Jehova meg tud erősíteni téged

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (ÉSAIÁS 40:29).

1., 2. Többek között milyen bizonyítékok vannak Jehova hatalmas erejére?

JEHOVA olyan Isten, akinek „ereje hatalmas”. Isten fizikai teremtésművének fenségében bizonyítékát láthatjuk „örök erejének és isteni mivoltának”. Akik nem hajlandók elismerni Teremtői mibenlétének egy ilyen bizonyítékát, azok menthetetlenek (Zsoltárok 147:5; Róma 1:19, 20, Katolikus fordítás).

² Jehova ereje mindinkább nyilvánvalóvá válik, midőn a tudósok mélyrehatóan fürkészik a világegyetemet, amelynek számtalan galaxisa több százmillió fényévre terjed ki. Egy sötét, de derült éjszakán függeszd szemedet az egekre, és lásd meg, vajon nem érzel-e úgy, miként a zsoltáros érzett: „Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:4, 5). És milyen nagyszerűen gondoskodott Jehova az emberről, rólunk! Gyönyörű földi otthonnal látta el az első férfit és nőt. Még a talajában is erő volt, hogy növényzetet hajtson, és tápláló, szennyezetlen ennivalót teremjen. Az ember és az állatok testi erőt merítettek Isten erejének e megmutatkozásából (1Mózes 1:12; 4:12; 1Sámuel 28:22).

3. A világegyetem fizikai dolgain kívül miben nyilvánul még meg Isten ereje?

³ Az egek nemcsak lenyűgözőek, s a föld növény- és állatvilága nemcsak elragadó, hanem még Isten erejét is elénk tárják. Pál apostol ezt írta: „ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róma 1:20, K. f.). De van egy másik bizonyítéka is erejének, amely megérdemli figyelmünket és méltánylásunkat. „Mi az — tűnődhetsz —, ami jobban mutatja be Isten erejét, mint a világegyetem?” A válasz: Jézus Krisztus. Pál apostol valójában azt mondja ihletés alatt, hogy a megfeszített Krisztus az „Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Korinthus 1:24, K. f.). „Miért van ez — kérdezheted —, és hogyan függhet ez össze az életemmel éppen most?”

Erő a Fia által

4. Hogyan mutatkozott meg Isten ereje a Fiával kapcsolatban?

⁴ Isten ereje akkor nyilvánult meg először, amikor megteremtette egyetlen-nemzett Fiát, akit saját képére alkotott. E Szellemfiú „kézmívesként [mestermunkásként, NW]” szolgálta Jehovát, felhasználva Isten hatalmas erejét minden egyéb dolog megteremtésében (Példabeszédek 8:22, 30). Pál ezt írta kolossébeli keresztény testvéreinek: „ő általa teremtettenek mindenek, mellyek az egekben és a’ főldön vagynak, láthatók és láthatatlanok . . ., mindenek ő általa, és ő érette teremtettenek” (Kolossé 1:15, 16, Torkos András fordítás).

5—7. a) Hogyan hatottak ki egyes emberekre Isten erejének megmutatkozásai a múltban? b) Milyen okunk van azt gondolni, hogy Isten ereje a ma élő keresztények esetében is megnyilvánulhat?

⁵ Mi a „főldön” lévő teremtés része vagyunk. Így vajon kiterjedhet ránk, emberekre Isten ereje? Nos, amióta tökéletlen emberekkel foglalkozik Jehova Isten, időnként rendkívüli erővel ruházta fel a szolgáit, hogy megvalósítsák szándékait. Mózes tudta, hogy a tökéletlen emberek általánosságban 70-80 évet élnek (Zsoltárok 90:10). Mi a helyzet magával Mózessel? 120 éves kort ért meg, de „nem homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje” (5Mózes 34:7). Bár ez nem jelenti azt, hogy Isten minden egyes szolgájának lehetővé teszi, hogy ilyen sokáig éljen, vagy hogy ilyen életerőt őrizzen meg, de bizonyítja, hogy Jehova meg tud erősíteni embereket.

⁶ Amit Ábrahám feleségével cselekedett Isten, az megint csak rámutat arra, hogy képes megerősíteni férfiakat és nőket. Maga Sára erőt nyert „magzat foganására és pedig életkora ellenére, mert hűnek tartotta azt, aki az ígéretet adta”. Vagy figyeld meg, hogyan erősített meg Isten egyes bírákat és másokat Izraelben: „Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte, Dávid és Sámuel, meg a próféták . . . erőre kaptak gyengeségükből” (Zsidók 11:11, 32–34, Új Testamentum, 1930).

⁷ A mi esetünkben is működővé válhat ilyen erő. Ó, mi nem számíthatunk most csoda folytán születő utódokra, vagy nem nyilváníthatunk ki Sámsonéhoz hasonló erősséget. Erősnek viszont erősek lehetünk, miként azt megemlítette Pál apostol a kolossébeli átlagembereknek. Igen, Pál olyan férfiaknak, nőknek és gyermekeknek írt, mint amilyeneket ma találunk a gyülekezetekben, és azt mondta, hogy ’minden erővel megerősíttettek’ (Kolossé 1:11).

8., 9. Hogyan vált nyilvánvalóvá Jehova ereje a hozzánk hasonló embereket illetően az első században?

⁸ Jézus földi szolgálata idején Jehova világossá tette, hogy ereje a Fia által munkálkodik. Egyszer például, amikor tömegek sereglettek Jézushoz Kapernaumban, „az Úr [Jehova, NW] ereje volt őrajta, hogy gyógyítson” (Lukács 5:17, ÚT).

⁹ Feltámadását követően Jézus arról biztosította követőit, hogy ’vesznek erőt, minekutána a szent szellem eljő reájuk’ (Cselekedetek 1:8). Mennyire igaz volt ez! Egy történetíró beszámol az i. sz. 33 Pünkösdje után néhány nappal tapasztalt fejleményekről: „az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról” (Cselekedetek 4:33). Maga Pál is olyan személy volt, aki megerősíttetett arra a munkára, amelynek végzésével Isten bízta meg őt. Megtérése és látásának visszanyerése után „annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus” (Cselekedetek 9:22).

10. Hogyan jelentett segítséget az Istentől származó erő Pál esetében?

¹⁰ Pálnak biztosan rendkívüli erőre volt szüksége, ha elgondolkodunk azon a szellemi és elmebeli állóképességen, amelyet a több ezer mérföldet felölelő három misszionáriusi út végrehajtása követelt meg. Ezenkívül a legkülönfélébb megpróbáltatásokat viselte el, bebörtönzések közepette tartott ki, és a vértanúsággal is szembenézett. Hogyan? Ezt válaszolta: „az Úr mellettem állt és megerősített engem, hogy általam az igehirdetés teljessé legyen” (2Timótheus 4:6–8, 17, ÚT; 2Korinthus 11:23–27).

11. Milyen reményre utalt Pál a kolossébeli szolgatársainak Isten erejére vonatkozólag?

¹¹ Nem meglepő hát, hogy amikor Pál Kolosséba írt „testvéreinek Krisztusban” (Vida fordítás), arról biztosította őket, hogy ’minden erővel megerősíttethetnek’ Jehova „dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel” (Kolossé 1:2, 11). Bár e szavak elsősorban a felkent keresztényeknek szóltak, mindenki nagy hasznot meríthet Pál írásából, aki Krisztus nyomdokait követi.

Megerősítve Kolosséban

12., 13. Mi a háttere a kolossébelieknek szóló levélnek, és valószínűleg milyen reagálást váltott ki?

¹² A kolossébeli gyülekezet, amely Róma ázsiai tartományában helyezkedett el, valószínűleg a hűséges keresztény, Epafrás prédikálása révén alakult meg. Úgy tűnik, hogy amikor Epafrás tudomást szerzett Pál római bebörtönzéséről, amely i. sz. 58-ban történt, elhatározta, hogy meglátogatja az apostolt, és nagyszerű beszámolóval buzdítja őt, amely kolossébeli testvérei szeretetéről és állhatatosságáról szól. Valószínű, hogy Epafrás bizonyos problémákról is hiteles beszámolót mondott el, amelyek kiigazításokat tettek szükségessé a kolossébeli gyülekezetben. Pál a maga részéről sürgetőnek érezte, hogy levélben buzdítsa és intse a gyülekezetet. Te is jelentős buzdítást nyerhetsz e levél 1. fejezetéből, mert fényt vet arra, hogyan tudja megerősíteni Jehova a szolgáit.

¹³ Elképzelheted, hogyan kellett érezniük a kolossébeli testvéreknek és testvérnőknek, amikor úgy írta le őket Pál, mint „hithű testvéreket Krisztusban”. Dicséretet érdemeltek ’a szeretetükért, amelyet minden szentek iránt tanúsítottak’, és azért, hogy ’az örömhír gyümölcsét teremték’, amióta keresztényekké váltak! Vajon a mi gyülekezetünkre és ránk mint egyénekre is alkalmazhatók ugyanezek a kifejezések? (Kolossé 1:2–8, Vi).

14. Mit kívánt Pál a kolossébelieket illetően?

¹⁴ Pált annyira megindította a beszámoló, amelyet kapott, hogy azt mondta a kolossébelieknek, nem szűnt meg imádkozni értük, és kérni, hogy ’betöltessenek az Isten akaratának megismerésével’ minden szellemi ’bölcsességben és értelemben, hogy járjanak méltóan’ Jehovához. Azért imádkozott, hogy haladjanak előre „minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel” (Kolossé 1:9–11).

Megerősítve ma is

15. Hogyan tudjuk ugyanazt a beállítottságot kimutatni, mint amely Pál kolossébelieknek írt leveléből tükröződött?

¹⁵ Milyen nagyszerű példát mutatott nekünk Pál! Testvéreinknek a föld minden részén szükségük van az imáinkra, hogy a szenvedéseik ellenére is kitartsanak és megőrizzék örömüket. Pálhoz hasonlóan mi is pontosan meghatározott dolgokat foglaljunk imáinkba, amikor hírét vesszük, hogy egy másik gyülekezetben vagy országban vészterhes időket élnek át a testvérek. Előfordulhat, hogy egy közeli gyülekezetet természeti csapás ér, vagy szellemi téren hat rá valamilyen nehézség. Vagy az is lehet, hogy olyan országban tartanak ki keresztények, ahol polgárháború vagy törzsi öldöklések okoznak szenvedést. Kérjük Istent imában, segítsen a testvéreinknek, hogy ’méltóan járjanak’ Jehovához, haladjanak előre a Királyság-gyümölcsök megtermésében, miközben kitartanak, és növekedjenek az ismeretben. Ily módon Isten szolgái megkapják az ő szellemének erejét, „minden erővel megerősíttetvén”. Biztosak lehettek abban, hogy Atyátok meg fog hallgatni titeket, és válaszol (1János 5:14, 15).

16., 17. a) Miért legyünk hálásak, ahogy arról Pál írt? b) Milyen értelemben szabadult meg és részesült megbocsátásban Isten népe?

¹⁶ Pál azt írta a kolossébelieknek, hogy ’adjanak hálákat az Atyának, aki alkalmassá tette őket a szentek örökségében való részvételre a világosságban’. Mi is adjunk hálát égi Atyánknak az elrendezésében betöltött helyünkért, legyen az a Királyságának akár égi, akár földi birodalmában. Hogyan valósította meg Isten, hogy tökéletlen emberek váljanak alkalmassá a szemében? Pál ezt írta felkent testvéreinek: „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kolossé 1:12–14).

¹⁷ Bármelyik reménységet ápoljuk is, az égit vagy a földit, mindennap hálát adunk Istennek azért, hogy megszabadultunk a sötétség e gonosz rendszeréből, amit Jehova drága Fiának váltságáldozatába mint értékes gondoskodásba vetett hitünk vitt véghez (Máté 20:28). A szellemmel felkent keresztények hasznot merítettek abból, hogy különleges módon alkalmazzák rájuk a váltságdíjat, hogy ’általvitethessenek Isten szerelmes Fiának országába’ (Lukács 22:20, 29, 30). De a „más juhok” is hasznot merítenek már most a váltságdíjból (János 10:16). Isten megbocsátásában részesülhetnek, hogy igazakként álljanak előtte mint barátai. Nagy részét végzik el „az ország [királyság, NW] ezen evangélioma” hirdetésének e végidőben (Máté 24:14, Káldi fordítás). Ezenkívül megvan az a csodálatos reménységük, hogy Krisztus millenniumi uralmának végére teljes mértékben igazzá válnak, és tökéletesek lesznek testileg. A Jelenések 7:13–17 leírásának olvasásakor vizsgáld meg, vajon nem értesz-e egyet azzal, hogy az ott leírtak bizonyítékul szolgálnának arra, hogy szabadulásnak és áldásnak örvendenek.

18. Milyen megbékéltetés véghezvitelén dolgozik még mindig Isten a kolossébeliekhez írt levélben említettek szerint?

¹⁸ Pál levele segít felismernünk, milyen sokat köszönhetünk a valaha élt legnagyobb embernek. Minek a véghezvitelén dolgozott Isten a Krisztus által? Annak, hogy „általa békéltessen meg önmagával mindent, a földieket és a mennyeieket úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által”. Istennek az a szándéka, hogy újra teljes összhangba hozza magával az egész teremtést, miként az édeni lázadás előtt volt. Ugyanazt a Valakit használta fel mindenek megteremtésére, mint Akit most e megbékéltetés megvalósítására használ fel (Kolossé 1:20, Újfordítású Biblia, 1975).

Milyen célból erősíttetnek meg?

19., 20. Mitől függ szent és tiszta állapotunk?

¹⁹ Felelősségeket kapunk mi, akik megbékültünk Istennel. Valamikor bűnösök és Istentől elidegenültek voltunk. De most, miután Jézus váltságába vetettük hitünket, és nem olyan cselekedeteken jár az eszünk, amelyek gonoszak, alapjában véve „szent, tiszta” az állapotunk, „vád nélkül” (Csia fordítás) állunk Isten előtt (Kolossé 1:21, 22). Gondold el: ahogy Isten nem szégyellte azokat a régi időkben élt hűséges tanúkat, éppúgy minket sem szégyell, hogy Istenünknek neveztessék (Zsidók 11:16). Senki sem vádolhat ma minket azzal, hogy jogtalanul viseljük nagy hírű nevét, sem azzal, hogy félünk hirdetni e nevet a föld legvégső határáig!

²⁰ De figyeld meg Pál hozzácsatolt figyelmeztetését a Kolossé 1:23-ban: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt.” Így hát sok függ attól, hogy hűségesek maradunk-e Jehovához, követve az ő drága Fiának nyomdokait. Jehova és Jézus oly sokat tett értünk! Bárcsak kimutatnánk irántuk érzett szeretetünket azzal, hogy követjük Pál tanácsát.

21. Miért van nagyszerű okunk ma arra, hogy lelkesültek legyünk?

²¹ A kolossébeli keresztények bizonyára fellelkesültek annak hallatán, hogy ’az evangélium, amelyet hallottak’, „minden teremtménynek” hirdettetett már „az ég alatt”. Napjainkban még izgalmasabb arról hallani, milyen méreteket ölt a Királyság jó hírének hirdetése — jóval több mint négy és fél millió Tanú által, több mint 230 országban. Hiszen évente csaknem 300 000-en békélnek meg Istennel minden nemzetből! (Máté 24:14; 28:19, 20).

22. Mit tud tenni értünk Isten még abban az esetben is, ha szenvedést élünk át?

²² Bár a bizonyítékok alapján Pál börtönben raboskodott, amikor megírta a kolossébelieknek szóló levelet, semmilyen formában sem kesergett a sorsán. Inkább ezt mondta: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek.” Pál tudta, mit jelent teljes „kitartást és hosszútűrést” tanúsítani „örömmel” (Kolossé 1:11, 24). De tudta, hogy nem a saját erejéből teszi ezt. Jehova erősítette meg őt! Ma is így van ez. Több ezer olyan Tanú van, akit bebörtönöztek és üldöztek, de nem vesztette el örömét Jehova szolgálatában. Inkább értékelni kezdte Isten szavainak igaz voltát, amint azok megtalálhatók az Ésaiás 40:29–31-ben: „Erőt ad a megfáradottnak, . . . a kik az Úrban bíznak, erejök megújul.”

23., 24. Mi a Kolossé 1:26-ban említett szent titok?

²³ A jó hír szolgálata, amely Krisztusra összpontosul, nagyon fontos volt Pálnak. Azt akarta, hogy mások is becsüljék meg annak a szerepnek az értékét, amelyet Krisztus tölt be Isten szándékában, így hát úgy írta le azt mint „[szent, NW] titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta”. De nem kellett annak mindig titoknak lennie. Pál hozzátette: „most pedig megjelentetett az Ő szenteinek” (Kolossé 1:26). Amikor kitört Édenben a lázadás, Jehova ígéretet tett arra, hogy jobb dolgok következnek a jövőben, mivel megjövendölte, hogy az ’asszony magva a kígyó fejére tapos’ majd (1Mózes 3:15). Mit jelentett ez? Nemzedékeken át, századokon át rejtély maradt. Aztán eljött Jézus, és ő „világosságra hozta . . . az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által” (2Timótheus 1:10).

²⁴ Igen, a „szent titok” Krisztusra és a messiási Királyságra összpontosul. Pál említést tett „a mennyeiekről”, azokra utalva, akik részt vesznek majd az uralkodásban Krisztussal a Királyságban. Ezek közre fognak működni abban, hogy kimondhatatlan áldásokban részesüljön minden „földi”, vagyis azok, akik itt fognak örökké tartó Paradicsomnak örvendeni. Láthatod hát, mennyire helyénvaló volt Pál részéről, hogy utalt „eme [szent, NW] titok dicsőségének gazdagságára” (Kolossé 1:20, 27).

25. Milyen legyen most a beállítottságunk, ahogy arra a Kolossé 1:29 rámutat?

²⁵ Pál nagyon vágyott a Királyságban betöltendő helyére. De felismerte, hogy az nem olyasvalami, aminek érdekében csak hátra kell dőlnie, és ölbe tett kézzel reménykedhet. „Igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik” (Kolossé 1:29). Figyeld meg, hogy Jehova megerősítette Pált a Krisztus által, hogy elvégezhessen egy életmentő szolgálatot. Ugyanezt velünk is meg tudja tenni ma Jehova. De kérdezzük meg magunktól: „Megvan bennem az az evangelizáló szellem, amely akkor élt bennem, amikor megismertem az igazságot?” Mi a válaszod? Mi segíthet mindegyikünknek abban, hogy továbbra is ’igyekezzen és tusakodjon Jehova ereje szerint’? A következő cikk pontosan ezt a témát fejtegeti.

Jól megfigyelted?

◻ Miért lehetünk biztosak afelől, hogy Jehova ki tudja mutatni erejét az emberek érdekében?

◻ Mi a háttere Pál azon szavainak, amelyek a Kolossé 1. fejezetében találhatók meg?

◻ Hogyan viszi véghez Isten a Kolossé 1:20-ban említett megbékéltetést?

◻ Mit tud megvalósítani Jehova általunk az ereje révén?

[Térkép/kép a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KOLOSSÉ