Amit tudnod kell a féltékenységről
MI A féltékenység? Heves érzelem, amely aggódóvá, szomorúvá vagy haragossá teheti az embert. Féltékenységet élhetünk át, mikor valaki a jelek szerint sikeresebben végez egy feladatot, mint mi. Akkor is féltékenységet érezhetünk, amikor egy barát több dicséretet kap, mint mi. De vajon mindig helytelen, ha féltékenyek vagyunk?
Akiken eluralkodott a féltékenység, azok hajlamosak gyanakvó szemmel tekinteni a lehetséges vetélytársakra. Példa volt erre az ókori Izráelben Saul király. Kezdetben szerette fegyverhordozóját, Dávidot, sőt előléptette, hogy a hadsereg egyik parancsnoka legyen (1Sámuel 16:21; 18:5). Egyik nap aztán Saul király hallotta, amint az asszonyok ezekkel a szavakkal dicsérik Dávidot: „Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét” (1Sámuel 18:7). Saulnak nem lett volna szabad megengednie, hogy ez kihatással legyen Dáviddal való jó kapcsolatára. Ő azonban megsértődött. „Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sőt azután is” (1Sámuel 18:9).
Egy féltékeny ember talán nem akar bajt okozni a másiknak. Előfordulhat, hogy csak neheztel egy társa sikere miatt, és arra vágyik, hogy ugyanolyanok legyenek a tulajdonságai vagy a körülményei, mint a társáé. Másfelől az irigység a féltékenységnek egy különösen negatív formája. Az irigy ember titokban visszatarthatja a jót attól, aki felébreszti féltékenységét, vagy azt kívánhatja, hogy baja essék az illetőnek. Az irigy ember olykor nem tudja titokban tartani az érzéseit. Arra ragadtathatja magát, hogy nyíltan okozzon bajt másnak, éppúgy, mint ahogy Saul király is kísérletet tett Dávid meggyilkolására. Saul több alkalommal is elhajította a dárdát abbeli kísérletében, hogy ’a falhoz szegezze Dávidot’ (1Sámuel 18:11; 19:10).
„De én nem vagyok féltékeny ember” — mondhatod erre. Igaz, a féltékenység talán nem uralja az életed. De bizonyos fokig mindannyiunkra kihat a féltékenység — saját féltékeny érzéseink és másoké. Előfordulhat, hogy arra gyorsak vagyunk, hogy féltékenységet fedezzünk fel másokban, arra viszont lassúak, hogy magunkban is meglássuk azt.
„Irigységre való hajlam”
A bűnös emberi természetről készült történelmi feljegyzések, ahogy azok feltárulnak Isten Szavában, a Bibliában, gyakran világítanak rá az irigységből fakadó bűnökre. Emlékszel a Kainról és Ábelről szóló beszámolóra? Ádámnak és Évának e két fia egyaránt áldozatot ajánlott fel Istennek. Ábel azért tette ezt, mert a hit embere volt (Zsidók 11:4). Hitt abban, hogy Isten meg tudja valósítani az Ő földre vonatkozó nagyszerű szándékát (1Mózes 1:28; 3:15; Zsidók 11:1). Ábel azt is hitte, hogy Isten élettel fogja megjutalmazni a hűséges embereket az eljövendő földi Paradicsomban (Zsidók 11:6). Isten ezért kimutatta, hogy tetszésére van Ábel áldozata. Ha Kain igazán szerette volna a testvérét, boldog lett volna, hogy Isten megáldja Ábelt. Kain ehelyett „haragra gerjede” (1Mózes 4:5).
Isten arra intette Kaint, hogy tegyen jót, hogy ő is áldásban részesülhessen. Aztán így figyelmeztette: „ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (1Mózes 4:7). Kain sajnos nem lett úrrá féltékeny haragján. Arra vitte őt, hogy meggyilkolja igazságos testvérét (1János 3:12). Azóta a harcok és háborúk életek százmillióit követelték. Egy enciklopédia így magyarázza ezt: „A háború alapvető okai lehetnek egyebek közt a nagyobb föld utáni vágy, a nagyobb gazdagság utáni vágy, a nagyobb hatalom utáni vágy vagy a biztonság utáni vágy” (The World Book Encyclopedia).
Az igaz keresztények nem vesznek részt e világ háborúiban (János 17:16). De sajnálatos módon egyes keresztények olykor szóharcokba keverednek. Ha a gyülekezet más tagjai állást foglalnak valamelyik oldalon, ezek a harcok káros szóbeli háborúkká fajulhatnak. „Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek?” — kérdezte hívőtársait Jakab, a bibliaíró (Jakab 4:1). Megválaszolta e kérdést, felfedve az anyagias kapzsiságukat, és hozzátette: „sóvárogtok [féltékenyek vagytok]” (Jakab 4:2, New World Translation of the Holy Scriptures—With References, lábjegyzet). Igen, az anyagiasság sóvárgáshoz vezethet, és ahhoz, hogy féltékeny lesz az ember azokra, akik láthatólag jobb körülményeknek örvendenek. Ennélfogva Jakab óva intett az ember „irigységre való hajlamától” (Jakab 4:5, NW).
Mi jó származik abból, ha elemezzük a féltékenység okait? Nos, ez segíthet abban, hogy becsületesek legyünk, és elősegítsük, hogy jobb kapcsolat fűzzön másokhoz. Abban is segíthet, hogy megértőbbek, türelmesebbek és megbocsátóbbak legyünk. Mindenekelőtt az a legjobb, hogy kiemeli, milyen égető szüksége van az embernek arra az Istentől jövő szerető gondoskodásra, amely biztosítja a megmentést és a megszabadulást a bűnös emberi hajlamoktól (Róma 7:24, 25).
Bűnös féltékenység nélküli világ
Emberi szemszögből nézve lehetetlenségnek tűnhet egy olyan világ, ahol nincs többé bűnös féltékenység. Rom Landau, író elismerte: „A számos koron keresztül felhalmozott bölcsesség, mindazzal együtt, amit filozófusok . . . és pszichológusok mondtak a témáról, nem nyújt vezetést a féltékenységtől kínzott embernek . . . Volt-e már olyan orvos, aki meggyógyított valamikor egy féltékeny embert?”
Ámde Isten Szava azt a reménységet kínálja, mely szerint elérhetővé válik a tökéletes emberi élet egy új világban, ahol senkit sem fog többé gyötörni az istentelen féltékenység vagy irigység. Továbbá annak az új világnak a békéjét nem fogják megbontani olyan emberek, akik effajta gonosz jellemvonásokat mutatnak fel (Galátzia 5:19–21; 2Péter 3:13).
De mégsem minden féltékenység helytelen. A Biblia valójában kijelenti, hogy Jehova „féltékeny Isten” (2Mózes 34:14, Katolikus fordítás). Mit jelent ez? És mit mond a Biblia a helyes féltékenységről? Ugyanakkor hogyan tud valaki úrrá lenni a helytelen féltékenységen? Vizsgáld meg a következő cikket.