Hogyan őrizhetjük meg ’első szeretetünket’?
1. Vajon Isten népének egészében kihül az ’első szeretet’ ezekben az utolsó napokban?
„NÉPED önként követ sereggyűjtésed napján” (Zsoltárok 110:3). Ez a prófécia előre vetíti, hogy Isten szolgái nagy erőt fejtenek ki ma az ő akaratának teljesítésében, és szigorúan ragaszkodnak Jehova iránti első szeretetükhöz. Mint szervezett nép, Jehova Tanúi megőrzik a szolgálat iránti lelkesedésüket és buzgalmukat minden nehézség közepette, egészen „a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 24:3, 14).
2, 3. a) Miért veszítheti el az egyén ’első szeretetét’? b) Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy ilyen érzés kezd kifejlődni bennünk?
2 Ennek ellenére előfordulhat, hogy a keresztény mint egyén elveszti első szeretetét. A mindennapi gondok, nehézségek előidézhetik nála, hogy megfeledkezzék a hatalmas tettekről, amelyeket Jehova az érdekében véghezvitt. Talán belefárad abba, hogy várnia kell Jehova elhatározásának beteljesedését, és vonzani kezdik az anyagi előnyök, amelyeket ez a világ felkínál. Esetleg úgy érzi, hogy az eddiginél több időt kellene fordítania szórakozásra. Kezd terhesnek tűnni előtte az olyan feladat, mint például: elmenni az összejövetelekre, felkészülni az előadásokra, részt venni a szántóföldi szolgálatban.
3 Ha észrevesszük, hogy ez a magatartás kezd kialakulni nálunk, kövessük Jézusnak az efezusiakhoz intézett tanácsát és próbáljuk meg feléleszteni ’első szeretetünket’. Igyekezzünk újra a ’korábbi cselekedeteinket’ végezni (Jelenések 2:4, 5). Meg kell értenünk, hogy feltétlenül szükségünk van Jehova iránt érzett korábbi izzó szeretetünkre, valamint a szolgálata iránt tanúsított kezdeti buzgóságunkra és lelkesedésünkre. De hát hogyan szerezhetjük vissza ezeket?
Ápoljuk a Jehova iránti szeretetet!
4. Hogyan tudnánk utánozni a zsoltáros helyes magatartását? (Zsoltárok 119:97).
4 Az ihletett zsoltáríró kijelentette: „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem” (Zsoltárok 119:97, Ökumenikus fordítás). Valóban szép dolog így vélekedni Isten törvényéről. Sokkal eredményesebb, ha ilyen szellemben szolgáljuk Jehovát ahelyett, hogy csak kényszerből tennénk azt, ami helyes. Ki kell fejlesztenünk magunkban a jó cselekvése iránti vágyat, és azért kell a jót cselekednünk, mert akarjuk is cselekedni (Zsoltárok 25:4, 5).
5. a) Mit ajánlott Pál a szellemi életünk megvédése céljából? b) Hogyan tudnánk hatékonyan megóvni szellemiségünket?
5 Sátán nagy nyomást gyakorol ránk, és ezzel azt szeretné elérni, hogy elhagyjuk ’első szeretetünket’. Ő ugyanis a mi szellemi életünk legfőbb ellensége. Pál arra buzdította az efezusiakat, hogy szálljanak szembe az Ördöggel, és ebből a célból ’öltsék magukra Isten teljes fegyverzetét’ (Efezus 6:13). Négy lényeges keresztényi jellegzetesség is hozzá tartozik ehhez a fegyverzethez: az igazság, az igazságosság, a hit és a megmentésbe vetett reménység (Efezus 6:14–17; 1Thessalonika 5:8). Természetesen már tanultunk ezekről, amikor először jöttünk el a keresztény gyülekezetbe. De a fémből készült fegyverzet is megrozsdásodik, ha nem kezelik, nem gondozzák. Ha nem ápoljuk e lényeges keresztényi jellemvonásokat, a mi szellemi fegyverzetünk is tönkremegy és már nem biztosít kellő védelmet. Mindenáron meg kell ezt akadályozni.
Tanuljunk és elmélkedjünk!
6. Hogyan oldotta meg a börtönben egy misszionárius testvérünk a szellemiség megőrzésének problémáját?
6 Egy misszionárius testvérünk, Stanley Jones 1958-ban megkezdte hét évig tartó magánzárkás börtönbüntetését egy kínai börtönben. Vajon hogyan tudta erősnek megőrizni Jehova iránti szeretetét, miközben nem tarthatott kapcsolatot keresztény testvéreivel, és még a Bibliáját is elvették? Elmondta, hogy leírta mindazokat a bibliaverseket, amelyeket emlékezetből tudott, és minden olyan idézetet, amelyet az időnként hozzá eljuttatott újságok „vallási” rovataiban fellelhetett. Ily módon összeállított magának egy kis gyűjteményt olyan bibliai szövegekből, amelyek személyes tanulmányozási és elmélkedési programjához alapul szolgáltak. Mivel olyan környezetben élt, ahol az emberek ellenezték hitnézeteit, tudta, hogy ha nem Isten gondolataival tölti meg szívét és elméjét, nagyon hamar el fog tompulni a hite.
7. Milyen nyomásnak vagyunk kitéve és hogyan védekezhetünk ellene?
7 Igaz, a legtöbben közülünk nincsenek börtönben. Mégis ki vagyunk téve e világ gondolkodásának, éspedig az időnk nagyobb részében. Bár a világ által felkínált szórakozás nem mindig áll közvetlenül ellentétben a keresztényi alapelvekkel, semmiképpen nem segíti elő az igazságot, az igazságosságot, a hitet és a megmentésbe vetett reménységet. Ha tehát nem fordítunk időt arra, hogy megerősítsük a szívünket és az elménket, hamar legyengülünk szellemileg, és kihül a szeretetünk.
8. Milyen áldásra számíthat az, aki tanulmányozza Isten Szavát és elmélkedik felette?
8 Ha viszont kellő időt fordítunk arra, hogy személyes tanulmányozás és elmélkedés segítségével megerősítsük magunkat, mi is olyanok leszünk, mint az a férfi, aki „gyönyörködik Jehova törvényében”, és halk hangon olvas törvényéből éjjel és nappal. „Olyan lesz bizonyosan, mint a vízfolyások mentén ültetett fa, amely idejében megadja gyümölcsét, és amelynek lombja nem szárad el, és amit tesz, minden sikerülni fog” (Zsoltárok 1:2, 3).
9. Hogyan fejleszthetjük ki magunkban a Biblia tanulmányozása és a felette való elmélkedés iránti szeretetet? (Zsoltárok 77:11, 12, [77:12, 13, Károli]).
9 Őszintén szólva, sokan közülünk nem éreznek természetes hajlamot a tanulásra. Mégis, ha nagyon akarjuk, ránevelhetjük magunkat arra, hogy élvezetes legyen számunkra a tanulás. Gondoljunk csak az olyan emberre, aki puszta időtöltésből jó nagy sétákat tesz. Először valószínűleg fájni fognak az izmai. A szervezete azonban fokozatosan hozzászokik a megerőltetéshez és — ha az illető kitart — nemsokára örömét leli ebben a gyakorlatban. Pál azt tanácsolta Timótheusnak: „Gyakorold magad az isteni önátadásban, mert ez a cél” (1Timótheus 4:7). A bibliatanulmányozás is az isteni önátadáshoz tartozik (Példabeszédek 2:1–6). Először fegyelmezni kell magunkat, hogy nekifogjunk. Nemsokára azonban igazi érdeklődéssel tanulunk, amikor új szempontok tárulnak elénk és jobban a dolgok mélyére látunk, jobban megértjük azt, amit már ismerünk. A tanulás ilyenkor már igazi élvezet (Zsoltárok 119:103, 104).
10. Miért van az, hogy a tanulmányozási segédeszközökben többször is foglalkoznak ugyanazzal a témával?
10 Vannak, akik úgy vélekednek, hogy mivel ismerik már a Biblia alapvető tanításait, nem szükséges többé időt fordítaniuk a személyes tanulmányozásra. Sőt, talán még zúgolódnak is, amikor ugyanaz az anyag többször is sorra kerül a bibliatanulmányozási kiadványainkban. De a Biblia is azt mondja, hogy szükségünk van emlékeztetőkre (Zsoltárok 119:95, 99; 2Péter 3:1; Judás 5). Ha nem frissítjük fel emlékezetünkben állandóan az igazságot, Isten igazságos irányadó mértékeit, a hitünket és a megmentésbe vetett reménységünket, akkor egyéb természetű dolgok fognak befolyást gyakorolni a szívünkre.
11. Többek között mit tárgyal Pál az Efezusiakhoz írt levelében?
11 Vizsgáljuk meg Pál apostolnak az efezusiakhoz intézett levelét. Arra emlékezteti őket, hogy milyen helyzetben voltak, mielőtt keresztényekké lettek, és arról a szervezetről is beszél, amelyhez jelenleg tartoznak (Efezus 2:12; 4:4–6, 17, 18). Megemlíti Jehova csodálatos elhatározását az emberrel kapcsolatban, de azt is, hogy mi az ember szerepe az isteni szándék megvalósításában (Efezus 1:8–12; 2:4–6). Emlékezteti az efezusiakat a keresztényi alapelvekre, amelyek biztosítják, hogy eredményes legyen a családi és a gyülekezeti életük (Efezus 4:1, 2; 5:21—6:4).
12. Miért mondott Pál az efezusiaknak olyasmit is, amit már tudtak?
12 Talán voltak Pál levelében olyan dolgok is, amelyek újnak tűntek az efezusiak előtt, a levél nagyobb része azonban valószínűleg olyasmiről szólt, amiről már hallottak. Pál mégis emlékeztetni akarta őket ezekre a dolgokra, szeretett volna friss meglátást oltani beléjük. Ezért segített az efezusiaknak, hogy újra rendbe hozhassák szellemi fegyverzetüket, és ’képesek legyenek megérteni a szentekkel együtt: mi az igazi szélesség és hosszúság, magasság és mélység’ (Efezus 1:15–17; 3:14–19).
13, 14. a) Hogyan segít nekünk a tanulás és az elmélkedés? b) Mi tartozik még ’Isten teljes fegyverzetéhez’?
13 Személyes tanulmányozásunk felfrissít minket, gazdagítja számos alapvető szempont megértését, és segít kipuhatolni Isten Szavának mélységes dolgait (1Korinthus 2:10). Ily módon ’az Isten fegyverzete’, amelyet magunkra öltünk, meggátolja, hogy Sátán megfosszon minket Jehova és Fia iránti forró szeretetünktől.
14 Pál apostol a többi között szellemi fegyverzetünk két további vonatkozását is megemlíti, amiről eddig nem esett szó. Azt mondja, hogy a keresztények lábai legyenek „felsaruzva a béke jó hírének hirdetésére irányuló készséggel”, és fogadják el „a szellem kardját, ami az Isten szava” (Efezus 6:11–17). Nos, hogyan segít mindez megőriznünk ’első szeretetünket’?
Maradjunk tevékenyek a Királyság–prédikálásban!
15. Miféle új módon oldotta meg egy bebörtönzött misszionárius, hogy ’legyen mindig sok tennivalója az Úr munkájában’? (1Korinthus 15:58).
15 Amikor Harold King misszionárius testvérünk megkezdte négy és féléves börtönbüntetését Kínában, ugyanazzal a nehézséggel kellett megküzdenie, mint Stanley Jones testvérnek: Hogyan tudja elevenen tartani Jehova iránti mélységes odaadását. Így számol be a történtekről: „A szellemi dolgok iránti érdeklődésem ébren tartása végett programot készítettem magamnak a ’prédikáló’ tevékenységre.” Kidolgozott néhány bibliai előadást az emlékezetében megőrzött írásszövegek alapján, és elkezdett prédikálni képzeletbeli egyéneknek. Később képzeletbeli bibliatanulmányozást is vezetett. S vajon mi lett az eredménye? Amikor kiszabadult, készen állt arra, hogy újra buzgón prédikáljon, de most már valóságos, élő embereknek!
16. Milyen fontos okból legyünk elfoglaltak Jehova szolgálatában?
16 Ez a testvér újabb módot talált ki arra, hogyan alkalmazzon egy fontos igazságot: Ahhoz, hogy szellemileg egészségesek maradjunk, mindig tevékenyeknek kell lennünk Isten szolgálatában. Péter apostol ezt mondja: „Készítsétek fel elméteket a tevékenységre!” (1Péter 1:13). Pál apostol pedig így buzdít: „Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok, legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában!” (1Korinthus 15:58).
17. Mit érdemes megjegyezni a filadelfiai gyülekezet hű keresztény tagjai tekintetében?
17 Érdemes megjegyezni, hogy miközben az efezusi keresztények hagyták kihülni ’első szeretetüket’, a szomszédos gyülekezetek tagjai továbbra is tevékenyek maradtak, sőt, szeretetük meg is erősödött. Jézus ezért így szól a filadelfiai hű gyülekezethez: „Ismerem cselekedeteidet — íme, nyitott ajtót állítottam eléd, amelyet senki sem tud bezárni” (Jelenések 3:8).
18. Milyen tevékenység segít nekünk abban, hogy elevenen tudjuk tartani ’első szeretetünket’?
18 Vajon miféle cselekedetek segítik Jehova modernkori tanúját abban, hogy megőrizze ’első szeretetét’? Többek között olyan cselekedetek, amelyek összhangban vannak Jézus parancsával: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket” (Máté 28:19). Harold King megértette, milyen fontos ez. Úgyszintén Pál is. Ezért tanácsolta Pál az efezusiaknak, hogy lábaik „legyenek felsaruzva a béke jó hírének hirdetésére irányuló készséggel”, és fogadják el „a szellem kardját, ami az Isten szava.
19. Hogyan növelheti még tovább a buzgóságunkat az egyébként is buzgóságunkat tanúsító prédikálás?
19 A buzgóság, valamint a prédikáló és tanítványképző munka szorosan összefügg egymással. Egyrészt a buzgóság arra késztet minket, hogy akarjuk ezt a munkát. Másrészt a prédikálómunka serkenti buzgóságunkat. Miután Jézus egy szamaritánus nőnek prédikált, a következőket mondta követőinek: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem” (János 4:34). Az igazság tanítása táplálta és építette Jézust. Amikor Isten Királyságáról beszélünk másoknak, ez a tevékenység mélyen az elménkbe és a szívünkbe vési a lényeges dolgokat, és növeli az igazság megvédésére irányuló szellemi képességünket (1Péter 3:15). Azonkívül, mivel Isten szelleme támogat minket ebben a munkában, ’izzani’ fogunk a szellemtől, és látni fogjuk, milyen hatással lesz az másokra is (Róma 12:11).
20. Hogyan munkálkodik együtt a prédikálás és a személyes tanulmányozás azon, hogy erősek maradjunk?
20 De vajon ez a másoknak végzett prédikálás pótolhatja a személyes tanulmányozást? Nem! Egyensúlyban kell tartanunk ezt a kétféle tevékenységet. Ha bőségesen táplálkozunk és semmiféle testgyakorlást nem végzünk, végül a szervezetünk megsínyli azt. Másrészt ha sok testmozgást, testi munkát végzünk és nem fogyasztunk elég eledelt, idővel testi vonatkozásban ’kimerülünk’. Hasonlóképpen, ha sok személyes tanulmányozást végzünk anélkül, hogy másoknak prédikálnánk, minden valószínűség szerint kibillenünk az egyensúlyunkból. Péter apostol a „tevékenységet” a ’józanság megőrzésével’ kötötte össze (1Péter 1:13). Ha másoknak prédikálunk, de nem végzünk személyes tanulmányozást — különösen akkor, ha az emberek nem nagyon reagálnak a prédikálásunkra —, könnyen ’kimerülhetünk’. Ha viszont személyes tanulmányozást végzünk, és azután kivonulunk és elmondjuk az embereknek, amit tanultunk, akkor szellemileg egészségesek maradunk.
Áron is vásároljuk meg magunknak a szükséges időt!
21, 22. a) Milyen nagy akadályt gördít Sátán az elé, hogy megőrizzük ’első szeretetünket’? b) Mit ajánlott Pál az efezusiaknak, amivel legyőzhetik ezt az akadályt, és miért kell követnünk ezt a tanácsot?
21 Stanley Jones — amikor börtönbüntetésének egyik legégetőbb gondjáról beszélt — ezt mondta: „Túlságosan is sok volt az időm!” Nos, neki éppen az ellenkezője okozott gondot, mint Jehova sok mai tanújának. A legtöbben közülünk ugyanis krónikus időhiányban szenvednek! Vajon mi ennek az oka? Egyszerűen az, amit János apostol mond: „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Sátán világa annyira leköti az embereket, hogy aligha marad idejük a gondolkozásra, a nyugodt, elmélyült tanulmányozásra. Mi nem tartozunk a világhoz, de kétségtelenül hatással van ránk annak életmódja. A „gonosz”, felhasználva befolyását, szeretné, ha mi is annyira elfoglaltak lennénk, hogy ne maradjon időnk Isten szolgálatára.
22 Pál felismerte ezt a veszélyt, és a következő hasznos tanácsot adta az efezusiaknak: „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok, nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek: áron is vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek többé oktalanok, hanem továbbra is értsétek meg, hogy mi Jehova akarata” (Efezus 5:15–17). Ha nem vásároljuk meg áron is magunknak az időt arra, hogy meg tegyük „Jehova akaratát”, a világ nyomása és az élet gondjai e „gonosz napok” közepette minden valószínűség szerint le fogják hűteni a szeretetünket.
23. Miféle személyes tanulmányozás és prédikálótevékenység segíthet nekünk abban, hogy elevenen tarthassuk ’első szeretetünket’?
23 Igaz, némely kereszténynek súlyos kötelességei vannak, mások talán betegek, és nagyon keveset tudnak végezni Isten szolgálatában (Lukács 21:1–4). De Pál tanácsával összhangban, amit a keresztény rabszolgáknak adott, bármilyen kevésre vagyunk képesek, „egész szívvel” végezzük! (Efezus 6:5, 6). Sohasem fogunk örömet találni a személyes tanulmányozásban, ha csupán néhány percet szakítunk rá két tévéműsor között! Ugyanúgy a szántóföldi szolgálatunk is aligha tükrözi az ’első szeretetünket’, ha tessék-lássék egy-két órát töltünk el vele havonta a szórakozási időszakok szünetében. (Vö. 1Timótheus 4:8.)
Imádkozzunk segítségért!
24. Milyen lényeges segítségről tesz még említést Pál az efezusiaknak a szellemiség megőrzésével kapcsolatban?
24 Pál azzal fejezi be az „Isten teljes fegyverzetéről” szóló fejtegetését, hogy felszólítja hittestvéreit: fogadják el ’a szellem kardját, ami az Isten Szava, mialatt az ima és a könyörgés minden formájában imádkoznak minden alkalommal szellemben’ (Efezus 6:17, 18). Ha megmaradunk szoros kapcsolatban Jehovával az imában, nem fogjuk elhagyni ’első szeretetünket’ még akkor sem, ha megannyi nyomást kell is elviselnünk vagy ha Jánoshoz hasonlóan sok évet töltöttünk már el a szolgálatban a dolgok jelen rendszerében. Egy másik levelében Pál így nyilatkozott: „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
25. Mindent összegezve, miről gondoskodott Jehova, hogy segítsen nekünk elkerülni az ’első szeretetünk’ elvesztését?
25 Legtöbben közülünk néha elfáradnak. Ámde Jézus üzenete az efezusi gyülekezethez világosan megmutatja, hogy meg tudjuk őrizni és meg is kell őriznünk ’első szeretetünket’. Ahogyan Jehova Pál, Timótheus és mások által megsegítette az efezusiakat nekünk is segítséget nyújt ma szervezete útján. Ha viszont mi arra neveljük magunkat, hogy örömmel végezzük a személyes tanulmányozást és az elmélkedést, és ’felkészítjük elménket a tevékenységre’, hogy elmondjuk másoknak is, amit megtanultunk, közben pedig buzgón imádkozunk Jehovához, hogy segítsen kitartani akaratának cselekvésében, akkor igazán jó munkát végzünk. Ezért — azzal összhangban, amit Pál apostol a galatáknak mondott — „mi se szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk”! (Galata 6:9).
Hogyan válaszolnál az alábbiakra?
◻ Ha nem fordítunk időt az Isten Szava személyes tanulmányozására és az elmélkedésre, mi történhet a Jehova iránti szeretetünkkel?
◻ Miért fontos, hogy ne csupán az új igazságokat tanulmányozzuk, hanem azokat az igazságokat és alapelveket is, amelyekről korábban már hallottunk?
◻ Miért lényeges az ’első szeretetünk’ megőrzése szempontjából, hogy prédikáljunk az embereknek?
◻ Hogyan jár együtt a szellemi egészségünk fenntartása tekintetében a tanulás és a prédikáló tevékenység?
◻ Miért nem szabad soha elhanyagolnunk az imát, ha meg akarjuk őrizni ’első szeretetünket’?
[Kép a 15. oldalon]
A tanulás élvezetes lehet, és frissen tartja Isten iránti szeretetünket
[Kép a 17. oldalon]
Ha másoknak beszélünk az igazságról, Jehova iránti szeretetünk ezáltal erősebb lesz