A hitehagyással kapcsolatos utolsó napok: A Szentírás időnként a keresztény gyülekezetben megjelenő hitehagyással kapcsolatban használja az „utolsó napok” és az ehhez hasonló kifejezéseket. Pál apostol ezt írta Timóteusznak: „Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet” (1Ti 4:1; vö.: Cs 20:29, 30). A neki írt második levelében újra beszélt erről, és megemlítette, hogy a jövőben is lesznek még „utolsó napok”. Mivel az akkor élő emberek felhagynak a helyes viselkedéssel, azok az idők „nehezen elviselhető, válságos idők”, szó szerint ’veszedelmes meghatározott idők’ (Int) lesznek. Pál, miután részletezte, hogy mennyire makacs és romlott emberek fognak élni akkor, ezt írta: „ezek közül támadnak azok, akik ravaszul beférkőznek a háznépekbe, és foglyaikká tesznek bűnökkel megterhelt, különféle kívánságoktól vezetett, gyönge asszonyokat, akik mindig tanulnak, ámde soha nem képesek eljutni az igazság pontos ismeretére” (2Ti 3:1–7). Ezt követően Pál összehasonlította ezeket a romlott embereket Timóteusszal, aki lelkiismeretesen megfogadta azt, amit az apostol tanított. Majd arra buzdította, hogy ’maradjon meg azokban, amiket tanult, és amiket meggyőzetve elhitt’ (2Ti 3:8–17; lásd még: 2Ti 4:3–5). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy az apostol már jó előre figyelmeztette Timóteuszt arra, hogy mi fog történni a magukat keresztényeknek vallók között, és leírta, hogy végül mi lesz az eredménye a hitehagyásnak.

Péter apostol is előre tudatta a keresztény hittársaival, hogy a gyülekezet részéről is próbák fogják érni őket: „közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra. Mi több, sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit” (2Pt 2:1, 2). E figyelmeztetés összecseng Júdás szavaival, aki arra buzdította a keresztényeket, hogy ’vívjanak kemény harcot a hitért’: „Ami titeket illet, szeretteim, emlékezzetek vissza azokra a beszédekre, amelyeket Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak apostolai mondtak korábban, arra, hogy ezt mondták nektek: »Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaik szerint járnak majd«” (Júd 3, 17, 18). Az i. sz. első század végére már egyértelműen megjelent a hitehagyás a gyülekezetben. Napjainkban virágzik a hitehagyás, ezért elmondható, hogy elérkeztek ’az utolsó napok’, melyekre Pál utalt.

Ezenkívül a szemléltetésből kiderül, hogy a hitehagyás a Sátán uralma alatt álló „világrendszer befejezése” idején fogja a legnagyobb méreteket ölteni. Ésszerű tehát azt feltételezni, hogy az álkeresztények között eluralkodnak majd azok az állapotok, melyekről a Keresztény Görög Iratok írói beszéltek, és amelyek ’az utolsó napokat’ fogják jellemezni. Növekedni fog a törvénytelenség és a szülők iránti engedetlenség. Az emberek „inkább gyönyörszeretők [lesznek], semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Ti 3:2–5). Ezenkívül „gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva«” (2Pt 3:3, 4).