Olvasók kérdései
● Ki a Róma 10:12-ben említett „Úr”; az Úr Jézus Krisztus vagy az Úr Jehova?
A Róma 10:12 (UV) így hangzik: „Mert nincs megkülönböztetés zsidó és görög között, mert ugyanaz az Úr mindenki felett, aki gazdag mindazok iránt, akik segítségül hívják Őt.” Az itt említett, „Úr” azonosságát nem lehet bizonyossággal megállapítani a szövegösszefüggésből.
Évszázadokon át a bibliakutatók között nem volt egyetértés azt illetően, hogy Pál az Úr Jézus Krisztusra vagy az Úr Jehovára gondolt-e, midőn ezt a verset írta. A Róma 10:9 határozottan Jézus Krisztusra utal mint Úrra, és a Róma 10:11-ben az Ésaiás 28:16-ból vett idézet — „Aki benne hisz, egy sem csalódik” — szintén Jézusra vonatkozik. Ha tehát a Róma 10:11-et közvetlenül összekapcsoljuk a Róma 10:12-ben szereplő Úrral, az itt említett Úr Jézus Krisztusra vonatkozik.
Másrészt, Pál a Róma 10:9-ben arról beszél, hogy ,gyakorolj hitet a szívedben, hogy Isten feltámasztotta Őt a halottak közül’. Ez arra mutat, hogy a Jehova Istenbe vetett hit szintén fontos a megmentés érdekében. Továbbá, a Róma 10:13 a Joel 2:32-ből vett idézet, amely így szól: „Mert ,mindenki, aki Jehova nevét hívja segítségül, megmentésben részesül’.” Így tehát, ha a Róma 10:12-ben szereplő ‚segítségül hívás’ ugyanaz, mint a Róma 10:13-ban levő segítségül hívás, akkor Jehova Isten az Úr, akire Pál utal. Akkor ugyanaz az alapgondolata ennek a versnek is, mint ami a Róma 3:29-ben jut kifejezésre: „Vajon Ő csak a zsidók Istene? Nem, a nemzetek embereié is? Igen, a nemzetek embereié is.”
● Mi az értelme azoknak az írásszövegeknek, amelyek a veséről úgy beszélnek, mint amelyet Jehova Isten vagy az ő Fia ,lát’, ,megtisztít’, ,megvizsgál’ vagy ,megpróbál’?
Az ilyen írásszövegekben a vesére nyilván olyan értelemben utalnak, mint amely a legmélyebb indulatokat vagy legbelsőbb érzelmeket képviseli vagy azokkal kapcsolatos. (Zsoltár 7:9; 26:2; Jer 11:20; 20:12) Míg az ember képtelen meghatározni egy másik ember legmélyebb indulatait vagy legbelsőbb érzelmeit, ezek nem maradhatnak rejtve sem a nagy Vizsgáló és Megtisztító, Jehova Isten, sem az ő Fia előtt. Ezért olvassuk: „Én, Jehova vagyok az, aki a veséket és a szíveket kutatom és megfizetek egyénileg a cselekedeteitek szerint.” Tehát Jehova Isten és Jézus Krisztus megvizsgálja a legmélyebb indulatokat, amelyek rejtve maradnak az emberek előtt, miként a betűszerinti vesék is mélyen be vannak ágyazva az emberi testbe.
Ha tehát az Isten akaratával összhangban akarunk élni, az nagy szellemi jutalomhoz vezet, hisz Ő és az ő Fia megállapítja, hogy még a legmélyebb indulataink is azt mutatják, hogy Őt akarjuk szolgálni. De fizikai áldásokat is nyerhetünk. Figyelemreméltó az a tény, hogy indulati kitörések hatással vannak a vesékre. Tartós érzelmi feszültség például előidézhet vesebántalmakat és vizelethiányt vagy kóros vizeletet. Az önuralmat gyakorló személy, amint azt a Biblia tanácsolja, fizikai fájdalomtól kíméli meg magát. — Gal 5:22-24.
A Biblia nem tárja fel, milyen mértékben befolyásolják a betű szerinti vesék (és talán a vesék felső felületén levő mellékvesék) az indulatokat vagy mennyiben járulnak hozzá bizonyos indulatok kialakításához. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi test harmonikus egészet alkot, és az összes tagjai függő viszonyban vannak egymással. (Hasonlítsd ezt össze az 1Korinthus 12:14-26-al!) Tehát az indulatok, érzelmek, vágyak és ehhez hasonlók nem korlátozódnak teljes egészében egyetlen különleges szervre sem, mint például az agyra, a szívre vagy a vesékre. Könnyen lehetséges, vagy legalábbis bizonyos esetekben, hogy a Biblia egyszerűen úgy beszél az érintett szervekről, mintha azok maguk hoznák létre azokat az indulatokat vagy beállítottságokat, amelyek hatást gyakorolnak ránk.