Egyedülálló szülők küzdelmei a mai világban

„Az az asszony pedig, aki valóban özvegy és mindenét elvesztette, Istenbe veti reménységét s éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban” (1Tim 5:5).

1–3. a) Miről írt egy özvegy? b) Növekszik-e az olyan családok száma, ahol csak egy szülő van és milyen problémákkal kell ezeknek szembenézniük?

„HUSZONNYOLC éves özvegy vagyok. Két gyermekem van. Nagyon le vagyok törve, mert nem akarom, hogy a gyermekeim apa nélkül nőjenek fel. úgy látszik, hogy senki sem törődik velem. Gyermekeim gyakran látnak sírni, s ez rossz hatással van rájuk. Tudom, hogy nem szabadna így éreznem, de hát mit tegyek?” Ez a levél kifejezi azoknak az általános panaszát, akik számtalan problémával kerülnek szembe: az egyedülálló szülőkét.

² A világ minden részéből érkező tudósítások azt mutatják, hogy gyors ütemben nő azoknak a családoknak a száma, ahol csak egy szülő van. Ez a szám 10 év alatt csaknem a kétszeresére nőtt az Egyesült Államokban és több mint a kétszeresére Kanadában. Az összes családoknak mintegy egytizedét alkotja Ausztráliában és Angliában. Az Egyesült Államokban a becslések szerint minden öt gyermek közül kettő életének egy részét olyan családban fogja eltölteni, ahol csak egy szülő van.

³ Ennek a rohamos növekedésnek több oka is van. A háborúk és a gépkocsibalesetek sok családot megfosztottak az apától. A családi élet hanyatlása idején az otthon elhagyása, a válás és a különélés szinte közhellyé lett. Néhány leányanya, aki ahelyett, hogy abortuszhoz folyamodott volna vagy örökbe adta volna, inkább vállalta, hogy felneveli a gyermekét. Az egyedülálló szülőnek sok nehézséget kell leküzdenie. A magányosság, a gyermeknevelés, a kenyérkereset, a nemi vágyak és a háztartás csupán néhány ezek közül.

A KERESZTÉNYISÉG MEGNYUGVÁST HOZ

4. Milyen állapotok idézték elő az első században, hogy sok volt az olyan család, ahol csak egy szülő volt?

⁴ Az első században, a keresztényiség csecsemőkorában a háborús pusztítás, a betegség és az erkölcsi hanyatlás szintén számtalan özvegyet és apa nélküli árvát eredményezett. Gyakorta válás és hűtlen elhagyás volt a szabály. A kiskorú gyermekeket általában az anyánál hagyták, akinek egyedül kellett felneveli őket. A római birodalom világa szívtelen társadalom volt, amely megvetette a gyengéket. Durván visszaéltek tehát az özvegyekkel. Néhányan közülük kénytelenek voltak a prostitúcióra adni magukat, hogy megélhessenek.

5. Melyik kétféle módon segített a keresztényiség?

⁵ A keresztényiség valódi változást hozott. Együttérzést mutatott a szerencsétlenek iránt. De ezen túlmenően, a tanításai által az egyedülálló szülőknek erkölcsi erőt kölcsönzött, hogy el tudjanak szakadni a kor rossz szokásaitól. Ahelyett, hogy szégyentelen nőket eredményezett volna, a keresztényiség olyan nőket hozott létre, akik önuralommal rendelkeztek, erkölcsileg tiszták maradtak és szerették családjukat. Még a nem keresztények is elismerték ezt a változást és egyikük így kiáltott fel: „Micsoda asszonyaik vannak ezeknek a keresztényeknek!”

6. Milyen keresztényi alapelvek segíthetik ma az egyedülálló szülőket, de egyúttal minden keresztényt is, hogy szembenézzenek a mai nyomásokkal?

⁶ Melyik keresztény alapelvek segítettek? Pál apostol, amikor tanácsot adott az özvegyeknek, azt mondta, hogy a példamutató özvegy „Istenbe veti reménységét s éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban”. Rámutatott, hogy a legalább 60 éves kort elért özvegyet fel lehet venni a segélyben részesülők listájára, ha egyebek között „minden jó munkát szorgalmasan elvégzett” (1Tim 5:5, 9, 10). Itt legalább három alapelv domborodik ki: (1) Istenben bízni most és táplálni az általa megígért örök életbe vetett reménységet; (2) szoros személyes kapcsolatot tartani fenn Istennel; (3) hasznos munkával lefoglalni magát. Meg fogjuk látni, hogy a három alapelv alkalmazása igazi segítséget jelent nemcsak az egyedülálló szülőknek, de minden kereszténynek abban, hogy leküzdje a mai nyomásokat.

A MAGÁNYOSSÁG LEKÜZDÉSE

7. a) Miért különösen nehéz a magányosság némely egyedülálló szülő számára? b) Hogyan segíthet ebben az 1Timótheus 5:10-ben javasolt alapelv?

⁷ Egy egyedülálló szülő így sóhajtott fel: „Amikor hazajövök és látom azt a négy falat s különösen akkor, ha a gyermekek már ágyban vannak, valóban rámtör a magányosság érzése.” Igen, a magányosság gyakran a legnagyobb probléma, amivel az egyedülálló szülőnek szembe kell néznie. Bár segítség lehet nekik, ha közelebb kerülnek a gyermekekhez, sokan mégis felnőtt társaságra vágyódnak. A „mindenféle jó munká”-ban való foglalatoskodás az egyike az időt álló és jól bevált ellenszereknek. Az első századi keresztény özvegyasszonyok ’idegeneket vendégszeretettel fogadtak, megmosták a szentek lábait [személyes szolgálatok által], és megsegítették a nyomorúságban levőket’ (1Tim 5:10). Ezt figyelembe véve, egy modernkori 68 éves keresztény özvegyasszony kezdte meglátogatni a közelben lakó özvegyeket és a szociális otthonokat, amikor egyedül érezte magát. Ezt mondta: „Úgy találom, hogy ezekkel a látogatásokkal, a házimunka elvégzésével és a szellemiségemről való törődéssel nem marad időm arra, hogy magányosnak érezzem magam.”

8. a) Miért segíthet a Királyság prédikálása leküzdeni a magányosság és a lehangoltság érzését? b) Valóban beválik ez?

⁸ A Királyság prédikálása olyan „jó munka”, amit Jézus parancsolt meg nekünk; olyan munka, amely eloszlatja a magányosság és a lehangoltság érzését (Máté 24:14; 28:19, 20). Egy magányos és letört egyedülálló szülőt, aki igen visszavonultan élt, a barátai arra buzdítottak, hogy kezdje el a házankénti tanúskodást. Ezt meg is tette. Az első ajtónál egy nyomorék, de rendkívül vidám asszony behívta őt. De hát hogyan lehetett ilyen boldog? „Ó kedvesem, ez azért van, mert az életem megvan. Élek!” — hangzott a nő vidám válasza. Ez fordulópontot jelentett a tanú életében, aki így kezdett érvelni: „Megvan az egészségem, a gyülekezet szeretetét élvezem, van két gyönyörű gyermekem és mindenekfelett élvezem Jehova szeretetét. Miért lennék hát boldogtalan?” Ha másokat szellemileg segítünk, az megóv minket attól, hogy én-központúak és önsajnálkozók legyünk. Ha másokat tanítunk, eleven és friss marad a reménységünk; s így továbbra is ’Istenbe vetjük a reménységünket’ (1Tim 5:5).

9. Vajon a kemény munka mindig elűzi a magányosságot? Mi segíthet még ezen a téren?

⁹ Egy özvegy azonban igen reálisan kijelentette: „A magányosságot nem lehet csupán kemény munkával elűzni. Gyakran benne kell élni. Egyszerűen el kell viselni azt Jehova segítségével és erejével.” Ez az erő akkor jön, ha valaki „éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban” (1Tim 5:5). Imateljesen elmondani napi tevékenységünket abban a tudatban, hogy Jehova mindig jelen van, meghallgat és törődik az életünk legkisebb részleteivel is, valóban megnyugtató. Ha kiöntjük előtte a szívünket éjjel és nappal, az nagy segítséget jelent — különösen éjjel, amikor sokak szerint az egyedüllét és magányosság érzése súlyosabbá lehet.

A NEMI VÁGYAK LEKÜZDÉSE

10. a) Mikor jelenthetnek komoly problémát a nemi vágyak? b) Hogyan keresik egyesek az ’érzéki vágyak kielégítését’ és hová vezethet ez?

¹⁰ Sok egyedülálló szülő kínzó vágyat érez a házassági kapcsolat és a házaságy meghittsége iránt. Ezek az érzések természetesen nem rosszak önmagukban. Az is természetes, ha valaki újra meg akar házasodni. A baj ott kezdődik, amikor valaki elhatározza, hogy bármi áron kielégíti szexuális ösztönét. Ez történt Pál apostol idejében is. Egyes fiatalabb özvegyek engedték, „hogy szexuális hajlamaik közéjük és Krisztus közé hatol[ja]nak” (1Tim 5:11, 12). Ez igen súlyos dolog volt, hiszen az ilyen személy tulajdonképpen ezt mondta: ’Szexuális szükségletem egyszerűen túl erős. Tennem kell valamit, hogy felüdülést adjak a testemnek!’ Ezek a testi vagy érzéki vágyak fokozatosan nagy szerepet kaptak az életükben, sokkal nagyobbat, mint a szellemi érdekek. Ezek a vágyak néha odáig fejlődhetnek, hogy valaki ’érzéki kielégülést keres’ és ’halottá lesz, jóllehet él’ (1Tim 5:6). Az ilyen személyből kihal a szellemi érdeklődés. Ugyanez megtörténhet bármelyik kereszténnyel (férfival vagy nővel) napjainkban is. ’Szellemi öngyilkosság’-ot követhet el, mert túlságosan belemerül a „szexuális hajlamai” kielégítésébe.

11. Hogyan ’fékezheti meg’ valaki a ’nemi étvágyát’?

¹¹ Ezért buzdít a Biblia: ’Fojtsátok el tehát testtagjaitokban a nemi vágyat!’ (Kol 3:5). De hogyan? Úgy, hogy vigyáztok az elmétekre és a szívetekre. Ha mondjuk megpróbálnátok diétát tartani és ellenőrzést gyakorolni az étel iránti étvágyatok felett, vajon lapozgatnátok-e olyan folyóiratokat, amelyek ínycsiklandozó ételek képeit tartalmazzák, vagy néznétek-e főzésről szóló műsort a TV-ben? Szívesen lennétek-e olyan emberek társaságában, akik folyton az evésről beszélnek? Aligha! Ugyanez áll a „nemi [ét]vágyra” is. Egy özvegy őszintén kijelentette: „Olyan világban élünk, amely szüntelenül csak a szexről beszél. Ezért nagyon vigyázok arra, hogy milyen szórakozást és milyen társaságot választok magamnak. Egy cukorbeteg biztosan nem nyomná az orrát a cukrászda kirakatüvegéhez!”

12, 13. a) Mi szükséges ahhoz, hogy személyes kapcsolatot ápolhassunk Jehovával? b) Miért fontos a „fohászkodás” és hogyan cselekedhet valaki azzal összhangban?

¹² Ahhoz azonban, hogy valaki képes legyen nap mint nap legyőzni ezeket a vágyakat, szoros személyes kapcsolatot kell kiépítenie Istennel. Az egyéni tanulmányozáson és elmélkedésen kívül szükséges kitartania a „fohászkodásban” is (1Tim 5:5). Pál nemcsak az imákat említi meg nagy általánosságban hanem „fohászkodás”-ról is beszél. Ezek Istenhez intézett könyörgések, amelyek komoly szükségleteket érintenek. Buzgó könyörgések ezek, igen, segélykérések, amelyeket talán „hangos kiáltások és könnyhullatások” kísérnek (Zsid 5:7).

¹³ Vajon ilyen erőteljes imákat mondasz-e te is, amikor önuralomért és erőért könyörögsz? Kitartasz-e ezekben az imákban? Minden olyan alkalommal imádkozol-e, amikor ezek a vágyak erőteljessé lesznek? Közelebbről meghatározod-e, amit kérsz, esetleg az Atyánk elé tárva olyan dolgokat, amelyeket senki emberfiának nem mondanál el? És az imáiddal összhangban cselekszel-e? Egy keresztény nő ezt mondta: „Ne kérj Jehovától segítséget a nemi vágyak ellen, ha ugyanakkor állandóan a szex jár az eszedben. Igaz, a hónap folyamán lehetnek bizonyos időszakok, amikor ezek a nemi vágyak igen erőteljesen jelentkeznek. Foglalkoztasd az elmédet azzal, hogy valami mást csinálsz. Menj el, látogass meg valakit. Menj el sétálni vagy tégy bármit, ami segít témát változtatni. Légy olyan elfoglalt, amilyen csak lehetsz a hónapnak ebben az időszakában!” Egy másvalaki, aki szintén látta, hogy milyen értékes az, ha valaki „minden jó munká”-ban foglalja el magát, egyetértett ezzel és ezt mondta: „Tisztítsd meg az ablakokat. Súrold fel a padlót. Törülgesd le a port. Én ezt tettem. Használt!” Amikor látod, hogy Jehova segít ebben a problémádban — no nem úgy, hogy csodát tesz érted, hanem legalább annyiban, hogy erőt ad ahhoz, hogy meg tudj küzdeni a mindennapi problémákkal — akkor sokkal közelebb kerülsz őhozzá!

14. a) Mi történhet azzal, aki nincs szoros kapcsolatban Jehovával? b) Mit tehetnek az egyedülálló szülők, mialatt keresztény házastársra várnak?

¹⁴ Ha nincs meg ez az értékes „bensőséges kapcsolat Jehovával”, az ember könnyen elkezd házastársat keresni magának bármi áron is, sőt talán még úgy is, hogy világi személlyel randevúzik (Zsolt 25:14). Olyan valaki, aki ezt tette, elismerte: „Az igazi problémát az idézte elő, hogy nem volt szoros kapcsolatom Jehovával. Amikor lehetőségem nyílt a házasságra, az olyan szépen hangzott! Megfeledkeztem az erkölcsi irányadó mértékekről, amelyekről tanultam. Majd egy szép napon rájöttem arra, hogy azt a férfit csak önmaga érdekelte és nem a házasság. Attól kezdve bűnös lelkiismerettel kellett élnem.” Igaz, nagyon nehéz lehet egyedül élni, de amint egy elvált keresztény nő figyelmeztetett: „Van egy dolog, ami még az egyedüllétnél is rosszabb. Rossz személlyel élni házasságban!” Mindig megvan a lehetősége annak, hogy önátadott keresztények között találjunk házastársat, olyanok között, akik „az Úrban” vannak (1Kor 7:39). Sokan évekig vártak ilyen házastársra. Időközben nem keseredtek el és nem engedték, hogy a körülményeik legyőzzék őket. Bölcs módon arra használták fel idejüket, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban, amelyek jobb házastársakká teszik őket. Amint az egyik egyedülálló szülő kijelentette: „Azt kérdezem magamtól: ’az a fajta szellemi asszony vagyok-e, akit valaki szívesen választana magának?’ Ha szerencsétlen vagyok, amíg egyedül élek, akkor valószínűleg szerencsétlenné tennék egy házastársat is.”

HÁZTARTÁST VEZETNI ÉS GYERMEKEKET NEVELNI

15. a) Mit tettek néhányan az egyedülálló szülők közül, hogy sikeresen igazgassák a családjukat? b) Vannak-e ezzel kapcsolatos további javaslataitok?

¹⁵ Jóllehet ez igen fárasztó munka, sok egyedülálló szülő utánozta már a Példabeszédek 31-ben leírt derék asszonyt. Bár férjnél volt, általában ő felügyelt a háztartásra. Pénzt takarított meg azzal, hogy gondosan vásárolt; saját maga készített bizonyos holmikat nyersanyagból és nem pazarolta az ételt, mert az „előírt adagokat” készítette (13–15, 19. vers). Korán kelt és késő estig dolgozott (15, 18. vers). Tárgyakat készített és eladta azokat (24. vers). „Saját kezével” végezte a házimunkát (17, 19. vers). Ahhoz, hogy ma ügyesen „használhassa a kezeit”, némelyik egyedülálló szülő elolvasott néhány szakkönyvet és szaktudással rendelkező egyénektől kért tanácsot. (Miután megmagyarázták a helyzetüket, gyakran még ingyenes szakoktatásban is részesültek!) Mások tanú-társaiknak tárták fel a helyzetüket, olyanoknak, akik bizonyos „szakértelemmel” rendelkeztek és alkalomadtán kedvesen nyújtottak segítséget. Mindez költségmegtakarítást jelentett.

16. Miért lényeges az, hogy bízzunk Istenben és kinek a példája szemlélteti ezt?

¹⁶ Annak ellenére, amit egy özvegy megtehet, ha nehezebb idők köszöntenek be, Istenben kell bíznia a mindennapi szükségletek terén. Egy jó példája annak, aki „Istenbe veti a reménységét”, a Sarepta városában élt egyedülálló szülő volt Isten prófétája, Illés idejében. Jehova irányítása alatt Illés elkérte tőle az utolsó falatját, azzal az ígérettel, hogy Isten majd gondoskodik róla. Te vajon mit tettél volna? Neki csak egyetlen étkezésre elegendő ennivalója volt. Ez az egyetlen tál étel volt az, amire számíthatott. De mivel hitt, odaadta a biztosat a bizonytalanért. Isten szava, amelyet prófétája által mondott, valóra vált. Neki és a fiának sohasem fogyott ki az élelme. Hasonlóképpen ma is, az egyedülálló szülőknek és az összes keresztényeknek bízniuk kell Istenben úgy, hogy előbb az ő Királyságát keresik és eleget tesznek az ő igazságos irányadó mértékeinek. Utána meglátják majd, hogy ő gondoskodik róluk (1Kir 17:8–16; Luk 4:25, 26; Máté 6:31–33).

17. Miről ne feledkezzenek meg soha az egyedülálló szülők, ha eredményesen akarják felnevelni a gyermekeiket, és miért?

¹⁷ Azt a nehéz feladatot, hogy mind „anyja”, mind „apja” legyen a gyermekeinek és helyesen nevelje fel őket, csakis akkor tudja teljesíteni az egyedülálló szülő, ha sohasem feledkezik meg arról, ami a családban a legfontosabb. Nos, figyeld meg a bibliai választ:

„Jobb egy kevés Jehova félelmében, mint bőséges gondoskodás és azzal együtt romlás. Jobb egy tál főzelék ott, ahol szeretet van, mint jászolnál hízlalt bika, ha az gyűlölettel jár” (Péld 15:16, 17).

Egy tál étel igazi értékét nem az adja meg, ami az asztalon van, hanem az, ami azok szívében van, akik együtt étkeznek. A szeretet és az egészséges Isten-félelem az, ami valóban számít.

18. a) Mit tett néhány egyedülálló szülő azért, hogy pénzt keressen és ugyanakkor ideje maradjon arra is, hogy törődjön a gyermekeivel? b) Érzésed szerint mit lehetne még tenni ezen a téren?

¹⁸ Hogy legyen idejük segíteni a gyermekeiknek kifejleszteni magukban az Isten iránti tisztelettel vegyes félelmet s ugyanakkor arra is jusson idejük, hogy megkeressék a szükséges pénzt, némely egyedülálló szülők, gyakran a gyermekeik segítségével eladták az otthon készített cikkeket vagy otthoni szolgáltatásokat végeztek.a Mások a kormányzat segítségét vették igénybe, amihez törvényes és erkölcsi joguk volt. Néhányan csökkentették az életszínvonalukat, hogy részidejű munkát vállaljanak, mint az a négygyermekes keresztény asszony, aki ezt mondta: „A gyermekeimmel akartam lenni, amennyire csak lehetséges. Elég baj nekik az, hogy nincs apjuk, miért legyenek hát megfosztva még az anyjuktól is?” Természetesen nem mindenkinek sikerül ilyen megfelelő állást találnia. De ha megbíznak a gyermekekben, megmagyarázzák nekik, miért van szükség a világi munkára és a lehető legtöbb időt töltik velük, akkor ezek a szülők képesek lesznek fenntartani az otthon meleg légkörét.

19. a) Mit jelent a szülök számára ’szeretni a gyermekeiket’? b) Miért nem mindig könnyű ez az egyedülálló szülő esetében?

¹⁹ ’Szeretni a gyermekeiket’ — ami a szükséges fegyelmezést is magába foglalja —, igen lényeges dolog (Tit 2:4; Péld 13:24). Ez segít megóvni a gyermekeket — akik már elvesztették az egyik szülőt — attól, hogy a bizonytalanság érzése legyen úrrá rajtuk. Mivel egyes asszonyok hajlamosak az érzelgősségre, valóban nagy erőfeszítést követel a szükséges fegyelmezés végrehajtása. De ne feledd, a fegyelmezés, amelybe néha a büntetés is beletartozik, azt bizonyítja a gyermek előtt, hogy eléggé szereted őt ahhoz, hogy ne engedd őt bajba keveredni.

20. a) Mit tettek egyesek, hogy szoros kapcsolatban maradhassanak gyermekeikkel? b) Milyen kettős áldás származik abból, ha valaki szoros kapcsolatban marad a gyermekeivel és helyesen neveli fel őket?

²⁰ Egyedülálló szülők, akik szoros kapcsolatot tartottak fenn a gyermekeikkel, ezt javasolják:

„Tartalékoljatok egy bizonyos időt arra, hogy a gyermekeitekkel lehessetek és ne engedjétek, hogy bármi is közbejöjjön. A házimunka mindig veled lesz; a gyermekek viszont nem. Arra összpontosíts, hogy szellemileg építsd őket.” „A fegyelmezési módomat belátással kellett enyhítenem a sokk miatt, amelyet az édesanyjuk elvesztése okozott náluk. Mindenkor elbeszélgetek velük, a nap vagy az éjszaka bármely pontján. Igazán, ’meghitt perceink’ vannak, amikor az ebédet készítjük. Ilyenkor valóban bizalommal feltárulnak előttem.”

Az ilyenfajta szeretet beváltja a hozzáfűzött reményeket. A gyermekek látják és érzik. Jóllehet a gyermekek felnevelésében kifejtett mindez az erőfeszítés sokat követel, a szülő gazdag elégtételt kap, amikor látja, hogyan nőnek fel azok Jehova megbízható imádóivá. Ez a munka egyúttal erkölcsi védelmet is jelent a szülő számára (1Tim 2:15).

A TELJES VÁLASZ: AZ ÚJ REND

21. a) Vajon könnyen megoldhatók az egyedülálló szülő problémái? b) Mit eredményez a hithű életpálya?

²¹ „Majdnem minden nap részt veszek a prédikáló munkában. Szüntelenül tanulok és imádkozom” — mondta egy özvegy, aki bevallotta: „Mégis sírva alszom el minden éjszaka.” Igen, az egyedülálló szülőre zúduló problémákkal nehéz megküzdeni. Ez gyakran mindennapos küzdelem. Ámde minden egyes nap, amelyen a keresztény kitartást tanúsít, újabb arculcsapás Sátánnak, aki azt állította, hogy az emberek azonnal abbahagyják Isten szolgálatát, ha a körülmények nehezen elviselhetőkre fordulnak (Jób 1:9–11; Péld 27:11). Lásd meg, hogy ma senkinek sincs tökéletes élete. „A testvéreitek egész közössége” szenved (1Pét 5:9). Másnak talán különböznek a problémái a tieidtől, de az ő számára ezek éppen olyan súlyosak. Tekintet nélkül a problémáidra, a helyzet még rosszabb is lehetne. Ezért igyekezz — amennyire csak lehet — életed jó oldalait nézni.

22. a) Mit tartsunk mindenkor szem előtt és miért? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²² Mindenekfelett azonban legyen a szemünk mindig az eljövendő rendszer reménységén, amely rendszer tökéletes megelégedést hoz majd. Amint Pál apostol kijelenti: „Tekintetünket nem a látható [az aggasztó és romboló nyomorúságos dolgokra], hanem a nem látható dolgokra [az örök élet reménységére] irányítjuk. Mert a látható dolgok ideig valók, a nem látható dolgok azonban örökké tartók.” Igen, a hiábavalóság érzését keltő mai rendszer nyomása egyszer véget ér. Az oly közeli Új Rend áldásai azonban soha nem érnek véget. Tartsátok hát ezeket mindenkor tisztán szem előtt és akkor soha nem fogjátok „feladni” a harcot (2Kor 4:8, 9, 16–18). De vajon mit tehetnek a többiek azokért, akik egyedülálló szülők? Hogyan segíthetik őket? Ezt a következő cikkben tárgyaljuk meg.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

HOGYAN ÁLLJAM MEG A HELYEMET?

◻ Bízzál Istenben most és reménykedj az általa megígért örök életben

◻ Tarts fenn szoros, személyes kapcsolatot Istennel

◻ Foglald le magad hasznos munkával

[Kép a 18. oldalon]

Egyedülálló szülők képezhetik gyermekeiket, hogy segítsenek ellátni a háztartással járó feladatokat

[Kép a 19. oldalon]

„Tartalékoljatok egy bizonyos időt arra, hogy gyermekeitekkel lehessetek . . . Beszélgessetek velük minden lehetséges alkalommal”

Képes vagy-e segíteni az özvegyeket és az apátlan gyermekeket „nyomorúságukban”

1, 2. a) Mi különbség van aközött, hogy szemlélünk valakit vagy gondoskodunk valakiről? b) A Jakab 1:27 szerint az igaz imádat milyen felelősséggel jár?

ÓRIÁSI különbség van aközött, hogy szemléljük valakinek a nyomorúságát, vagy törődünk vele. Az igaz imádatnak át kell formálnia az embereket, hogy érdektelen szemlélőkből hivőtársaik iránt törődést kinyilvánító segítőkké váljanak, mert „a tiszta és szeplő nélküli imádati forma az Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez: gondoskodni az árvákról és az özvegyekről nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól” (Jak 1:27).

² A Jakab 1:27-ben használt görög szó, amelyet néha „utána nézni” kifejezéssel fordítanak, azt jelenti: ’törődni, gondoskodni’. Benne van az a gondolat is, hogy meglátogatunk valakit, hogy elvigyük neki a szükséges segítségnyújtást. Az ilyen segítséget mindig nagyon értékelik.

A GYERMEKEK ÉRTÉKES SEGÍTSÉGET NYÚJTHATNAK

3, 4. a) Az 1Timótheus 5:4 alapján kinek kell törődnie az özvegyek megsegítésével? b) Milyen módon segíthetnek az egyedülálló szülők gyermekei, és melyik a legnagyszerűbb támogatás, amit ezek a gyermekek adhatnak?

³ Pál apostol rámutat, hogy kik tartoznak segítséget nyújtani az özvegyeknek, s ezt mondja: „Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg először azt, hogy a saját családjukban gyakoroljanak isteni önátadást és adjanak illő viszonzást a szüleiknek és a nagyszüleiknek, mert ez elfogadható Isten szemében” (1Tim 5:4). Jóllehet ez a kijelentés inkább felnőtt gyermekekre vonatkozik, a kiskorú gyermekek is megtanulhatják kinyilvánítani Isten iránti önátadásukat abból, hogy „illő viszonzást” adnak szüleiknek, akik oly sokat tettek értük. Igen, de hogyan tegyék ezt? Egyes fiatalok pénzbelileg támogatják szüleiket, amint azt egy fiatal tette, aki a részidejű foglalkozásával megtakarított minden pénzét egy nem várt számla kiegyenlítésére fordította. „Ez a nagylelkűség egy 14 éves fiú részéről kimondhatatlan buzdítást jelentett számomra” — jelentette ki sugárzó arccal az édesanyja.

⁴ Még ha a gyermekek nem lennének is képesek pénzzel hozzájárulni a szülők megsegítéséhez, ennél sokkal értékesebbet adhatnak: megbecsülést és engedelmességet (Péld 23:22; Ef 6:1–3). Legtöbben az egyedülálló szülők közül megkérdezik maguktól: „Vajon jó munkát végzek a gyermekeim nevelése terén?” Képzeld el milyen öröm érte azt az egyedülálló szülőt, akinek a kisgyermeke egy kis cédulára ezt írta rá: „Nagyon szeretlek és tudom, hogy megteszel minden tőled telhetőt.” Nos, ha egyedülálló szülő gyermeke vagy, mondtad-e neki nemrég, milyen nagyra értékeled az érted hozott áldozatait? Kész vagy-e mindig engedelmeskedni? Tudod-e, mit jelent szófogadóan elmosogatni, kivinni a szemetet, elvégezni a házi feladatodat, időben hazajönni, kitakarítani és mindenek felett rendszeresen megtanulni bibliai feladataidat? Ez a készséges és önkéntes engedelmesség a legjobb segítség, amit a szülődnek adhatsz.

HOGYAN SEGÍTHET NEKED A GYÜLEKEZET?

5. a) Mit jelent „együttérzést” tanúsítani és miért olyan fontos az? b) Hogyan mutathat ilyen „együttérzést” a gyülekezetünk az egyedülálló szülők iránt?

⁵ „Bizony nagyon nehéz és néha nyomasztólag hat rám” — mondja egy hatgyermekes egyedülálló anya, akinek 17 hónapos ikrei is vannak. „Mindazonáltal néha egy testvér vagy testvérnő a gyülekezetben így szól hozzám: ’Joan, jó munkát végzel. Meglátod majd, hogy megéri.’ Csupán tudni azt, hogy mások gondolnak ránk és törődnek velünk, oly nagy segítséget jelent!” Ez azt mutatja, hogy mindenki segíthet. „Legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak — buzdít Péter apostol —, együttérzők, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek” (1Pét 3:8). Képzeljétek magatokat a másik helyébe! Egy kedves szó, egy szívélyes mosoly igen sokat jelenthet. Inkább gyengéd szívűek legyetek, mintsem bírálgatók.

6. Hogyan lesz valóban felelős Isten előtt az, aki az 1János 3:17-ben leírtak szerint cselekszik?

⁶ Az igazi szeretet többet foglal magába kedves szavaknál. Közvetlenül azelőtt, hogy a keresztényeket arra buzdította: tettek által hozzák működésbe a szeretetüket, János apostol ezt írta: „Aki azonban az élet fenntartására szolgáló e világi javakkal rendelkezik és látja szükséget szenvedni a testvérét és mégis elzárja előle a gyengéd könyörület ajtaját, mi módon marad meg abban az Isten szeretete?” (1Ján 3:17). A látja szóval fordított eredeti kifejezés nem csupán alkalmi megpillantást jelent, hanem tudatos szemlélést. Ezt a kifejezést használják a tábornok esetében is, aki szemlét tart a hadsereg felett. Az ilyen egyén nyilván érdeklődéssel figyeli még a részleteket is. Képzeld hát magad elé a János által leírt képet: valakinek módjában áll segíteni, miután a testvére gondos megfigyelése révén felfogja, hogy az szükségben van, azután bezárja és elreteszeli előtte szívének az ajtaját. Megtagadja a segítséget. Micsoda hidegszívűség! Szerencsére az ilyen fajta negatív reagálás ritkán fordul elő Jehova tanúi között. Számtalan tudósítás szól a „szükségben levők” iránt tanúsított nagylelkűségükről.

7. Rendszerint miben áll a probléma, amikor elhanyagolják azokat a családokat, ahol csak egy szülő van, és hogyan lehet ezt megoldani?

⁷ Tudunk azonban olyan esetekről, ahol mulasztások történtek. Ez rendszerint azért fordult elő, mivel nem „látták” meg a szükséget. A szükségben levők ’gondos megfigyelése’, az irántuk tanúsított érdeklődés hiányzott. Mi tehát a helyzet a te gyülekezetedben? Tisztában vagy-e az özvegyek és az árvák helyzetével? Mikor történt utoljára, hogy az alkalomszerű köszöntésen kívül tettél értük valamit? Egyáltalán meghívtál-e valaha is közülük valakit egy étkezésre vagy egy társasági összejövetelre, hogy jobban megismerkedhess velük? Ezek a kérdések segítenek megtudnunk, hogy valóban ’meglátjuk-e’ azoknak a családoknak az állapotát, ahol csak egy szülő van.

8. Hogyan segítettek néhányan a gyülekezetben szükségben levő egyedülálló szülök családjain?

⁸ Nincs szükség nagy anyagi gazdagságra ahhoz, hogy segíthessünk. Sokan, akik meglátták az igazi szükségletet, megosztották a többlet élelmüket, vagy odaadták a ruhaneműt, amit a gyermekeik már kinőttek. Néhányan még egyedülálló szülőket is megtanítottak bizonyos mesterségbeli fogásokra, mint például a varrásra, hogy könnyebben boldoguljanak. Egy régi közmondás ezt tartja: „Adj valakinek egy halat, s egy napra tápláltad őt. Tanítsd meg halászni, és egész életére tápláltad őt.” Egy egyedülálló szülő ezt írta: „Egy testvérnő egy varrógépet adott nekem, két méter anyagot és néhány varrási leckét. Azóta több száz dollárt takarítottam meg.”

9. Milyen kiegyensúlyozott szemléletük legyen az olyan családoknak, ahol csak egy szülő van, a másoktól jövő segítséggel kapcsolatban?

⁹ Mindazonáltal, az egyedülálló szülők számítsanak talán valamiféle segítség-„áradat”-ra és keseredjenek el, ha az nem következik be? Az embernek legyen kiegyensúlyozott szemlélete. Mialatt hálásan fogad minden felkínált segítséget, kérdezze meg magától: „Megteszek-e mindent, ami tőlem telik, hogy úrrá legyek a helyzeten?” Egy ilyen egyedülálló szülő ezt így fogalmazta meg: „Senki sem vállalhat magára egy külön családot. Ha nem segítesz magadon, nem vállaltad el a teljes felelősségedet. Meg kell tanulnod megállni a saját két lábadon.” Vannak bibliai példák olyan hithű özvegyekről, akik inkább önmagukból adtak, nemhogy elvárták volna mások szolgálatait (Luk 2:36–38; Márk 12:42–44). Egy anyagilag szegény egyedülálló szülő, aki sok évig küszködött, hogy felnevelje két gyermekét, egy feliratot őrzött a lakása falán ezzel a szöveggel: „Azok, akik napsugarat hoznak mások életébe, nem tarthatják azt vissza önmaguktól.” Mint teljes idejű hírnök, 12 éven át pontosan ezt tette. önmagából adott és most, 73 éves korában még mindig segít másokat. És ennek eredményeként sohasem szenvedett hiányt semmiben (Péld 11:25).

10. Mi bizonyítja, hogy érett testvérnőknek fontos szerepük volt az özvegyek és az árvák megsegítése terén az első században?

¹⁰ Az érett nőknek kétségkívül nagy szerepük volt az özvegyek és az árvák megsegítésében az első században. Egyes özvegyekről úgy írnak, mint akik ’megsegítették a nyomorúságban levőket’, beleértve valószínűleg azokat a családokat is, ahol csak egy szülő volt (1Tim 5:10). A római keresztényekhez írt levélben a Pál apostol által üdvözölt személyek negyedrésze olyan asszonyokból állt, akik hűséggel szolgáltak másokkal vagy mások javára a gyülekezetben. Néhányat közülük úgy említenek, mint akik kemény munkát végeztek vagy komolyan fáradoztak „az Úrban” (Róma 16:3–15). Fébe asszony, aki „a gyülekezetben szolgált” [nyilván nem hivatalos állásban, hanem mások szükségleteiről gondoskodva], a leírás szerint „sokak védelmezője” volt. Nem kétséges, hogy ő maga kezdeményezte „sokak” megsegítését, ami megerősítette a gyülekezetet. Ma, Fébéhez hasonlóan, érett keresztény nők szeretetteljes buzdítást és hasznos segítséget adnak, ha kell az anyagi erőforrásaik felhasználásával is, hogy segítsék „a nyomorúságban levőket” (Róma 16:1, 2).

11. a) Milyen segítséget, nyújthatnak érett testvérnők az egyedülálló szülőknek? b) Milyen példát tudsz mondani erre és tudsz-e egyéb esetekről is?

¹¹ Számos idős keresztény nő gondoskodik szellemi és érzelmi segítségről azáltal, hogy azt „tanítja, ami jó”, és ’emlékezteti a fiatalasszonyokat a józanságra’, értelmes tanácsokat adva nekik (Tit 2:3–5). Ennek egyik példája a következő: Egy egyedülálló anya könnyezve hallgatott meg egy bibliai előadást a házasságról. Egy idősebb asszony megkérdezte tőle, hogy mi a baj. „Azt hiszem, hogy csak magamat sajnálom” — hangzott a sírástól elfúló válasz. Az idős asszony beszélgetni kezdett vele. Tudta, mit érez ez a lehangolt személy, hisz őt is elhagyta a férje, mintegy 20 évvel azelőtt. A fiatalabb nő megjegyezte: „Ez az idős nő volt a legnagyobb segítség számomra. Sokat beszélt nekem és meghívott, hogy vegyek részt vele a prédikáló munkában. Nagyon kedves volt hozzám.” Számos érett keresztény nő karolt már fel ilyen személyeket és hagyta, hogy azok jól kisírják magukat a vállukon, sőt megbeszélt velük olyan egészen személyes jellegű problémákat, amelyeket egy keresztény férfi képtelen lett volna egymagában megfelelő módon kezelni.

VÉNEK, ’ÖRVENDEZTESSÉTEK MEG AZ ÖZVEGYEK SZÍVÉT’:

12. Hogyan tudják a vének ’megörvendeztetni az özvegyek szívét’?

¹² „Az özvegy szívét megörvendeztettem” — mondta a keresztény korszak előtti időben élt Jób (Jób 29:13). „Átérezte” az özvegyek fájdalmát. Ahelyett, hogy tetézte volna azt meggondolatlan szavakkal vagy tettekkel, inkább úgy cselekedett, hogy felvidítsa őket belül a szívükben. A keresztény gyülekezetek mai felvigyázói szintén megtehetik ezt, ha arról biztosítják az ilyeneket, hogy a gyülekezet egy melegszívű család, és valóban éreztetik velük, hogy azok az özvegyek is annak a tagjai. A felvigyázók felidézhetnek előttük egy vigasztaló írásszöveget, ami rámutat a hűségből fakadó áldásokra. Az „együttérzés” segítségére lesz a véneknek, hogy megpróbálják megérteni a roppant érzelmi és értelmi nyomást, amely csapásként sújt sok egyedülálló szülőt (1Pét 3:8). Ennek következtében a szükséget szenvedők felszabadultnak érzik majd magukat arra, hogy a vénekhez forduljanak segítségért. Ezek közül a szellemi férfiak közül mindegyik olyanná lehet, mint „oltalom zivatar ellen, mint vízfolyás száraz vidéken” (És 32:1, 2).

13. Miért kereshetik fel az egyedülálló szülők a véneket segítséget kérve fontosabb döntéseikhez, és milyen segítséget kell adni az ilyeneknek?

¹³ A Biblia megjövendölte, hogy Isten visszahozza ókori népének az alkalmas „tanácsadókat” (És 1:26). Ugyanúgy a mai egyedülálló szülők is bizalommal kikérhetik a vének tanácsát fontosabb döntéseik előtt. Amikor felkeresik őket, a vének gondoskodjanak ’szakavatott vezetésről’, segítsék a tudakozó személyt felismerni a megvizsgált ügyre vonatkozó bibliai alapelveket. Mindazonáltal a vén szerepe, vagy bármelyik más, segítségre felkért személy szerepe a ’tanácsadás’, nem pedig a mások helyett való döntés (Péld 11:14; Gal 6:5).

14. a) Miért igyekezzenek a vének „helyreigazítani” azokat, akik ballépést követnek el? b) Hogyan használták a görög „helyreigazítani” szót az első században és mennyiben érinti ennek ismerete az ilyen, ’helyreigazítás’ módját?

¹⁴ Egy vén talán észreveszi, hogy egy egyedülálló szülő a nagy nyomás következtében „ballépést” követett el, mivel mondjuk egy hitetlennel udvaroltat. Az illető személy talán nincs egészen tisztában az ilyen lépés komolyságával. „Testvérek, még ha valaki ballépést követ is el, anélkül, hogy észrevenné — tanácsolja a Biblia — ti, szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemével” (Gal 6:1). A vének és mások is így elejét vehetik annak, hogy az ilyen „ballépés” makacs irányzattá fejlődjön. A „helyreigazítani” szóval fordított görög kifejezést néha úgy is fordítják: ’rendbehozni’ (Márk 1:19). Az első században ezt a szót használták, amikor egy törött csont helyretevéséről beszéltek. Az orvos, bár kénytelen bizonyos nyomást alkalmazni, mégis oly finoman jár el egy csont helyretételénél! A cél mindig a sérülés ’rendbehozatala’ legyen, nem pedig, hogy még jobban tönkretegye. Azok a vének tehát, akik szeretnék az ilyenek szívét elérni „a szelídség szellemében” kedvesen és mégis világosan érveljenek az ilyen személyek előtt és segítsenek nekik meglátni, hogy miért szolgálja legfőbb érdeküket az, ha Isten Szavának a tanácsát alkalmazzák, s így hozzák őt helyre szellemileg.

15. a) Mikor tehetik meg a vének, hogy megszervezik a szükséget szenvedő özvegyek megsegítését? b) Miért van szükségük a véneknek a gyülekezet más tagjainak a segítségére is?

¹⁵ A véneknek néha meg kell szervezniük az egyedülálló özvegyeknek nyújtandó segítséget. Trinidadban egy 79 éves özvegy rákban súlyosan megbetegedett, és ápolásra szorult a napnak mind a 24 órájában. Jóllehet volt egy csekélyke állami nyugdíja, nem voltak rokonai, akik segíthettek volna rajta. Hogy ne csupán néhány egyénre háruljon a feladat, a vének önként jelentkező keresztény nőkből munkacsapatokat szerveztek. Több mint hat hónapon át főztek és takarítottak a szellemi testvérnőjüknél, kimosták a ruhaneműit, s amikor már mozogni sem tudott, meg is fürdették. A szeretetnek ez a nagyszerű példája mély benyomást tett a szomszédokra. Természetesen a vének képtelenek mindent megtenni az ilyen esetekben. Rendszerint nekik is megvan a maguk családja, amelyről gondoskodniuk kell. De örömmel tesznek meg mindent, ami tőlük telik, és igen nagyra értékelik, ha mások is kezdeményezik a segítségnyújtást az ilyen esetekben.

TESTVÉREK, ’MENTSÉTEK MEG AZ APÁTLAN FIÚKAT’!

16. a) Mi foglalkoztatja az egyedülálló anyákat a fiúgyermekeikkel kapcsolatban? b) Ki segíthet ebben és hogyan?

¹⁶ Az olyan családokban, ahol csak anya van, az anyát természetesen foglalkoztatja az apai befolyás hiánya, különösen a fiúgyermekek esetében. A gyülekezetben levő férfiaknak úgy kell érezniük, amint Jób érzett, amikor ezt mondta: „Kész voltam megmenteni . . . az apátlan fiút és bárkit, akinek nem volt segítője” (Jób 29:12). Gyakran csak őszinte érdeklődésre van szükség. Ezeket a fiúkat személyesen meg lehet hívni, hogy vegyenek részt veled a tanúskodásban, bizonyos tevékenységben a Királyság-teremben, sőt egészséges kikapcsolódásban is. Az ilyen figyelmesség ’megmentheti’ a fiút a világi élettől, és vonzalmat kelthet benne a gyülekezet iránt.

17. a) Ki mutatott jó példát ’az apátlan fiúk megmentésében’ és milyen eredménnyel járt ez? b) Mit kell figyelembe vennie annak a nős testvérnek aki segítséget akar nyújtani más gyermekeknek?

¹⁷ Péter apostol egyike volt azoknak, akik ’megmentették az apátlan fiút’. Barátjává fogadta János Márkot, még ’Márk fiam’-nak is nevezve őt (1Pét 5:13). Márk édesanyja, Mária valószínűleg egyedülálló szülő volt, mert a beszámoló azt mondja, hogy Péter elment annak házához, nem pedig a férje házához (Csel 12:12). Nem kétséges, hogy az a nagyszerű szellemi társaság, amit Péter jelentett Márknak, valamint más keresztény férfiak társasága, komoly szerepet töltött be abban, hogy Márk olyan misszionáriussá lett, aki még bibliai könyvet is írt. Igen szép példakép ő azok előtt a fiúk előtt, akiket az édesanyjuknak egyedül kell felnevelnie. Természetesen minden nős testvérnek tisztában kell lennie azzal, hogy írás szerint van egy elsődleges felelőssége: előbb a saját családjáról tartozik gondoskodni. És mialatt nem hanyagolja el az „övéit”, sok jót tehet azzal, hogy érdeklődést mutat az ilyen apátlan fiúk iránt is, addig a határig, amíg az előnyös és amilyen mértékben a körülményei ezt lehetővé teszik (1Tim 5:8).

AZ ILYEN SEGÍTSÉG ALAPJA: AZ ÖNFELÁLDOZÓ SZERETET

18. a) Milyen fajta szeretet jellemzi a valódi keresztényiséget, és hogyan mutatta ki Jézus ezt a szeretetet? b) Hogyan tudunk mi magunk is ilyen szeretetet kinyilvánítani?

¹⁸ Az igazi keresztény ismertetőjele nemcsak a szeretet, hanem az önfeláldozó szeretet. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is szeressétek egymást. Ezáltal mindenki megismeri, hogy az én tanítványaim vagytok: ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35). Az ő adakozási példája volt a követendő irányadó mérték. Ő „nem önmagának kedvezett.” „Szegénnyé lett érettetek.” „Ő önmagát adta [gyötrelmes halál által] bűneinkért.” Csakis ennek a mintának a követése által mutathatták ki a tanítványai azt a figyelmességet és törődést, amire az özvegyeknek és az apátlan gyermekeknek szükségük van a „nyomorúságuk” idején (Róma 15:3; 2Kor 8:9; Gal 1:4; Jak 1:27).

19, 20. a) Vajon mindig könnyű önfeláldozó szeretetet tanúsítani? Miért igen vagy miért nem? b) Amikor segítséget nyújtunk, elsősorban kikkel törődjünk?

¹⁹ Amint fokozódnak a nyomások és egyre nehezebb lesz gondoskodnunk saját szükségleteinkről, bizony könnyen előfordulhat, hogy érzéketlenné válunk mások szenvedései iránt és túlságosan leköt bennünket a saját életünk. Még az első században is akadtak olyanok, akiket bár ’Isten arra tanított, hogy szeressék egymást’, mégis szükségük volt arra, hogy ’ezt a továbbiakban még teljesebb mértékben tegyék meg’ (1Thess 4:9, 10). Vajon nem kellene őszintén megvizsgálnunk saját magatartásunkat és a bajba jutott keresztény testvéreinkkel és testvérnőinkkel kapcsolatos tetteinket? A Jézuséhoz hasonló szeretet megkívánná, hogy az életünket is feláldozzuk a testvéreinkért. Ha tehát készek vagyunk letenni az életünket a testvéreinkért, mit szóljunk arról, ha meg kell osztanunk „a kenyerünket”, amikor látjuk, hogy a testvérünk szükséget szenved? (1Ján 3:17).

²⁰ Mindannyiunkat nagyon lefoglal a saját szellemi feladataink teljesítése. Gyakran azt kívánjuk, bár többet tehetnénk mások megsegítése terén. De ha készségesen megtesszük azt, amit megtehetünk, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova ismeri korlátainkat és értékeli, amit teszünk. „Ezért tegyünk mindenkivel jót addig, amíg kedvező időnk van rá, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben” (Gal 6:10).

MINDENKI MŰKÖDJÖN EGYÜTT, HOGY KITARTHASSUNK A NYOMORÚSÁG ALATT

21. a) Mit tehetnek az egyedülálló szülők, hogy leküzdjék a mai élettel járó nyomásokat? b) Hogyan segíthetik őket ebben a gyülekezet többi tagjai, és vajon fontos ez a segítség?

²¹ Mindent összegezve tehát, az egyedülálló szülők képesek lesznek kitartani, ha megteszik a következőket: (1) Állandóan Istenben bízzanak most és az örök élet reménységére tekintsenek, amikor Isten teljesíti majd mindenkinek a vágyát (Zsolt 37:3, 4). (2) Tartsanak fenn szoros kapcsolatot Istennel Biblia-tanulmányozás és buzgó imádság által. (3) Állandóan foglalják le magukat hasznos munkával, beleértve a Királyság-tanúskodást, a háztartás vezetését és a gyermeknevelést. Az önfeláldozó szeretet arra indít majd mindenkit a gyülekezetben, hogy érzékenyen reagáljon mások szükségleteire és segítsen a szükséget szenvedő egyedülálló szülőkön. De vajon hogyan? Nos, „együttérzéssel”, érdeklődést tanúsítva a gyermekeik iránt, segítve őket szellemileg és anyagilag, hogy csak néhány dolgot említsünk, amit megtehetünk az érdekükben. De vajon mennyire értékes ez a segítség? Egy egyedülálló szülő ezt mondta erről: „Már oly sok kellemetlen dologban volt részem, hogy szívesen felejtek. Mégis hadd mondjam el: a szerető és hű testvérek és testvérnők segítsége nélkül sohasem tudtam volna idáig jutni!”

22. Milyen eredménnyel jár az, ha törődünk a szükségben levő özvegyekkel és az apátlan gyermekekkel?

²² Igen, akik őszintén „törődnek” a bajban levő családokkal, ahol csak egy szülő van, nemcsak azt látják majd, hogy azok képesek lesznek hűen kitartani (Jak 1:27). Ragyogóan visszatükrözik majd mennyei Atyánk egyéniségét, aki „segítséget nyújt az özvegynek és az apátlan gyermeknek” (Zsolt 146:9, The Bible in Basic English).

[Kép a 23. oldalon]

Érett keresztény asszonyok szeretetteljes buzdítást és segítséget nyújthatnak, anyagi segítséget is beleértve

[Kép a 24. oldalon]

Bizonyos szakmai ismeretek elsajátítása segíthet az egyedülálló szülőknek megbirkózni a megélhetési gondokkal

[Kép a 26. oldalon]

Meghívtál-e már valaha egyedülálló szülőt a családjával egy étkezésre, hogy jobban megismerkedhess velük?

„Nézzétek, milyen szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztethessünk; és azok is vagyunk. Ezért van az, hogy a világ nem ismer minket, mivel nem ismerte meg Istent. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk Őhozzá, mert meglátjuk majd Őt, amint van. És mindenki, akiben ez a reménység megvan, megtisztítja magát, mint ahogy Ő is tiszta” (1János 3:1–3).