Nők tiszteletben tartása a mindennapi életben

HA A nők nagyobb tiszteletet érdemelnek, mint ma, mikor és hol kell a változást elkezdeni? Tulajdonképpen mikor és hol alakulnak ki általában az előítéletek és az elfogultságot tükröző nézetek? Otthon és az iskolában már a formálódás éveiben. Magatartásunkat nagymértékben a szülői befolyás alapján alakítjuk ki. Logikus módon kinek lehet tehát a legnagyobb befolyása arra, hogy a fiatalemberek a jövőben hogyan viselkednek majd a nőkkel szemben? Nyilvánvalóan az apának és az anyának. E probléma megoldásának kulcsa tehát a helyes nevelés, amelynek át kellene hatnia az otthonokat és befolyásolnia kellene a szülőket is.

A nőkről alkotott szemlélet

Arra, hogy az előítéleteket már otthon belecsepegtetik a gyermekekbe, jó példa Jenny, egy férjes titkárnő, akinek három húga van. Ezt mondja: „Fiatal korunkban mindig tudatában voltunk annak, hogy az Egyesült Államokban több a nő, mint a férfi. Így ha valaki férjhez akart menni, mindent meg kellett tennie, hogy minél kapósabb legyen.

Ugyanakkor a nőket is hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy ők alacsonyabb rendűek. Olykor még a szüleid is tehetnek arról, hogy ne tekintsd magad olyan értékesnek, mint a fiúk. Ha aztán egy férfi felbukkan az életedben, belőle is ugyanaz az üzenet árad: te alacsonyabb rendű vagy, mint a férfiak.

És miért kellene az önbecsülésünknek főleg a testi és fizikai adottságainkon, vagy azok hiányán alapulnia? Vajon a férfiakat is ezek szerint ítélik meg?”

A 32 éve házasságban élő Betty, aki korábban üzletvezető volt, egy másik dolgot hangsúlyozott ki: „Miért a nemük szerint ítélik meg a nőket, és miért nem a tapasztalataik és az intelligenciájuk alapján? A férfiaktól mindössze annyit kérek, hogy hallgassák meg az én véleményemet is. Ne becsüljenek le csak azért, mert nő vagyok!

A férfiak nem egyszer úgy kezelik a nőket, mintha mindannyian buták vagy ostobák lennénk — túl ostobák ahhoz, hogy helyesen tudjunk dönteni. Érted ugye, mire gondolok? Viselkedjenek velünk szemben úgy, ahogyan elvárják, hogy velük szemben is viselkedjenek. Máris megváltozna a szemléletük!” Ezért csupán az a kérése, hogy a férfiak is alkalmazzák az Aranyszabályt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Máté 7:12).

Ezek a nők lényeges dolgokat emelnek ki. Egy nő igazi értékét ne felszínes külső megjelenése, bájai vagy kulturális előítéletek szerint ítéljék meg. Egy spanyol közmondás ezt mondja: „Egy szép asszony tetszetős a szemnek; egy jó assszony tetszetős a szívnek. Ha az előbbi ékszer, az utóbbi kincs.”

A Biblia hasonló gondolatot fejteget, csak más módon: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.” És ahogyan nekünk sem a külső borítója alapján kellene egy könyvet megítélnünk, ugyanúgy az embereket se a nemük szerint ítéljük meg (1Péter 3:3, 4, Ökumenikus fordítás).

A tisztelet kinyilvánítása otthon

Számos nő, különösen a dolgozó anyák és feleségek, arról panaszkodnak jogosan, hogy a férjük nem ismeri el a házimunkát, amit második műszakban látnak el, és legtöbbször nem segítenek nekik. A korábban idézett Susan Faludi ezt mondja: „A nők otthon sem élvezik az egyenlőséget, ahol még mindig rájuk hárul a házimunka 70 százaléka.” Hogyan lehet ezt az igazságtalanságot megszüntetni?

Egyes kultúrákban sok férjnek nincs ínyére, hogy egy részrehajlás nélküli tervet dolgozzon ki az otthoni teendők ellátására, főleg, ha a feleségnek is el kell járnia dolgozni. A teendők megosztásánál természetesen figyelembe lehet venni, hogy vannak bizonyos munkák, amelyek inkább férfiaknak valók — például az autó karbantartása, az udvar és a kert rendben tartása, a víz- vagy villanyszerelési munkák stb. — bár az igazat megvallva, ezek nem igényelnek annyi időt, mint a feleségek ház körüli teendői. Egyes országokban a férjek még azt is elvárják feleségüktől, hogy ők mossák le és takarítsák ki az autót, mintha az is a házhoz tartozna!

Bizonyos szempontból a házimunkák ilyen megosztására irányuló javaslat összhangban van Péter apostolnak a férjek számára adott azon tanácsával, hogy a férjek „az ismeretnek megfelelően” lakjanak együtt feleségükkel (1Péter 3:7). Ez többek között azt jelenti, hogy a férjeknek nem egyszerűen személytelen, érzéketlen szobatársnak vagy otthoni partnernek kell lenniük. Inkább tiszteljék feleségük intelligenciáját és tapasztalatát. Értsék meg, mire van szüksége mint nőnek, feleségnek és anyának. Neki tehát nem csupán kenyérkeresőre van szüksége, aki hazahozza a fizetését; sok dolgozó feleség is megteszi ezt. Meg kell értenie fizikai, érzelmi, lelki, szexuális és mindenekfelett szellemi szükségleteit.

Annak a férjnek, aki azt állítja magáról, hogy keresztényi alapelvek szerint él, sokkal nagyobb a felelőssége: Krisztus példáját kell utánoznia. Krisztus mindazokra kiterjesztette kedves meghívását, akik „fáradoznak és terhet viselnek”, mondván: „És én felüdítelek titeket . . . én szelíd természetű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29). Micsoda kihívás ez a keresztény férjek és apák számára! Mindegyik kérdezze meg önmagától: ’Vajon én felüdítem, vagy elnyomom a feleségemet? Kedves és megközelíthető vagyok-e, vagy pedig hajlamos a zsarnokoskodásra, a despota és diktátori szerepre? Vajon a keresztény összejöveteleken „testvéri szeretetet” tanúsítok, otthon viszont tűrhetetlenül viselkedem?’ Nem lenne helyes, ha a férjek más arcot öltenének a keresztény gyülekezetben, és mást otthon (1Péter 3:8, 9).

Ezért nem lenne helyénvaló, ha egy bántalmazott feleségnek így kellene beszélnie a férjéről: „Az a menő keresztény családfő, aki nagyon kedves a Királyság-teremben, és ajándékokat vesz másoknak, a feleségét viszont semmibe veszi.” Aki szívből tiszteli a feleségét, az nem fogja őt megalázni és elnyomni. Természetesen minden éremnek két oldala van; a feleségnek is illő módon tisztelnie kell férjét (Efézus 5:33; 1Péter 3:1, 2).

Dr. Susan Forward a következőket írja a fentiek alátámasztására: „A jó kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapul.” Ez mindkét felet felelőssé teszi a sikerért. Így folytatja: „Ez azt jelenti, hogy figyelmesen törődni kell a másik érzéseivel és szükségleteivel, és különösen értékelni kell mindazt, amit az egyik a másikért tesz . . . Szerető házastársak megtalálják a módját, hogyan tisztázzák nézeteltéréseiket; összeszólalkozásaikat nem vérre menő csatának tekintik, amelyből valamelyiknek győztesként vagy vesztesként kell kikerülnie” (Men Who Hate Women & the Women Who Love Them).

A Biblia az Efézus 5:28-ban nagyszerű tanácsot ad a férjeknek: „A férjeknek is úgy kell szeretniük feleségüket, mint saját testüket. Az, aki feleségét szereti, önmagát szereti.” Miért igaz ez a megállapítás? Mert a házasság olyan, mint egy közös bankszámla, amelyre mindkét házastárs fele-fele arányban tesz összeget. Ha a férj nem helyesen használná fel ezt a pénzt, ezzel mindkettőjüket anyagi csődbe juttatná. Hasonlóképpen, ha egy férj valamilyen módon bántja feleségét, azzal rövidebb vagy hosszabb távon önmagának is kárt okoz. Miért? Mert házassága egy közös tőkebefektetés. Ha ezt a befektetést megkárosítod, ezzel mindkét fél rosszul jár.

A tiszteletadásban van egy lényeges megszívlelendő szempont: ezt nem lehet kikövetelni. Bár mindegyik házastárs köteles a másikat tisztelni, ezt a tiszteletet ki is kell érdemelni. Krisztust soha nem azért tisztelték, mert megpróbált volna visszaélni felsőbbrendű állásával, illetve hatalmával.a Ugyanígy a házassságban is azzal érdemli ki a másik tiszteletét a férj és a feleség, hogy tapintatosan és figyelmesen viselkednek egymás iránt, s nem azoknak a bibliaverseknek az idézgetésével, amelyek ezt a tiszteletet előírják.

A tisztelet kimutatása munka közben

Szükséges-e, hogy a férfiak úgy tekintsenek a nőkre, amint akik férfiúi mivoltukat fenyegetik? Elizabeth Fox-Genovese Feminism Without Illusions című könyvében ezt írja: „Az igazat megvallva, sok nő ma ugyanazt akarja, mint sok férfi: tisztességes megélhetést, kiegyensúlyozott magánéletet, és hogy úgy boldogulhasson a világban, hogy közben ne okozzon másoknak gondot.” Vajon úgy kell ezt a vágyat vagy ambíciót értelmezni, mint ami fenyegetés a férfi nem számára? Az írónő a továbbiakban ezt írta: „Miért ne ismernénk el, hogy mindazon változás ellenére, amely világunkban végbement, vagy esetleg még végbemegy, a különbözőségek megmaradnak, és örülhetünk ennek?”

Azoknak a keresztény férfiaknak, akik művezetőként vagy csoportvezetőként tevékenykednek, tiszteletben kell tartaniuk a női munkatársak méltóságát, és emlékezniük kell arra, hogy a férjes assszonynak csak egy férfi lehet bibliai értelemben a ’feje’: a „férje”. Mások talán felügyelői állást töltenek be és tiszteletben részesülnek; de ismét csak szigorúan bibliai értelemben a férjen kívül más férfi nem lehet a nő „feje” (Efézus 5:22–24).

Ezért a munkahelyi beszélgetések legyenek mindig építőek. Ha a férfiak kétértelmű szavakat használnak, vagy burkolt célozgatásokat tesznek egy esetleges kalandra, nos, ezzel nem tartják tiszteletben a nőket, de ez az ő hírnevüket sem öregbíti. Pál ezt írta a keresztényeknek: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy mohóság még csak ne is említtessék köztetek, ahogyan az szent emberekhez illik; sem szégyenteljes viselkedés, sem ostoba beszéd, sem trágár tréfálkozás, amelyek illetlen dolgok, hanem inkább a hálaadás” (Efézus 5:3, 4).

Egy olyan munkával való megbízás, amelynél nem veszik figyelembe a nő érzéseit, újabb módja a tiszteletlen magatartásnak. Jean, egy ápolónővér ezt mondta: „Milyen jó lenne, ha egy nővel előre megbeszélnék, mielőtt más munkára akarnák áttenni. Ez pszichológiai szempontból biztosan jó lenne. A nőknek szükségük van együttérzésre és arra, hogy érezzék: fontosak és megbecsülik őket.”

A munkahelyi tiszteletadás egy másik vonása az az akadály, amelyet egyes nők „íratlan szabálynak” neveznek. Ezen azokat az „intézményes előítéleteket értik, amelyek a nőket meggátolják abban, hogy magasabb vezetői állásba lépjenek elő a magánszektorban” (The New York Times, 1992. január 3.). Az Egyesült Államokban egy nemrégiben megjelent tudományos munka kimutatta, milyen alacsony százalékban végeznek a nők magasabb szintű munkákat; Hawaiiban például 14, Utah államban 18, míg Lousianában 39 százalék között mozog ez a szám. Ha tiszteletben részesülnének, akkor a világi munkahelyen az előléptetés nem a nemtől, hanem a rátermettségtől és a szakmai tudástól függne. Sharon Harlan vezető kutatónő ezt mondta: „Javult ugyan egy kissé a helyzet, de . . . még mindig sok akadályozó tényező van érvényben a nőkkel szemben.”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

TISZTELET – Mit tehetnek a nők?

● Legyen ÖNBECSÜLÉSED, és őrizd is meg.

● Tedd egyértelművé, hogy milyen szavakat és cselekedeteket engedsz meg a jelenlétedben.

● Húzd meg a határvonalat, mit tekintesz elfogadható viselkedésnek és beszédnek, és mit nem.

● Ne akarj versenyre kelni a férfiakkal a trágárságban és a kétértelmű viccelődésben; ez csökkenti az értékedet mint hölgyét, és a férfiak sem lesznek úriemberek.

● Bármilyen legyen is az uralkodó divat, ne öltözködj kihívóan; az öltözködésed önbecsülésed tükörképe.

● Viselkedéseddel szerezz tiszteletet; olyan tisztelettel bánj a férfiakkal, amilyet elvársz tőlük.

● Ne legyél kacér.

TISZTELET – Mit tehetnek a férfiak?

● Minden nővel bánj méltósággal és tisztelettel; ne érezd magad veszélyeztetve egy rámenős nő miatt.

● Ne bizalmaskodj azzal, aki nem a feleséged; kerüld az indokolatlan bizalmaskodó kifejezéseket.

● Kerüld a sikamlós vicceket és félreérthetetlen pillantásokat.

● Ne vidd túlzásba a bókolást és kerüld az oda nem illő érintéseket.

● Ne becsüld le és ne becsméreld le a nő munkáját vagy személyét.

● Tárgyilagosan beszélj és kommunikálj velük; hallgasd meg őket.

● Fejezd ki értékelésedet a nők munkája iránt.

● Segíts a házimunkákban. Ha rangon alulinak érzed, hogyan vélekedsz az ő munkájáról?

● Ha együtt laksz a szüleiddel, légy megértő, ha feszültségnek van kitéve a feleséged. Elsősorban érte vagy felelős, és neki van szüksége a támogatásodra (Máté 19:5).