Ki volt antiochiai Theophilosz?

„OLYAN módon hívsz engem kereszténynek, mintha valami gyalázatos névként nehezedne ez rám. Én ellenben vallom, hogy keresztény vagyok, és ezt az Istennek kedves (theophilosz) nevet abban a reményben viselem, hogy hasznára lehetek Istennek.”

Theophilosz így vezeti be háromrészes művét, amelynek a címe: Autolükoszhoz. Ez a második századi hitehagyás elleni védőiratának a kezdete. Theophilosz bátran Krisztus követőjeként azonosítja magát. Úgy tűnik, elhatározta: úgy irányítja életét, hogy az „Istennek kedves” legyen, összhangban azzal, amit a neve a görög nyelvben jelent. Ki volt Theophilosz? Mikor élt? Mit valósított meg?

Élettörténete

Keveset tudunk Theophilosz életéről. Nem keresztény szülők nevelték fel. Theophilosz később áttért a keresztényiségre, de csak miután alaposan tanulmányozta az Írásokat. Püspöke lett a szíriai Antiókhiában (ma: Antakya, Törökország) lévő gyülekezetnek.

Jézus parancsával összhangban az első századi keresztények prédikáltak az antiókhiai nép között. Lukács leírta, milyen sikereket értek el, ezt mondta: „az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (Cselekedetek 11:20, 21). Isteni irányításra Jézus Krisztus követői keresztényekként váltak ismertté. Ezt a kifejezést először a szíriai Antiókhiában használták (Cselekedetek 11:26). I. sz. az első században Pál apostol a szíriai Antiókhiába utazott, és ez volt a kiindulási pontja. János Márk kíséretében Barnabás és Pál Antiókhiából indultak el az első misszionáriusi útjukra.

Antiókhiában a korai keresztényekre nagyon buzdító hatással lehetett, amikor az apostolok ellátogattak a városukba. Lelkes válaszuk Isten Szavának az igazságára kétségtelenül részben az első századi vezető testület képviselői hiterősítő látogatásainak volt köszönhető (Cselekedetek 11:22, 23). Milyen buzdító lehetett, amint látták, hogy mennyi antiókhiai lakos adja át az életét Jehova Istennek! Theophilosz azonban több mint 100 évvel később élt Antiókhiában.

A történetíró Euszebiosz elmondta, hogy Theophilosz volt Antiókhia hatodik püspöke Krisztus apostolainak az idejétől számítva. Theophilosz igen sok szóbeli vitát és cáfolatot jegyzett le az eretnekség ellen. Korának körülbelül tizenkét keresztény apologétája közé számítják.

Bepillantás az írásaiba

Egy korábbi párbeszédre válaszolva Theophilosz a következő kezdő szavakkal írt a pogány Autolükosznak: „Tetszésre talál és hiú dicsekvésre vivő magasztalást nyújt a nyomorult, romlott értelmű emberek körében, ha bőbeszédű az ajak és hangzatos a kifejezésmód.” Theophilosz a következőket mondva érthetőbbé teszi: „az igazság szerelmese viszont ügyet sem vet a kiszínezett beszédre, hanem azt kutatja, mi a beszéd tárgya . . . te elképesztettél engem semmitmondó szavaiddal, melyekben kő- és faisteneiddel büszkélkedtél, meg mindazokkal a kovácsolt és öntött, kiformált vagy festett alakokkal, melyek se nem látnak, se nem hallanak (tudniillik bálványok, azaz emberi kéz alkotásai).” (Vö. Zsoltárok 115:4–8.)

Theophilosz leleplezi a bálványimádás hamis érveléseit. Rá jellemző írói stílusában kifejezően bár, de terjengősen igyekszik elmondani az igaz Isten valódi természetét. Részletesen kifejti: „az Isten ábrázata kimondhatatlan és kifejezhetetlen, a testnek szemével nem látható. Mert dicsőségére nézve határtalan, a nagysága felfoghatatlan, fönsége el nem gondolható, ereje mérhetetlen, bölcsessége hasonlíthatatlan, jósága utánozhatatlan, s jótékonysága elmondhatatlan.”

Hozzátéve ehhez a leírásához Istenről, a következőkkel folytatja: „Úr, mert uralkodik a mindenségen; atya, mert létében mindent megelőz. Alkotónak meg Teremtőnek hívják őt, minthogy ő hozott létre és alkotott mindent. Fönségesnek nevezik, mert fölötte áll mindennek, s Mindenhatónak, mivel megtartja s átfogja a mindenséget.”

A következőkben Isten konkrét tetteire összpontosítva Theophilosz a rá jellemző alapos és némileg ismételgető stílusában folytatja, ezt mondva: „A menny az ő műve, a föld az ő létesítménye, a tenger az ő teremtménye, az ember pedig alkotása és képe neki. A nap, hold és csillagok az ő világítótestei, az időnek, a napoknak és éveknek jelzésére, az emberek szolgálatára és hasznára. Mindent Isten hívott létre a semmiből, hogy műveiből megismerhető legyen, s így elgondolhassuk az ő nagyságát.”

Autolükosznak írt következő szavaiból figyelhetünk meg további ízelítőt abból, hogyan támadja korának hamis isteneit Theophilosz: „Azok a nevek, melyekkel állítólag megtiszteled az isteneket, bizony, holt emberek nevei . . . milyenek? Kronosz nemde gyermekevő volt, s saját fiait pusztította el? Amennyiben viszont fiacskáját, Zeuszt hoznád szóba . . . egy kecske nevelte fel . . . Többi cselekedetéről, a vérfertőzésről, paráználkodásról, gyermekgyalázásról” nem is beszélve.

Szélesítve a kört, Theophilosz megerősíti álláspontját a pogány bálványimádással szemben. Ezt írja: „Mit sorolgassam most a tömérdek állatot, mit az egyiptomiak imádnak: a csúszómászókat, barmokat, ragadozókat, édesvízi halakat . . . Netalán a görögöket és a többi népet említed? Ők bizony, ahogy említettük, köveknek, fáknak s a többi anyagnak hódolnak.” „Istent imádom, a valódi és igazi Istent” — jelenti ki Theophilosz. (Vö. 2Sámuel 22:47; Cselekedetek 14:15; Róma 1:22, 23.)

Értékes bizonyság

Theophilosznak az Autolükosz érveit cáfoló háromrészes művében a figyelmeztetések és az intések sokoldalúak és részletesek. Theophilosz egyéb műveit Hermogenesznek és Markionnak címezte. Oktató és erkölcsileg nevelő jellegű könyveket is írt, szövegmagyarázatokat fűzve az evangéliumokhoz. De csak az Autolükoszhoz írt három könyv, egyetlen kézirat maradt fenn.

Az első könyv egy apológia, amelyet a keresztény vallás védelmében írt Autolükosznak. Neki írt második könyve a népszerű pogány vallásokkal, elméletekkel, filozófusokkal és költőkkel száll szembe. Theophilosz a harmadik könyvében összehasonlítja a pogány irodalmat az Írásokkal.

Theophilosz harmadik könyvének az elején Autolükosz nyilvánvalóan még mindig azon a véleményen volt, hogy az igazság Szava csupán üres mese. Theophilosz vádolja Autolükoszt, kijelentve: „túl szívesen viseled el az együgyűeket: mert egyébként az oktalan emberek üres szavai aligha vezethettek volna ennyire félre, hogy bedőlj . . . a szóbeszédnek.”

Mi volt ez a „szóbeszéd”? Theophilosz feltárja a forrását. „Amit istentelen rágalmazók hazug ajka terjesztett ellenünk, keresztényeknek nevezett istenfélő emberek ellen, hogy tudniillik nőközösségben élünk, s hajlandók vagyunk akárkivel együtt hálni; meg hogy saját nővéreinkkel közösülünk, és végül ami a legistentelenebb s legiszonyatosabb, hogy emberhúst eszünk.” Theophilosz azon fáradozott, hogy legyőzze ezt a második században magukat kereszténynek vallókról állított rendkívül pontatlan pogány nézetet. Az igazság fényét használta fel, amely Isten ihletett Szavában van benne (Máté 5:11, 12).

Mivel gyakran használta a héber és görög bibliai szövegeket, ez azt bizonyítja, hogy Theophilosz ismerte Isten Szavát. Az evangéliumok első szövegmagyarázóinak egyike volt. Theophilosz sok hivatkozása az Írásokra bőséges betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodtak általában az ő idejében. Arra használta fel, hogy ismerte az ihletett írásokat, hogy bemutassa: ezek mérhetetlenül felette állnak a pogány filozófiának.

Theophilosz anyagának az elrendezése, tanítói hangvétele és ismételgető stílusa egyesek előtt talán némi kívánnivalót hagy maga után. Jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy mennyire lehetett hatással a nézeteire a megjövendölt hitehagyás (2Thessalonika 2:3–12). Mindenesetre a halála előtti időre, körülbelül i. sz. 182-re, Theophilosz nyilvánvalóan fáradhatatlan hitvédővé vált, akinek az írásai érdekesek modern korunk őszinte keresztényei számára.

[Kép a 30. oldalon]

Theophilosz bátran megcáfolta Autolükosz érveit

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

A 28. és 30. oldalon található képek másolatok az Illustrirte Pracht-Bibel/Heilige Schrift des Alten und Neuen Testaments, nach der deutschen Übersetzung D. Martin Luther’s alapján