelésének annak érdekében, hogy alapos tanúskodást végezhessünk a szántóföldön felmerülő akadályok ellenére? Készek vagyunk-e eleget tenni az érdeklődők visszahívásának és házi bibliatanulmányozást vezetni? „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt” — buzdított Pál (1Korinthus 9:24b).
Gyakorolj önuralmat mindenben!
8. Mi sarkallhatta Pált arra, hogy keresztény társait arra buzdítsa: gyakoroljanak önuralmat mindenben?
8 Életében Pál sokakat látott lelassulni, elsodródni vagy feladni az életért folyó versenyt (1Timótheus 1:19, 20; Zsidók 2:1). Ezért emlékeztette ismételten keresztény társait arra, hogy fárasztó és szakadatlan versenyben vannak (Efézus 6:12; 1Timótheus 6:12). Folytatva a futóról szóló szemléltetést, ezt mondta: „Azonkívül mindenki, aki részt vesz a versenyben, önuralmat gyakorol mindenben” (1Korinthus 9:25a). Ezzel Pál olyasmire hivatkozott, amivel a korinthusi keresztények tökéletesen tisztában voltak, nevezetesen az iszthmoszi játékok versenyzői által követett szigorú edzésre.
9., 10. a) Hogyan írja le egy forrásmű az iszthmoszi játékok versenyzőit? b) Mi érdemel különös figyelmet ebben a leírásban?
9 Íme, egy szemléletes leírás az edzésben lévő versenyzőről:
„Elégedetten és zúgolódás nélkül veti alá magát a tíz hónapos tréning minden szabályának és korlátozásának, amely nélkül nem versenyezhetne . . . Büszke tiszteletre méltó apró nélkülözéseire, fáradtságára és szűkölködéseire, és lelkiismeretesen kerül mindent, ami akár a legcsekélyebb mértékben is csökkentheti esélyeit a sikerre. Látja, hogy más emberek esznek, ha megkívánják, pihennek, mialatt ő liheg a gyakorlatoktól, fürdőbe járnak és tetszésük szerint élvezik az életet; de néha elfogja az irigység, mivel ő szívét a díjra irányítja, s így a szigorú tréning nélkülözhetetlen. Tudja, hogy esélyei megszűnnének, ha bármely pontban vagy bármely alkalommal lazítana a fegyelem szigorán” (The Expositor’s Bible, V. kötet, 674. oldal).
10 Különös érdeklődést érdemel az a megfigyelés, hogy az edzést végző egyén „tiszteletre méltó”-nak tartja e szigorú önmegtagadó gyakorlatokat. Igaz, „néha elfogja az irigység” ama nyugalom és kényelem láttán, amit mások élveznek. Vajon mi tanulhatunk ebből valamit? Igen, természetesen.
11. Milyen helytelen nézet ellen kell védekeznünk az életért folyó verseny közben?
11 Emlékezzünk Jézus szavaira, hogy „széles és tágas az út, amely a pusztulásba visz, és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt” (Máté 7:13, 14). Miközben arra törekszel, hogy a ’keskeny úton’ haladj, vajon irigyled azt a szabadságot és nyugalmat, amit a másik úton járók látszólag élveznek? Vajon úgy érzed, hogy elmulasztasz olyan dolgokat, amiket mások megtesznek, s amelyek önmagukban nem tűnnek olyan rossznak? Könnyen így érezhetünk, ha nem tartjuk elménkben azt, hogy miért is vállaljuk ezt a folyamatot. „Nos, azok természetesen azért teszik, hogy romlandó koronát nyerjenek, mi pedig romolhatatlant” — mondta Pál (1Korinthus 9:25b).
12. Miért mondható, hogy az emberek által keresett dicsőség és hírnév hasonló az iszthmoszi játékokon odaítélt romlandó koronához?
12 Az iszthmoszi játékok győztese egy ottani fenyőből vagy más hasonló növényből álló koszorút kapott, amely valószínűleg néhány nap vagy hét alatt elszáradt. Az atléták természetesen nem a mulandó koszorúért versenyeztek, hanem az azzal járó dicsőségért, tiszteletért és hírnévért. Egy forrásmű szerint, amikor a győztes hazatért, mint győzedelmes hőst üdvözölték. Gyakran városfalakat romboltak le, hogy felvonulásuk ott mehessen keresztül, és szobrokat állítottak a tiszteletükre. Dicsőségük mindezek ellenére romlandó volt. Ma már csak kevés embernek van fogalma arról, kik is voltak azok a győztes hősök, legtöbbjükkel pedig nem is törődnek. Azok, akik idejüket, erejüket, egészségüket, sőt családi boldogságukat is arra áldozzák, hogy hatalmat, hírnevet és gazdagságot nyerjenek a világban, de akik nem gazdagok Isten irányában, azt fogják tapasztalni, hogy anyagi „koroná”-juk — életükhöz hasonlóan — csupán mulandó (Máté 6:19, 20; Lukács 12:16–21).
13. Mennyiben különbözik egy atléta élete egy olyan emberétől, aki az életért folyó versenyben vesz részt?
13 Egy atlétikai játék versenyzői esetleg készek elfogadni az edzés szigorú követelményeit, mint az előbbiekben leírt egyének, de csak korlátozott időre. Ha a játék befejeződik, visszatérnek a normális életmódhoz. Időnként talán edzéseket végeznek ügyességük megtartása érdekében, de már nem követik a szigorú önmegtagadást, legalábbis a következő esedékes versenyig nem. Nem így áll a dolog azokkal, akik az életért folyó versenyben vannak. Számukra az ismeretszerzés és az önmegtagadás kell hogy legyen az életút (1Timótheus 6:6–8).
14., 15. Miért kell az életért folyó versenyben versenyző embernek állandóan önuralmat gyakorolnia?
14 „Ha valaki utánam akar jönni — mondta Jézus az összegyűlt tanítványok és más emberek egy csoportjának —, tagadja meg magát (vagy „mondjon ’nemet’ magának”, Charles B. Williams fordítása), és vegye fel a kínoszlopát és állandóan kövessen engem” (Márk 8:34). Amikor elfogadjuk ezt a meghívást, fel kell készülnünk annak „állandó” végzésére; nem azért, mintha valamilyen különleges érdem volna az önmegtagadásban, hanem mert egyetlen meggondolatlan pillanat, egyetlen eltérés a józan ítélőképességtől mindent tönkretehet, amit addig felépítettünk, sőt még az örök jólétünket is veszélyeztetheti. A szellemi haladás többnyire lassú, de milyen gyorsan megsemmisülhet, ha nem védelmezzük állandóan!
15 Pál továbbá arra buzdított, hogy gyakoroljunk önuralmat „mindenben”, tehát így kell tennünk az élet minden vonatkozásában. Ez józanságra tanít, hiszen ha egy újonc túl sokat enged meg magának vagy kicsapongó életet él, mi előnye lesz mindabból a fizikai fájdalomból és fáradtságból, amit elvisel? Az életért folyó versenyben szintén önuralmat kell gyakorolnunk mindenben. Az ember uralkodhat magán olyan dolgokban, mint például az iszákosság és paráznaság, de ennek értékét csökkenti az, ha gőgös és veszekedő. Vagy mi a helyzet akkor, ha valaki hosszútűrő és kedves másokkal szemben, de a magánéletében valamilyen titkos bűnt takargat? Hogy az önuralom teljesen hasznos legyen, azt „mindenben” gyakorolni kell. (Vö. Jakab 2:10, 11.)
„Nem bizonytalanra” futni
16. Mit jelent „nem bizonytalanra” futni?
16 Látva az életért folyó sikeres versenyhez szükséges fáradhatatlan erőfeszítést, Pál így folytatta: „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos” (1Korinthus 9:26). A „bizonytalan” szó betű szerinti jelentése: „nem nyilvánvaló” (Kingdom Interlinear), „nem megfigyelt, figyelmen kívül hagyott” (Lange’s Commentary). A „nem bizonytalanra” futni kifejezés tehát azt jelenti, hogy minden megfigyelő számára teljesen nyilvánvaló kell legyen, hová is igyekszik a futó. A The Anchor Bible fordítása szerint: „nem cikcakkban futni’.” Ha a tengerparton le- és felfelé kanyargó, olykor körbejáró, sőt időnként visszafelé haladó lábnyomokat látsz, aligha gondolod, hogy az illető futott, s főleg azt nem, hogy valami elképzelése volt arról, merre igyekszik. De ha hosszú, egyenes vonalat alkotó lábnyomokat látsz, amelyben az egyenletesen elhelyezkedő lábnyomok mindig megelőzik egymást, arra a következtetésre jutsz, hogy a lábnyomok olyan személyhez tartoznak, aki pontosan tudja, hová tart.
17. a) Hogyan mutatta meg Pál, hogy „nem bizonytalanra” futott? b) Hogyan utánozhatjuk Pált ebben a tekintetben?
17 Pál élete világosan azt mutatja, hogy ’nem a bizonytalanra’ futott. Bőven volt bizonyítéka arra, hogy bebizonyítsa: ő keresztény szolga és apostol. Csupán egyetlen célja volt, amelynek eléréséért egész életében erőteljesen fáradozott. Hírnév, hatalom, gazdagság vagy kényelem soha nem vitte mellékvágányra, habár ezek bármelyikét talán elnyerhette volna (Cselekedetek 20:24; 1Korinthus 9:2; 2Korinthus 3:2, 3; Filippi 3:8, 13, 14). Milyen nyomot látsz, ha visszatekintesz az életedre? Egyenes vonalat világos iránnyal, vagy céltalanul kanyargót? Vajon nyilvánvaló, hogy az életért folyó versenyben veszel részt? Emlékezz rá: nem azért veszünk részt ebben a versenyben, hogy csupán úgy tegyünk, mintha mozognánk, hanem azért, hogy elérjük a célvonalat!
18. a) Mi hasonlítható részünkről a ’levegő vagdosásához’? b) Miért veszélyes ezt követni?
18 Egy másik atlétikai eseménnyel állítva párhuzamot Pál a továbbiakban ezt mondja: „Úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos” (1Korinthus 9:26b). Az életért folyó versenyben sok ellenségünk van, köztük Sátán, a világ és a magunk tökéletlensége. Egy ókori ökölvívóhoz hasonlóan képeseknek kell lennünk jól irányzott ütésekkel leütni őket. Áldás, hogy Jehova Isten gyakoroltat és segít bennünket ebben a harcban. Utasításokat ad Szavában, valamint a Biblián alapuló kiadványokban és a keresztény összejöveteleken. Ha azonban olvassuk a Bibliát és a kiadványokat, s elmegyünk az összejövetelekre, de nem tesszük át a gyakorlatba azt, amit tanultunk, vajon nem úgy pazaroljuk el erőfeszítéseinket, ’mint aki levegőt vagdos’? Így nagyon veszélyes helyzetbe kerülhetünk. Abban a hitben, hogy küzdünk, hamis biztonságérzetet nyerünk, de nem győzzük le ellenségeinket. Ezért figyelmeztet Jakab tanítvány: „Legyetek azonban a szó cselekvői és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat hamis érvelésekkel!” Ahogy a ’levegő vagdosása’ nem gyengíti ellenségeinket, úgy az, hogy ’csak hallgatók’ vagyunk szintén nem biztosítja, hogy Isten akaratának cselekvői vagyunk (Jakab 1:22; 1Sámuel 15:22; Máté 7:24, 25).
19. Hogyan biztosíthatjuk azt, hogy valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljunk?
19 Végül Pál elmondja sikerének titkát: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak” (1Korinthus 9:27). Pálhoz hasonlóan nekünk is uralkodnunk kell tökéletlen testünk felett, ahelyett hogy engednénk, hogy az uralkodjon rajtunk. Gyökerestül ki kell tépnünk testi hajlamainkat, vágyainkat és kívánságainkat (Róma 8:5–8; Jakab 1:14, 15). Ez fájdalmas lehet, mivel a „megsanyargatom”-nak fordított szó betű szerinti jelentése ’megütni a szeme alatt’ (Kingdom Interlinear). Nem jobb elszenvedni jelképesen szólva egy véraláfutásos szemet és élni, mint megadni magunkat a bukott test kívánságainak és meghalni? (Vö. Máté 5:28, 29; 18:9; 1János 2:15–17.)
20. Miért sürgető különösen most megvizsgálni azt, hogyan futunk az életért folyó versenyben?
20 Ma már a verseny célvonalához közeledünk. A díjak átadásának ideje a küszöbön áll. A felkent keresztények számára ez ’a felülről való elhívás díja Istentől, Krisztus Jézus által’ (Filippi 3:14). A nagy sokaság számára pedig a paradicsomi földön való örökké tartó élet. Mivel oly nagy a tét, Pálhoz hasonlóan határozzuk el, hogy ’valami módon kifogásolhatónak ne bizonyuljunk’. Bárcsak mindannyian megszívlelnénk a parancsot: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt” (1Korinthus 9:24, 27).
Emlékszel rá?
◻ Miért helyénvaló egy keresztény életét egy versenyhez hasonlítani?
◻ Miben különbözik az életért folyó verseny a futóversenytől?
◻ Miért kell állandóan és „mindenben” önuralmat gyakorolnunk?
◻ Hogyan fut valaki a „nem bizonytalanra”?
◻ Miért veszélyes csupán a ’levegőt vagdosni’?
[Kép a 16. oldalon]
A győztes koszorúja, a dicsőség és a tisztelet megfakul