Legyünk hálásak Jehova nagylelkűségéért

JEHOVA nagylelkű Isten (Jak 1:17). Az óriási kiterjedésű csillagos égbolttól a földünk zöld növénytakarójáig minden az ő nagylelkűségéről énekel (Zsolt 65:12, 13; 147:7, 8; 148:3, 4).

A 104. zsoltár írója annyira hálás volt a Teremtőnek, hogy egy éneket szerzett a művei magasztalására. Ha elolvasod ezt a zsoltárt, biztosan benned is hasonló érzések fogalmazódnak meg. A zsoltáríró kijelentette: „Dalolni fogok Jehovának egész életemben, éneket zengek Istenemnek, amíg csak vagyok” (Zsolt 104:33). Te is vágysz erre?

A NAGYLELKŰSÉG MINTAKÉPE

Jehova szeretné, ha mi is nagylelkűek lennénk. Meg is mondja, hogy miért. Pál apostolt a következők leírására ihlette: „Utasítsd azokat, akik gazdagok a jelenlegi világrendszerben, hogy ne legyenek kevélyek, és reménységüket ne bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre; hogy a jóban munkálkodjanak, hogy jó cselekedetekben legyenek gazdagok, hogy bőkezűek legyenek, készek arra, hogy osztozzanak, biztonságban jó alapot gyűjtve maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet” (1Tim 6:17–19).

Pál a korintuszi gyülekezetnek írt második ihletett levelében kifejti, hogyan kell gondolkodni az adakozásról: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:7). Ezután elmagyarázza, hogy a nagylelkű adakozásból az is hasznot merít, aki kap, mivel kielégítik a szükségleteit, és az is, aki ad, hiszen Isten gazdagon megáldja (2Kor 9:11–14).

Pál ennek a gondolatmenetnek a végén utal rá, hogy mi a legnagyobb bizonyítéka Isten nagylelkűségének: „Hála legyen az Istennek az ő leírhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9:15). Ez az ajándék nyilvánvalóan magában foglalja mindazt a jót, amit Isten Jézus Krisztus által megad a népének. Ez valóban leírhatatlanul értékes ajándék!

Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat mindazért, amit Jehova és a Fia eddig értünk tett, és még tenni fog a jövőben? Egyebek közt úgy, hogy nagylelkűen adunk az időnkből, erőnkből és az anyagi javainkból, hogy támogassuk Jehova tiszta imádatát, akár kisebb, akár nagyobb mértékben van módunk ezt megtenni (1Krón 22:14; 29:3–5; Luk 21:1–4).