Akarnak segíteni

„INTÜNK titeket, testvérek, vigasztaljátok a lehangolt lelkeket” (1Thessalonika 5:14). Pál apostolnak a thessalonikai gyülekezethez intézett ezen szavai azt mutatták, hogy a keresztény gyülekezet Isten egyik fontos gondoskodása azok számára, akik lehangolt állapotban vannak és támogatásra szorulnak. Az a keresztény, aki úgy érzi, hogy a kellemetlen érzelmi hatások szinte átcsaptak feje fölött, vigaszt és bátorítást kaphat keresztény testvéreitől.

Jakab tanítvány is ajánlja, hogy forduljunk segítségért a kijelölt gyülekezeti vénekhez. Ezt mondta: „Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet vén férfiait, és imádkozzanak felette és kenjék meg olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima helyreállítja a gyengélkedőt és Jehova talpra állítja őt” (Jakab 5:14, 15).

Mit mondjunk arról, ha valaki nem hajlandó segítségért fordulni a vénekhez? Egy asszony, akinek súlyos problémája volt, így magyarázza a probléma lényegét: „Tudatom mélyén azt éreztem, hogy a vének nem fognak megérteni. Hibásnak fognak találni.” De egy súlyos családi válság után mégis kénytelen volt elmenni hozzájuk. S mit tapasztalt? „Bár ők sem tökéletesek, de megértettek.”

Ne felejtsük el, Pál apostol az egész gyülekezet lelkére kötötte, hogy ’vigasztalják a lehangolt lelkeket’. A vének készek segíteni. A lehangolt lelkek odamehetnek bármelyik érett személyhez, akivel kötetlenül el tudnak beszélgetni. Fiatalok valószínűleg szüleikhez fordulnak. Nők szívesebben tárgyalják meg problémájukat olyan tapasztalt keresztény testvérnőkkel, akik képesek „jóra tanítani” (Titus 2:3). A lényeg az, hogy BESZÉLJ VALAKIVEL!

Mit teszel, ha egy csüggedt személy hozzád jön segítségért? Vagy ha te teszel kezdeményező lépést valaki megsegítésére? Nos, van egy-két dolog, amit szem előtt kell tartanod.

Vigasztalás és együttérzés

Emlékezz arra is, hogy nem szabad gyorsan ítélkezni a depressziós betegek szellemiségéről. Pál azt mondta, vigaszra van szükségük. Ennélfogva jól tesszük, ha azokat a tulajdonságokat fejezzük ki irántuk, amikről Pál a filippieknek írott levelében beszélt: „Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó vigasztalás, a szellemi közösség, a gyengéd szeretet és könyörület, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, és ugyanaz a szeretet legyen bennetek egymás iránt” (Filippi 2:1, 2). A buzdításnak, szeretetnek, vigasztalásnak, a szellemi közösségnek, a gyengéd szeretetnek és könyörületnek csodálatosan gyógyító hatása van a lehangolt lelkekre.

Péter apostol egy újabb szép tulajdonságot fűz ehhez: „Végül pedig, legyetek hasonló gondolkodásúak, együttérzők, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek” (1Péter 3:8). Az, aki együttérző tud lenni s bele tudja képzelni magát a másik helyzetébe, aki meg tudja nyerni testvére bizalmát és vigasztalóan tud beszélni hozzá, elmondhatja, hogy nagyszerű adottsággal rendelkezik a lesújtott lelkek megsegítésére.

Mély depresszió

De mi a teendő, ha valaki a gyülekezetben mély depresszióban szenved? Tegyük fel, hogy úgy érzi magát, hogy ő értéktelen, senki számára sem hasznos, bűnös, reményvesztett, kétségbeesett, s úgy látszik, hogy semmivel sem lehet megvigasztalni? Ilyen esetben azt kell tanácsolni, hogy forduljon orvoshoz, ugyanis a mély depressziónak gyakran fizikai oka van.a De bármilyen szakszerű segítséget is kér a beteg, a gyülekezetnek még mindig fontos szerepe van a megsegítésében.

A gyülekezet tagjainak kerülni kell, hogy a depresszióban szenvedő testvért bírálgassák vagy azt mondják neki: „szedd össze magadat” vagy „miért hagyod el magad?”. Egy férfi, akinek felesége depresszióban szenvedett, elmondta, hogy felesége többször is öngyilkosságot kísérelt meg. Miért? A férj beismerése szerint részben azért is, mert sem ő, sem környezete nem tanúsított iránta kellő megértést.

Egyesek azt tapasztalták, hogy jó hatással van a depressziós betegekre, ha olyanokról beszélgettek velük, amiket valamikor már ismertek, de most nehezen tudják elhinni, mivel a depresszió megzavarta elméjüket. Beszélj velük Jehováról, a „gyengéd könyörületesség Atyjáról és a minden vigasztalás Istenéről” (2Korinthus 1:3). Emlékeztesd őket arra, hogy Jehova megbocsát „nagyvonalúan” (Ésaiás 55:7). Beszélj Jehova nagyszerű teremtési műveiről, s elevenítsd fel elméjükben azokat a kellemes élményeket, amelyeket e tekintetben már egyszer átéltek. Beszélj a gyülekezetben tapasztalható boldog testvéri légkörről, amelynek ő is részese volt; arról, hogy mennyire szereti családját és a családja is őt. Hangsúlyozd, hogy még ha teljesen nem is tudod megérteni vagy átérezni súlyos betegségét, mások tapasztalata arra mutat, hogy ki lehet lábalni belőle. Hallgasd meg készségesen, mély együttérzéssel és testvéri szeretettel, amit csak akar mondani neked, és az se zavarjon meg, ha lelki bajában esetleg olykor logikátlan dolgokat mond.

Ha öngyilkosságról beszélne neked, vedd azt is komolyan. De ha nem tesz említést róla, viszont okod van feltételezni, hogy ilyen jár az eszében, nyíltan térj e témára. Valahogy így próbáld elkezdeni: „Tudom, most nagyon rosszul érzed magad, valószínűleg rosszabbul, mint ahogy egyáltalán fel tudom fogni. Tudod, amikor az emberek ilyen rosszul vannak, mint te is most, akkor hajlamosak arra gondolni, hogy legjobb lenne egyszer s mindenkorra véget vetni minden szenvedésnek. Te még nem gondoltál erre?” Ha azt mondja, hogy már gondolt, akkor biztosan fel fogja tárni az egész dolgot nyíltan, és a kapott segítség megszabadítja majd a bűntudattól, amely ilyen gondolatokkal együtt jár.

’A gépezet nem működik jól’

Egy orvos, aki maga is keresztény vén, így számol be: „Néha a számológép hasonlatával szoktam élni. Ha az elem kimerül, mindegy, hogy milyen számot ütünk be, nem kapunk helyes eredményt. A mély depresszióban szenvedő beteg esetében is tulajdonképpen az „eleme” merült le időlegesen. A beteg furcsa gondolatokat kezd táplálni magában és lehetetlen következtetésekre jut. De ez csak akkor jelentkezik így, amikor az (üzem) zavar bekövetkezik. Ha elmúlt a baj, minden rendbe jön.”

Ugyanez az orvos hozzáfűzi: „Nem mindig az a fontos, hogy mit mondunk az ilyen betegnek betegsége idején. Mint keresztény testvérek nyilván megpróbáljuk a tőlünk telhető legjobbat megtenni érdekében és együttérzésünkről biztosítani őt. A vének esetleg kereshetnek olyan testvért, aki nagy élettapasztalattal rendelkezik, és megkérhetik arra, hogy üljön az ilyen beteg mellé, beszéljen vele vagy csak hallgassa meg. Sokszor a tapasztalat azt igazolta, hogy a depressziós beteg attól a testvérnőtől kapott legtöbb segítséget, aki maga is átesett már ilyen mély depresszión. Lehet, hogy elegendő, ha csak melléül, vagy megveregeti a vállát a betegnek és azt mondja: „Tudom, hogy érzed magad.”

Megtehető

Igaz, hogy e betegségben szenvedő testvérnek óriási erőfeszítésnek tűnhet, hogy kellemetlen érzésein úrrá legyen. A legrosszabb az egészben az, hogy a depressziós egyáltalán nem érez kedvet semmihez. Nincs önálló akaratereje. A megoldás útja persze nem az öngyilkosság. Egy asszony hosszabb idő óta szenvedett depresszióban. Nem akart enni, nem tudott aludni, nem volt ereje, ideges volt, szorongott, meg akart halni. Most ezt írja: „Fel a fejjel! Nincs ok a csüggedésre. Mindegy, hogy mióta szenvedsz és mi a problémád, Jehova tud és akar segíteni rajtad. Erről személyesen tanúskodom” (Filippi 4:13).

Van még egy másik dolog is, amivel segíthetünk a csüggedt lelkeken. Imádkozhatunk értük, ahogy Pál apostol tanácsolja: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és ki nem érdemelt kedvességéből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg szíveteket és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (2Thessalonika 2:16, 17).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Tudsz-e olyan személyről, aki öngyilkosságra gondol?

Ha valaki mélyen elkeseredik és az alábbi tünetek mutatkoznak nála, számítani lehet öngyilkosságára:

● Öngyilkosságról beszél és azon gondolkozik.

● Nem érdekli az élet, a családja és a baráti köre.

● Nem tud aludni.

● Nincs étvágya.

● Lecsökken a nemi érdeklődése.

● Kimondott felháborodás után hirtelen apátiába (közönybe) süllyed.

● Személyes ügyeit kezdi intézni, szokott életmódján változtat, vagy elhanyagolja külsejét és nem törődik magával.

● Búskomorrá válik, ha egy rokona vagy barátja meghal, illetve öngyilkos lett.

● Súlyos testi baja van.

● Elveszti állását, vagy elválik családjától.

A fenti okok felsorolása a Medical Tribune című folyóiratban megjelent cikk alapján készült.