Legyetek igen bátrak!

’Legyetek igen bátrak és mondjátok: »Jehova az én segítőm«’ (ZSIDÓK 13:6, NW).

1. Milyen félelmet nem ismerő szellemet tanúsítottak az i. sz. első században azok, akik megismerték Isten igazságát?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK első századában történt. Eljött a rég várt Messiás. Tanítványait alaposan kioktatta és bevezetett egy létfontosságú prédikálómunkát. Itt volt az ideje, hogy az emberek hallják Isten Királyságának jó hírét. Ezért az igazság ismeretével rendelkező férfiak és nők félelmet nem ismerve hirdették e csodálatos üzenetet (Máté 28:19, 20).

2. Miért van ma Jehova Tanúinak szükségük bátorságra?

² A Királyság megalapítására nem került sor azokban a napokban. De a kijelölt Király, Jézus Krisztus prófétált a jövőre vonatkozólag, amikor is láthatatlanul lesz jelen a Királyság-hatalomban. Ezt az időszakot többek között példátlan háborúk, éhség, járványok, földrengések és a Jóhír világméretű prédikálása jellemzik majd (Máté 24:3–14; Lukács 21:10, 11). Jehova Tanúiként bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy megálljuk helyünket az ilyen körülmények között és amikor üldözést szenvedünk el. Ezért javunkra fog válni, ha olyan bibliai beszámolókat vizsgálunk meg, amelyek az i. sz. első században élt bátor Királyság-hírnökökről szólnak.

Bátorság ahhoz, hogy utánozzuk Krisztust

3. Ki mutatja a legjobb példát a bátorság terén, és mit mondtak róla a Zsidók 12:1–3-ban?

³ Jézus Krisztus mutatja a legjobb példát a bátorság terén. Pál apostol, miután említést tett Jehova keresztényiség előtti bátor tanúinak „nagy fellegéről”, Jézusra irányította a figyelmet ezekkel a szavakkal: „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett [örömért, NW], megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván” (Zsidók 12:1–3).

4. Hogyan tanúsított Jézus bátorságot, amikor megkísértette Sátán?

⁴ Miután alámerítkezett, s 40 napot azzal töltött a pusztában, hogy elmélkedett, imádkozott és böjtölt, Jézus félelem nélkül ellenállt Sátánnak. Amikor azzal kísértette meg az Ördög, hogy változtassa kenyérré a köveket, Jézus visszautasította ezt, mert helytelen lett volna, ha személyes kívánságok kielégítése végett tesz csodát. „Meg van írva — mondta Jézus —: »ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából jön ki.«” Amikor Sátán azt a kihívást intézte felé, hogy ugorjon le a templom oromzatáról, Jézus visszautasította ezt, mert bűn lett volna próbára tenni Istent azzal, hogy mentse meg őt egy lehetséges öngyilkosságtól. „Ismét meg van írva — jelentette ki Krisztus —: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet!«” Sátán felajánlotta neki a világ összes királyságát egyetlen „imádati aktusért”, de Jézus nem adta fel hitét, és nem támogatta az Ördögnek azt a gúnyos állítását, mely szerint az emberek nem maradnak hűségesek Istenhez a próba alatt. Így hát Jézus kijelentette: „Távozz tőlem Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot!«” Ezzel a Kísértő „eltávozék tőle egy időre” (Máté 4:1–11, NW; Lukács 4:13).

5. Mi segíthet nekünk ellenállni a kísértésnek?

⁵ Jézus alárendelte magát Jehovának és ellenállt Sátánnak. Ha mi hasonlóképpen ’alávetjük magunkat Istennek, viszont ellenállunk az ördögnek, akkor majd megfut előlünk’ (Jakab 4:7, Békés—Dalos fordítás). Jézushoz hasonlóan bátran ellenállhatunk a kísértésnek, ha alkalmazzuk az Írásokat, talán még oly módon is, hogy idézzük azokat, amikor valami bűnös dolog megtételére érzünk kísértést. Feltételezhető-e, hogy engedünk a lopás elkövetésére irányuló kísértésnek akkor, ha az adott pillanatban Istennek a „Ne lopj” törvényét ismételgetjük magunknak? Valószínű-e, hogy két keresztény enged a szexuális erkölcstelenség csábításának, ha legalább az egyikük bátran idézi a „Ne törj házasságot” szavakat? (Róma 13:8–10; 2Mózes 20:14, 15, Katolikus fordítás).

6. Hogyan bizonyult Jézus olyan személynek, aki bátran legyőzte a világot?

⁶ Olyan keresztények lévén, akiket gyűlöl ez a világ, el tudjuk kerülni a világ szellemét és bűnös viselkedését. Jézus megmondta az ő követőinek: „A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot” (János 16:33, NW). Azzal diadalmaskodott a világ felett, hogy nem vált olyanná, mint az. Győztesként mutatott példája és a feddhetetlenségben kitartó életútjának végkimenetele el tud tölteni minket az ahhoz szükséges bátorsággal, hogy utánozzuk őt azáltal, hogy elkülönülve maradunk e világtól és nem engedjük, hogy a világ beszennyezzen minket (János 17:16).

Bátorság ahhoz, hogy továbbra is prédikáljunk

7., 8. Mi fog segíteni nekünk abban, hogy az üldöztetés ellenére is tovább prédikáljunk?

⁷ Jézus és tanítványai Istenre támaszkodtak, hogy bátorságot kapjanak ahhoz, hogy az üldöztetés ellenére is tovább prédikáljanak. Krisztus az üldöztetés ellenére is félelmet nem ismerve végezte el szolgálatát, és i. sz. 33 Pünkösdje után üldözött követői folytatták a Jóhír hirdetését, még akkor is, ha a zsidó vallásvezetők megpróbálták leállítani őket (Cselekedetek 4:18–20; 5:29). A tanítványok így imádkoztak: „Urunk [Jehova, NW], tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet.” És mi történt? „Minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek — mondja a beszámoló —; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel [szellemmel, NW], és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala” (Cselekedetek 4:24–31).

⁸ Mivel ma az emberek többsége nem fogékony a Jóhír iránt, gyakran van szükség félelmet nem ismerő szellemre, hogy továbbra is prédikáljunk nekik. Jehova szolgáinak különösképpen az üldöztetés idején van szükségük az Istentől származó bátorságra, hogy alapos tanúskodást végezhessenek (Cselekedetek 2:40; 20:24, Csia fordítás). Így hát Pál, a bátor Királyság-hírnök ezt mondta egyik fiatal, kevésbé tapasztalt munkatársának: „Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét. Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából” (2Timótheus 1:7, 8, Csia). Ha bátorságért imádkozunk, akkor képesek leszünk arra, hogy továbbra is prédikáljunk, és még az üldöztetés sem fogja elrabolni tőlünk azt az örömet, amelyet mint Királyság-hírnökök érzünk (Máté 5:10–12).

Bátorság ahhoz, hogy Jehova oldalára álljunk

9., 10. a) Mit tettek az első századi zsidók és pogányok annak érdekében, hogy Krisztus alámerített követőivé legyenek? b) Miért volt szükség bátorságra ahhoz, hogy kereszténnyé váljon valaki?

⁹ Az első századi zsidók és pogányok közül sokan hagyták el bátran az Írás-ellenes hagyományokat, hogy Krisztus alámerített követőivé legyenek. Nem sokkal i. sz. 33 Pünkösdje után „a tanítványok száma erősen gyarapodott Jeruzsálemben. És a papok közül is nagyon sokan engedelmeskedtek a hitnek” (Cselekedetek 6:7, Czeglédy fordítás). Ezeknek a zsidóknak volt bátorságuk ahhoz, hogy megszakítsák a vallási kötelékeket, és elfogadják Jézust mint Messiást.

¹⁰ I. sz. 36-tól kezdve sok pogány lett hívővé. Amikor Kornéliusz, egyes családtagjai és más pogányok is hallották a Jóhírt, rögtön elfogadták azt, szent szellemet kaptak, és ’bemerítkeztek a Krisztus Jézus nevében’ (Cselekedetek 10:1–48, Csia). Filippiben egy pogány tömlöctartó és családja rövid időn belül keresztényi hitre tért, és „nyomban be is merítkeztek, ő is, az övéi is” (Cselekedetek 16:25–34, Csia). Az ilyen lépések megtételéhez bátorság kellett, mert a keresztények üldözött és népszerűtlen kisebbséget alkottak. S ez még ma is így van. De ha még nem adtad át magadat Istennek, és nem merítkeztél alá mint Jehova Tanúinak egyike, nemde itt az ideje, hogy megtedd e bátor lépéseket?

Bátorság a megosztott családokban

11. Milyen nagyszerű példát mutatott Eunika és Timótheus a bátorság terén?

¹¹ Eunika és fia, Timótheus, a bátor hit nagyszerű példájával jártak elöl egy vallásilag megosztott családban. Noha Eunikának pogány férje volt, ő maga a fiát már gyermekségétől fogva a „szent írásokra” tanította (2Timótheus 3:14–17). Keresztényi hitre térve Eunika ’képmutatás nélküli hitet’ nyilvánított ki (2Timótheus 1:5). Ezenkívül volt benne bátorság ahhoz, hogy átadja Timótheusnak a keresztényi tanítást, miközben tiszteletben tartotta hitetlen férjének főségét. Biztos, hogy a hite és bátorsága jutalommal járt, amikor alapos oktatásban részesült fiát választották ki arra, hogy misszionáriusi utakra kísérje el Pált. Mennyire bátoríthatja ez azokat a keresztény szülőket, akik hasonló körülményekkel találják szembe magukat!

12. Milyen ember lett Timótheusból, és kik bizonyulnak ma olyannak, mint ő?

¹² Bár Timótheus egy vallásilag megosztott családban élt, bátran elfogadta a keresztényiséget és szellemi ember lett belőle, akiről elmondhatta Pál: „Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok [a filippibeliekhez], hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat . . . Az ő kipróbált voltát [a bizonyságot, amelyet önmagáról tett, NW] pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében” (Filippi 2:19–22). Napjainkban a vallásilag megosztott családokban élő fiúk és leányok közül sokan térnek félelem nélkül az igaz keresztényi hitre. Timótheushoz hasonlóan bizonyságot tesznek önmagukról, és mennyire örülünk, hogy ők részét alkotják Jehova szervezetének!

Bátorság ahhoz, hogy a ’fejünket kockáztassuk’

13. Milyen módon tanúsított bátorságot Akvila és Priscilla?

¹³ Akvila és felesége, Priscilla (Prisca) példát mutattak abban, hogy bátran ’kockáztatták fejüket’ egy hívőtársért. Otthonukba fogadták Pált, együtt dolgoztak vele a sátorkészítő munkában, és segítettek neki létrehozni az új gyülekezetet Korinthusban (Cselekedetek 18:1–4). 15 éves barátságuk alatt még életüket is kockára tették érte valamilyen, számunkra ismeretlen módon. Rómában éltek akkor, amikor Pál ezt mondta az ottani keresztényeknek: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is” (Róma 16:3, 4, Újfordítású revideált Biblia, 1991).

14. Milyen parancsolattal cselekedett összhangban Akvila és Prisca, amikor fejüket kockáztatták Pálért?

¹⁴ Amikor Akvila és Prisca a fejét kockáztatta Pálért, összhangban cselekedett Jézus szavaival: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (János 13:34). Ez a parancsolat annyiból volt „új”, hogy túlment a Mózesi Törvény azon követelményénél, hogy úgy szeresse egy személy a felebarátját, mint ahogy önmagát szereti (3Mózes 19:18). Ez önfeláldozó szeretetet kívánt, amely odáig megy, hogy még az életét is odaadja valaki másokért, miként Jézus tette. Az i. sz. második és harmadik században élt író, Tertullianus a világi emberek keresztényekre vonatkozó szavait idézte, amikor ezt írta: „»Lám — mondják — mennyire szeretik egymást . . . és mennyire készek még meghalni is egymásért!«” (Apology, XXXIX. fejezet, 7). Különösen üldöztetések közepette történhet meg, hogy kötelesek vagyunk testvéri szeretetet tanúsítani bátran kockára téve az életünket annak érdekében, hogy a hívőtársaink ne legyenek kitéve az ellenség kezétől jövő brutalitásnak vagy halálnak (1János 3:16).

A bátorság örömet szerez

15., 16. Hogyan kapcsolható össze a bátorság az örömmel, amint arra a Cselekedetek 16. fejezete rámutat?

¹⁵ Pál és Silás bizonyságát adja annak, hogy a megpróbáltatások között mutatott bátorság örömet szerezhet. Filippi város polgári bíráinak utasítására a nyilvánosság előtt botütéseket mértek rájuk és kalodába zárták őket a börtönben. Ők mégsem csüggedtek el összehúzva magukat félelmükben. A próbateljes körülmények ellenére még mindig megvolt bennük az Istentől származó bátorság és az az öröm, amelyet a bátorság szerez a hűséges keresztényeknek.

¹⁶ Éjféltájban Pál és Silás imádkozott s énekkel dicsőítette Istent. Hirtelen földrengés támadt, amelytől megrendült a börtön, lehullottak bilincseik és megnyíltak az ajtók. A megrémült tömlöctartónak és családjának félelmet nem ismerve tanúskodtak, ami odavezetett, hogy azok is alámerítkeztek Jehova szolgáiként. A tömlöctartó maga „egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek” (Cselekedetek 16:16–34). Micsoda örömet szerezhetett ez Pálnak és Silásnak! Ennek és a bátorság más Írás szerinti példáinak megvizsgálása után, vajon hogyan maradhatunk bátrak Jehova szolgáiként?

Továbbra is légy igen bátor

17. Hogyan függ össze a Jehovába vetett remény a bátorsággal, amint arra a 27. zsoltár rámutat?

¹⁷ A Jehovába vetett remény segíteni fog nekünk bátornak maradni. Dávid így énekelt: „Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!” (Zsoltárok 27:14, Ú. f., 1991). A 27. zsoltár megmutatja, hogy Dávid úgy támaszkodott Jehovára, mint élete „erősségére” (1. vers). Bátorságot adott Dávidnak, hogy látta, miként bánt ellenségeivel Isten a múltban (2., 3. vers). Egy másik tényező az volt, hogy értékelte Jehova imádatának a központját (4. vers). A Jehova segítségébe, védelmébe és szabadításába vetett bizalom úgyszintén bátorságot fejlesztett ki Dávidban (5–10. vers). Az is hasznos volt számára, hogy folyamatos oktatásban részesült Jehova igazságos útjának alapelveiről (11. vers). Az ellenségeitől való megszabadulásért mondott bizalomteljes ima hittel és reménnyel párosulva hozzásegítette Dávidot ahhoz, hogy bátor legyen (12–14. vers, Ú. f., 1991). Hasonló módon fejleszthetjük ki mi is bátorságunkat, így mutatva ki, hogy valóban ’az ÚRban [Jehovában, NW] reménykedünk’.

18. a) Mi mutatja, hogy a Jehovát imádó társainkkal fenntartott rendszeres kapcsolat segíthet nekünk bátornak maradni? b) Milyen szerepet játszanak a keresztényi összejövetelek a bátorság kifejlesztésében?

¹⁸ A Jehovát imádó társainkkal fenntartott rendszeres kapcsolat segíthet nekünk bátornak maradni. Amikor Pál a császárhoz fellebbezett és Rómába utazott, a hívőtársak elé mentek Appius piacáig és Tres Tabernaeig. „Mikor Pál meglátta őket — mondja a beszámoló —, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn” (Cselekedetek 28:15). A keresztényi összejövetelek rendszeres látogatásával megfogadjuk Pál tanácsát: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsidók 10:24, 25, Ú. f., 1991). Mit jelent bátorítani egymást? A „bátorítani” szó angol megfelelőjének jelentése: ’bátorságot, lelkierőt vagy reményt önteni valakibe’ (Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary). Sokat tehetünk azért, hogy bátorságot öntsünk keresztény társainkba és a tőlük jövő bátorítás hasonlóképpen bennünk is kifejlesztheti e tulajdonságot.

19. Hogyan függnek össze az Írások és a keresztényi kiadványok azzal, hogy bátrak maradjunk?

¹⁹ Hogy bátrak maradjunk, rendszeresen kell tanulmányoznunk Isten Szavát, és alkalmaznunk kell életünkben a tanácsát (5Mózes 31:9–12; Józsué 1:8). A rendszeres tanulmányozásunk során használjuk fel az Írásokon alapuló keresztény kiadványokat, mert az ily módon kapott megbízható tanács hozzásegít ahhoz, hogy az Istentől származó bátorság birtokában nézzünk szembe a hitpróbákkal. A bibliai beszámolókból láttuk, hogy mennyire bátrak voltak Jehova szolgái a különféle helyzetekben. Ebben a pillanatban talán nem tudjuk, miként lehet segítségünkre az ilyen információ, de Isten Szavában erő van, és amit abból tanulunk, az mindig a javunkra válhat (Zsidók 4:12). Például, ha az emberektől való félelem kezdené befolyásolni a szolgálatunkat, emlékezhetünk arra, mennyire bátran adta át Énókh az Isten üzenetét az istenteleneknek (Júdás 14, 15).

20. Miért mondhatjuk, hogy az ima létfontosságú, ha bátrak akarunk maradni Jehova szolgáiként?

²⁰ Hogy bátrak maradjunk Jehova szolgáiként, állhatatosnak kell lennünk az imában (Róma 12:12, Ú. f., 1991). Jézus bátran tartott ki a megpróbáltatásai közepette, mert „könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsidók 5:7). Ha ima útján közel maradunk Istenhez, akkor nem leszünk hasonlók a világ gyáváihoz, akik arra vannak ítélve, hogy elszenvedjék „a második halált”, ahonnan nincs feltámadás (Jelenések 21:8). Az isteni védelem és az Isten új világában való élet a bátor szolgáinak van fenntartva.

21. Miért lehetnek bátrak Jehova lojális Tanúi?

²¹ Jehova lojális Tanúiként nem kell félnünk a démoni és emberi ellenségektől, mert Isten támogat minket, és előttünk van Jézusnak, a világ legyőzőjének bátor példája. A Jehova népével való, szellemileg építő kapcsolat ugyancsak hozzásegít ahhoz, hogy bátrak legyünk. Bátorságunkat még az Írások és a keresztényi kiadványok irányítása és tanácsa által is kifejleszthetjük. S az Isten hajdan élt szolgáiról szóló bibliai beszámolók segítséget nyújtanak ahhoz, hogy bátran járjunk útjain. Ezekben a válságos utolsó napokban tehát félelmet nem ismerve törjünk előre a szent szolgálatban. Úgy van, Jehova minden szolgája legyen igen bátor!

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan tölthet el minket bátorsággal Jézus példája?

◻ Mi adott bátorságot Jézusnak és tanítványainak ahhoz, hogy továbbra is prédikáljanak?

◻ Miért volt szükségük bátorságra a zsidóknak és a pogányoknak ahhoz, hogy Jehova mellé álljanak?

◻ Milyen példát mutatott Eunika és Timótheus a bátorság terén?

◻ Milyen bizonyíték van arra, hogy a bátorság még az üldöztetés alatt is örömet szerez?

[Kép a 18. oldalon]

Jézushoz hasonlóan mi is ellenállhatunk a kísértésnek, ha alkalmazzuk és idézzük az Írásokat