Megnyerheted a testvéredet

„Menj, tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet” (MÁTÉ 18:15, NW).

1., 2. Milyen gyakorlatias tanácsot adott Jézus arra az esetre, amikor valaki hibát követ el?

JÉZUSNAK már egy évnél is kevesebb ideje maradt hátra a szolgálatban, és még fontos leckéket szeretett volna megtanítani tanítványainak. A Máté evangéliuma 18. fejezetében olvashatsz ezekről. Az egyik lecke az volt, hogy fontos olyan alázatosnak lennünk, mint a kisgyermekek. Ezután Jézus kihangsúlyozta, hogy nem szabad megbotránkoztatnunk ’egyet se e kicsinyek közül’, és hogy meg kell próbálnunk visszaterelni az eltévelyedett „kicsinyeket”, hogy el ne vesszenek. Majd elmondta az arra vonatkozó értékes, gyakorlatias tanácsát, hogy miként rendezzék a keresztények a nézeteltéréseket.

² Talán emlékszel is a szavaira: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. De ha nem hallgat, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szájából lehessen minden dolgot megerősíteni. Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való és mint egy adószedő” (Máté 18:15–17, NW). Mikor kell alkalmaznunk ezt a tanácsot, és milyen szemléletmóddal tegyük ezt?

3. Milyen általános nézetet kell elsajátítanunk mások vétkeit illetően?

³ Az előző cikk kihangsúlyozta, hogy mivel egyikünk sem tökéletes, és hajlamosak vagyunk vétkezni, dolgoznunk kell azon, hogy megbocsátók legyünk. Ez különösen akkor igaz, ha egy keresztény hittársunk szava vagy tette miatt bántódunk meg (1Péter 4:8). Gyakran az a legjobb, ha egyszerűen elengedjük a sérelmet, vagyis megbocsátjuk és elfelejtjük. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy ezáltal hozzájárulunk a békéhez a keresztény gyülekezetben (Zsoltárok 133:1; Példabeszédek 19:11). De előfordulhat, hogy érzésed szerint rendezned kell az ügyet azzal a testvérrel vagy testvérnővel, aki megbántott téged. Ilyen esetekben irányt mutatnak Jézusnak a fent idézett szavai.

4. Mint alapelv, hogyan alkalmazható a Máté 18:15, ha szembesülünk mások hibáival?

⁴ Jézus azt tanácsolta, hogy „tárd fel a hibáját négyszemközt”. Ez bölcsességre vall. Általában könnyebb orvosolni a bajt, ha magatok között, kedvesen hozakodsz elő a gonddal. Az a testvér, aki olyasmit tett vagy mondott, amivel megbántott, vagy ami nem volt kedves tőle, talán szívesebben ismeri el a vétkét előtted, ha egyedül vagy. Ha mások is hallják, a tökéletlen emberi természet arra késztetheti, hogy letagadja, hogy hibát követett volna el, vagy megpróbálja igazolni, amit tett. De ha „négyszemközt” említed meg az esetet, kiderülhet, hogy félreértésről volt szó, és nem bűnről, vagy szándékos helytelenségről. Ha mindketten rájöttök, hogy csak félreértés az egész, akkor rendezhetitek az ügyet, nem engedve, hogy egy jelentéktelen ügy odáig fajuljon, hogy megmérgezze a kapcsolatotokat. Ezért a Máté 18:15-ben található alapelv még a mindennapi életben előforduló kisebb sérelmekre is alkalmazható.

Mit értett ezen Jézus?

5., 6. Figyelembe véve a szövegkörnyezetet, milyenfajta bűnökre utalt a Máté 18:15, és ez miből látható?

⁵ Szigorúan véve Jézus tanácsa ennél súlyosabb ügyekre vonatkozik. Jézus ezt mondta: „ha a testvéred bűnt követ el.” A „bűn” tágabb értelemben bármilyen hiba vagy hiányosság is lehet (Jób 2:10; Példabeszédek 21:4; Jakab 4:17). A szövegkörnyezet azonban arra enged következtetni, hogy Jézus itt biztosan súlyos bűnre gondolt. Eléggé komoly volt a dolog ahhoz, hogy oda vezethessen, hogy a helytelenséget elkövető személyt úgy tekintsék, „mint egy nemzetekből valót és mint egy adószedőt”. Mit foglal magában ez a kifejezés?

⁶ Jézus tanítványai, akik hallották ezeket a szavakat, tudták, hogy honfitársaik nem ápolnak kapcsolatot a nem zsidókkal (János 4:9; 18:28; Cselekedetek 10:28). Az pedig biztos, hogy kerülték az adószedőket, azokat a férfiakat, akik ugyan zsidónak születtek, de végül kihasználták a népet. Szigorúan véve a Máté 18:15–17 tehát súlyos bűnökre utal, nem pedig személyes sérelmekre vagy bántalmakra, amelyeket egyszerűen megbocsáthatunk és elfelejthetünk (Máté 18:21, 22).a

7., 8. a) Milyenfajta bűnökkel kell a véneknek foglalkozniuk? b) Milyenfajta bűnöket rendezhet egymás között két keresztény a Máté 18:15–17-tel összhangban?

⁷ A Törvény alatt némelyik bűn esetében többre volt szükség annál, hogy a sértett fél megbocsásson. A káromlást, a hitehagyást, a bálványimádást és a szexuális bűnöket — a paráznaságot, a házasságtörést és a homoszexualitást — jelenteni kellett a véneknek (vagy a papoknak), hogy foglalkozzanak az üggyel. Ez igaz a keresztény gyülekezetre is (3Mózes 5:1; 20:10–13; 4Mózes 5:30; 35:12; 5Mózes 17:9; 19:16–19; Példabeszédek 29:24). De ha megfigyelted, az olyanfajta bűnöket, melyekről Jézus itt beszélt, a két személy egymás között is rendezhette. Például: Valaki haragból vagy irigységből megrágalmazza egyik embertársát. Egy keresztény szerződést köt arra, hogy bizonyos anyagok felhasználásával egy adott időpontra elvégez egy munkát. Egy másik keresztény megegyezik valakivel, hogy részletben vagy egy kitűzött időpontra visszafizeti a pénzt. Valaki a szavát adja, hogy ha a munkáltatója képzi őt, akkor még ha máshova megy is dolgozni, akkor sem fogja felvenni vele a versenyt, illetve egy meghatározott ideig vagy egy bizonyos területen nem próbálja meg elvenni a munkaadójának az ügyfeleit.b Ha a testvér nem tartja meg a szavát, és nem bánja meg az ilyen helytelenségeket, az bizony súlyos dolog (Jelenések 21:8). De az ilyen helytelenségeket a két fél maga között rendezheti.

⁸ De hogyan járnál el, hogy megoldjad a helyzetet? Jézus szavait gyakran három lépésre bontják. Vizsgáljuk meg most mindegyiket! Ne tartsd ezeket merev, jogi eljárásmódnak, hanem inkább próbáld megérteni a lényegét, mindig szem előtt tartva szeretetteljes célodat!

Igyekezz megnyerni a testvéredet!

9. Mit kell észben tartanunk, amikor alkalmazzuk a Máté 18:15-öt?

⁹ Jézus ezzel kezdte: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.” Világos, hogy ez nem olyan lépés, amelyet az ember azért tesz, mert csupán feltételez valamit. Bizonyítékot vagy valamilyen konkrét tényt kell tudnod felmutatni, amelyet arra használhatsz, hogy segíts a testvérednek meglátni: helytelenséget követett el, és helyre kell hoznia a dolgokat. Jó, ha azonnal cselekszel, és nem hagyod az ügyet elmérgesedni, sem azt, hogy az illető gondolkodásmódja megrögzötté váljon. És ne feledd, ha emészted magad az ügy miatt, az neked is árthat. Mivel a megbeszélésnek négyszemközt kell folynia, kerüld, hogy a megbeszélés előtt másoknak is beszélsz róla, hogy kivívd az együttérzésüket, vagy hogy javíts a magadról alkotott képen (Példabeszédek 12:24; 17:9). Miért? A célod érdekében.

10. Mi segít megnyernünk a testvérünket?

¹⁰ Célod az legyen, hogy megnyerd a testvéredet, nem pedig az, hogy megbüntesd, megalázd vagy tönkretedd. Ha valóban helytelenül járt el, akkor a Jehovával ápolt kapcsolata forog kockán. Biztosan szeretnéd megtartani őt mint keresztény testvéredet. Növeled célod elérésének a valószínűségét, ha a négyszemközt folytatott megbeszélés alatt higgadt maradsz, kerülöd a durva szavakat és azt, hogy vádoló hangnemben beszélj. Amikor így, szeretettel tárod fel valakinek a hibáját, tartsd észben, hogy mindketten tökéletlen, bűnös emberek vagytok (Róma 3:23, 24). Ha látja, hogy nem pletykáltál róla, és hogy őszintén szeretnél neki segíteni, talán könnyen megoldódik az ügy. Különösen akkor látszik, hogy mennyire bölcs így kedvesen, nyíltan megközelíteni a másikat, ha kiderül, hogy bizonyos fokig mindketten hibáztatok, vagy hogy valójában egy félreértés volt a bajok gyökere (Példabeszédek 25:9, 10; 26:20; Jakab 3:5, 6).

11. Mit tehetünk, még ha a sértő fél nem is hallgat ránk?

¹¹ Ha segítesz neki meglátni, hogy helytelenség történt, ráadásul súlyos, akkor ez talán megbánásra indítja. Való igaz azonban, hogy a büszkeség akadály lehet (Példabeszédek 16:18; 17:19). Ezért még ha eleinte nem ismeri is be a helytelenséget, és nem mutat megbánást, talán várhatnál, mielőtt további lépéseket tennél az ügyben. Jézus nem azt mondta, hogy ’egyszer menj el, és tárd fel a hibáját’. Mivel olyan bűnről van szó, amelyet rendezni tudsz, fontold meg azt, hogy újból felkeresed a testvéredet a Galátzia 6:1 szellemében és „négyszemközt”. Talán sikerrel jársz. (Vesd össze: Júdás 22, 23.) De mi van olyankor, ha meg vagy győződve arról, hogy az illető bűnt követett el, és mégsem tesz semmit?

Érettséget tükröző segítségnyújtás

12., 13. a) Milyen második lépést vázolt Jézus a hibák rendezésére? b) Mitől kell óvakodnunk, amikor megtesszük ezt a lépést?

¹² Szeretnéd-e, ha mások hamar lemondanának rólad, amikor komoly helytelenség elkövetésében lennél vétkes? Aligha. Éppen ezért Jézus rámutatott, hogy az első lépés után ne tégy le arról, hogy megpróbálod megnyerni a testvéredet, és elérni, hogy továbbra is elfogadható módon imádja Istent veled és másokkal egységben. Jézus vázolta a második lépést: „ha nem hallgat, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szájából lehessen minden dolgot megerősíteni.”

¹³ Azt mondta, hogy vegyél „még egyet vagy kettőt”. Nem azt mondta, hogy az első lépés megtétele után nyugodtan megbeszélheted a bajt minél többekkel, hogy lépj kapcsolatba az utazófelvigyázóval, vagy hogy írj a testvéreknek a nehézségről. Bár talán meg vagy győződve arról, hogy helytelenség történt, ezzel még nincs teljesen bizonyítva. Nem akarsz kedvezőtlen híreket terjeszteni, ami miatt a végén még rágalmazóvá válhatnál (Példabeszédek 16:28; 18:8, Újfordítású revideált Biblia). De azt valóban mondta Jézus, hogy vegyél magad mellé egy vagy két másik személyt. Miért? És kik lehetnének azok?

14. Kit vihetünk magunkkal a második lépés megtételéhez?

¹⁴ Megpróbálod megnyerni a testvéredet azáltal, hogy meggyőzöd őt arról, hogy bűnt követett el, és arra indítod őt, mutasson megbánást, hogy békében lehessen veled és Istennel. Ezért az lenne a legjobb, ha az „egy vagy kettő” a helytelenség elkövetésének a tanúi lennének. Talán ott voltak, amikor az megtörtént, vagy megalapozott értesülésük van arról, amit az illető tett (vagy nem tett) egy üzleti ügyben. Ha nincsenek ilyen tanúk, akkor olyanokat vihetsz, akiknek van tapasztalatuk azon a területen, és ezért képesek megállapítani, hogy ami történt, az tényleg helytelenség-e. Továbbá, ha később szükség lesz rá, akkor tanúskodni tudnak arról, ami elhangzott, megerősítve a feltárt tényeket és a tett erőfeszítést (4Mózes 35:30; 5Mózes 17:6). Ezért ők nem egyszerűen semleges felek vagy döntőbírók, hanem jelenlétük segíthet megnyerni testvéredet, aki az ő testvérük is.

15. Hogyan nyújthatnak a keresztény vének segítséget, ha meg kell tennünk a második lépést?

¹⁵ Nem kell arra gondolnod, hogy csakis gyülekezeti véneket vihetsz magaddal. Bár azok az érett férfiak, akik vének, hozzájárulhatnak az ügy megoldásához szellemi képesítéseikkel. Ezek a vének olyanok, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésaiás 32:1, 2). Tapasztaltak abban, hogyan kell érvelni a testvéreknek és a testvérnőknek, illetve hogyan kell helyreigazítani őket. A helytelenül cselekvő pedig jó okkal bízhat az ilyen „emberajándékokban” (Efézus 4:8, 11, 12, NW).c Ha az ügyet ilyen érett személyek jelenlétében beszélitek meg, és ha együtt imádkoztok velük, az újfajta légkört teremthet, és segíthet megoldani azt, ami megoldhatatlannak tűnt. (Vesd össze: Jakab 5:14, 15.)

Végső erőfeszítés, hogy megnyerjük őt

16. Mi a harmadik lépés, amelyről Jézus beszélt?

¹⁶ Ha a második lépés nem jár sikerrel az ügy rendezésében, akkor a gyülekezeti felvigyázóknak mindenképpen szerepük van a harmadik lépés megtételében. „Ha nem hallgat [az egyre vagy a kettőre], szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való és mint egy adószedő.” Mit von ez maga után?

17., 18. a) Milyen példa segít megértenünk, hogy mit jelent ’szólni a gyülekezetnek’? b) Hogyan tegyük meg ezt a lépést ma?

¹⁷ Nem úgy értjük ezt, mint ami arra utasítana, hogy az egész gyülekezet egyik rendszeres vagy különleges összejövetelén beszéljünk a bűnről vagy a helytelenségről. Isten Szavából megérthetjük a helyes eljárásmódot. Nézzük, mit kellett tenni az ókori Izráelben lázadás, nagyétkűség vagy részegeskedés esetén: „Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, és ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt” (5Mózes 21:18–21, kiemelés tőlünk).

¹⁸ A férfi bűneit nem hallotta az egész nemzet vagy az ő törzsének minden tagja, és nem is hozott ítéletet. Inkább a gyülekezet képviselőiként a felhatalmazott „vének” foglalkoztak az üggyel. (Vesd össze ezt az 5Mózes 19:16, 17-tel; itt olyan esetről van szó, mellyel azok a papok és azok a bírák foglalkoztak, akik abban az időben voltak szolgálatban.) Ma ehhez hasonlóan, amikor meg kell tenni a harmadik lépést, a gyülekezetet képviselő vének foglalkoznak az üggyel. Céljuk ugyanaz — megnyerni keresztény testvérüket, ha egyáltalán lehetséges. Ezt azzal fejezik ki, hogy méltányosságot mutatnak, nincsenek előítéleteik az ügyben, és nem is részrehajlók.

19. Mit igyekeznek tenni az ügy meghallgatására kijelölt vének?

¹⁹ A vének igyekeznek mérlegelni a tényeket, és meghallgatni azokat a tanúkat, akiknek a vallomása segít eldönteni, hogy az illető valóban bűnt követett-e el (illetve még jelenleg is teszi-e ezt). Meg akarják védeni a gyülekezetet a rontó befolyástól, és nem akarják beengedni a világ szellemét (1Korinthus 2:12; 5:7). Szentírási képesítéseikkel összhangban igyekeznek ’az egészséges tudománnyal inteni és meggyőzni az ellenkezőket’ (Titus 1:9). Remélhetőleg a helytelenül cselekvő nem olyan lesz, mint az izraeliták, akikről Jehova prófétája ezt írta: „hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok” (Ésaiás 65:12).

20. Jézus szavai szerint minek kell történnie, ha a bűnös nem akar hallgatni a helyreigazításra, és nem tanúsít megbánást?

²⁰ Viszonylag kevés esetben azonban a bűnös ilyen magatartást tanúsít. Ha így áll a helyzet, Jézus utasítása világos: „éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való és mint egy adószedő.” Az Úr nem azt tanácsolja, hogy legyünk könyörtelenek, vagy azt kívánjuk, hogy az illetőnek valamilyen baja legyen. Pál apostol útmutatása azonban egyértelműen azt mondja, hogy ki kell zárni a megbánást nem tanúsító bűnösöket a gyülekezetből (1Korinthus 5:11–13). Sőt, talán ez vezet végül annak a célnak az eléréséhez, hogy megnyerjük a bűnöst.

21. Minek a lehetősége marad nyitva azok előtt, akiket kizárnak a gyülekezetből?

²¹ Azt, hogy ez megtörténhet, láthatjuk Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatában. A szemléltetésben ez a bűnös „magába szállt”, miután egy ideig apja házának szeretetteljes környezetén kívül élt (Lukács 15:11–18). Pál megemlítette Timótheusnak, hogy némelyik helytelenül cselekvő idővel megbánást mutat, és ’észre tér az Ördög csapdájából’ (2Timótheus 2:24–26, NW). Őszintén reméljük, hogy minden olyan személy, aki vétkezett, s nem mutatott megbánást, és ezért ki kellett zárni a gyülekezetből, érzi majd a veszteséget — Isten helyeslésének, valamint a lojális keresztények szívélyes társaságának és a velük ápolt kapcsolatnak a hiányát —, és utána észhez tér.

22. Hogyan nyerhetjük meg mégis a testvérünket?

²² Jézus nem tekintette a nemzetekből valókat és az adószedőket javíthatatlan embereknek. Egy adószedő, Máté Lévi megbánta bűneit, és őszintén ’követte Jézust’, sőt még az apostolok közé is megválasztották (Márk 2:15; Lukács 15:1). Ha tehát egy bűnös ma „még a gyülekezetre sem hallgat”, és ezért kizárják abból, várnunk kell, hogy lássuk, idővel megbánást mutat-e, és rendezi-e az életét. Amikor megteszi, és újra a gyülekezet tagja lesz, akkor boldogok leszünk, hogy visszanyertük testvérünket az igaz imádók aklába.

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

◻ Elsősorban milyenfajta bűnökre utal a Máté 18:15–17?

◻ Mit nem szabad elfelejtenünk, ha meg kell tennünk az első lépést?

◻ Ki segíthet nekünk, ha meg kell tennünk a második lépést?

◻ Kiknek van szerepük a harmadik lépés megtételében, és hogyan nyerhetjük meg mégis a testvérünket?

[Kép a 18. oldalon]

A zsidók kerülték az adószedőket. Máté elfordult korábbi életmódjától, és követte Jézust

[Kép a 20. oldalon]

Gyakran meg tudjuk oldani az ügyet „négyszemközt”