Eredményes buzdítás

A KERESZTÉNY véneknek képesnek kell lenniük arra, hogy ’buzdítsanak az egészséges tanítással’ (Tit 1:9). Időnként nagyon nehéz helyzetekben kell buzdítaniuk másokat. Fontos, hogy a tanácsuk összhangban legyen a bibliai irányelvekkel, ezért meg kell fogadniuk az intést: „Továbbra is odaadóan foglalkozz . . . a buzdítással” (1Tim 4:13). Bár ezt a fejtegetést főként a véneknek szánjuk, vagy azoknak, akik törekszenek erre a kiváltságra, időnként a szülőknek is buzdítaniuk kell a gyermekeiket, vagy a bibliatanulmányozást vezetőknek is buzdítaniuk kell a tanulmányozóikat. Ilyen esetekben hasonló irányelveket kell alkalmazni.

Helyzetek, amelyekben buzdításra van szükség. Könnyebb eldönteni, hogy mikor van szükség buzdításra, ha megvizsgálunk olyan, Bibliában feljegyzett helyzeteket, amelyekben buzdítottak valakit. Péter apostol buzdította a véneket, hogy figyeljenek oda a felelősségükre, melyet Isten nyájának pásztoraiként viselnek (1Pét 5:1, 2). Pál azt tanácsolta Titusznak, hogy buzdítsa a fiatalabb férfiakat, hogy legyenek „józan elméjűek” (Tit 2:6). Arra is ösztönözte a keresztény hittársait, hogy ’egyetértésben beszéljenek’, és kerüljék azokat, akik meghasonlásokat támasztanak a testvérek között (1Kor 1:10; Róma 16:17; Fil 4:2). Bár Pál megdicsérte a tesszalonikai gyülekezet tagjait helyes tetteikért, arra buzdította őket, hogy még teljesebb mértékben alkalmazzák a kapott útmutatást (1Tessz 4:1, 10). Péter kérlelte a keresztény hittársait, hogy ’folyton tartózkodjanak a testi kívánságoktól’ (1Pét 2:11). Júdás arra buzdította a testvéreit, hogy ’vívjanak kemény harcot a hitért’ az istentelen emberek befolyása miatt, akik belemerültek a gátlástalan viselkedésbe (Júd 3, 4). Minden keresztényt arra ösztönöztek, hogy buzdítsa a többieket, hogy egyikőjük se keményedjen meg a bűn megtévesztő hatalma által (Héb 3:13). Péter így buzdította azokat a zsidókat, akik még nem hittek Krisztusban: „Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!” (Csel 2:40).

Milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy buzdítani tudjunk másokat ilyen helyzetekben? Hogyan lehet a buzdítás erőteljes, anélkül hogy nyomasztó vagy nyers lenne?

„A szeretet alapján.” Ha nem „a szeretet alapján” buzdítunk másokat, buzdításunk ridegnek tűnhet (Filem 9). Igaz, amikor azonnali cselekvésre van szükség, a szónok előadásából érződnie kell, hogy szorít az idő. Ha szelíden beszél, az úgy hangozhat, mintha bocsánatot kérne a buzdítás miatt. A kérésünket komolyan, és ugyanakkor átéléssel kell elmondanunk. Egy szeretetteljes kérés nagyobb valószínűséggel sarkallja tettekre a hallgatókat. Amikor Pál saját maga és társai érdekében beszélt, ezt mondta a tesszalonikaiaknak: „jól tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, hogyan buzdítottuk állandóan mindegyikőtöket” (1Tessz 2:11). Ezek a keresztény felvigyázók szeretettel kérlelték a testvéreket. Szavaid a hallgatóid iránti őszinte törődésből fakadjanak.

Légy tapintatos! Ne kelts ellenszenvet azokban, akiket tettre szeretnél serkenteni, de mindenképp mondd el a hallgatóságodnak „az Isten egész szándékát” (Csel 20:27). Akik értékelik a tanácsot, azok nem fognak megsértődni, vagy kevésbé szeretni azért, mert kedvesen a jóra buzdítod őket (Zsolt 141:5).

Gyakran jó, ha a buzdítást konkrét, őszinte dicsérettel vezeted be. Gondolj a testvérek jó tetteire, olyan dolgokra, amelyek biztosan megörvendeztetik Jehovát: a munkájukból látható hitre, a szeretetre, mely arra indítja őket, hogy keményen fáradozzanak, és a próbateljes helyzetekben való kitartásukra (1Tessz 1:2–8; 2Tessz 1:3–5). Így érezni fogják, hogy értékelik és megértik őket, ezért fogékonyabbak lesznek a dicséretet követő kérésre.

„Teljes hosszútűréssel.” „Teljes hosszútűréssel” kell másokat buzdítanunk (2Tim 4:2). Mit jelent ez? A hosszútűrés magában foglalja, hogy türelmesen elviseljük a rosszat vagy a provokációt. Aki hosszútűrő, az reméli, hogy a hallgatói alkalmazni fogják, amit mond. Ha ebben a szellemben buzdítasz másokat, a hallgatóid nem fogják azt gondolni, hogy a legrosszabbat feltételezed róluk. Ha bízol abban, hogy a testvéreid és testvérnőid a legjobb tudásuk szerint akarják szolgálni Jehovát, képes leszel hatni arra a vágyukra, hogy helyesen cselekedjenek (Héb 6:9).

„Egészséges tanítással.” Hogyan buzdíthat egy vén „az egészséges tanítással”? Úgy, ha a „tanítási művészetét tekintve szilárdan tartja magát a megbízható szóhoz” (Tit 1:9). A személyes véleményed hangoztatása helyett hagyd, hogy Isten Szava legyen a kérésed mögötti erő. A Biblia alapján döntsd el, mit kell mondanod. Sorold fel, milyen előnyei vannak annak, ha alkalmazzuk, amit az adott kérdésben a Biblia ír. Vésd jól az elmédbe a rövid és hosszú távú következményeit annak, ha nem járunk Isten Szavával összhangban, és ezekkel győzd meg a hallgatóidat arról, hogy helyesen kell cselekedniük.

Mindenképp magyarázd el világosan a hallgatóidnak, hogy mit és hogyan kell tenniük, és legyen nyilvánvaló, hogy az érvelésed szilárdan a Szentírásban gyökerezik. Ha a Biblia valamekkora mozgási szabadságot ad valamilyen döntésben, ismertesd annak határait. Majd a befejezésedben még egyszer intézz kérést a hallgatóidhoz, hogy megerősítsd bennük az elhatározást, hogy cselekedni fognak.

„Beszédbeli nyíltsággal.” Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk buzdítani másokat, ’beszédbeli nyíltságunknak kell lennie a hitben’ (1Tim 3:13). Mi fog képessé tenni valakit arra, hogy nyíltan tudjon beszélni? Az, hogy ő maga „a kiváló cselekedetek példaképe”, vagyis a példája összhangban van azzal, amire a testvéreket ösztönzi (Tit 2:6, 7; 1Pét 5:3). Ha így van, akkor azok, akiket buzdítanak, felismerik, hogy aki buzdítja őket, az nem vár el tőlük olyasmit, amit ő maga sem tesz meg. Látni fogják, hogy éppen úgy utánozhatják a hitét, mint ahogyan ő igyekszik utánozni Krisztust (1Kor 11:1; Fil 3:17).

Az Isten Szaván alapuló buzdítással, melyet a szeretet szellemében mondanak el, szép eredményeket lehet elérni. Akiknek az a feladatuk, hogy ilyen buzdítással szolgáljanak, azok törekedjenek rá, hogy ügyesen buzdítsanak másokat (Róma 12:8).