Mi lett a ’tiszteld szüleidet’ paranccsal?

EGY apa így nyilatkozott két fiával kapcsolatban: „Valahányszor véleményt mondok, úgy tesznek, mintha éppen csak megtűrnének. Mi lett a ’Tiszteld szüleidet’ paranccsal?” Hasonló módon jegyezte meg a családszolgálat egyik igazgatója: „Manapság a fiatalok nemcsak vissza feleselnek a szüleiknek, hanem szabályszerűen semmibe veszik azok tekintélyét.”

Akár fiatal vagy, akár felnőtt, bizonyosan megfigyelted, hogy sok mai fiatal nem fogad szót a szüleinek és egyáltalán nem tiszteli őket. Ez az ügy azonban feltétlenül érint téged is, akár fiatal vagy, akár felnőtt. Vajon miért?

Azért, mert a szülők és gyermekek közötti konfliktus — amelynek szemtanúja vagy — egy életminta szerves része, egy eseménysorozat parányi mozaikja, ami éppen az utolsó napokra jellemző. A Biblia szerint ugyanis az „utolsó napok”-nak nevezett időszak megelőzi a dolgok világraszóló rendszerének végleges pusztulását (2Timótheus 3:1). Lesznek azonban ennek a katasztrófának túlélői, akik egy valóságos mennyei kormányzat alatt fognak élni (Dániel 2:44; Jelenések 21:1–4).

De hát mi köze a szülők iránti engedetlenségnek ahhoz, amit a Biblia a jelenről és a jövőről mond? Az Őrtorony korábbi számaiban már áttekintettük Jézus Krisztusnak a Máté 24., a Lukács 21., és a Márk 13. fejezetében mondott jövendölését. Jézus azokra az eseményekre hívta fel a figyelmet, amelyek „a dolgok rendszerének befejezését” jelzik: a háborúkra, a földrengésekre és a törvénytelenségre, hogy csak néhányat említsünk. Mi most inkább az ide vonatkozó prófétai leírásra utalunk, ami a 2Timótheus 3:1–5-ben olvasható. Ahelyett, hogy a kívülről jövő és az emberiségre kihatással levő erőkkel foglalkozna, a Bibliának ez a része a drámai eseményeket átélő emberek magatartását emeli ki. Azt mondja:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek. . . . Fordulj el tehát ezektől.” (Ökumenikus fordítás)

Figyeld meg, hogy Pál apostolnak ezek a szavai megmagyarázzák, milyen hatással lesznek az emberekre az utolsó napok. Azt is megfigyelheted, hogy a ’szülők iránti engedetlenség’ az utolsó napoknak nevezett kritikus időszak alatt egészen szembetűnő lesz.

Vajon napjainkban teljesedik?

’Honnan tudjuk, hogy Pál nem csupán a saját napjainak állapotáról beszél?’ — kérdezhetik egyesek. Mivel az apostol ezt a jövendölését a Timótheus nevű kereszténynek adott tanácsaival folytatja, egyesek érthetően tudni szeretnék, hogy vajon Pál valóban a mi napjainkról írt-e (2Timótheus 3:5, 14, 15). Figyeljük meg azonban: Pál azt mondja, hogy „az utolsó napokban nehéz idők jönnek”. Tehát valamilyen jövőbeni fejleményre utal. Timótheus azt az utasítást ’forduljon el’ a nem kívánatos kapja, hogy jellemvonásokat kinyilvánító egyénektől, mivel a gyülekezetben némelyek már akkor is ilyenek voltak. Pál szavai azonban azt mutatják, hogy a jövőbeni utolsó napokban még kritikusabb lesz a helyzet. (Vö. 2Thessalonika 2:6–12; 3:6–14.)

Lehet, hogy azt hallottad: némely kutatók állítása szerint a legtöbb mai fiatal egészen jól kijön a szüleivel. A 2Timótheus 3:1–5 fényében vajon mit gondolsz az efféle állításról? Mielőtt végkövetkeztetést vonnánk le, figyeljük meg Pál próféciáját a bibliai történelem tükrében.

„Tiszteld atyádat és anyádat”

Így szól a Tízparancsolat ötödik parancsa (2Mózes 20:12). Ezeket a szavakat melyen bevésték a zsidó fiatalok elméjébe (5Mózes 5:16; 6:6, 7). Akkor elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne engedelmeskedjék a szüleinek: néhány esetben ez főbenjáró véteknek számított! (5Mózes 21:18–21). Az ókori életmód megkönnyítette a szülőknek, hogy szerető, ámde szigorú felügyeletet gyakoroljanak. Abban az időben a patriarkális családi felépítés volt érvényben. A szülők jól körülírt, meghatározott szerepet töltöttek be. A gyermeket ajándéknak, áldásnak tekintették és a földművelő társadalomban bőven jutott számukra is tennivaló. (Vö. Zsoltárok 127:3.)

Ámde ahogy a nemzet egyre jobban eltávolodott Jehova útjától, a családi élet annál inkább kárt szenvedett. Mintegy 800 évvel a Tízparancsolat kibocsátása után Mikeás próféta kijelentette: „A fiú megveti apját, a lány anyja ellen támad; az embernek a saját háza népe is az ellensége lesz” (Mikeás 7:6). Hasonló módon nyilatkozott Ezékiel is Jeruzsálem városával kapcsolatban: „Az apát és az anyát megvetették tebenned” (Ezékiel 22:7). A szülőkkel szembeni ilyen nagyfokú tiszteletlenség a széles körű erkölcsi hanyatlás tünete volt. Ezért Isten szigorú fegyelmező akciót indított az egész nemzet ellen (Jeremiás 1:15, 16).

Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a kérdést, bizonyosan egyetértesz azzal, hogy a 20. századi fiatalság viselkedésének nagy része visszataszítónak tűnne Pál számára az első században. Akkor nem hallottak a gyermeknevelés mai liberális nézeteiről. Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a modern családi életet rózsaszínben feltüntető dolgozatok, leírások figyelmen kívül hagyják Istennek a gyermeknevelésre vonatkozó irányadó mértékeit (Efezus 6:1–3). Ha összevetjük a mai fiataloknál oly általános magatartást és viselkedést az isteni irányadó mértékekkel, megértjük, miért nevezi a Biblia ’engedetlen’-nek a mai nemzedéket. Nem mintha minden gyermek feltétlenül lázadó lenne! De nagyon is szembetűnő, hogy az engedetlenség széles körben elterjedt és igen nagyfokú.

De hát valóban világméretű ez a ’szülők iránti engedetlenség’? Elég bizonyítékkal szolgál-e a szülők és gyermekek közötti konfliktus arra, hogy úgy következtessünk: az utolsó napokban” élünk? (2Timótheus 3:1, 2).

[Oldalidézet a 4. oldalon]

’Nem minden gyermek lázadó. Ámde az engedetlenség általánosan elterjedt és igen nagyfokú’