Tiszteljétek az istenfélő házasságot!

JEHOVA nézete az emberi házasságról számos írásszövegben kifejezésre jut, mint például a következőkben is: „Amit Isten egy igába fogott, ember el ne válassza”, és „ő [Jehova] gyűlöli a válást” (Márk 10:9; Malakiás 2:16). Másrészről, a nagy ellenség, Sátán az Ördög ellene van mindennek, ami tiszta és igazságos. Ezekben az „utolsó napokban”, amikor a „gonosz emberek . . . egyre inkább előrehaladnak a rosszról még rosszabbra”, Sátán megpróbál gyalázatot hozni Jehova minden szerető elrendezésére, a házasság intézményét is beleértve (2Timótheus 3:1–5, 13; Jelenések 12:9, 12). Ezen időkre való tekintettel, Jehova Tanúinak egyre inkább eltökéltnek kell lenniük abban, hogy Iojálisan támogatják és tisztának őrzik meg Isten házassági elrendezését (1Mózes 2:24; Példabeszédek 27:11; Zsidók 13:4).

Nehézségek a házasságban

Biztosak lehetünk abban, hogy ameddig az emberek tökéletlenek lesznek, addig nehézségek merülnek fel a házasságban (1Korinthus 7:28–34). Ámde ott, ahol mindkét házastárs hívő, nagyszerű alap kínálkozik arra, hogy erős legyen a házassági kötelék, mivel számításba veszik Jehovát. A keresztény házasság olyan lesz, mint a „hármas kötél [amelyet] nem lehet gyorsan kettészakítani” (Prédikátor 4:12). Ha összeférhetetlenség adódik, vagy bármilyen egyéb nehézség támad, a keresztény házastársak Jehovához fordulhatnak imában, az ő segítségében bízva. Gyakran a megoldás abban rejlik, ha nyugodtan megbeszélik a dolgot az olyan írásszövegek fényében, mint az 1Korinthus 13:4–8; Efézus 5:21–33; és Kolossé 3:12–14, 18, 19. Amikor tehát azt a bibliai tanácsot követik, hogy ’az Úrban házasodjanak’, jó alap van arra, hogy a Szentírás fényénél oldják meg a nehézségeket (1Korinthus 7:39).

Ha pedig nem sikerül négyszemközt kielégítően rendezni a dolgot, a házastársak kérhetik a keresztény gyülekezet valamelyik vénjének a segítségét. Jehova nézetének ismeretében képeseknek kell lenniük arra, hogy érintetlenül megőrizzék a házasságukat, és azt az egységet és szeretetet ápolják, amelyet Jehova eredetileg a házastársaknál elérni szándékozott (1Mózes 2:24; Példabeszédek 31:10–12, 28, 30; Máté 19:4–6).

Egy hitetlen házastárssal

Talán más a helyzet, amikor az egyik házastárs hívő lesz, a másik azonban nem válaszol a Királyság-üzenetre. De még ebben az esetben is szó lehet kitűnő házasságról, ha a férj és a feleség szeretetet tanúsít egymás iránt. És ahogy Péter apostol mondja, a feleség ’mély tisztelettel párosult erkölcsös életmóddal’ idővel megnyerheti a hitetlen férjet. Hasonlóképpen, egy újonnan megtért férj is megnyerheti idővel a feleségét (1Péter 3:1–7). Ahol nagyobb nehézségekről van szó, a hívő házastársnak talán szüksége lehet arra, hogy tapintattal és türelmes kitartással kezelje az ügyet, és mutassa fel mindenkor „a szellem gyümölcseit” (Galata 5:22, 23).

Lehetnek esetek, amikor szóbeli vagy tettleges bántalmazásra, fenyegetésre, sőt verésre is sor kerül. De vajon ez azt jelenti, hogy a hívő házastársnak ott kell hagynia a hitetlent? Pál apostol ezt tanácsolja: „A feleség ne hagyja el a férjét; de ha mégis elhagyná, úgy maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével; és a férj se hagyja el a feleségét.” Ahogy Pál kihangsúlyozza, a házasság fenntartása az esetleges gyermekek szellemi javát szolgálja. Gyakorlati szempontból, a hívő szülő és a gyermekek anyagi előnyére is válik. Ha azonban tűrhetetlenné válik a rossz bánásmód, és maga az élet forog veszélyben, a hívő házastárs az „elkülönülést” választhatja. De még így is arra kell törekednie, hogy a megfelelő időben ’kibéküljön’ (1Korinthus 7:10–16). Az ’elkülönülés’ önmagában nem szolgáltat bibliai alapot a válásra és az újraházasodásra, de egy törvényes válás vagy törvényes különélés bizonyos mértékű védelmet biztosíthat a további bántalmazások ellen.

Bibliai alapon történő válás

Vannak-e olyan körülmények, amelyek közt egy keresztény ennél tovább is elmehet, és kieszközölheti a válást, és szabaddá lehet az újraházasodásra? Ne feledjük: Jézus azt tanácsolta: „Amit Isten egy igába fogott, ember el ne válassza.” De továbbment és rámutatott, hogy lehetséges helyes jogalap is a válásra, mert ezt mondta: „Aki elválik feleségétől, kivéve paráznaság okán kívül, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el” (Máté 19:6, 9; lásd még: 5:32).

Vajon azt jelenti ez, hogy ha egy keresztény megunja a házastársát, vagy ’beleszeret’ egy másik személybe, szabadon felhasználhat a paráznaságot magában foglaló valamely helyzetet arra, hogy házastársat cseréljen? Sajnos, némely esetben, amikor mindkét fél hívőnek vallja magát, a paráznaság elkövetését (általában a házasságtörést) használják fel arra, hogy előre kitervelten és szándékosan szétszakítsák a Szentírás szerinti házassági köteléket. Vajon annyira ostobák az ilyenek, hogy azt gondolják, Jehova talán nem ismeri „a gondolatokat és a szív szándékát”? (Zsidók 4:12, 13). Az ilyenek – úgy tűnik – azon a nézeten vannak, hogy szándékosan erkölcstelenséget követhetnek el, kiközösítik őket egy évre vagy akörüli időre, azután egy új házastárssal „megbánást tanúsíthatnak”, és visszafogadják őket a gyülekezetbe.

Ilyen esetben azonban jelentős időnek kell eltelni ahhoz, hogy a vének egyáltalán figyelembe vehessenek bármilyen visszafogadási kérelmet. A lelkiismeretes vének nem hamarkodják el a dolgot. Szükséges látniuk a megbánáshoz illő gyümölcsök világos bizonyítékát. S még ha az ilyen bűnöst kellő idő után visszafogadják is, sok évnek kell eltelnie, mielőtt a vének az illetőt különleges kiváltságokra ajánlhatják a gyülekezetben, ha erre egyáltalán sor kerül, és addig semmi esetre sem, amíg az ártatlan házastárs újra nem házasodik, vagy meg nem hal (1Timótheus 3:2, 12). Megérthetjük, mennyire súlyos az ilyenfajta előre megtervezett házasságtörés Jehova Isten szemében, ha eszünkbe jut, hogy az ókori Izraelben az ő igazságos Törvénye alatt a házasságtörőket halálra kellett kövezni (5Mózes 22:22). Napjainkban, bármilyen döntést hoz is a gyülekezet, Jehova a legfőbb Bíró. „A paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten” (Zsidók 13:4).a

Óvjuk a házasságot

Isten népének a védelme érdekében és abban a reményben, hogy akiknek erkölcsi gondjaik vannak, a keresztény gyülekezethez fordulhassanak és tiszteletben tarthassák Jehova házassági elrendezését, a paráznaság kérdésének néhány vonatkozását itt igen nyíltan és érthetően fogjuk megtárgyalni. Ez összhangban történik az Írásokkal, amelyek nyíltan és őszintén beszélnek akkor is, amikor ilyen kényes és intim dolgokról van szó. (Vö. 3Mózes 20:10–23; 5Mózes 31:12; Máté 5:27, 28; Róma 1:26, 27; Júdás 7.)

Ahelyett, hogy ürügyet keresnének a váláshoz, a házas személyeknek inkább arra kell törekedniük, hogy megóvják a házasságukat. Ha egy házastárs erkölcstelenséget követ el és megbánja, az ártatlan fél úgy dönthet, hogy megbocsát neki abból a szándékból, hogy fenntartsa az Isten által elrendelt házassági elrendezést. Tehát irgalmat gyakorolhat, követve ezzel Jehova egyik kiváló tulajdonságát (2Mózes 34:6; Vö. Nehémiás 9:17).

De mi történik akkor, ha a házastárs nem tanúsít megbánást és kiközösítik, és továbbra is bizonyítottan durván erkölcstelen viselkedést folytat? És mi van akkor, ha az ártatlan házastárs személyes egészsége és szellemisége veszélyeztetve van? Bár nem hagyják figyelmen kívül azt a bibliai tanácsot, hogy ha csak lehetséges, óvjuk meg a házasságot, Jézus fentebb idézett szavai a Máté 19:9-ben arra utalnak, hogy van jogalap a válásra – és ez az egyetlen szentírási jogalap a váláshoz – a paráznaság.

A „paráznaság” meghatározása

Mit értünk itt a „paráznaság” kifejezésen? Ebben a szövegben az alkalmazott görög szó: porneia. Ennek a magyarázatában Az Őrtorony 1972. december 15-i száma a 766–768. oldalon (magyar nyelven a 74/12 Őt. Olvasók kérdései rovatban) kimutatta, hogy a porneia „gyökszava ’eladni’”. Tehát a prostitúcióval van kapcsolatban, ahogyan azt számos pogány templomban gyakorolták az első században, ma pedig a „rossz hírű házak”-ban űzik.

Igaz, a porneia szót korlátozottabb értelemben is használják, például, arra a szexuális kapcsolatra, amely nem házas (magános) személyek között fennáll. Egy ilyen korlátozottabb értelmű szóhasználat található az 1Korinthus 6:9-ben, ahol a „paráznákat” külön megemlítik, éspedig az olyan személyeken kívül, akik más szexuális vétséget követnek el, mint például a házasságtörés és a homoszexualitás. De közvetlenül azelőtt, az 1Korinthus 5:9–11-ben Pál apostol ugyanezt a szót használja, amikor azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy ne keveredjenek az olyanok közé, akik „paráznák”. Ésszerű azt gondolni, hogy itt Pál csak a nem házas erkölcstelen személyekre gondolt? Nem, mert a 6. fejezet egy széles körű felsorolást közöl az olyan meg nem engedett szexuális szokásokból, amelyeket messze kerülni kell, beleértve a házasságtörést és a homoszexualitást. Hasonlóképpen Júdás 7. verse és a Jelenések 21:8 is, amely megmutatja, hogy Isten elítéli a megbánást nem tanúsító „paráznákat”, mint akik méltók az örök pusztulásra, s ez aligha korlátozódhat csupán a nem házas személyek közti szexuális kapcsolatokra. A jeruzsálemi vezetőtestület határozata pedig a Cselekedetek 15:29-ben kimondja, hogy „tartózkodjanak. . . a paráznaságtól”, s ezt úgy kell érteni, hogy széles körű alkalmazási területe van.b

A „paráznaság” szó tehát tágabb értelemben, ahogyan az a Máté 5:32-ben és a 19:9-ben alkalmazásra kerül, nyilván egy egész sor törvénytelen vagy meg nem engedett szexuális kapcsolatra vonatkozik a házasságon kívül. Porneia magában foglalja a durván erkölcstelen használatát legalább egy emberi lény nemi szerveinek (akár természetes, akár perverz formában); úgyszintén az erkölcstelenségnél egy másik félre is szükség van – egy más nemű személyre vagy egy állatra.c Az önkielégítés tehát (bármennyire ostoba és szellemileg veszélyes legyen is) nem porneia. De mind a mai napig a porneia kifejezés felöleli a szexuális tevékenység különféle fajtáit, amelyek megtörténhetnek egy nyilvánosházban, ahol a szexuális kegyeket árulják és vásárolják. Az a személy, aki férfi vagy női prostituálthoz megy, hogy bármilyen szexuális kegyet vásároljon, porneia bűnében vétkes. (Vö. 1Korinthus 6:18.)

Házas keresztények

Mi a helyzet a házastársak szexuális tevékenységét illetően a házasság kötelékében? Nem a vének dolga, hogy beleavatkozzanak a házas keresztények intim életébe. A Biblia azonban bizonyosan belép az életükbe. Akik „szellem által kívánnak járni”, nem hagyhatják figyelmen kívül Isten gondolkodásmódjának bibliai megnyilvánulásait. És jól teszik, ha gyűlöletet táplálnak minden olyan dolog iránt, ami tisztátalan Jehova előtt, azokat is beleértve, amelyek kifejezetten perverz szexuális szokások. A házaspároknak úgy kell cselekedniük, hogy megőrizzék tiszta lelkiismeretüket, és szüntelenül figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy ápolják „a szellem gyümölcseit” (Galata 5:16, 22, 23; Efézus 5:3–5).

De mi történik akkor, ha valamelyik házastárs azt akarja vagy meg is követeli, hogy a másik egyértelműen perverz szexuális gyakorlatban vegyen részt vele? A fentebb említett tények azt mutatják, hogy a porneia meg nem engedett szexuális gyakorlatot jelent a házasságon kívül. Ha tehát egy házastárs arra kényszeríti a másikat, hogy perverz szexuális cselekedeteket végezzen, mint például, szájon vagy végbélen át házasságon belül, az nem szolgálna alapul olyan váláshoz, amely újraházasodásra jogosít.d Jóllehet ez a helyzet lehangolhatja a hívő házastársat, a bibliai alapelvekhez való ragaszkodása terén mutatott igyekezete Jehova áldását fogja eredményezni. Ilyen esetekben hasznos lehet a házastársak számára, ha őszintén megbeszélik egymással a dolgot és szem előtt tartják, hogy a szexuális kapcsolatnak tiszteletre méltónak és épületesnek kell lennie, és a gyengéd szeretetet kell kifejeznie. Ez mindenképpen kizár minden olyan dolgot, ami szomorúságot vagy kárt okozna a házastársnak (Efézus 5:28–30; 1Péter 3:1, 7).

Amint már kijelentettük, nem a vének feladata, hogy ’rendőr’-ként őrködjenek a házastársak magánélete felett a gyülekezetben. Ha azonban ismertté válik, hogy a gyülekezet valamely tagja gyakorolja vagy nyíltan védelmébe veszi a perverz nemi kapcsolatot a házasságon belül, az olyan személy bizonyára nem feddhetetlen, és alkalmatlanná lesz különleges kiváltságokra, mint például arra, hogy vénként, kisegítőszolgaként, vagy úttörőként szolgáljon. Az ilyen gyakorlat vagy annak helyeslése még a gyülekezetből való kiközösítést is maga után vonhatja. Vajon miért?

A Galata 5:19–21-ben felsorolást találunk számos olyan vétkes gyakorlatról, amely nem tartozik ugyan a porneia osztályozásába, de odavezethet, hogy valaki alkalmatlanná válik az Isten Királyságára. Idetartozik a „tisztátalanság” (görögül: akatharsia, ami züllöttséget, romlottságot, bujaságot jelent) és a „laza viselkedés” (görögül: aselgeia, ami feslettséget, féktelenséget, szégyentelen viselkedést jelent). Miként a porneia, ezek a vétkek, ha durva formában jelentkeznek, a keresztény gyülekezetből való kiközösítésre is alapul szolgálhatnak, de arra nem, hogy Biblia szerinti válásra szolgáltassanak alapot. Az a személy, aki hevesen kiáll visszataszító és megütközést keltő szexuális tevékenység védelmében, laza viselkedésben bűnös. Természetesen, az ilyen beállítottságú egyén addig süllyedhet, hogy elköveti a porneiát is; az pedig már alapul szolgálhat a Biblia szerinti váláshoz.e Minden odaadó keresztényt közelről kell tehát hogy érdekeljen az, hogy kerülje mindezeket a „hústest cselekedeteit” és harcoljon ellenük! (Galata 5:24, 25).

Jehova népe minden tagjának – akár házasságban él, akár egyedülálló –, kerülnie kell mindenfajta erkölcstelenséget. Lojálisan kell támogatnia Jehova összes elrendezését, a házasság intézményét is beleértve (Zsoltárok 18:21–25 [18:22–26, Károli]). A házasságban élők „egy hústest”-ként igyekezzenek tisztelni Jehovát azzal, hogy igazi szeretetet és kölcsönös tiszteletet ápolnak a házasságukban (1Mózes 2:23, 24; Efézus 5:33; Kolossé 3:18,19). Ily módon és egyéb módon is megmutathatják, hogy ’nem részei a világnak’ – annak a világnak, amelyet Sátán az erkölcstelenség és a romlottság posványába süllyesztett, és amely világ ’nemsokára elmúlik és annak kívánsága is’. Szem előtt tartva, hogy ’aki az Isten akaratát cselekszi, mindörökre megmarad’, mindannyian igyekezzünk Isten „akaratát” cselekedni az ő értékes elrendezése, a házasság tekintetében is! (János 17:16; 1János 2:17).

[Lábjegyzetek]

A The New International Dictionary of New Testament Theology (Új nemzetközi újszövetségi teológiai szótár) például kijelenti, hogy a porneia szó jelentése: ’tisztátalanság, szajhaság, prostitúció, paráznaság’. Ezt is mondja: „A szócsoport (a porneia szót is beleértve) különféle, házasságon kívüli szexuális viselkedési módokat írhat le, amennyiben azok eltérnek az elfogadott társadalmi és vallási normáktól (például homoszexualitás, partnerváltogatás, pedofília [gyermekek szexuális molesztálása] és főleg prostitúció).” A porneia tehát magában foglalja a házasságtörést is (görögül: moikheia), és egész sor egyéb erkölcstelen gyakorlat széles skáláját jelenti a házasságon kívül, mint például szájon át vagy végbélen át történő közösülést és bestialitást.

A nagy megbecsülésnek örvendő Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature 1979-es kiadása (Bauer, Arndt és Gingrich szerzőktől) úgy határozza meg a porneia szót, mint „prostitúció, erkölcsi tisztátalanság, paráznaság, mindenfajta törvénytelen szexuális közösülés”.