Felvigyázók, akik terelgetik a nyájat

FÖLDI szolgálata során Jézus bizonyítékát adta annak, hogy ő „a jó pásztor” (Ján 10:11). Amikor meglátta a sokaságot, mely kitartóan követte, „szánalmat érzett irántuk, mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Péter és a többi apostol is felfigyelt a szerető törődésére. Mennyire más volt Jézus, mint Izrael hamis pásztorai, akik annyira elhanyagolták a nyájat, hogy a juhok szétszóródtak, és még az Istennel ápolt kapcsolatuk is meggyengült (Ez 34:7, 8). Az apostolok láthatták, milyen kiváló példát mutat Jézus a tanításban, és hogy annyira törődik a juhokkal, hogy még az életét is feláldozza értük. Így megtanulták, hogyan segítsenek a hívő embereknek visszatérni lelkük „pásztorához és felvigyázójához”, Jehovához (1Pét 2:25).

² Egyszer, amikor Jézus Péterrel beszélt, kiemelte, hogy mennyire fontos legeltetni és terelgetni a juhokat (Ján 21:15–17). Péterre ez nagy hatással lehetett, hiszen később így buzdította a véneket az első századi gyülekezetekben: „terelgessétek Isten gondjaitokra bízott nyáját mint felvigyázók, nem kényszerűségből, hanem önként végezve azt Isten előtt; nem is tisztességtelen nyereségre vágyva, hanem készséggel; nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (1Pét 5:1–3). Péter szavai ma is érvényesek a gyülekezetek felvigyázóira. Jézust utánozva a nyáj példaképei, hiszen önként és készséggel szolgálnak, és élen járnak Jehova szolgálatában (Héb 13:7).

³ Hálásak lehetünk a szellem által kinevezett gyülekezeti felvigyázókért, hiszen számtalan áldásban lehet részünk nekik köszönhetően. Például a felvigyázók mindenkit bátorítanak a gyülekezetben, és egyénenként törődnek velük. Hétről hétre szorgalmasan ellátják a teendőiket az összejöveteleken, így mindenki erősödhet a hitben (Róma 12:8). Igyekeznek megóvni a nyájat a káros befolyástól, például a gonosz emberektől (Ézs 32:2; Tit 1:9–11). Élen járnak a szántóföldi szolgálatban, ami arra buzdít bennünket, hogy tevékenyek maradjunk, és minden hónapban rendszeresen prédikáljuk a jó hírt (Héb 13:15–17). Jehova ajándékul adta ezeket az embereket, hogy építsék a gyülekezetet (Ef 4:8, 11, 12).

A FELVIGYÁZÓKRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK

⁴ Azoknak a férfiaknak, akiket felvigyázóknak neveznek ki, meg kell felelniük az Isten Szavában lefektetett követelményeknek, hogy jól tudjanak gondoskodni a gyülekezetről. Csak akkor mondható el róluk, hogy a szent szellem által lettek kinevezve, ha eleget tesznek a feltételeknek (Csel 20:28). Való igaz, hogy a Szentírás komoly elvárásokat támaszt a felvigyázókkal szemben, mivel ez nagy felelősség. De ezek az elvárások nem olyan szigorúak, hogy ne tudnának megfelelni nekik azok a keresztény férfiak, akik igazán szeretik Jehovát, és készséggel engedik, hogy felhasználja őket. Mindenki előtt nyilvánvalónak kell lennie, hogy ők olyan emberek, akik alkalmazzák a Biblia tanácsait a mindennapi életben.

⁵ Pál apostol a Timóteusznak írt első levelében és a Titusznak írt levelében meghatározta a felvigyázókkal kapcsolatos alapvető szentírási követelményeket. Az 1Timóteusz 3:1–7-ben ezt olvassuk: „Ha valaki felvigyázó szeretne lenni, jó munkára vágyik. Tehát a felvigyázó legyen feddhetetlen, akinek egy felesége van, ne viselkedjen szélsőségesen, hanem józanul gondolkodjon, legyen rendezett az életvitele, legyen vendégszerető, alkalmas arra, hogy tanítson, ne legyen részeges, se erőszakos, hanem észszerű, ne legyen kötekedő, és ne szeresse a pénzt. Olyan valaki legyen, aki megfelelő vezetést nyújt a családjának, és akinek a gyermekei engedelmesek és jól viselkednek. (Hiszen ha valaki nem tud megfelelő vezetést nyújtani a családjának, akkor hogyan fogja gondját viselni Isten gyülekezetének?) Ne legyen olyan, aki nemrég lett keresztény, nehogy büszkévé váljon, és ugyanazt az ítéletet kapja, mint az Ördög. Ezenfelül a kívülállóknak is legyen jó véleményük róla, nehogy gyalázat érje, és nehogy az Ördög csapdájába essen.”

⁶ Titusznak pedig ezt írta Pál: „Azért hagytalak Krétán, hogy hozd rendbe a hiányosságokat, és nevezz ki véneket városonként, ahogyan utasítottalak, ha van olyan férfi, aki vádtól mentes, akinek egy felesége és hívő gyermekei vannak, akiket nem vádolnak kicsapongással és lázadással. Mert egy felvigyázó, mint Isten sáfára, legyen vádtól mentes, ne legyen önfejű, hirtelen haragú, részeges, erőszakos, és ne törekedjen tisztességtelen nyereségre. Legyen inkább vendégszerető, szeresse a jóságot, gondolkodjon józanul, legyen igazságos, hűséges, és tudjon magán uralkodni. Ezenkívül ha a tanítás művészetéről van szó, szilárdan ragaszkodjon a megbízható szóhoz, hogy így buzdítani tudjon másokat az egészséges tanítással, és ugyanakkor meg is tudja feddni azokat, akik ellentmondanak” (Tit 1:5–9).

⁷ Bár a szentírási követelmények első pillantásra kissé nehéznek tűnhetnek, a keresztény férfiaknak fontos törekedniük a felvigyázói tisztségre. Ha példát mutatnak a felvigyázóktól megkövetelt, kiváló keresztényi tulajdonságok ápolásában, erre ösztönöznek másokat is a gyülekezetben. Pál azt írta, hogy Isten azért adta ajándékul ezeket az embereket, hogy „képezzék a szenteket, szolgáljanak másokat, és építsék Krisztus testét, míg egységre nem jutunk mindnyájan a hitben és Isten Fiának a pontos ismeretében, és el nem érjük a felnőtt férfi szintjét, azt a termetet, amely Krisztus teljessége szerint való” (Ef 4:8, 12, 13).

⁸ A felvigyázók nem lehetnek túl fiatalok, vagy olyanok, akik nemrég lettek keresztények, hanem tapasztaltaknak kell lenniük, akik átfogóan ismerik és mélységeiben értik a Bibliát, és őszintén szeretik a gyülekezetet. Van bátorságuk megfeddni a helytelenül cselekvőket, így megvédik a juhokat, nehogy valaki önzően kihasználja őket (Ézs 32:2). Fontos, hogy a gyülekezetben mindenki úgy ismerje őket, hogy érettek, és őszintén törődnek Isten nyájával.

⁹ Akik megfelelnek a feltételeknek, azoknak a bölcsessége a mindennapi életükben is megmutatkozik. Ha egy felvigyázó nős, ragaszkodnia kell a házasságra vonatkozó keresztényi alapelvekhez, tehát csak egy felesége lehet, és megfelelő vezetést kell nyújtania a családjának. Ha hívő gyermekei vannak, akik engedelmesek és jól viselkednek, és akiket nem vádolnak kicsapongással és lázadással, akkor a gyülekezet bizalommal fordulhat hozzá tanácsért a családi és a keresztényi élettel kapcsolatban. A felvigyázók feddhetetlenek, vádtól mentesek, és a kívülállóknak is jó véleményük van róla. Nem vethető jogosan a szemükre, hogy helytelenül viselkednek, és rossz hírbe keverik a gyülekezetet. Nem lehetnek olyanok, akik a közelmúltban feddésben részesültek valamilyen súlyos helytelenség miatt. A gyülekezetben lévők így indíttatást éreznek arra, hogy kövessék a példájukat, és örömmel bízzák rá magukat a pásztorokra (1Kor 11:1; 16:15, 16).

¹⁰ Az ilyen férfiak hasonló szerepet töltenek be a gyülekezetben, mint annak idején Izrael vénei, akik a Biblia szerint „bölcs, értelmes és tapasztalt” férfiak voltak (5Móz 1:13). Igaz, ők sem bűntelenek, de a gyülekezetben és a kívülállók között is becsületes, istenfélő emberek hírében állnak, akik már egy ideje kimutatják, hogy az egész életük Isten alapelveire épül. Feddhetetlenségüknek köszönhetően hiteles lesz az, amit mondanak a gyülekezetben (Róma 3:23).

¹¹ Azok, akik alkalmasak arra, hogy kinevezzék őket felvigyázóknak, nem viselkednek szélsőségesen. Inkább kiegyensúlyozottak, és tudnak magukon uralkodni. Kiegyensúlyozottak olyan területeken is, mint az evés, ivás, kikapcsolódás és a hobbik. Mértékkel fogyasztanak szeszes italokat, nehogy azzal vádolhassák őket, hogy részegek vagy részegesek. Aki alkoholfogyasztás miatt nem tud tisztán gondolkodni, az könnyen elveszíti az önuralmát, és nem tud a gyülekezet érdekeivel törődni.

¹² A felvigyázói szerepre olyan ember alkalmas, akinek rendezett az életvitele. Ez látszik a megjelenésén, az otthonán és a mindennapi életén. Nem halogat; látja, mi a teendő, és ennek megfelelően tervez. Ragaszkodik a keresztényi alapelvekhez.

¹³ Egy felvigyázó észszerű. Képes együttműködni a többi vénnel. Reálisan látja önmagát, és nem vár el túl sokat másoktól. Mivel észszerű, nem ragaszkodik makacsul a véleményéhez, és nem gondolja azt, hogy mindig jobban látja a dolgokat, mint a véntársai. Lehet, hogy bizonyos tulajdonságokban vagy képességekben mások jobbak nála. Az észszerűsége abban is megmutatkozik, hogy szilárdan a Szentírásra alapozza a következtetéseit, és igyekszik követni Jézus Krisztus példáját (Flp 2:2–8). Nem kötekedő vagy erőszakos, hanem kellőképpen tisztel másokat, és különbnek tartja őket magánál. Nem önfejű, vagyis nem ragaszkodik mindig a saját elképzeléséhez. Nem hirtelen haragú, inkább igyekszik békében lenni mindenkivel.

¹⁴ Továbbá aki alkalmas rá, hogy felvigyázóként szolgáljon a gyülekezetben, az józanul gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy megfontolt, és nem ítél elhamarkodottan. Jól érti Jehova alapelveit, és azt, hogy azok miként alkalmazhatók. Szívesen fogadja a tanácsot és az útmutatást, és nem képmutató.

¹⁵ Pál arra emlékeztette Tituszt, hogy egy felvigyázó szereti a jóságot, ezenkívül igazságos és hűséges. Ezek a tulajdonságok megnyilvánulnak a másokkal való viselkedésében, és abban is, hogy szilárdan kiáll azért, ami helyes és jó. Rendíthetetlen a Jehova iránti odaadása, és következetesen ragaszkodik az igazságos alapelvekhez. A bizalmas ügyeket diszkréten kezeli. Szívesen lát vendégül másokat, és készségesen ad magából és a javaiból másoknak (Csel 20:33–35).

¹⁶ Ahhoz, hogy egy felvigyázó jól láthassa el a feladatát, alkalmasnak kell lennie arra, hogy tanítson. Pálnak a Tituszhoz intézett szavaiból kiderül, hogy egy felvigyázó, „ha a tanítás művészetéről van szó, szilárdan ragaszkodjon a megbízható szóhoz, hogy így buzdítani tudjon másokat az egészséges tanítással, és ugyanakkor meg is tudja feddni azokat, akik ellentmondanak” (Tit 1:9). Képes arra, hogy érveljen másoknak, bizonyítékokat hozzon fel, megcáfolja az ellenvetéseket, és úgy magyarázza az Írásokat, hogy az meggyőz másokat, és erősíti a hitüket. Kedvező időszakban és nehéz időkben is hozzáértéssel tanít (2Tim 4:2). Van türelme ahhoz, hogy szelíden feddje azokat, akik helytelenül gondolkodnak, meggyőzze a kétkedőket, és hitből fakadó jótettekre ösztönözze őket. Azzal, hogy ügyesen tud tanítani akár egy nagyobb hallgatóságot, akár négyszemközt valakit, bizonyítékát adja, hogy megfelel ennek a lényeges követelménynek.

¹⁷ Nagyon fontos, hogy a vének buzgók legyenek a szolgálatban. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy ebben is igyekeznek Jézust utánozni, aki elsőbbséget biztosított a jó hír prédikálásának. Jézus törődött a tanítványaival, és segített nekik, hogy hatékony evangéliumhirdetők legyenek (Márk 1:38; Luk 8:1). A vének a szoros időbeosztásuk ellenére részt vesznek a szolgálatban, ami az egész gyülekezetet arra indítja, hogy ugyanilyen buzgók legyenek. Ha a családtagjaikkal és a gyülekezetből másokkal prédikálnak, kölcsönösen bátorítani fogják egymást (Róma 1:11, 12).

¹⁸ Mindebből úgy tűnhet, hogy nagyon sokat várnak el a felvigyázóktól. Való igaz, hogy egyetlen felvigyázó sem tud tökéletesen megfelelni a Bibliában feljegyzett követelményeknek, de a gyülekezetben egyetlen kinevezett vénből sem hiányozhat oly nagy mértékben a felsorolt tulajdonságok bármelyike, hogy ezt mások komoly hiányosságnak tekintenék. Míg egyes vénekben ez vagy az a kiváló tulajdonság lehet meg, addig a testület többi tagja más tulajdonságokban jeleskedhet. Így a vének testülete együttesen fel tudja mutatni mindazokat a jó tulajdonságokat, amelyek nélkülözhetetlenek a megfelelő felvigyázáshoz Isten gyülekezetében.

¹⁹ Amikor a vének testülete felvigyázói tisztségre ajánl bizonyos férfiakat, észben tartja Pál apostolnak ezt a tanácsát: „azt mondom mindegyikőtöknek, hogy ne gondoljatok többet magatokról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkodjatok, annak a hitnek megfelelően, amelyet Isten adott nektek” (Róma 12:3). Minden vénnek úgy kell tekintenie magára, mint aki kisebb másoknál. Senki se legyen „túlságosan igazságos”, amikor megvizsgálja, hogy valaki megfelel-e a feltételeknek (Préd 7:16). A testületnek világosan kell látnia a vénekre vonatkozó szentírási követelményeket, amikor abban akar dönteni, hogy az érintett testvér észszerű mértékben megfelel-e a feltételeknek. Figyelembe veszik az emberi tökéletlenséget, nem elfogultak, és kerülik a képmutatást, ennélfogva úgy ajánlanak valakit, hogy azzal kellő tisztelet mutatnak Jehova igazságos követelményei iránt, és a gyülekezet javát szolgálják. Amikor azt fontolgatják, hogy ajánljanak-e valakit, kérik Jehova szent szellemének a vezetését, és jól átgondolják, hogy a testvér megfelel-e a szentírási követelményeknek. Ez az egyik komoly felelősségük, amelynek eleget kell tenniük Pál intelmével összhangban: „Kezed soha senkire ne tedd rá elhamarkodottan” (1Tim 5:21, 22).

A SZELLEM GYÜMÖLCSE

²⁰ A felvigyázói tisztségre alkalmas férfiakon látszik, hogy a szent szellem vezeti őket, és megtermik a szellem gyümölcsét. Pál felsorolta a szellem gyümölcsének kilenc vonását: „szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” (Gal 5:22, 23). A felvigyázók felüdítően hatnak a testvérekre, és elősegítik a gyülekezet egységét a szent szolgálatban. Életmódjuk és a fáradozásaik gyümölcse azt bizonyítja, hogy a szent szellem által lettek kinevezve (Csel 20:28).

FÉRFIAK, AKIK ELŐMOZDÍTJÁK AZ EGYSÉGET

²¹ A gyülekezet egysége érdekében létfontosságú, hogy a vének együttműködjenek. Noha az egyéniségükben nagyon is különbözhetnek, megóvják az egységüket azáltal, hogy tisztelettel meghallgatják egymást, még akkor is, ha nem értenek egyet mindenben. Amíg nincsen szó bibliai alapelvek megsértéséről, addig mindegyiküknek késznek kell mutatkoznia arra, hogy engedjen, és támogassa a vének testületének végső döntését. Ha egy felvigyázó rugalmas, az azt bizonyítja, hogy a felülről való bölcsességre támaszkodik, amely „békés” és „észszerű” (Jak 3:17, 18). Egyik vénnek sem szabad azt gondolnia, hogy a többiek felett áll a testületben, és egyikük sem uralkodhat a társain. A vének valójában Jehovával működnek együtt, amikor testületként együttműködnek a gyülekezet javára (1Kor 12. fej.; Kol 2:19).

HA VALAKI FELVIGYÁZÓ SZERETNE LENNI

²² Az érett keresztény férfiaknak vágyniuk kell arra, hogy felvigyázók legyenek (1Tim 3:1). Persze ez a feladat munkát és önfeláldozást igényel. Ez azt jelenti, hogy rendelkezésre állnak, amikor a testvéreknek szükségük van rájuk, és segítenek nekik, hogy erősek maradjanak a hitben. Ha valaki szeretne felvigyázó lenni, törekednie kell rá, hogy megfeleljen a Szentírásban leírt követelményeknek.

VÁLTOZHATNAK A KÖRÜLMÉNYEK

²³ Előfordulhat, hogy egy testvér, aki régóta hűségesen szolgál, megbetegszik, vagy más okból – talán a kora miatt – már nem tudja ellátni a feladatait. Ettől függetlenül tisztelni kell, és vénnek kell tekinteni, amíg ki van nevezve. Nem kell lemondania a korlátai miatt. Továbbra is kétszeres megbecsülést érdemel, amely minden keményen dolgozó vént megillet, aki a legjobb képességei szerint szolgálja és terelgeti a nyájat.

²⁴ De ha egy testvér úgy érzi, hogy a megváltozott körülményei miatt csak korlátozott mértékben tudna szolgálni, és ezért legjobb volna, ha lemondana a tisztségéről, megteheti ezt (1Pét 5:2). Továbbra is tiszteletet érdemel, és sok jót tud tenni a gyülekezetért, még akkor is, ha már nincsenek véni feladatai.

FELELŐSSÉGTELJES FELADATOK A GYÜLEKEZETBEN

²⁵ A vének sokféle feladatot látnak el a gyülekezetben. Egyikük a vének testületének koordinátora, van egy titkár, egy szolgálatfelvigyázó, egy Őrtorony-tanulmányozás-vezető és az életünk és szolgálatunk összejövetel felvigyázója. Sok vén csoportfelvigyázóként szolgál. Határozatlan ideig látják el ezeket a feladatokat. Ha egy testvér elköltözik, vagy egészségi okokból már nem tudja ellátni a teendőit, esetleg alkalmatlanná válik, mert már nem felel meg a szentírási követelményeknek, akkor egy másik vént jelölnek ki az adott feladatra. Azokban a gyülekezetekben, ahol nincs elég felvigyázó, lehetséges, hogy egy vénnek több feladatot is el kell látnia, amíg más testvérek alkalmasak nem lesznek arra, hogy vének legyenek.

²⁶ A vének testületének koordinátora elnöklőként szolgál a vének testületének az összejövetelein. Alázatosan együttműködik a véntársaival, hogy törődni tudjanak Isten nyájával (Róma 12:10; 1Pét 5:2, 3). Jó szervezőnek kell lennie, aki lelkiismeretesen ellátja a teendőit (Róma 12:8).

²⁷ A titkár a gyülekezeti feljegyzésekkel foglalkozik, és ügyel arra, hogy a fontos információk mindig eljussanak a vénekhez. Szükség esetén egy másik vént vagy egy ügyes kisegítőszolgát is ki lehet jelölni, hogy segítsen neki.

²⁸ A szántóföldi tevékenység megszervezése és a szolgálattal kapcsolatos egyéb döntések a szolgálatfelvigyázó hatáskörébe tartoznak. Rendszeres látogatásokat ütemez be minden szántóföldi csoporthoz, így havonta egy hétvégén meglátogat egy csoportot. A kisebb gyülekezetekben, ahol csak néhány szántóföldi csoport van, úgy intézheti, hogy évente kétszer látogassa meg a csoportokat. A látogatása idején levezeti a szántóföldi összejöveteleket, együtt vesz részt a csoporttal a szántóföldi szolgálatban, és elkíséri a hírnököket az újralátogatásokra és a bibliatanulmányozásokra.

CSOPORTFELVIGYÁZÓK

²⁹ A gyülekezetben az egyik legnagyszerűbb feladat az, ha valaki csoportfelvigyázóként szolgálhat. A következő feladatai vannak: 1. odafigyel arra, hogy a szántóföldi csoport minden egyes tagjának erős legyen a hite; 2. segít nekik, hogy rendszeresen és buzgón tudjanak részt venni a szolgálatban, méghozzá örömmel; 3. segíti és képzi a csoportjában lévő kisegítőszolgákat, hogy alkalmassá váljanak gyülekezeti feladatok ellátására. A vének testülete határozza meg, hogy mely testvérek a legalkalmasabbak arra, hogy csoportfelvigyázók legyenek.

³⁰ A feladat jellege miatt a csoportfelvigyázók vének legyenek, hacsak lehetséges. Egy erre alkalmas kisegítőszolga is felhasználható addig, amíg nincsen helyette vén. Az ilyen kisegítőszolgákat csoportszolgáknak hívjuk, mivel nem felvigyázókként szolgálnak a gyülekezetben, hanem a vének irányítása alatt látják el a feladatukat.

³¹ A csoportfelvigyázó munkájának egy fontos része, hogy élen jár a szántóföldi szolgálatban. Ha ebben rendszeres és buzgó, az ösztönözni fogja a csoportja tagjait. Mivel a testvérek nagyra értékelik a közös szolgálat során kapott buzdítást és segítséget, jó lenne olyan ütemtervet kialakítani a csoportos tanúskodásra, amely megfelel a többségnek (Luk 10:1–16). A felvigyázónak gondoskodnia kell róla, hogy mindig legyen elég terület. Vezesse le a szántóföldi összejövetelt, és szervezze meg a hírnökök aznapi szántóföldi tevékenységét. Ha nem tud jelen lenni, akkor gondoskodjon róla, hogy egy másik vén, egy kisegítőszolga, illetve ha ilyenek nincsenek, egy arra alkalmas hírnök lássa el ezeket a feladatokat. A hírnökök így meg fogják kapni a szükséges irányítást.

³² A csoportfelvigyázók készítsenek terveket a szolgálatfelvigyázó látogatására, tájékoztassák az alkalomról a csoportjuk tagjait, és mondják el, hogy miért lesz hasznos. Ha a csoportban mindenki tud a látogatásról, akkor lelkesen tudja támogatni.

³³ A szántóföldi csoportok nem véletlenül kis létszámúak. A csoportfelvigyázó így jól megismerhet mindenkit, aki a csoportjába lett beosztva. Szerető pásztorként őszintén érdeklődik mindenki iránt. Igyekszik személyre szabott segítséget és bátorítást nyújtani a csoport tagjainak, hogy vegyenek részt a szántóföldi szolgálatban és a gyülekezeti összejöveteleken, és ha szükséges, más módokon is törekszik rá, hogy megerősítse a hitüket. A betegek vagy a lehangoltak erőt meríthetnek a látogatásából. Egy buzdító javaslat vagy tanács arra indíthat némelyeket, hogy további kiváltságokra törekedjenek a gyülekezetben, és így még nagyobb hasznára legyenek a testvéreiknek. A csoportfelvigyázók természetesen főleg a csoportjukhoz tartozóknak igyekeznek segíteni, de mint vének és pásztorok a gyülekezetben mindenkivel szeretettel törődnek, és készek segíteni bárkinek, akinek erre szüksége van (Csel 20:17, 28).

³⁴ A csoportfelvigyázó felelőssége az is, hogy összegyűjtse és eljuttassa a titkárhoz a csoportjához tartozók szántóföldi jelentéseit. A hírnökök azzal segíthetnek a csoportfelvigyázónak, hogy késedelem nélkül leadják a szántóföldi jelentésüket. Hogyan tehetik ezt meg? Vagy úgy, hogy közvetlenül a csoportfelvigyázónak adják oda a jelentésüket minden hónap végén, vagy úgy, hogy bedobják azt a szántóföldi jelentések számára kijelölt ládába a királyságteremben.

GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATI BIZOTTSÁG

³⁵ Vannak teendők, amelyeket a gyülekezeti szolgálati bizottság lát el, amely a vének testületének koordinátorából, a titkárból és a szolgálatfelvigyázóból áll. Például a szolgálati bizottság dönti el, hogy a királyságterem felhasználható-e esküvő vagy temetés megtartására, és azt is, hogy ki melyik szántóföldi csoportba tartozzon. A jelentkezéseket az általános- és a kisegítőúttörő-szolgálatra, valamint a szolgálat egyéb ágaira szintén ez a bizottság hagyja jóvá. A szolgálati bizottság a vének testületének irányítása alatt szolgál.

³⁶ A fiókhivatal ad tájékoztatást arról, hogy pontosan milyen feladataik vannak ezeknek a testvéreknek, ideértve az Őrtorony-tanulmányozás-vezetőt, az életünk és szolgálatunk összejövetel felvigyázóját és másokat is, akik a vének testületét alkotják.

³⁷ Az egyes gyülekezetekben a vének testülete bizonyos időközönként összejön megvitatni a gyülekezet előrehaladását érintő kérdéseket. Amellett, hogy a vének megbeszélést tartanak a körzetfelvigyázó rendszeres látogatása során, úgy három hónappal a körzetfelvigyázó látogatása után szintén beütemeznek egy összejövetelt. Természetesen a vének bármikor találkozhatnak, ha a körülmények ezt indokolttá teszik.

RENDELJÜK ALÁ MAGUNKAT A VÉNEKNEK

³⁸ Igaz, a felvigyázók tökéletlen emberek, de a gyülekezetben mindenki azt a felszólítást kapja, hogy rendelje alá magát nekik, hiszen erről a vezetésről Jehova gondoskodik. A felvigyázóknak számot kell adniuk neki a tetteikért. Ők Jehovát és a teokratikus uralmát képviselik. A Héberek 13:17 ezt mondja: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és rendeljétek alá magatokat nekik, mert ők őrködnek felettetek, mint akik számot fognak adni erről. Így ezt örömmel teszik majd, és nem sóhajtozva, ami a károtokra lenne.” Jehova a szent szellem által nevezi ki őket, de a szent szellem által fogja elmozdítani is azokat a felvigyázókat, akik nem termik meg a szellem gyümölcsét, és akiknek az életmódja nem felel meg a szentírási követelményeknek.

³⁹ Nagyra értékeljük a felvigyázók kemény munkáját és jó példáját. Pál a tesszalonikai gyülekezetnek írt levelében így buzdította a testvéreket: „Kérünk benneteket, testvérek, hogy tiszteljétek azokat, akik keményen dolgoznak közöttetek, irányítást nyújtanak nektek az Úr munkájában, és intenek benneteket. Nagyon tiszteljétek és szeressétek őket a munkájuk miatt” (1Tessz 5:12, 13). A gyülekezet felvigyázói sokszor azért fáradoznak, hogy megkönnyítsék és kellemesebbé tegyék az Istennek végzett szolgálatunkat. Pál a Timóteusznak írt első levelében is megemlíti, hogyan kell a gyülekezetnek tekintenie a felvigyázókra: „A vének, akik megfelelő vezetést nyújtanak, kétszeres megbecsülést érdemelnek, kiváltképpen azok, akik keményen dolgoznak azon, hogy Isten szavát szólják és tanítsák” (1Tim 5:17).

MÁS FONTOS FELADATOK A SZERVEZETBEN

⁴⁰ Időnként egyes vének azt a megbízatást kapják, hogy egy beteglátogató csoport tagjai legyenek. Mások, akik kórházi összekötő bizottságokban szolgálnak, kórházakba és orvosokhoz látogatnak el azért, hogy elősegítsék Jehova Tanúi vér nélküli kezelését. Más felvigyázók úgy tudják támogatni a királyságot, hogy részt vesznek a királyságtermek és kongresszusi termek építésében és karbantartásában, illetve kongresszusi bizottságok tagjaiként szolgálnak. Mindenki igen nagyra értékeli a szervezetben az ilyen testvérek kemény munkáját, és azt, hogy ebbe szívüket-lelküket beleadják. Nagy becsben tartjuk őket (Flp 2:29).

KÖRZETFELVIGYÁZÓ

⁴¹ A vezetőtestület gondoskodik róla, hogy arra alkalmas vének ki legyenek nevezve körzetfelvigyázónak. Őket azzal bízza meg a fiókhivatal, hogy rendszeresen – általában évente kétszer – látogassák meg a körzetük gyülekezeteit. Bizonyos időközönként az elszigetelt területeken szolgáló úttörőket is meglátogatják. Megtervezik a látogatási útvonalat, és idejében értesítik az egyes gyülekezeteket, hogy minél hasznosabbak legyenek ezek az alkalmak.

⁴² A vének testületének koordinátora gondoskodik róla, hogy minden úgy legyen megszervezve, hogy a látogatás mindenkit felüdítsen (Róma 1:11, 12). Miután a koordinátor megkapja az értesítést a látogatásról, és arról, hogy mire lesz szüksége a körzetfelvigyázónak és a feleségének (ha nős), megszervezi, hogy a testvérek biztosítsák a szállást és egyéb szükséges dolgokat. Mindenkit értesít a részletekről, beleértve a körzetfelvigyázót is.

⁴³ A körzetfelvigyázó egyezteti a vének testületének koordinátorával az összejövetelek időpontját, köztük a szántóföldi összejövetelekét is. Ezeket a körzetfelvigyázó javaslataival összhangban, illetve a fiókhivatal útmutatásai szerint kell meghatározni. Mindenkit időben értesíteni kell arról, hogy mikor és hol lesznek a gyülekezeti és a szántóföldi összejövetelek, valamint az úttörőkkel, illetve a vénekkel és kisegítőszolgákkal tartandó összejövetel.

⁴⁴ A körzetfelvigyázó kedden délután ellenőrzi a Gyülekezeti hírnökadatlapokat, az összejövetelek látogatottságáról szóló jelentéseket, a területkártyákat és a számlákat. Így némi betekintést nyer a gyülekezet szükségleteibe, és felmérheti, hogyan tudna segíteni azoknak, akik a feljegyzéseket vezetik. A vének testületének koordinátora intézkedjen, hogy a körzetfelvigyázó előre megkapja a feljegyzéseket.

⁴⁵ A látogatás során a körzetfelvigyázó a lehetőségeihez mérten időt szán arra, hogy személyesen is elbeszélgessen a testvérekkel az összejöveteleken, a szántóföldi szolgálatban, az étkezések alkalmával vagy máskor. Ezenkívül találkozik a vénekkel és a kisegítőszolgákkal is, és megfelelő bibliai tanácsokkal, javaslatokkal és buzdítással segít nekik ellátni a feladataikat, miközben terelgetik a gondjaikra bízott nyájat (Péld 27:23; Csel 20:26–32; 1Tim 4:11–16). Az úttörőkkel is találkozik, hogy buzdítsa őket, és személyre szabott segítséget nyújtson nekik, ha bármilyen gondjuk lenne a szolgálatban.

⁴⁶ Ha másvalamire kell figyelmet fordítani, akkor a körzetfelvigyázó a lehetőségekhez mérten foglalkozik az üggyel, amíg annál a gyülekezetnél szolgál. Ha nem sikerül megoldani a kiszolgálás hetében, segítsen a véneknek vagy az érintetteknek, hogy odaillő szentírási gondolatokat találjanak. Ha további lépésekre is szükség lesz, amelyeket a fiókhivatalnak kell megtennie, akkor a vénekkel együtt részletes jelentést küld az ügyről a fiókhivatalnak.

⁴⁷ A gyülekezetnél tett látogatásakor a körzetfelvigyázó jelen van a rendszeresen megtartott gyülekezeti összejöveteleken. Ezek időnként változhatnak a fiókhivataltól kapott útmutatással összhangban. A körzetfelvigyázó több előadást is tart, hogy bátorítsa, ösztönözze, oktassa és erősítse a gyülekezetet. Igyekszik elmélyíteni a szeretetet Jehova, Jézus Krisztus és a szervezet iránt.

⁴⁸ A körzetfelvigyázó látogatásának egyik célja az, hogy buzdítson a szántóföldi szolgálatban való lelkes részvételre, és gyakorlati javaslatokat adjon. Lehetséges, hogy a gyülekezetben sokan úgy tudják alakítani az időtervüket, hogy ezen a héten buzgón részt vegyenek a szántóföldi szolgálatban. Némelyek talán azt is meg tudják oldani, hogy kisegítő úttörőként szolgáljanak a látogatás hónapjában. Akik szeretnének elmenni a szolgálatba vele vagy a feleségével, azok jelentkezhetnek erre. Sok jót eredményez, ha a körzetfelvigyázóval vagy a feleségével együtt tudunk elmenni a bibliatanulmányozásokra vagy az újralátogatásokra. Nagyon értékes, ha különleges erőfeszítéseket teszel azért, hogy ilyen módon támogasd a látogatást (Péld 27:17).

⁴⁹ Évente minden körzet tart két körzetkongresszust. Az ilyen alkalmakkor a körzetfelvigyázó felel a kongresszusszervezet működéséért. A körzetfelvigyázó kijelöl egy körzetkongresszus-felvigyázót és a segítőjét. Ők szorosan együttműködnek a körzetfelvigyázóval a kongresszus megszervezésében, így ő a kongresszusi programra tud összpontosítani. Más ügyes testvéreket is kijelöl, hogy különféle osztályok felelősei legyenek. Azt is megszervezi, hogy a körzet számlái minden ilyen kongresszus után ellenőrizve legyenek. A két körzetkongresszus egyikén a fiókhivatal egyik képviselője vendégszónokként szolgál. A távolságok vagy a férőhelyek kis száma miatt egyes körzeteket kisebb részekre bontanak, és ezek külön-külön tartják a kongresszusokat.

⁵⁰ A körzetfelvigyázó a szántóföldi jelentését közvetlenül a fiókhivatalnak küldi el minden hónap végén. Ezenkívül ha az utazás, az élelem, a szállás és egyéb, munkájához szükséges dolgok miatt voltak bizonyos alapvető kiadásai, melyeket a gyülekezet nem térített meg, akkor a fiókhivataltól kérheti ezek fedezését. Az utazó képviselők Jézus ígéretével összhangban bíznak abban, hogy az anyagi szükségleteik ki lesznek elégítve, ha első helyre teszik Jehova királyságát (Luk 12:31). A gyülekezetek érezzék át, hogy mekkora kiváltság vendégszeretetet tanúsítani ezek iránt az odaadó vének iránt, akik kiszolgálják őket (3Ján 5–8).

FIÓKBIZOTTSÁG

⁵¹ Jehova Tanúi fiókhivatalaiban a világon mindenütt három vagy több érett felvigyázó alkotja a fiókbizottságot, hogy felügyelje a hatáskörébe tartozó országban vagy országokban folyó prédikálómunkát. A bizottság egyik tagja a fiókbizottság koordinátoraként szolgál.

⁵² A fiókbizottságban szolgáló testvérek olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyek az összes gyülekezetet érintik a területükön. Felügyelik a királyság jó hírének a prédikálását a fiókhivatalhoz tartozó területen, valamint gyülekezeteket és körzeteket hoznak létre, hogy így a szántóföld szükségletei a megfelelő felvigyázás mellett ki legyenek elégítve. A fiókbizottság figyelmet fordít a misszionáriusok, valamint a különleges, az általános és a kisegítő úttörők tevékenységére is. Kongresszusok idején különféle intézkedésekkel és a feladatok kijelölésével gondoskodik arról, hogy „minden illendően és rendezetten történjen” (1Kor 14:40).

⁵³ Néhány olyan országban, amely egy másik országban szolgáló fiókbizottság felvigyázása alá tartozik, országos bizottság működik. Így jobban lehet felügyelni az adott országban folyó munkát. Az országos bizottság figyelmet fordít a Bétel-otthon és a hivatal ügyeire, kezeli a leveleket és a jelentéseket, és általában a szántóföldi tevékenységgel is foglalkozik. Az országos bizottság a fiókbizottsággal együttműködve viszi előre a királyság ügyét.

⁵⁴ A fiókbizottságok és az országos bizottságok tagjait minden esetben a vezetőtestület nevezi ki.

A FŐHIVATAL KÉPVISELŐJE

⁵⁵ A vezetőtestület időről időre arról is gondoskodik, hogy kinevezett testvérek látogatást tegyenek az egyes fiókhivataloknál a föld minden táján. Az ilyen minőségben szolgáló testvéreket a főhivatal képviselőinek hívjuk. Elsődleges feladatuk, hogy buzdítsák a Bétel-családot, és segítsenek a fiókbizottságnak, ha gondjai vagy kérdései lennének a prédikáló- és tanítványképző munka végzésével kapcsolatban. A főhivatal képviselője találkozik néhány körzetfelvigyázóval, illetve bizonyos időnként a szántóföldön szolgáló misszionáriusokkal. Elbeszélget velük a gondjaikról és a szükségleteikről, és buzdítja őket a legfontosabb tevékenységükre, vagyis a királyságról szóló jó hír hirdetésére és a tanítványképzésre.

⁵⁶ A főhivatal képviselője érdeklődik aziránt, hogy milyen eredmények tapasztalhatók a fiókhivatalhoz tartozó területen a jó hír hirdetését és az egyéb gyülekezeti tevékenységeket illetően. Ha az ideje engedi, a kihelyezett fordítóirodákat is meglátogatja. A fiókhivatalok meglátogatásakor a főhivatal képviselője a királyságprédikáló munkában is részt vesz, amennyire csak lehetséges.

SZERETETTELJES FELVIGYÁZÁS

⁵⁷ Nagy hasznot merítünk az érett keresztény férfiak kemény munkájából és szeretetteljes törődéséből. Ha továbbra is alárendeljük magunkat a kinevezett felvigyázóknak, akiknek az a megbízatásuk, hogy terelgessék a nyájat, egységre jutunk Krisztus Jézussal, a gyülekezet fejével (1Kor 16:15–18; Ef 1:22, 23). Így Isten szelleme világszerte áthatja a gyülekezeteket, és Isten Szava irányítja a munkát az egész földkerekségen (Zsolt 119:105).