Bepillantás a hírekbe

Katolikusok és a keresztség

A Római Katolikus Egyház sok felnőttet keresztel meg Franciaországban – jelenti a Le Monde című francia újság. E szerint az újság szerint „az utóbbi négy évben számuk megkétszereződött”. Több mint 4000 francia felnőtt iratkozott be ilyen keresztelés előtti hitoktatásra, hogy később katolikusnak keresztelkedhessék meg. Kétharmaduk 20 és 40 év közötti nő. Egynegyedük nem francia származású egyén.

A felnőtt keresztségre való felkészítés két-három évet is igénybe vehet. Guy Cordonnier pap, aki Versailles vidékén ezt a tanfolyamot vezeti, így nyilatkozott: „Ahhoz, hogy valaki megkeresztelkedhessék, annak nem elegendő csak annyit mondania, hogy hiszek Istenben. Szükséges azt is megtanulnia, hogyan kell a társadalomban élni.”

A felnőttkeresztség természetesen nem újkeletű dolog. Maga Jézus is 30 éves korában merítkezett alá. Az sem újkeletű dolog, hogy az alámerítkező részéről többre van szükség, mint hogy egyszerűen higgyen Istenben. Jézus parancsa követői számára így szólt: ʼKépezzetek tanítványokat. . . alámerítve. . . és megtanítva őket mindarra, amit én parancsoltam nektekʼ (Máté 28:19, 20).

Mivel a katolikus egyház évszázadokon át a csecsemőkeresztséget gyakorolta, az egyház állásfoglalása a felnőttkeresztség kérdésében ellentmondásnak tűnik. Az egyházi elöljárók azt mondják, hogy két vagy több év szükséges ahhoz, hogy egy felnőtt felkészülhessen a keresztségre, ugyanakkor azt is állítják, hogy a csecsemő-keresztség is helyes. Azt mondják, hogy a keresztség tisztítja meg a csecsemőket az eredendő bűntől, János apostol viszont azt írta: „Jézus vére . . . tisztít meg minket minden bűnünktől” (1János 1:7). Mivel a csecsemők képtelenek Istenben és Krisztus kiomlott vérében hinni, mi értelme van hát a csecsemők megkeresztelésének?

Szavak, amik sohasem hangzanak el

A japán biztosító társaság körkérdést intézett 3800 feleséghez, és ezeknek a feleségeknek csaknem a fele azt mondta, hogy „nem hallották, hogy férjeik az utóbbi néhány év alatt azt mondták volna nekik: ʼszeretlek’” – írja a The Daily Yomiuri. Azoknak a feleségeknek a százalékaránya, akik nem hallották ezeket a szavakat, tovább nő, ahogy öregednek, és 50-60 év között már 82 százalékra emelkedik azok száma, akik nem hallották ezt férjeiktől. Még a húsz éves feleségeknek is csak 10 százaléka tudott arról beszámolni, hogy így becézte őket férjük.

A bölcs Salamon király szerelmi történetében, amely egy Pásztorfiú és a Sunem ősi városából származó szépséges leányka közötti szerelemről szól, a pásztorfiú „kedveskedő szavaival” nyerte meg a leány szívét (Énekek Éneke 1:2). Ha a férjek egyszer megnyerték feleségük szívét, továbbra is szükség van arra, hogy biztosítsák feleségüket szeretetükről? Igen! A Biblia így buzdít: „Férjek! Továbbra is úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette a gyülekezetet, és önmagát adta érte” (Efézus 5:25).

Elárultatásának éjszakáján Jézus többször is elmondta, hogy szereti tanítványait (János 13:34; 14:19–21; 15:9, 10, 12). A férjnek figyelembe kell vennie, hogy a feleségének szüksége van arra, hogy szeressék, és hogy ezt hallja is férjétől. A férjeknek arra is emlékezniük kell, hogy Krisztus „önmagát adta a gyülekezetért”. Jézus szavakban is, és tettekben is kifejezte szeretetét. A férjek jól teszik, ha e tekintetben Krisztus példáját követik.