Védelmezzük meg a hitünket
„Szenteljétek meg Krisztust mint Urat a ti szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek” (1PÉTER 3:15, NW).
1., 2. Miért nem lepődnek meg Jehova Tanúi az ellenségeskedésen, de mit szeretnének?
A LEGTÖBB országban általában elismerik, hogy Jehova Tanúi becsületes, tiszta életű emberek. Sokan tartják őket jó szomszédoknak, olyanoknak, akik nem okoznak semmiféle bajt. Ám ironikus módon ezek a békeszerető emberek sokat szenvednek igazságtalan üldözés miatt háború és béke idején egyaránt. Nem lepődnek meg ezen az ellenségeskedésen. Valójában számítanak rá. Elvégre tudják, hogy az i. sz. első században a hűséges keresztények „gyűlöletesek” voltak, akkor hát miért számítanának más bánásmódra azok, akik napjainkban igyekeznek Krisztus igaz követői lenni? (Máté 10:22). A Biblia ráadásul ezt mondja: „mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak” (2Timótheus 3:12).
2 Jehova Tanúi nem keresik az üldözést, s nem is élvezik a nehézségeket — a bírságokat, a bebörtönzéseket vagy a rossz bánásmódot —, amelyek a velejárói lehetnek. Szeretnének ’csendes és nyugodalmas életet élni’, hogy akadály nélkül prédikálhassák Isten Királyságának a jó hírét (1Timótheus 2:1, 2). Értékelik a vallásszabadságot, amelyet a legtöbb ország megad, hogy továbbra is gyakorolhassák imádatukat, és lelkiismeretesen megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy ’minden emberrel békességesen éljenek’, beleértve az emberi kormányok uralkodóit is (Róma 12:18; 13:1–7). Akkor miért „gyűlöletesek”?
3. Mi az egyik oka annak, hogy Jehova Tanúit igazságtalanul gyűlölik?
3 Jehova Tanúit alapjában véve igazságtalanul ugyanazon okok miatt gyűlölik, mint amikért a korai keresztényeket üldözték. Először is Jehova Tanúi a hitük szerint cselekszenek, ami miatt népszerűtlenné válnak némelyek szemében. Például buzgón prédikálják Isten Királyságának a jó hírét, de az emberek gyakran félreértelmezik buzgalmukat, és prédikálásukat „erőszakos térítésnek” tartják. (Vesd össze: Cselekedetek 4:19, 20.) Ezenkívül semlegesek a politikát és a nemzetek háborúit tekintve, és ezt időnként helytelenül úgy értelmezik, hogy a Tanúk illojális állampolgárok (Mikeás 4:3, 4).
4., 5. a) Miért célpontjai Jehova Tanúi a hamis vádaknak? b) Gyakran kik a fő uszítói a Jehova szolgái elleni üldözésnek?
4 Másodszor, Jehova Tanúi hamis vádaknak — arcátlan hazugságoknak és hitük elferdített beállításának — a célpontjai. Ennek következtében igazságtalan támadás éri őket néhány országban. Ezenkívül mivel igyekeznek vér nélküli orvosi kezelést kapni, összhangban azzal a vágyukkal, hogy szeretnének engedelmeskedni a Biblia parancsának, hogy ’tartózkodjunk a vértől’, tévesen „gyermekgyilkosoknak” és „öngyilkos szektának” mondják őket (Cselekedetek 15:29). De a tények azt mutatják, hogy Jehova Tanúi nagyon értékelik az életet, és igyekeznek a lehető legjobb orvosi ellátást megkapni mind a maguk, mind a gyermekeik számára. Az a vád, hogy Jehova Tanúi gyermekei közül sokan halnak meg évente a vértranszfúzió visszautasítása miatt, teljesen alaptalan. Ráadásul mivel a Biblia igazsága nincs ugyanolyan hatással a család minden tagjára, a Tanúkat még az a vád is éri, hogy szétszakítják a családokat. De akik ismerik Jehova Tanúit, azok tudják, hogy nagyon is értékelik a családi életet, és megpróbálják betartani azokat a bibliai parancsokat, amelyek a férjekre és a feleségekre vonatkoznak, hogy szeressék és tiszteljék egymást, és hogy a gyermekek engedelmeskedjenek a szüleiknek, akár hívők a szüleik, akár nem (Efézus 5:21—6:3).
5 Sok esetben kiderült, hogy Jehova szolgái ellen az üldözést főleg vallásos ellenfeleik szítják, akik általában befolyásolják a politikai hatóságokat és a hírközlő eszközöket, hogy megpróbálják elfojtani a Tanúk tevékenységét. Mi, Jehova Tanúi, hogyan reagáljunk az ilyen ellenségeskedésre, akár a hitünk és szokásaink miatt, akár a hamis vádak miatt érjen is minket?
„Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt”
6. Miért fontos, hogy kiegyensúlyozottan tekintsük azokat, akik nincsenek a keresztény gyülekezetben?
6 Először is a megfelelő szemszögből, Jehova szemszögéből kell tekintenünk azokat, akiknek más a vallási meggyőződésük. Egyébként szükségtelenül ellenségeskedést vagy rosszallást válthatunk ki másokból. „Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt” — írta Pál apostol (Filippi 4:5, NW). A Biblia ezért arra buzdít minket, hogy tekintsük kiegyensúlyozottan azokat, akik nincsenek a keresztény gyülekezetben.
7. Mit foglal magában ’szeplő nélkül megtartani magunkat e világtól’?
7 A Szentírás egyrészt nagyon érthetően arra figyelmeztet bennünket, hogy ’szeplő nélkül tartsuk meg magunkat e világtól’ (Jakab 1:27; 4:4). A „világ” kifejezés itt ugyanúgy, mint sok más helyen a Bibliában az igaz keresztényeken kívül az emberiség tömegére utal. Ilyen emberek társadalmában élünk; kapcsolatba kerülünk velük a munkahelyünkön, az iskolában és a lakóhelyünkön (János 17:11, 15; 1Korinthus 5:9, 10). De megőrizzük magunkat szeplőtelenül a világtól, őrizkedve az olyan viselkedéstől, beszédtől és magatartástól, amely ellentétben van Isten igazságos útjaival. Az is fontos, hogy felismerjük, veszélyes bensőséges kapcsolatban lenni ezzel a világgal, főképpen azokkal, akik teljes mértékben figyelmen kívül hagyják Jehova irányadó mértékeit (Példabeszédek 13:20).
8. Miért nem ad semmilyen alapot az a tanács, hogy tartsuk meg magunkat szeplőtelenül a világtól arra, hogy lenézzünk másokat?
8 De az a tanács, hogy tartsuk meg magunkat szeplőtelenül a világtól, nem ad semmilyen alapot arra, hogy eleve lebecsüljük azokat, akik nem Jehova Tanúi (Példabeszédek 8:13). Emlékezzünk vissza a zsidó vallásvezetők példájára, akikről az előző cikkben beszéltünk. Az a fajta vallás, amelyet kifejlesztettek, nem nyerte el Jehova tetszését; s nem is járult hozzá ahhoz, hogy jó legyen a kapcsolatuk a nem zsidókkal (Máté 21:43, 45). Önelégültségükben ezek a fanatikus emberek lenézték a nem zsidókat. Mi nem vagyunk ilyen szűk látókörűek, és nem bánunk megvetően a nem Tanúkkal. Pál apostolhoz hasonlóan arra vágyunk, hogy mindenki, aki hallja a Biblia üzenetét az igazságról, nyerje el Isten kegyét (Cselekedetek 26:29; 1Timótheus 2:3, 4).
9. Milyen hatással kell lennie a kiegyensúlyozott, szentírási nézetnek arra, ahogyan azokról beszélünk, akik nincsenek egy hiten velünk?
9 A kiegyensúlyozott, szentírási nézetnek hatással kell lennie arra, ahogyan a nem Tanúkról beszélünk. Pál arra utasította Titust, hogy emlékeztesse a Kréta szigetén élő keresztényeket: „senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek [ésszerűek, NW] legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt” (Titus 3:2). Figyeld csak meg, a keresztényeknek nem volt szabad szidalmazniuk „senkit” sem — még a Krétán élő nem keresztényeket sem, akik közül némelyekről köztudott volt, hogy hazugok, falánkok és lusták (Titus 1:12). Tehát Írás-ellenes volna tőlünk, ha becsmérlően utalnánk olyanokra, akik nincsenek egy hiten velünk. A felsőbbrendű magatartás nem fog másokat Jehova imádatához vonzani. De ha Jehova Szavának ésszerű alapelveivel megegyezően tekintünk másokat vagy bánunk másokkal, akkor Isten ’tudományát ékesítjük’ (Titus 2:10).
Amikor hallgassunk, és amikor szóljunk
10., 11. Hogyan mutatta be Jézus, hogy tudja, mikor van a) „ideje a hallgatásnak”? b) „ideje a szólásnak”?
10 „Ideje [van] a hallgatásnak és ideje a szólásnak” — mondja a Prédikátor 3:7. Bizony nehéz feladat eldönteni, hogy mikor hagyjuk figyelmen kívül az ellenségeskedést, és mikor szóljunk a hitünk védelmében. Sokat tanulhatunk egy olyan valaki példájából, aki mindig tökéletesen ítélte meg a helyzetet — ez a valaki Jézus (1Péter 2:21). Tudta, mikor van „ideje a hallgatásnak”. Amikor például a főpapok és a vének hamisan vádolták Pilátus előtt, Jézus „semmit sem felele” (Máté 27:11–14). Semmi olyat nem szeretett volna mondani, ami megakadályozhatta volna, hogy Isten vele kapcsolatos akarata végbemenjen. Inkább úgy döntött, beszéljen helyette a hírneve. Tudta, hogy még az igazság sem tudná megváltoztatni büszke elméjüket és szívüket. Ezért figyelmen kívül hagyta vádjukat, és nem volt hajlandó megszakítani szándékos hallgatását (Ésaiás 53:7).
11 Jézus azonban azt is tudta, hogy mikor van „ideje a szólásnak”. Időnként őszintén és nyíltan vitába szállt bírálóival, cáfolva hamis vádjaikat. Amikor például az írástudók és a farizeusok megpróbálták rossz hírét kelteni a tömeg előtt, azzal vádolva őt, hogy a Belzebub segítségével űzi ki a démonokat, Jézus úgy döntött, nem hagyja annyiban hamis vádjaikat. Elsöprő észérvekkel és erőteljes szemléltetéssel leleplezte a hazugságot (Márk 3:20–30; lásd még: Máté 15:1–11; 22:17–21; János 18:37). Ehhez hasonlóan, amikor az elárulása és elfogatása után Jézust a Szanhedrin elé hurcolták, Kajafás főpap ravaszul a következőt követelte tőle: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?” Ekkor is „ideje [volt] a szólásnak”, mivel az utána következő szünetet úgy értelmezhették volna, mintha tagadná, hogy ő a Krisztus. Jézus ezért így válaszolt: „Én vagyok” (Máté 26:63, 64; Márk 14:61, 62).
12. Milyen körülmények között érzett Pál és Barnabás indíttatást arra, hogy bátran szóljon Ikóniumban?
12 Vizsgáljuk meg még Pál és Barnabás példáját. A Cselekedetek 14:1, 2 kijelenti: „Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.” Egy modern angol bibliafordítás ezt így adja vissza: „A meg nem tért zsidók azonban felingerelték a nem zsidókat, és megmérgezték az elméjüket a keresztények ellen” (The New English Bible). Nem volt elég, hogy elutasították az üzenetet, a zsidó ellenségeskedők rágalomhadjáratot indítottak, megpróbálva előítéletet kelteni a nem zsidó lakókban a keresztényekkel szemben.a Milyen nagy lehetett a keresztényiséggel szemben érzett gyűlöletük! (Vesd össze: Cselekedetek 10:28.) Pál és Barnabás úgy érezte ekkor, hogy „ideje [van] a szólásnak”, nehogy az új tanítványok elkedvetlenedjenek a nyilvános gyalázkodás miatt. „Azért sok időt töltöttek ott [Pál és Barnabás], bátran prédikálva az Úrban”, aki azáltal mutatta ki helyeslését, hogy hatalmat adott nekik csodás jelek bemutatásához. Ennek az lett a következménye, hogy „némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának” (Cselekedetek 14:3, 4).
13. Mikor van általában „ideje a hallgatásnak”, ha gyaláznak bennünket?
13 Hogyan reagáljunk tehát akkor, amikor gyaláznak minket? Ez teljesen a körülményektől függ. Néhány helyzet megkívánja tőlünk, hogy alkalmazzuk ezt az alapelvet: „ideje [van] a hallgatásnak.” Ez különösen akkor igaz, amikor elszánt ellenségeink megpróbálnak értelmetlen vitatkozásokba keverni minket. Ne feledjük, hogy néhány ember egyszerűen nem akar tudni az igazságról (2Thessalonika 2:9–12). Hiábavaló erőfeszítést tenni és olyanoknak érvelni, akiknek a szívében büszkeségük miatt megrögződött a hitetlenség. Ezenkívül, ha vitatkozásba keveredünk minden hamis vádolóval, aki minket támad, az elvonhat minket egy sokkal fontosabb és hasznosabb tevékenységtől, attól, hogy segítsünk a tiszta szívűeknek, akik valóban szeretnék megismerni a Biblia igazságát. Ha tehát olyan ellenfelekkel kerülünk szembe, akik elszántan igyekeznek hazugságot terjeszteni rólunk, olyankor ez az ihletett tanács: „Kerüljétek őket” (Róma 16:17, 18, Katolikus fordítás; Máté 7:6).
14. Hogyan védelmezhetjük hitünket mások előtt?
14 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem védelmezzük meg a hitünket. Elvégre van „ideje a szólásnak” is. Jogosan aggódunk azok miatt az őszinte emberek miatt, akik rágalmazó kritikát hallanak rólunk. Készek vagyunk világos magyarázatot adni szívbéli meggyőződésünkről, ha alkalom adódik, sőt igazából örülünk, ha lehetőségünk van rá. Péter ezt írta: „szenteljétek meg Krisztust mint Urat a ti szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek” (1Péter 3:15, NW). Ha az őszinte érdeklődők bizonyítékát kérik hitnézeteinknek, melyek oly drágák nekünk, és ha kérdezősködnek az ellenségeskedőktől származó vádak felől, felelősségünk védelmezni a hitünket, cáfolhatatlan bibliai válaszokat adva nekik. Ezenkívül bizonyíthatunk a jó magatartásunkkal is. Ha az elfogulatlan szemlélődők látják, hogy mi igazán megpróbálunk Isten igazságos irányadó mértékeivel összhangban élni, könnyen észrevehetik, hogy az ellenünk szóló vádak hamisak (1Péter 2:12–15).
Mi van olyankor, amikor nyilvánosan megrágalmaznak bennünket?
15. Például milyen elferdített információ jelenik meg a hírközlő eszközökben Jehova Tanúiról?
15 Időnként elferdített információ jelenik meg Jehova Tanúiról a hírközlő eszközökben. 1997. augusztus 1-jén például egy orosz újság rágalmazó cikket jelentetett meg, amelyben többek között azt állították, hogy a Tanúk kivétel nélkül elvárják a tagjaiktól, hogy „vessék el feleségüket, férjüket és szüleiket, ha nem értenek egyet a hitükkel, vagy nincsenek egy hiten velük”. Aki igazán ismeri Jehova Tanúit, az tudja, hogy ez a vád hamis. A Biblia arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy szeretettel és tisztelettel kell bánniuk nem hívő családtagjaikkal, és a Tanúk igyekeznek betartani ezt az irányelvet (1Korinthus 7:12–16; 1Péter 3:1–4). Ennek ellenére a cikket kinyomtatták, és ez sok olvasót rosszul tájékoztatott. Hogyan védelmezhetjük meg hitünket, amikor hamis vád ér minket?
16., 17. és a bekeretezett rész a 16. oldalon. a) Mit mondott egyszer Az Őrtorony arról, hogy reagáljunk-e a hírközlő eszközökben közzétett téves információkra? b) Milyen körülmények között reagálhatnak Jehova Tanúi a hírközlő eszközökben közzétett rossz híresztelésre?
16 Ilyenkor is „ideje [van] a hallgatásnak és ideje a szólásnak”. Az Őrtorony egyszer ezt így mondta: „Hogy figyelmen kívül hagyunk egy tömegtájékoztatás által közölt téves információt, vagy megvédjük az igazságot a megfelelő módon, az a körülményektől, a bírálat értelmi szerzőjétől és a céljától függ.” Néhány esetben az a legjobb, ha nem veszünk tudomást a kedvezőtlen híresztelésekről, nem adva további lehetőséget arra, hogy a nyilvánosság előtt hazugságok hangozzanak el.
17 Más esetekben „ideje [lehet] a szólásnak”. Előfordulhat, hogy egy megbízható újságírót vagy riportert félretájékoztattak Jehova Tanúiról, és szívesen veszi a szavahihető információt rólunk. (Lásd „A hamis kép kiigazítása” című bekeretezett részt.) Ha a hírközlő eszközökben leadott rossz híresztelések előítéletet keltenek, ami akadályozza a prédikálómunkánkat, a Watch Tower Society fiókhivatalának a képviselői kezdeményezhetik, hogy a megfelelő eszközök által megvédelmezzék az igazságot.b Esetleg képesített véneket jelölnek ki arra, hogy mondják el a tényeket egy tévéműsorban, ha netán ennek elmulasztása azt a látszatot keltené, hogy Jehova Tanúi nem tudnak válaszolni. A Tanúk egyénenként ilyen esetekben bölcsen teszik, ha együttműködnek a Watch Tower Society és képviselőinek az utasításaival (Zsidók 13:17).
A jó hír törvényes védelmezése
18. a) Miért nincs szükségünk arra, hogy emberi kormányoktól engedélyt kapjunk a prédikálásra? b) Milyen eljáráshoz folyamodunk, ha nem engedélyezik a prédikálást?
18 Isten Királysága jó hírének a prédikálására szóló megbízatásunkat az égből kaptuk. Jézus az, aki ezzel a munkával megbízott minket, és neki „adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18–20; Filippi 2:9–11). Ezért nincs szükségünk arra, hogy emberi kormányzatoktól engedélyt kapjunk a prédikálásra. De azért elismerjük, hogy ha élhetünk a vallásszabadság lehetőségével, az segítség a Királyság-üzenet terjesztésében. Az olyan országokban, ahol szabadon gyakorolhatjuk az imádatunkat, a jogrendszert fogjuk felhasználni imádatunk védelmére. Ahol nem kapunk ilyen szabadságot, ott a törvényes kereteken belül igyekszünk megszerezni ezt a szabadságot. A célunk nem társadalmi reform, hanem az, hogy ’védelmezzük, és törvényesen megerősítsük a jó hírt’ (Filippi 1:7, NW).c
19. a) Mi lehet a következménye annak, ha ’megadjuk Istennek, ami az Istené’? b) Mit határoztunk el?
19 Jehova Tanúiként Jehovát tartjuk az Egyetemes Szuverénnek. Az ő törvénye a legfőbb. Lelkiismeretesen engedelmeskedünk a kormányoknak, ’megadva a császárnak, ami a császáré’. De nem engedjük, hogy bármi is megakadályozzon minket egy jóval fontosabb kötelezettségünk teljesítésében — abban, hogy ’megadjuk Istennek, ami az Istené’ (Máté 22:21). Teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy ha ezt tesszük, „gyűlöletesek” leszünk a nemzetek előtt, de ezt úgy fogadjuk, hogy a tanítványi mivoltunk árához tartozik. XX. századunkban Jehova Tanúinak a jogi hírneve tanúsítja az elhatározásukat, hogy megvédelmezik a hitüket. Jehova segítségével és támogatásával továbbra is ’szüntelenül tanítani és hirdetni fogjuk a jó hírt’ (Cselekedetek 5:42, NW).
[Lábjegyzetek]
a Egy bibliai szövegmagyarázat elmondja, hogy a zsidó ellenségek „személyes ügyüknek tekintették, hogy elmenjenek kifejezetten az ilyen emberekhez [a nem zsidókhoz], akikkel csak ismeretségben álltak, és elmondják, ami agyafurtságukból és rosszindulatukból kitelik, hogy ne csak lesújtó, hanem egyenesen rossz véleményt keltsenek bennük a kereszténységről” (Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible).
b Az oroszországi újságban megjelent (15. bekezdésben említett) rágalmazó cikk megjelenése után Jehova Tanúi egy kérelemmel fordultak az Orosz Föderáció Elnöki Bírói Kamarájához — mely a médiával kapcsolatos vitákkal foglalkozik —, hogy vizsgálják felül a cikkben megjelent hamis vádakat. A bíróság nemrégiben meghozta a döntést, és megbüntette az újságot a becsületsértő cikk kiadása miatt. (Lásd az Ébredjetek! 1998. november 22-ei számának a 26., 27. oldalát.)
c Lásd a „Törvényesen védelmezve a jó hírt” című cikket a 19—22. oldalon.
Emlékszel?
◻ Miért „gyűlöletesek” Jehova Tanúi?
◻ Hogyan tekintsük azokat, akik nincsenek egy hiten velünk?
◻ Milyen kiegyensúlyozott példát mutatott Jézus abban, hogy miként bánjunk az ellenségeskedőkkel?
◻ Hogyan alkalmazhatjuk a van „ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak” alapelvet, ha gyaláznak minket?
[Kiemelt rész a 16. oldalon]
A hamis kép kiigazítása
„A bolíviai Yacuibában egy helybeli protestáns csoport szervezésében az egyik tévéállomás bemutatott egy nagy valószínűséggel hitehagyottak által készített filmet. A műsor rossz hatására való tekintettel a vének úgy döntöttek, hogy elmennek két tévéállomáshoz, és felajánlják, hogy fizetnek azért, ha levetítik a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli és A Biblia — a tények és próféciák könyve című videokazettákat. Miután az egyik rádióállomás tulajdonosa látta a Társulat videokazettáit, úgy felháborodott azon, hogy a hitehagyottak programja hamis színben tüntette fel Jehova Tanúit, hogy felajánlotta, ingyen reklámozhatják közelgő kerületkongresszusukat. A kongresszuson részt vevők száma szokatlanul nagy volt, és sok becsületes szívű ember kezdett őszinte kérdéseket feltenni a Tanúknak, amikor felkeresték őket a szolgálatuk során” (Jehova Tanúi évkönyve 1997, 61., 62. oldal).
[Kép a 17. oldalon]
Jézus időnként nyíltan cáfolta bírálóinak a hamis vádjait