1. Többek között milyen dolgok idézhetnek elő megosztottságot a családokban?

BOLDOGOK, akik olyan családban élnek, ahol szeretet, megértés és béke uralkodik. Remélhetőleg ilyen családban élsz. Sajnos azt kell mondanunk, hogy rengeteg család nem felel meg ennek a leírásnak, és ilyen vagy olyan okból megosztott. Mi teszi megosztottá a családokat? Ebben a fejezetben három dologról fogunk beszélni. Egyes családokban a családtagok nem tartoznak mind ugyanahhoz a valláshoz. Máshol a gyermekeknek talán nem ugyanazok a vér szerinti szülei. Megint máshol úgy tűnik, hogy a megélhetésért folytatott küzdelem, vagy a még több anyagi dolog megszerzésének vágya választja szét a családtagokat. Mégis, azok a körülmények, amelyek az egyik családot megosztottá teszik, a másikra talán nincsenek hatással. Mi okozza ezt a különbséget?

2. Hol keresnek egyesek útmutatást a családi élettel kapcsolatban, de mi az ilyen útmutatás legjobb forrása?

² A nézőpont az egyik tényező. Ha őszintén próbálod megérteni a másik személy nézőpontját, akkor valószínűleg jobban felismered, hogyan őrizd meg a család egységét. Egy másik tényező az a forrás, ahova útmutatásért fordulsz. Sokan munkatársak, szomszédok, újságírók vagy más emberek véleményére adnak. Egyesek azonban utánanéztek, mit mond Isten Szava helyzetükről, majd alkalmazták azt, amit megismertek. Hogyan segíthet ez a családnak megőrizni az otthoni békét? (2Timótheus 3:16, 17).

HA FÉRJED MÁS HITEN VAN

3. a) Mit tanácsol a Biblia arra vonatkozóan, ha valaki más hitű személlyel szeretne összeházasodni? b) Többek között milyen alapelvek vonatkoznak arra, ha a házasságban az egyik fél hívő, a másik pedig nem?

³ A Biblia erőteljesen óv attól, hogy másfajta hitű személlyel házasodjunk össze (5Mózes 7:3, 4; 1Korinthus 7:39). Előfordulhat azonban, hogy házasságkötésed után te megismerted az igazságot a Bibliából, a férjed viszont nem. Mi a helyzet ilyenkor? A házastársi eskü természetesen továbbra is érvényben marad (1Korinthus 7:10). A Biblia kihangsúlyozza a hitvesi kötelék tartósságát, és arra buzdítja a házasságban élő embereket, hogy inkább rendezzék a nézeteltéréseiket, ahelyett hogy megfutamodnának előlük (Efézus 5:28–31; Titus 2:4, 5). Mi van azonban akkor, ha férjed erőteljesen ellenzi a Biblián alapuló vallásgyakorlatodat? Talán próbál megakadályozni abban, hogy elmenj a gyülekezeti összejövetelekre, vagy esetleg azt mondja, hogy nem akarja, hogy felesége házról házra menjen, és a vallásról beszéljen. Mit teszel ilyenkor?

4. Hogyan mutathat a feleség empátiát, ha férje nincs egy hiten vele?

⁴ Kérdezd meg magadtól: „Miért érez így a férjem?” (Példabeszédek 16:20, 23). Ha nem érti igazán, hogy mit csinálsz, talán aggódik érted. Vagy talán nyomás alatt van a rokonok részéről, mert már nem veszel részt bizonyos szokásokban, amelyek nekik fontosak. „Amikor egyedül voltam a házban, elhagyatottnak éreztem magam” – mondta egy férj. Ez a férfi úgy érezte, hogy egy vallás miatt elveszítette feleségét. A büszkesége miatt azonban képtelen volt bevallani, hogy magányosnak érzi magát. Férjed talán azt igényli, hogy megnyugtasd őt: Jehova iránti szereteted nem jelenti azt, hogy most kevésbé szereted férjedet, mint azelőtt. Mindenképpen tölts vele időt.

5. Miben kell kiegyensúlyozottnak lennie annak a feleségnek, akinek férje más hiten van?

⁵ Figyelembe kell venni azonban valami még fontosabbat, ha bölcsen akarsz eljárni ebben a helyzetben. Isten Szava így sürgeti a feleségeket: „engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban” (Kolossé 3:18). Ily módon óva int a függetlenség szellemétől. Ezenkívül „a miképen illik az Úrban” szavakkal ez az írásszöveg azt jelzi, hogy a férj iránti alárendeltség közben az Úr iránti alárendeltséget is figyelembe kell venni. Itt kiegyensúlyozottságra van szükség.

6. Milyen alapelveket kell elméjében tartania a keresztény feleségnek?

⁶ Egy keresztény számára a gyülekezeti összejövetelek látogatása és a másoknak történő tanúskodás a Biblián alapuló hitéről az igaz imádat fontos vonását képezi, amelyet nem szabad elhanyagolni (Róma 10:9, 10, 14; Zsidók 10:24, 25). Mit tennél akkor, ha egy ember egyenesen azt parancsolná neked, hogy ne tégy eleget Isten egy bizonyos követelményének? Jézus Krisztus apostolai kijelentették: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 5:29). Példájuk mintául szolgál, amely az élet sok helyzetére alkalmazható. Vajon a Jehova iránti szeretet arra indít majd, hogy azzal az odaadással legyél iránta, amely jogosan megilleti őt? Ugyanakkor férjed iránti szereteted és tiszteleted miatt úgy próbálod ezt tenni, hogy az elfogadható legyen férjed számára is? (Máté 4:10; 1János 5:3).

7. Milyen elhatározása kell hogy legyen a keresztény feleségnek?

⁷ Jézus jelezte, hogy ez nem mindig lehetséges. Figyelmeztetett arra, hogy az igaz imádattal szembeni ellenállás miatt egyes családokban a hívő családtagok elkülönítve érzik majd magukat, mintha egy kardcsapással választanák el őket a család többi tagjától (Máté 10:34–36). Egy japán asszony átélte ezt. Férje tizenegy évig ellenállt. Kegyetlenkedett vele, és gyakran kizárta őt otthonról. De az asszony kitartott. A keresztény gyülekezetben levő hittestvérei segítettek neki. Szüntelenül imádkozott, és igazán bátorítóan hatott rá az 1Péter 2:20. Ez a keresztény asszony meg volt győződve, hogy ha állhatatos marad, akkor férje egy nap csatlakozik majd hozzá Jehova szolgálatában. Így is történt.

8., 9. Hogyan kell viselkednie a feleségnek, hogy ne gördítsen feleslegesen akadályokat férje elé?

⁸ Sok olyan gyakorlati dolog van, amit megtehetsz, hogy befolyásold házastársad magatartását. Ha például férjed ellenzi a vallásodat, akkor ne adj neki valós okot a panaszra egyéb területeken. Tartsd tisztán az otthont. Ügyelj külsődre. Légy bőkezű a szeretet és az értékelés kinyilvánításában. Kritizálás helyett, inkább támogasd férjedet. Mutasd meg, hogy őrá tekintesz főségért. Ne viszonozd, ha úgy érzed, hogy rosszul bánt veled (1Péter 2:21, 23). Vedd figyelembe az emberi tökéletlenséget, és ha vita támad, alázatosan te legyél az első, aki bocsánatot kér (Efézus 4:26).

⁹ Ne engedd, hogy az összejöveteleken való részvételed miatt férjed csak később tudjon enni. Akkor vehetnél részt a keresztény szolgálatban, amikor férjed nincs otthon. A keresztény feleség bölcsen teszi, ha nem prédikál a férjének, amikor az nem veszi jó néven. A feleség inkább Péter apostol tanácsát követi: „az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket” (1Péter 3:1, 2). A keresztény feleségek arra törekszenek, hogy még teljesebben megteremjék Isten szellemének gyümölcseit (Galátzia 5:22, 23).

AMIKOR NEM A FELESÉG A GYAKORLÓ KERESZTÉNY

10. Hogyan kell a hívő férjnek viselkednie feleségével, ha annak más a meggyőződése?

¹⁰ Mi a helyzet akkor, ha a férj a gyakorló keresztény, nem a feleség? A Biblia útmutatással szolgál az ilyen helyzetre. Ezt mondja: „Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt” (1Korinthus 7:12). A következőre is inti a férjeket: „szeressétek a ti feleségeteket” (Kolossé 3:19).

11. Hogyan mutathat a férj megkülönböztető képességet, és hogyan gyakorolhatja tapintatosan főségét felesége felett, ha az nem gyakorló keresztény?

¹¹ Ha olyan feleség férje vagy, akinek hite eltér a tiédtől, akkor különleges gonddal mutass tiszteletet feleséged iránt, és vedd figyelembe érzéseit. Felnőtt emberként bizonyos mértékű szabadsággal rendelkezik, hogy gyakorolja vallását, még ha nem értesz is egyet vele. Amikor először beszélsz neki a hitedről, ne várd, hogy elhagyjon régóta dédelgetett hitnézeteket valami új kedvéért. Ahelyett hogy minden átmenet nélkül hamisnak mondanád az ő és családja régóta féltve őrzött vallási szokásait, inkább türelmesen próbálj neki érvelni a Szentírás alapján. Talán úgy érzi, hogy elhanyagolod, ha jelentős mennyiségű időt szánsz a gyülekezeti tevékenységekre. Talán szembehelyezkedik azon erőfeszítéseiddel, hogy szolgáld Jehovát, pedig a háttérben egyszerűen csak ez áll: „Több időt töltsél velem!” Legyél türelmes. Idővel a szerető figyelmességgel talán segítesz neki, hogy elfogadja az igaz imádatot (Kolossé 3:12–14; 1Péter 3:8, 9).

A GYERMEKEK NEVELÉSE

12. Hogyan kell alkalmazni a szentírási alapelveket a gyermeknevelésben, még ha a férj és a feleség különböző hiten vannak is?

¹² Egy vallásilag megosztott családban a gyermekek vallási oktatása időnként vitára ad okot. Hogyan kell alkalmazni a szentírási alapelveket? A Biblia az apára helyezi a gyermekek oktatásának elsődleges felelősségét, de az anya szintén fontos szerepet játszik benne (Példabeszédek 1:8; vö. 1Mózes 18:19; 5Mózes 11:18, 19). Még ha az apa nem fogadja is el Krisztus főségét, akkor is ő a családfő.

13., 14. Mit tehet a feleség, ha a férj megtiltja neki, hogy keresztény összejövetelekre vigye a gyermekeket, vagy hogy tanulmányozzon velük?

¹³ Egyes nem hívő apák nem ellenzik, ha vallási dolgokban az anya oktatja a gyermekeket. Mások igen. Mi a helyzet akkor, ha férjed nem engedi meg, hogy gyülekezeti összejövetelekre vidd el a gyermekeket, vagy pedig még meg is tiltja, hogy tanulmányozd velük otthon a Bibliát? Ilyenkor számos kötelezettség között kell az egyensúlyt megtalálnod – Jehova Isten iránti, a férj képviselte főség iránti és szeretett gyermekeid iránti kötelezettséged között. Hogyan tudod összeegyeztetni ezeket?

¹⁴ Bizonyára imádkozni fogsz ebben a dologban (Filippi 4:6, 7; 1János 5:14). De végső soron te vagy az, akinek döntenie kell, hogy milyen utat követsz. Ha tapintatos vagy, és világossá teszed férjed előtt, hogy nem akarod kétségbe vonni főségét, ellenállása végül mérséklődhet. Még ha férjed megtiltja is, hogy összejövetelekre vidd gyermekeidet, vagy hogy kötött formájú bibliatanulmányozást vezess velük, még mindig taníthatod őket. A naponként folytatott beszélgetések, valamint jó példád által próbálj meg beléjük vésni bizonyos fokú szeretetet Jehova iránt, hitet a Szavában, tiszteletet a szülők iránt – beleértve apjukat is –, szerető törődést az emberek iránt, és értékelést a lelkiismeretesen végzett munka iránt. Idővel az apa esetleg felismeri majd a jó eredményeket, és talán nagyra becsüli az erőfeszítéseidet (Példabeszédek 23:24).

15. Milyen felelőssége van a hívő apának a gyermekek oktatásában?

¹⁵ Ha hívő férj vagy, feleséged pedig nem hívő, akkor neked kell a válladra venned azt a felelősséget, hogy „az Úr tanítása és intése szerint” neveld fel gyermekeidet (Efézus 6:4). Ezalatt természetesen legyél kedves, szeretetteljes és ésszerű a feleségeddel való bánásmódodban.

HA SZÜLEIDNEK MÁS A VALLÁSUK

16., 17. Milyen bibliai alapelvekre kell a gyermekeknek emlékezniük, ha a szüleikétől eltérő hitet fogadnak el?

¹⁶ Ma már nem szokatlan, hogy még kiskorú gyermekek is olyan hitnézeteket fogadnak el, amelyek eltérnek szüleik nézeteitől. Te is ezt tetted? Ha igen, a Biblia tanáccsal szolgál számodra.

¹⁷ Isten Szava ezt mondja: „szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat” (Efézus 6:1, 2). Ez a szülők iránti egészséges tiszteletet foglalja magában. Bár fontos a szülők iránti engedelmesség, nem szabad azonban úgy engedelmeskednünk, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk az igaz Istent. Amikor egy gyermek elég idős lesz ahhoz, hogy döntéseket kezdjen hozni, nagyobb mértékben viseli a felelősséget tetteiért. Ez nemcsak a világi törvényre, hanem különösen az isteni törvényre igaz. „Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” – jelenti ki a Biblia (Róma 14:12).

18., 19. Hogyan segíthetnek a gyermekek szüleiknek, hogy jobban megértsék hitüket, ha a szüleiknek más a vallásuk?

¹⁸ Ha hited miatt változtatásokat teszel életedben, próbáld megérteni szüleid nézőpontját. Valószínűleg örömmel tölti majd el őket, ha a bibliai tanítások tanulmányozásának és alkalmazásának eredményeképpen tisztelettudóbbá, engedelmesebbé és szorgalmasabbá válsz abban, amit kérnek tőled. Ha azonban új hited azt is előidézi, hogy elvetsz olyan hitnézeteket és szokásokat, amelyeket ők személy szerint becsben tartanak, akkor talán úgy érzik, hogy megveted azt az örökséget, amelyet igyekeznek továbbadni neked. Talán aggódnak jóléted miatt is, ha az, amit csinálsz, nem népszerű a környezetedben, vagy ha elvonja a figyelmedet azoktól a céloktól, amelyek szerintük segíthetnének anyagilag boldogulni az életben. A büszkeség szintén akadályozó tényező lehet. Talán úgy érzik, hogy gyakorlatilag azt mondod, neked van igazad, ők pedig tévednek.

¹⁹ Ezért, mihelyt lehet, próbáld megszervezni, hogy szüleid találkozzanak egyes vénekkel vagy más érett Tanúkkal a helyi gyülekezetből. Buzdítsd szüleidet, hogy látogassák meg a Királyság-termet, hogy maguk is hallják, miről van szó, és saját szemükkel lássák, milyen emberek Jehova Tanúi. Idővel szüleid hozzáállása talán megenyhül. Még ha a szülők makacsul ellenségesek is, megsemmisítik a bibliai irodalmat, és megtiltják a gyermekeknek, hogy keresztény összejövetelekre járjanak, általában van lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy máshol olvassanak, keresztény társaikkal beszélgessenek, valamint kötetlen formában tanúskodjanak és segítsenek másoknak. Lehet imádkozni is Jehovához. Egyes fiataloknak várniuk kell addig, amíg elég idősek lesznek, hogy a szülői házon kívül élhessenek, mielőtt többet tudnának tenni. Bármilyen legyen is azonban a helyzet otthon, ne feledkezz meg arról, hogy „tiszteljed a te atyádat és a te anyádat”. Tedd meg, ami rajtad múlik, hogy hozzájárulj az otthoni békéhez (Róma 12:17, 18). Mindenekelőtt törekedj békére Istennel.

NEHÉZ FELADAT NEVELŐSZÜLŐNEK LENNI

20. Milyen érzéseik lehetnek a gyermekeknek, ha nevelőapjuk vagy nevelőanyjuk van?

²⁰ Sok otthonban nem a vallási, hanem a vérségi kapcsolatból fakadó helyzet jelenti a legnagyobb problémát. Napjainkban sok családban vannak olyan gyermekek, akik az egyik vagy mindkét szülő korábbi házasságából születtek. Az ilyen családban a gyermekek talán a féltékenység és a neheztelés érzéseivel küszködnek, vagy talán még konfliktusba is kerülnek önmagukkal a hűség kérdésében. Ez oda vezethet, hogy elutasítják azokat az őszinte erőfeszítéseket, amelyeket a nevelőszülők tesznek, hogy jó apák vagy anyák legyenek. Mi segíthet sikeressé tenni a nevelőszülős családot?

21. Sajátos körülményeik ellenére miért tekintsenek segítségért a nevelőszülők a Bibliában található alapelvekre?

²¹ Ismerd fel, hogy sajátos körülményeid ellenére azok a bibliai alapelvek, amelyek sikeressé tesznek más családokat, itt is érvényesek. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket az alapelveket, akkor az talán az adott pillanatban látszólag könnyít a problémán, de később valószínűleg szívfájdalomhoz vezet (Zsoltárok 127:1; Példabeszédek 29:15). Tegyél szert bölcsességre és megkülönböztető képességre – bölcsességre, hogy alkalmazd az isteni alapelveket a hosszú távra szóló áldásokkal elmédben, és megkülönböztető képességre, hogy megállapítsd, miért mondanak és tesznek bizonyos dolgokat a családtagok. Szükség van még empátiára is (Példabeszédek 16:21; 24:3; 1Péter 3:8).

22. Miért találhatják nehéznek a gyermekek, hogy elfogadják a nevelőszülőt?

²² Ha nevelőszülő vagy, esetleg visszaemlékszel arra, hogy a család egyik barátjaként talán örömmel fogadtak a gyermekek. De amikor nevelőszülőjük lettél, megváltozhatott a hozzáállásuk. Mivel visszaemlékeznek vér szerinti szülőjükre, aki már nem él velük, a gyermekek talán konfliktusba kerülnek önmagukkal a hűség kérdésében, és esetleg olyan érzésekkel küszködnek, hogy magadnak akarod azt a vonzalmat, amelyet a hiányzó szülő iránt éreznek. Időnként kertelés nélkül emlékeztethetnek arra, hogy te nem az ő apjuk vagy az ő anyjuk vagy. Az ilyen kijelentések sebeket ejtenek. Mégis, „ne légy hirtelen a lelkedben a haragra” (Prédikátor 7:9). Megkülönböztető képesség és empátia szükséges, hogy bánni tudj a gyermekek érzelmeivel.

23. Hogyan oldhatják meg a fegyelmezés kérdését egy olyan családban, ahol nevelt gyermekek vannak?

²³ Ezek a tulajdonságok döntő fontosságúak, amikor valaki fegyelmez. A következetes fegyelmezés életbevágóan szükséges (Példabeszédek 6:20; 13:1). És mivel a gyermekek nem mind egyformák, a fegyelmezés esetenként különbözhet. Egyes nevelőszülők úgy találják, hogy – legalábbis kezdetben – jobb, ha a vér szerinti szülő látja el ezt a szülői szerepet. Alapvető azonban, hogy mindkét szülő egyetértsen a fegyelmezéssel, járuljon hozzá a fegyelmezéshez, és ne kedvezzen a vér szerinti gyermekének nevelt gyermekével szemben (Példabeszédek 24:23). Az engedelmesség fontos, de a tökéletlenség miatt bizonyos engedményekre szükség van. Ne ess túlzásokba. Fegyelmezz szeretetben (Kolossé 3:21).

24. Mi segíthet elejét venni az erkölcsi problémáknak más nembeli személyek között egy nevelőszülős családban?

²⁴ A családi beszélgetések nagyban hozzájárulhatnak a bajok megelőzéséhez. Segíthetnek a családnak az élet legfontosabb dolgaira összpontosítani. (Vö. Filippi 1:9–11.) Segíthetnek abban is, hogy mindenki meglássa, hogyan járulhat hozzá személy szerint a családi célok eléréséhez. Ezenfelül az őszinte családi beszélgetések elejét vehetik az erkölcsi problémáknak. A lányoknak meg kell tanulniuk, hogyan öltözködjenek nevelőapjuk és valamennyi fiú mostohatestvérük társaságában, valamint hogyan viselkedjenek velük, a fiúknak pedig tanácsra van szükségük, hogy helyesen viselkedjenek nevelőanyjukkal és az összes lány mostohatestvérükkel (1Thessalonika 4:3–8).

25. Milyen tulajdonságok segíthetnek megőrizni a békét egy nevelőszülős családban?

²⁵ Türelmet követel megbirkóznod azzal a sajátos feladattal, hogy nevelőszülő vagy. Idő kell ahhoz, hogy új kapcsolatok alakuljanak ki. Kiérdemelni azoknak a gyermekeknek a szeretetét és tiszteletét, akikhez nem fűznek rokoni szálak, óriási feladatot jelenthet. De lehetséges. A kulcs a békéhez egy nevelőszülős családban a bölcs és megkülönböztető képességű szív, párosulva azzal az erőteljes vággyal, hogy megörvendeztesd Jehovát (Példabeszédek 16:20). Az ilyen tulajdonságok abban is segíthetnek, hogy más helyzettel is megbirkózz.

VAJON ANYAGIAS TÖREKVÉSEK OSZTJÁK MEG OTTHONODAT?

26. Hogyan oszthatják meg a családot az anyagi természetű problémák és szemléletek?

²⁶ Az anyagi dolgokkal kapcsolatos problémák és szemléletmódok sokféleképpen oszthatják meg a családokat. Sajnos, egyes családokat szétrombolják a pénzről folytatott viták, és az a vágyakozás, hogy meggazdagodjanak – vagy legalább egy kicsit gazdagabbak legyenek. Megosztottság alakulhat ki, amikor mindkét házastárs világi munkát végez, és kialakítják az „én pénzem, te pénzed” szemléletet. Még ha kerülik is a vitákat, amikor mindkét házastárs dolgozik, talán olyan az időtervük, hogy kevés idejük marad egymásra. A világban növekszik az a tendencia, hogy az apák hosszabb időszakokra – hónapokra vagy akár évekre – elhagyják családjukat, hogy több pénzt keressenek, mint amennyit otthon valaha is kereshetnének. Ez nagyon komoly problémákhoz vezethet.

27. Többek között milyen alapelvek segíthetnek a családnak akkor, amikor anyagi gondokkal küszködik?

²⁷ Nem lehet szabályokat felállítani, hogyan járjunk el ilyen helyzetekben, mivel a különböző családok más-más bajokkal küszködnek, és mások a szükségleteik. A Biblia tanácsa mégis képes segíteni. A Példabeszédek 13:10 (IMIT) például rámutat arra, hogy a szükségtelen konfliktus időnként elkerülhető a ’tanácskozás’ által. Ez nem csak abból áll, hogy valaki elmondja véleményét, hanem tanácsot kér, és megtudakolja, hogyan tekinti a másik a dolgot. Továbbá egy reális költségvetés összeállítása segíthet egyesíteni a család erőfeszítéseit. Néha szükséges – talán ideiglenesen –, hogy mindkét házastárs eljárjon dolgozni, hogy fedezzék a megnövekedett kiadásokat, különösen, amikor gyermekeket vagy rajtuk kívül még másokat is el kell tartaniuk. Amikor ez a helyzet, a férj megnyugtathatja feleségét, hogy még ekkor is lesz ideje számára. A gyermekekkel együtt szeretetet mutatva segíthet bizonyos feladatok elvégzésében, amelyeket a feleség talán egyedül szokott elvégezni (Filippi 2:1–4).

28. Melyek azok az emlékeztetők, amelyeknek megfogadása segít majd a családnak az egységre törekedni?

²⁸ Tartsd azonban elmédben, hogy bár a pénz nélkülözhetetlen ebben a világrendszerben, mégsem boldogít. Semmiképpen sem ad életet (Prédikátor 7:12). Ha túlzott hangsúlyt helyezünk az anyagi dolgokra, az csakugyan szellemi és erkölcsi romláshoz vezethet (1Timótheus 6:9–12). Mennyivel jobb először Isten Királyságát és igazságosságát keresni, azzal a biztos tudattal, hogy az Ő áldása van a létszükségleti dolgok megszerzésére tett erőfeszítéseinken! (Máté 6:25–33; Zsidók 13:5). Ha első helyen tartod a szellemi érdekeket, és mindenekelőtt Istennel ápolt békére törekszel, akkor úgy találhatod majd, hogy családod – bár bizonyos körülmények talán megosztják – olyannak bizonyul, amely valóban egyesül a legfontosabb tekintetben.

1. Milyen rejtett problémák léteznek egyes családokban?

AZ ÖREG autót éppen most mosták le, és ki is fényesítették. A mellette elhaladók számára szinte újnak tűnik a csillogó jármű. A külső felület alatt azonban maró hatású rozsda emészti a jármű karosszériáját. Hasonló a helyzet egyes családoknál. Bár kívülről minden kitűnőnek látszik, a mosolygó arcok félelmet és fájdalmat takarnak. A zárt ajtók mögött maró hatású elemek emésztik fel a családi békét. Két probléma, amelynek ilyen hatása lehet, az alkoholizmus és az erőszak.

AZ ALKOHOLIZMUS OKOZTA KÁR

2. a) Hogyan tekinti a Biblia a szeszes italok fogyasztását? b) Mi az alkoholizmus?

² A Biblia nem ítéli el a szeszes italok mérsékelt fogyasztását, de elítéli a részegséget (Példabeszédek 23:20, 21; 1Korinthus 6:9, 10; 1Timótheus 5:23; Titus 2:2, 3). Az alkoholizmus azonban a részegségnél többet jelent; azt, hogy valaki krónikusan belemélyed a szeszes italok fogyasztásába, és elveszti az uralmát az alkoholfogyasztás felett. Alkoholisták lehetnek felnőttek. Sajnos, lehetnek azonban fiatalok is.

3., 4. Írd le az alkoholizmusnak azokat a hatásait, amelyek az alkoholista házastársán és a gyermekeken jelentkeznek.

³ A Biblia már rég jelezte, hogy az alkohollal való visszaélés szétrombolhatja a családi békét (5Mózes 21:18–21). Az egész család tapasztalja az alkoholizmus maró hatású következményeit. A házastárs erejét talán teljesen leköti, hogy megfékezze az alkoholistáta az ivásban, vagy hogy megállja a helyét kiszámíthatatlan viselkedésével szemben. A feleség próbálja eldugni az italokat, kidobni őket, elrejteni férje pénzét, és megpróbál férjének a családja, az élete, sőt az Isten iránti szeretetére apellálni – de az alkoholista még mindig folytatja az ivást. A feleség csalódottnak érzi magát, amikor ismételten kudarcba fulladnak erőfeszítései, hogy megfékezze férjét az italozásban, és alkalmatlannak is érzi magát erre. Talán félelemtől, haragtól, bűntudattól, idegességtől, szorongástól és az önbecsülés hiányától kezd szenvedni.

⁴ A gyermekek sem menekülhetnek meg a szülő alkoholizmusának hatásaitól. Némelyeket tettlegesen bántalmaznak. Másokat szexuálisan molesztálnak. A gyermekek talán még okolják is magukat a szülő alkoholizmusa miatt. Gyakran képtelenek megbízni másokban az alkoholista következetlen viselkedése miatt. Mivel kellemetlen beszélniük arról, ami otthon történik, a gyermekek hozzászokhatnak, hogy magukba fojtsák érzéseiket, gyakran káros fizikai következmények árán (Példabeszédek 17:22). Az ilyen gyermekek talán még felnőttkorukban is magukban hordozzák az önbizalomnak vagy önbecsülésnek ezt a fajta hiányát.

MIT TEHET A CSALÁD?

5. Hogyan lehet megfékezni az alkoholizmust, és miért nehéz ez?

⁵ Bár sok szaktekintély szerint az alkoholizmust nem lehet gyógyítani, a legtöbben egyetértenek abban, hogy bizonyos fokú gyógyulás lehetséges a teljes önmegtartóztatás gyakorlása által. (Vö. Máté 5:29.) Ámde könnyebb mondani, hogy ráveszed az alkoholistát a segítség elfogadására, mint megtenni, mivel általában tagadja, hogy problémája van. Mégis, amikor a családtagok lépéseket tesznek, hogy foglalkozzanak az alkoholizmus rájuk kifejtett hatásával, akkor az alkoholista talán kezd rájönni, hogy tényleg problémával küszködik. Egy orvos, akinek tapasztalata van, hogyan segítsen alkoholistáknak és családjuknak, ezt mondta: „Szerintem a legfontosabb, amit a család megtehet, egyszerűen az, hogy a lehető legegészségesebben élje mindennapjait. Az alkoholista egyre inkább szembe kerül azzal, hogy milyen óriási az ellentét közte és a család többi tagja között.”

6. Mi a tanács legjobb forrása olyan családoknak, ahol alkoholista az egyik családtag?

⁶ Ha alkoholista van a családodban, a Biblia ihletett tanácsa segíthet, hogy a lehető legegészségesebb életutat kövesd (Ésaiás 48:17; 2Timótheus 3:16, 17). Figyelj meg néhány alapelvet, amely segített családoknak sikeresen megbirkózni az alkoholizmussal.

7. Ki a felelős, ha az egyik családtag alkoholista?

⁷ Ne engedd, hogy mindenért téged terheljen a felelősség. A Biblia azt mondja, hogy „kiki a maga terhét hordozza”, és hogy „mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” (Galátzia 6:5; Róma 14:12). Az alkoholista talán megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy a családtagok a felelősek. Például ezt mondhatja: „Ha jobban bánnátok velem, akkor nem innék.” Ha mások látszólag egyetértenek vele, akkor arra buzdítják, hogy folytassa az ivást. De még ha nyomás alá kerülünk a körülmények vagy más személyek miatt, akkor is mindnyájan – és ebbe az alkoholisták is beletartoznak – magunk vagyunk felelősek azért, amit teszünk. (Vö. Filippi 2:12.)

8. Többek között hogyan lehet segíteni az alkoholistának, hogy szembesüljön problémája következményeivel?

⁸ Ne érezd, hogy mindig meg kell védened az alkoholistát italozásásának következményeitől. Egy bibliai példabeszéd, amely egy haragos személyről szól, éppúgy alkalmazható az alkoholistára is: „ha pedig kiváltanád őt, újra meg újra meg kellene ezt tenned” (Példabeszédek 19:19, NW). Hadd érezze az alkoholista az italozásának következményeit. Ő takarítson fel maga után, vagy ő telefonáljon reggel a munkaadójának az italozás másnapján.

9., 10. Miért fogadjanak el segítséget az alkoholisták családtagjai, és különösen kiknek a segítségét keressék?

⁹ Fogadj el segítséget másoktól. A Példabeszédek 17:17 ezt mondja: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Nyomorúságos dolog, amikor alkoholista van a családodban. Segítségre van szükséged. Ne vonakodj az ’igaz barátokra’ támaszkodni segítségért (Példabeszédek 18:24). Ha beszélgetsz másokkal, akik megértik a problémádat, vagy akik hasonló helyzettel néztek szembe, akkor talán gyakorlati javaslatokat kapsz arra, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél. De legyél kiegyensúlyozott. Olyanokkal beszélj, akikben megbízol, és akik megőrzik ’bizalmas beszédedet’ (Példabeszédek 11:13, NW).

¹⁰ Tanulj meg bízni a keresztény vénekben. A keresztény gyülekezetben a vének óriási segítség forrása lehetnek. Ezek az érett férfiak jól ismerik Isten Szavát, és tapasztaltak alapelvei alkalmazásában. Olyannak bizonyulhatnak, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésaiás 32:2). A keresztény vének a gyülekezetet nemcsak mint egészet védelmezik a káros befolyásoktól, hanem egyénenként is megvigasztalják és felüdítik azokat, akiknek problémáik vannak, és személyes érdeklődést mutatnak irántuk. Teljes mértékben fordítsd javadra segítségüket.

11., 12. Ki gondoskodik a legnagyobb segítségről az alkoholisták családtagjai számára, és hogyan juthatnak ehhez hozzá?

¹¹ Mindenekelőtt Jehovához fordulj erőért. A Biblia kedves szavakkal biztosít bennünket: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19). Ha úgy érzel, mint egy megtört szívű vagy sebhedt lelkű ember, mivel nyomasztó együtt élni egy alkoholista családtaggal, gondolj arra, hogy „közel van az Úr”. Ő megérti, mennyire nehéz a családi helyzeted (1Péter 5:6, 7).

¹² Ha hiszel abban, amit Jehova mond a Szavában, az segíthet megbirkóznod a szorongással (Zsoltárok 130:3, 4; Máté 6:25–34; 1János 3:19, 20). Isten Szavának a tanulmányozása és az, hogy alapelveivel összhangban élsz, lehetővé teszi, hogy Isten szent szellemét adja neked, melynek segítségével olyan „rendkívüli erőt” nyerhetsz, amellyel nap nap után boldogulni tudsz az életben (2Korinthus 4:7, Úf).b

13. Melyik egy további probléma, amely sok családot tönkretesz?

¹³ A túlzott alkoholfogyasztás egy másik problémához vezethet, amely sok családot tönkretesz – ez a családon belüli erőszak.

A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK OKOZTA KÁR

14. Mikor kezdődött a családon belüli erőszak, és mi a helyzet ma?

¹⁴ Az első erőszakos tett az emberi történelemben családon belül történt – két testvér, Káin és Ábel között (1Mózes 4:8). Azóta a családon belüli erőszak minden fajtája sújtotta már az emberiséget. Vannak férjek, akik verik feleségüket, feleségek, akik rátámadnak férjükre, szülők, akik kegyetlenül ütlegelik kisgyermekeiket, és felnőtt gyermekek, akik bántalmazzák idős szüleiket.

15. Milyen hatással van érzelmileg a családtagokra a családon belüli erőszak?

¹⁵ A családon belüli erőszak okozta kár sokkal többet jelent a fizikai sebeknél. Egy bántalmazott feleség ezt mondta: „Nagy bűntudattal és szégyenérzettel kell megküzdened. A legtöbb reggel egyszerűen szeretnél ágyban maradni, azt remélve, hogy csupán rossz álom volt az egész.” Azok a gyermekek, akik szemtanúi vagy áldozatai a családon belüli erőszaknak, talán maguk is erőszakosak lesznek, amikor felnőnek, és saját családjuk lesz.

16., 17. Mi az érzelmi bántalmazás, és milyen hatással van a családtagokra?

¹⁶ A családon belüli erőszak nem korlátozódik fizikai bántalmazásra. A tettlegesség gyakran szavak formájában nyilvánul meg. A Példabeszédek 12:17 a következőt mondja: „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz.” Ezek a „tőrszúrások”, amelyek a családon belüli erőszakot jellemzik, szitkozódásból és kiabálásból állnak, valamint állandó kritizálásból, lealacsonyító sértegetésből és fizikai erőszakkal való fenyegetésből. Az érzelmi erőszak ejtette sebek láthatatlanok, és gyakran észrevétlenek maradnak mások előtt.

¹⁷ Különösen szomorú, ha érzelmileg támadnak egy gyermeket – állandóan kritizálják és lebecsülik képességeit, intelligenciáját vagy emberi mivoltából adódó értékét. Az ilyen szóbeli bántalmazás lerombolhatja a gyermek önbizalmát. Igaz, minden gyermeknek szüksége van fegyelmezésre. De a Biblia erre oktatja az apákat: „ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek” (Kolossé 3:21).

A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK ELKERÜLÉSÉNEK MÓDJA

18. Hol kezdődik a családon belüli erőszak, és milyen módszert ajánl a Biblia, hogy véget vessünk az erőszaknak?

¹⁸ A családon belüli erőszak a szívben és az elmében kezdődik; viselkedésmódunk a gondolkodásmódunkban gyökerezik (Jakab 1:14, 15). Ahhoz, hogy véget vessen az erőszaknak, az erőszakos egyénnek át kell alakítania a gondolkodásmódját (Róma 12:2). Lehetséges ez? Igen. Isten Szavában olyan erő van, amely meg tudja változtatni az embereket. Képes gyökerestől kitépni az „erősségeket” jelentő romboló nézeteket (2Korinthus 10:4; Zsidók 4:12). A Biblia pontos ismerete segíthet oly teljes mértékben megváltoztatni embereket, hogy úgy beszélnek róluk, mint akik új egyéniséget öltenek fel (Efézus 4:22–24; Kolossé 3:8–10).

19. Hogyan kell a kereszténynek tekintenie házastársát, és hogyan kell viselkednie vele szemben?

¹⁹ A házastársról kialakított szemléletmód. Isten Szava ezt mondja: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti” (Efézus 5:28). A Biblia arról is beszél, hogy a férjnek meg kell adnia a ’tiszteletet’ a feleségének, „mint gyöngébb edénynek” (1Péter 3:7). A feleségeknek a figyelmeztetés értelmében ’szeretniük kell férjüket’, és mélységesen ’tisztelniük’ kell őt (Titus 2:4; Efézus 5:33, Úf). Bizonyára egyetlen istenfélő férj sem mondhatja őszintén, hogy valóban tiszteli feleségét, ha fizikailag vagy szóban bántalmazza őt. Továbbá egyetlen feleség sem mondhatja, hogy igazán szereti és tiszteli férjét, ha kiabál és gúnyosan beszél vele, vagy ha állandóan szidja őt.

20. Ki előtt felelősek a szülők gyermekeikért, és miért nem szabad a szülőknek valószínűtlen elvárásokat támasztaniuk gyermekeikkel szemben?

²⁰ A gyermekekről kialakított helyes szemléletmód. A gyermekek megérdemlik, igen, igénylik szüleik szeretetét és figyelmét. Isten Szava a gyermekeket „az Úr örökségének” és „jutalomnak” nevezi (Zsoltárok 127:3). A szülők felelősek Jehova előtt, hogy gondoskodjanak erről az örökségről. A Biblia beszél a „gyermekhez illő dolgokról” és a gyermekkori „bolondságról” (1Korinthus 13:11; Példabeszédek 22:15). A szülőknek nem szabad csodálkozniuk, ha szembekerülnek a gyermekeikben levő bolondsággal. A gyermekek nem felnőttek. A szülőknek nem szabad annál többet követelniük, mint amennyi a gyermek korának, családi hátterének és képességének megfelelő. (Lásd 1Mózes 33:12–14.)

21. Isten szerint hogyan tekintsük idős szüleinket, és hogyan bánjunk velük?

²¹ Az idős szülőkről kialakított szemléletmód. A 3Mózes 19:32 ezt mondja: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg.” Isten Törvénye tehát tiszteletet és nagymértékű elismerést mozdított elő az idősek iránt. Ez talán nehéz feladat, amikor az idős szülő, úgy tűnik, túlzottan sokat követel, vagy beteg, és talán nem mozog vagy gondolkodik gyorsan. A gyermekek előtt mégis az a figyelmeztetés áll, hogy „adják meg szüleiknek a viszont tartozást” (1Timótheus 5:4). Ez azt jelenti, hogy méltósággal és tisztelettel bánnak velük, talán még anyagilag is támogatva őket. Fizikailag vagy más tekintetben rosszul bánni az idős szülőkkel teljesen ellentmond annak, amit a Biblia követendő viselkedésmódként állít elénk.

22. Mi számít kulcstulajdonságnak a családon belüli erőszak legyőzésében, és hogyan lehet azt gyakorolni?

²² Gyakorolj önuralmat. A Példabeszédek 29:11 a következőről beszél: „Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.” Hogyan fékezheted meg indulatodat? Ahelyett hogy engednéd kifejlődni magadban a csalódottság érzését, gyorsan cselekedj, hogy elrendezd a felmerülő nézeteltéréseket (Efézus 4:26, 27). Hagyd el a terepet, ha úgy érzed, hogy kezded elveszteni a türelmedet. Imádkozz Isten szent szelleméért, hogy megteremje benned az önuralmat (Galátzia 5:22, 23). Ha elmész sétálni, vagy bizonyos testgyakorlatokat végzel, az segíthet megfékezni érzelmeidet (Példabeszédek 17:14, 27). Törekedj arra, hogy a „haragra késedelmes” legyél (Példabeszédek 14:29).

ELKÜLÖNÜLJÜNK VAGY EGYÜTT MARADJUNK?

23. Mi történhet, ha a keresztény gyülekezet egyik tagja ismételten, megbánás nélkül enged az erőszakban megnyilvánuló haragkitöréseknek, és talán még a család többi tagját is bántalmazza fizikailag?

²³ A Biblia azt mondja, hogy az „ellenségeskedések, versengések . . ., harag” azok közé a dolgok közé tartoznak, amelyeket Isten elítél, és kijelenti, hogy „a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Galátzia 5:19–21). Ezért bárkit, aki kereszténynek állítja magát, és ismételten, megbánás nélkül enged az erőszakban megnyilvánuló haragkitöréseknek – beleértve ebbe talán még házastársának vagy gyermekeinek fizikai bántalmazását is –, ki lehet közösíteni a keresztény gyülekezetből. (Vö. 2János 9, 10.) Így a gyülekezet tiszta marad az erőszakos személyektől (1Korinthus 5:6, 7; Galátzia 5:9).

24. a) Milyen eljárásmódot választhat a bántalmazott házastárs? b) Hogyan támogathatják a bántalmazott házastársat az aggódó barátok és vének, de mit nem szabad tenniük?

²⁴ Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akiket jelenleg is bántalmaz erőszakos házastársuk, miközben a változás legkisebb jelét sem mutatja e tekintetben? Egyesek úgy döntöttek, hogy ilyen vagy olyan okból továbbra is erőszakos házastársukkal maradnak. Mások úgy döntöttek, hogy elmennek, mivel úgy érezték, hogy fizikai, elmebeli és szellemi egészségük – talán még életük is – veszélyben van. Bármelyiket választja is a családon belüli erőszak áldozata ilyen körülmények között, az személyes döntés Jehova előtt (1Korinthus 7:10, 11). A jóindulatú barátok, rokonok vagy keresztény vének talán szeretnének segítséget nyújtani és tanácsot adni, de nem szabad erőltetniük a szenvedő alanyt, hogy egy konkrét eljárásmódot kövessen. Ez olyan döntés, amit neki magának kell meghoznia (Róma 14:4; Galátzia 6:5).

VÉGET ÉRNEK A PROBLÉMÁK, AMELYEK KÁRT OKOZNAK

25. Mi Jehova szándéka a családra vonatkozóan?

²⁵ Amikor Jehova összeházasította Ádámot és Évát, egyáltalán nem az volt a szándéka, hogy a családokat olyan káros következményekkel járó problémák zilálják szét, mint amilyen az alkoholizmus vagy az erőszak (Efézus 3:14, 15, NW). Akarata szerint a család olyan hely volt, ahol szeretet és béke uralkodik, és ahol gondját viselik minden családtag elmebeli, érzelmi és szellemi szükségleteinek. A bűn megjelenésével azonban a családi élet gyorsan elkorcsosult. (Vö. Prédikátor 8:9.)

26. Milyen jövő vár azokra, akik megpróbálnak összhangban élni Jehova követelményeivel?

²⁶ Örömteli, hogy Jehova nem mondott le a családra vonatkozó szándékáról. Azt ígéri, hogy egy békés új világot vezet be, ahol az emberek ’bátorságosan laknak, s nem lesz, aki felijessze őket’ (Ezékiel 34:28). Abban az időben a múlté lesz az alkoholizmus, a családon belüli erőszak és minden más probléma, amely ma károsítja a családokat. Az emberek mosolyogni fognak, nem azért, hogy elrejtsék a félelmet és a fájdalmat, hanem mert „gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11).

1., 2. Milyen kérdést kell feltenni, amikor feszültség van a házasságban?

EGY Luciaa nevű olasz asszony 1988-ban nagyon lehangolttá vált. Tíz év után házassága véget ért. Sokszor próbált kibékülni férjével, de ez egész egyszerűen nem sikerült. Ezért összeférhetetlenség miatt elkülönült férjétől, és ekkor egymaga nézett szembe két kislánya felnevelésével. Visszatekintve erre az időre, Lucia így emlékszik vissza: „Biztos voltam benne, hogy semmi sem tudná megmenteni házasságunkat.”

² Ha házassági problémáid vannak, talán meg tudod érteni Lucia érzését. Házasságod talán nyugtalanító helyzetbe került, és azon tűnődhetsz, meg lehet-e még menteni. Ha így áll a dolog, akkor hasznosnak találod majd megvizsgálni a következő kérdést: követtem az összes jó tanácsot, amelyet Isten adott a Bibliában, hogy segítsen sikeressé tenni a házasságot? (Zsoltárok 119:105).

3. Bár a válás népszerű lett, a jelentések szerint mégis milyen visszhangot kelt sok elvált személy és családtagjaik között?

³ Amikor komoly feszültség van a férj és a feleség között, a házasság felbontása tűnhet a legegyszerűbb eljárásnak. De – bár sok országban döbbenetesen megemelkedett a felbomlott családok száma – nemrég készült tanulmányok azt jelzik, hogy az elvált férfiak és nők jelentős százaléka sajnálja házassága felbomlását. Közülük néhányan több egészségi problémában szenvednek – fizikailag és elmebelileg egyaránt –, mint azok, akiknek megmaradt a házasságuk. A válást átélt gyermekek gyakran még évekig zavartak és boldogtalanok. A szülők és a felbomlott család barátai szintén szenvednek. És vajon Isten, a házasság Létrehozója hogyan tekinti a helyzetet?

4. Hogyan kell megoldani a problémákat a házasságban?

⁴ Amint korábbi fejezetekben már megjegyeztük, Istennek az volt a szándéka, hogy a házasság élethossziglani kötelék legyen (1Mózes 2:24). Miért bomlik fel akkor olyan sok házasság? Talán nem történik máról holnapra. Általában vannak figyelmeztető jelei. A házasságban kisebb problémák egyre nagyobbakká és nagyobbakká válhatnak, míg végül leküzdhetetlennek látszanak. De ha ezeket a problémákat haladéktalanul megoldanák a Biblia segítségével, akkor sok házasság felbomlását lehetne elkerülni.

REÁLISAN GONDOLKODJ

5. Milyen valós helyzettel kell szembenézni minden házasságban?

⁵ A problémák kialakulásának egyik tényezőjét néha azok az irreális elvárások jelentik, amelyek talán az egyik vagy mindkét házasfélnek vannak. Szerelmi történetek, népszerű folyóiratok, tévéprogramok és filmek reményeket és ábrándokat kelthetnek, amelyek nagyon távol vannak a valós élettől. Amikor ezek az álmok nem válnak valóra, akkor az ember becsapottnak, elégedetlennek, sőt még elkeseredettnek is érezheti magát. Hogyan találhat akkor két tökéletlen ember boldogságot a házasságban? Erőfeszítést kell tenni a sikeres kapcsolat megvalósításához.

6. a) Milyen kiegyensúlyozott nézetet tár fel a Biblia a házasságról? b) Többek között milyen okokból alakulnak ki nézeteltérések a házasságban?

⁶ A Biblia gyakorlatiasan közelíti meg a dolgokat. Elismeri a házasság örömeit, de arra is figyelmeztet, hogy azoknak, akik házasságot kötnek, „háborúságuk lesz a testben” (1Korinthus 7:28). Amint már megjegyeztük, mindkét fél tökéletlen, és hajlamos vétkezni. Különböznek elmebeli és érzelmi felépítésükben, neveltetésükben. A házaspárok néha nem értenek egyet a pénzzel, a gyermekekkel és egymás hozzátartozóival kapcsolatban. Ha nem fordítanak elég időt arra, hogy együtt tevékenykedjenek, vagy ha szexuális problémáik vannak, az szintén a nézeteltérés forrása lehet.b Időbe telik az ilyen ügyek elrendezése, de ne csüggedj! A legtöbb házaspár képes megbirkózni ilyen problémákkal, és kölcsönösen elfogadható megoldást találnak.

BESZÉLD MEG A NÉZETELTÉRÉSEKET

7., 8. Ha sérelem vagy félreértés van a házastársak között, mi a szentírási módja annak, hogy elrendezzék azt?

⁷ Sokan nehéznek találják, hogy nyugodtak maradjanak, amikor sérelmet, félreértést vagy személyes gyengeséget beszélnek meg. Ahelyett hogy a házastárs nyíltan azt mondaná: „Szerintem félreértettél”, talán inkább ingerültté válik, és felnagyítja a problémát. Sokan ezt mondják: „Te csak magaddal törődsz”, vagy „Nem szeretsz engem”. Mivel a másik házastárs nem akar vitába keveredni, talán nem reagál erre.

⁸ Jobban tesszük, ha megfogadjuk a Biblia tanácsát: „haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4:26). Egy boldog házaspárt a 60. házassági évfordulóján megkérdeztek, mi a sikeres házasságuk kulcsa. A férj ezt mondta: „Megtanultuk, hogy sose feküdjünk le anélkül, hogy ne rendeztük volna el a nézeteltéréseket, nem számít, milyen jelentéktelenek voltak is azok.”

9. a) A Szentírás szerint mi lényeges része a kommunikációnak? b) Mit kell gyakran tenniük a házastársaknak, még ha az bátorságot és alázatosságot követel is?

⁹ Amikor a férj és a feleség nem ért egyet valamiben, szükség van arra, hogy mindkettőjük „gyors [legyen] a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jakab 1:19). Miután gondosan meghallgatták egymást, esetleg mindkét fél szükségét látja, hogy bocsánatot kérjen (Jakab 5:16). Alázatosságot és bátorságot követel azt mondani: „Ne haragudj, hogy megbántottalak.” De ha ilyen módon rendezik el a nézeteltéréseket, az nagyban segít a házastársaknak, hogy ne csak megoldják a problémáikat, hanem melegséget és meghittséget fejlesszenek ki, amely által több örömet találnak majd egymás társaságában.

ELEGET TENNI A HÁZASTÁRSI KÖTELEZETTSÉGNEK

10. Milyen védelmet javasolt Pál a korinthusi keresztényeknek, amely a napjainkban élő keresztényekre is vonatkozhat?

¹⁰ Amikor Pál apostol a korinthusiaknak írt, „a paráznaság [elterjedése] miatt” a házasságot javasolta (1Korinthus 7:2). A világ ma éppoly rossz – ha nem rosszabb –, mint amilyen a hajdani Korinthus volt. Azok az erkölcstelen témák, amelyekről nyíltan beszélgetnek az emberek a világban, az a szemérmetlen mód, ahogyan öltözködnek, és azok az érzéki történetek, amelyeket a folyóiratok, a könyvek, a tévé meg a filmek bemutatnak, mind együttesen tiltott nemi vágyat korbácsolnak fel. A korinthusiaknak, akik hasonló környezetben éltek, Pál apostol ezt mondta: „jobb házasságban élni, mint égni” (1Korinthus 7:9).

11., 12. a) Mivel tartozik a férj és a feleség egymásnak, és milyen szellemben kell megadniuk azt? b) Hogyan kell eljárni abban a helyzetben, ha a házastársi kötelezettség megadását ideiglenesen szüneteltetni kell?

¹¹ A Biblia emiatt ezt parancsolja a házasságban élő keresztényeknek: „A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének” (1Korinthus 7:3). Figyeld meg, hogy a hangsúly azon van, hogy adjunk – nem pedig azon, hogy követeljünk. A fizikai intimitás a házasságban igazán csak akkor kielégítő, ha mindkét fél a másik javát tartja szem előtt. A Biblia például azt parancsolja a férjeknek, hogy „értelmes módon” bánjanak feleségükkel (1Péter 3:7). Ez különösen igaz a házastársi kötelezettség megadására és elfogadására. Ha a férj nem viselkedik gyöngéden a feleségével, akkor a feleségnek talán nehéz örömet találnia a házasságban ebből a szempontból.

¹² Vannak alkalmak, amikor a házastársaknak talán meg kell fosztaniuk egymást a házastársi kötelezettségtől. Ez igaz lehet a feleségre a hónap bizonyos időszakában, vagy amikor nagyon fáradtnak érzi magát. (Vö. 3Mózes 18:19.) Igaz lehet ez a férjre is, amikor komoly problémával küszködik a munkahelyén, és érzelmileg kimerültnek érzi magát. A házastársi kötelezettség megadásának ilyen ideiglenes szüneteltetése esetében akkor járnak el a legjobban, ha mindkét fél őszintén beszéli meg a helyzetet, és „egyenlő akaratra” jutnak (1Korinthus 7:5). Ez elejét veszi majd annak, hogy egyik fél se vonjon le helytelen következtetéseket. Ha azonban a feleség készakarva megfosztja férjét, vagy ha a férj szándékosan elmulaszt szeretettel eleget tenni a házastársi kötelezettségnek, akkor a házastárs talán sebezhetőbbé válik a kísértéssel szemben. Ilyen helyzetekben problémák merülhetnek fel a házasságban.

13. Hogyan tehetnek erőfeszítést a keresztények, hogy megőrizzék tiszta gondolkozásukat?

¹³ Ahogy valamennyi kereszténynek, Isten házasságban élő szolgáinak is tartózkodniuk kell a pornográfiától, amely tisztátalan és természetellenes vágyakat ébreszthet (Kolossé 3:5). Arra is vigyázniuk kell, mit gondolnak és tesznek, amikor más nembeli személlyel van dolguk. Jézus így figyelmeztetett: „valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5:28). Ha alkalmazzák azt, amit a Biblia a szexualitásra vonatkozóan tanácsol, akkor a házaspároknak el kell tudniuk kerülni, hogy kísértésbe essenek, és házasságtörést kövessenek el. Továbbra is örömteli meghittségnek örvendhetnek egy olyan házasságban, amelyben a szexualitást a házasság Létrehozójától, Jehovától kapott egészséges ajándékként értékelik (Példabeszédek 5:15–19).

BIBLIAI ALAP A VÁLÁSRA

14. Milyen szomorú helyzet alakul ki néha? Miért?

¹⁴ Örömünkre, a legtöbb keresztény házasságban bármilyen felmerülő problémát meg lehet oldani. Időnként azonban nem ez a helyzet. Mivel az emberek tökéletlenek, és bűnös világban élnek, amely Sátán irányítása alatt áll, egyes házasságok valóban válságba jutnak (1János 5:19). Mit tegyenek a keresztények ilyen próbateljes helyzetben?

15. a) Mi az egyetlen szentírási alap az olyan válásra, amely magában hordozza az újraházasodás lehetőségét? b) Miért döntenek úgy egyesek, hogy nem válnak el hűtlen házastársuktól?

¹⁵ Amint már említettük e könyv 2. fejezetében, a paráznaságc az egyetlen szentírási alap az olyan válásra, amely magában hordozza az újraházasodás lehetőségét (Máté 19:9). Ha határozott bizonyítékod van arra, hogy házastársad hűtlenné vált, akkor nehéz döntéssel kell szembenézned. Vajon továbbra is házasságban maradsz, vagy elválsz? Erre nincsenek szabályok. Egyes keresztények teljesen megbocsátottak az őszinte megbánást tanúsító társuknak, és a megőrzött házasságuk sikeres lett. Mások a gyermekek érdekében vetették el a válás gondolatát.

16. a) Többek között milyen tényezők indítanak egyeseket arra, hogy elváljanak vétkező házastársuktól? b) Miért nem szabad senkinek sem kritizálnia az ártatlan házastárs döntését, akár a válás mellett dönt, akár amellett, hogy együtt maradnak?

¹⁶ Másrészről, a bűnös tett talán terhességet vagy szexuális úton terjedő betegséget eredményez. Vagy esetleg egy olyan szülőtől kell megvédeni a gyermekeket, aki szexuálisan molesztálja őket. Nyilvánvaló, hogy sok mindent figyelembe kell venni a döntéshozatal előtt. Ha azonban megtudod, hogy házastársad hűtlen lett hozzád, és utána újra szexuális kapcsolatot folytatsz vele, ezáltal kifejezésre juttatod, hogy megbocsátottál neki, és szeretnéd tovább folytatni a házasságot. Többé nincs alap a válásra úgy, hogy a Szentírás lehetővé tenné az újraházasodást. Senki se legyen más dolgába avatkozó, ne próbálja befolyásolni döntésedet, és ne is kritizálja a meghozott döntésedet. Neked kell majd együtt élned döntésed következményeivel. „Kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5).

ALAP AZ ELKÜLÖNÜLÉSRE

17. Ha nem történik paráznaság, milyen korlátozásokat juttat érvényre a Szentírás az elkülönülésre vagy a válásra vonatkozóan?

¹⁷ Vajon vannak olyan helyzetek, amelyek indokolttá tehetik az elkülönülést vagy akár a válást a házastárstól, még ha az nem követett is el paráznaságot? Igen, de ilyen esetben a keresztény nem válik szabaddá, hogy egy harmadik személlyel udvarlásba bocsátkozzon és házasságot tervezzen (Máté 5:32). A Biblia – bár egyes esetekben engedélyt ad az ilyen elkülönülésre – kiköti, hogy az, aki elmegy, „maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg” (1Korinthus 7:11). Többek között milyen szélsőséges helyzetekben tűnhet tanácsosnak az elkülönülés?

18., 19. Többek között milyen szélsőséges helyzetek vezethetnek oda, hogy a házastárs mérlegelni kezdi, vajon tanácsos lenne-e jogilag elkülönülnie vagy elválnia, még ha nincs is lehetőség az újraházasodásra?

¹⁸ Nos, a család talán nyomorba jut a férj határtalan lustasága és rossz szokásai miatt.d A férj esetleg szerencsejátékban eljátssza a család jövedelmét, vagy talán abból támogatja kábítószer- vagy alkoholfüggőségét. A Biblia kijelenti: „Ha pedig valaki . . . az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Ha egy ilyen ember visszautasítja, hogy megváltoztassa útját, sőt még a felesége által keresett pénzt is elveszi, hogy bűnös életét finanszírozza, akkor a feleség talán úgy dönt, hogy saját és gyermekei jólétének megvédése érdekében jogilag elkülönül tőle.

¹⁹ Az ilyen jogi eljárást akkor is meg lehet fontolni, ha a házastárs rendkívül erőszakos a társával szemben, talán újra meg újra megveri olyannyira, hogy annak egészsége, sőt még az élete is veszélybe kerül. Ezenfelül, ha a házastárs állandóan megpróbálja ráerőltetni társára, hogy szegje meg Isten parancsolatait valamilyen módon, a megfélemlített társ talán az elkülönülést fontolgatja, különösen akkor, ha a dolgok egészen odáig fajulnak, hogy már a szellemisége forog kockán. A veszélyben levő házastárs talán arra a következtetésre jut, hogy csak úgy tud inkább ’Istennek engedelmeskedni, hogynem az embereknek’, ha jogilag elkülönül (Cselekedetek 5:29).

20. a) Ha felbomlik a család, minek a lehetőségével élhetnek az érett barátok és a vének, és mivel nem szabad élniük? b) Mire nem használhatják kifogásként a házasságban élő egyének a Bibliának az elkülönülésre és a válásra vonatkozó utalásait?

²⁰ A szélsőséges házastársi visszaélés bármilyen esetéről legyen is szó, senki sem erőltetheti az ártatlan házastársat arra, hogy elkülönüljön, sem arra, hogy együtt maradjon a másik féllel. Bár érett barátok és vének talán élnek a támogatás és a Biblián alapuló tanácsadás lehetőségével, ők akkor sem tudhatnak minden részletet arról, mi megy végbe a férj és a feleség között. Csak Jehova láthatja azt. A keresztény feleség természetesen nem tartja tiszteletben Istennek a házasságra vonatkozó elrendezését, ha gyenge kifogásokat keres, hogy kiszabaduljon a házasságból. De ha továbbra is fennáll a rendkívül veszélyes állapot, akkor senkinek sem szabad kritizálnia őt, ha az elkülönülés mellett dönt. Pontosan ugyanezt lehet mondani arra a keresztény férjre vonatkozóan, aki elkülönülésre törekszik. „Mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé” (Róma 14:10, Úf).

ÍGY MENTETTEK MEG EGY FELBOMLOTT HÁZASSÁGOT

21. Milyen tapasztalat mutatja, hogy működik a Biblia házasságra vonatkozó tanácsa?

²¹ Három hónappal azután, hogy Lucia – akiről korábban beszéltünk – elkülönült a férjétől, találkozott Jehova Tanúival, és elkezdte tanulmányozni velük a Bibliát. „Legnagyobb meglepetésemre – meséli – a Biblia gyakorlati megoldásokkal szolgált problémámra. Csupán egy hét telt el, hogy tanulmányoztam, és máris ki akartam békülni férjemmel. Ma elmondhatom, hogy Jehova tudja, hogyan mentsen meg válságba jutott házasságokat, mert tanításai segítenek a házastársaknak megtanulni, hogyan érezzenek nagyrabecsülést egymás iránt. Egyáltalán nem igaz, amit egyesek állítanak, hogy Jehova Tanúi megosztják a családokat. Esetemben pontosan az ellenkezője volt igaz.” Lucia megtanulta alkalmazni a bibliai alapelveket az életében.

22. Miben bízzon minden házaspár?

²² Lucia nem kivétel. A házasságnak áldásnak és nem tehernek kell lennie. Evégett Jehova a házasságra vonatkozó tanács valaha megírt legkiválóbb forrásáról gondoskodott – ez pedig drága Szava. A Biblia „bölcscsé teszi az együgyűt [a tapasztalatlant, NW]” (Zsoltárok 19:8–12). Már sok házasságot megmentett, amely válságba jutott, és javított sok más házasságon, ahol komoly problémák voltak. Bárcsak minden házaspár teljesen bízna abban a tanácsban, amelyet Jehova Isten a házasságra vonatkozóan adott! Az valóban beválik!

1., 2. a) Milyen változások következnek be, amint közeledik az időskor? b) Hogyan találtak megelégedést időskorban a bibliai időkben élt istenfélő emberek?

SOK változás történik, ahogy haladunk az időskor felé. A fizikai gyengeség kiszívja belőlünk az életerőt. Csak a tükörbe pillantunk, és máris látjuk, hogy új ráncaink vannak, meg a hajunk is egyre őszül – sőt talán még kopaszodunk is. Némi emlékezetkihagyásban szenvedhetünk. Új kapcsolatok alakulnak ki, amikor a gyermekek megházasodnak, és megint újak, amikor az unokák is megérkeznek. Egyes személyek életritmusát a nyugdíjazás változtatja meg.

² Az évek előrehaladása valóban próbateljes lehet (Prédikátor 12:3–10). Mégis, figyeld meg Istennek a bibliai időkben élt szolgáit. Igaz, végül meghaltak, de bölcsességre és értelemre tettek szert, amely nagy megelégedést eredményezett nekik időskorukban (1Mózes 25:8; 35:29; Jób 12:12; 42:17). Hogyan tudták elérni, hogy boldogan haladjanak az időskor felé? Ez mindenképpen annak volt köszönhető, hogy összhangban éltek azokkal az alapelvekkel, amelyeket napjainkban a Bibliában találunk feljegyezve (Zsoltárok 119:105; 2Timótheus 3:16, 17).

3. Milyen tanácsot adott Pál az idősebb férfiaknak és nőknek?

³ Pál apostol Titushoz írt levelében józan tanácsot adott azoknak, akik az időskor felé haladnak. Ezt írta: „a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók” (Titus 2:2, 3). Ha megfogadod ezeket a szavakat, az segíthet szembenézned azokkal a nehézségekkel, amelyek együttjárnak az öregedéssel.

ALKALMAZKODJ GYERMEKEID FÜGGETLENSÉGÉHEZ

4., 5. Hogyan érint sok szülőt az, amikor gyermekeik elköltöznek otthonról, és hogyan alkalmazkodnak egyesek az új helyzethez?

⁴ A változó szerepek alkalmazkodást igényelnek. Mennyire igaz ez akkor, amikor a felnőtt gyermekek elhagyják a szülői házat, és megházasodnak! Sok szülő számára ez az első intő jel arra, hogy idősödnek. Bár boldogok, hogy gyermekük felnőtté vált, a szülők gyakran azon aggódnak, vajon mindent megtettek-e, hogy felkészítsék a gyermekeket a független életre. És talán hiányoznak is nekik a házban.

⁵ Érthető, hogy a szülőket továbbra is érdekli gyermekeik jóléte, még azután is, hogy a gyermekek elköltöztek otthonról. „Bárcsak gyakran hallanék felőlük! Akkor megnyugodnék, hogy jól vannak – az igazán boldoggá tenne” – mondta egy édesanya. Egy apa a következőt tárja fel: „Nagyon nehéz időszak volt, amikor lányunk elköltözött otthonról. Hatalmas űrt hagyott maga után a családunkban, mivel mindig mindent együtt csináltunk.” Hogyan birkóztak meg ezek a szülők azzal, hogy gyermekeik már nincsenek mellettük? Sok esetben úgy, hogy törődést mutattak mások iránt, és segítettek másoknak.

6. Mi segít megfelelő helyükön tartani a családi kapcsolatokat?

⁶ Amikor a gyermekek megházasodnak, megváltozik a szülők szerepe. Az 1Mózes 2:24 kijelenti: „elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” A főség és a megfelelő rend isteni alapelveinek elismerése segíteni fog a szülőknek, hogy továbbra is helyesen ítéljék meg a dolgokat (1Korinthus 11:3; 14:33, 40).

7. Milyen kiváló hozzáállást fejlesztett ki egy apa, amikor lányai elköltöztek otthonról, és férjhez mentek?

⁷ Miután egy házaspár két lánya férjhez ment és elköltözött otthonról, a házaspár űrt érzett az életében. A férj először neheztelt vejeire. De amint elgondolkodott a főség alapelvén, rájött, hogy lányai esetében az ő férjük felelős most a saját családjukért. Ezért, amikor lányai tanácsot kértek, megkérdezte őket, hogy mit gondol a férjük, majd mindent megtett, hogy amennyire csak lehet, támogatást nyújtson. Vejei most barátként tekintenek rá, és örömmel fogadják tanácsát.

8., 9. Hogyan alkalmazkodtak egyes szülők ahhoz, hogy felnőtt gyermekeik függetlenekké váltak?

⁸ Mi a helyzet azokkal a fiatal házasokkal, akik, bár nem vétenek a Szentírás ellen, nem azt teszik, amit a szüleik gondolnak a legjobbnak? „Mindig segítünk nekik Jehova nézőpontjából tekinteni a dolgokat – magyarázza egy házaspár, amelynek házasságban élő gyermekei vannak –, de ha nem értünk egyet egy döntésükkel, akkor is elfogadjuk, és támogatjuk, bátorítjuk őket.”

⁹ Bizonyos ázsiai országokban egyes anyák különösen nehéznek találják elfogadni fiaik függetlenségét. Ha azonban tisztelik a keresztényi rendet és főséget, akkor úgy találják, hogy a minimálisra csökken a súrlódás menyeikkel. Egy keresztény asszony úgy találja, hogy „egyre növekvő hálaérzet forrásává” válik az, hogy a fiai elhagyták a szülői házat. Izgatottan figyeli, milyen ügyesen irányítják új családjukat. Ez pedig azt jelenti, hogy könnyebbé válik az a fizikai és lelki teher, amelyet férjével együtt kell hordaniuk, amint az időskor felé haladnak.

A HÁZASSÁGI KÖTELÉK ÚJBÓLI MEGERŐSÍTÉSE

10., 11. Milyen szentírási tanács segít majd a középkorú embereknek elkerülni az életüknek ebben a szakaszában felmerülő csapdákat?

¹⁰ Az emberek különféleképpen reagálnak, amint középkorúakká válnak. Egyes férfiak másképp kezdenek öltözködni, hogy megpróbáljanak fiatalabbnak tűnni. Sok asszony azok miatt a változások miatt aggódik, amelyeket a menopauza eredményez. Szomorú, hogy egyes középkorú személyek neheztelésre és féltékenységre ingerlik házastársukat azáltal, hogy fiatalabb más nembeli személyekkel flörtölnek. Az istenfélő idősebb férfiak azonban „józanok”, és elfojtják a helytelen vágyakat (1Péter 4:7). Az érett asszonyok hasonlóképpen munkálkodnak azon, hogy megőrizzék házasságuk stabilitását, a férjük iránti szeretetből és abból a vágyból fakadóan, hogy megörvendeztessék Jehovát.

¹¹ Ihletés alatt Lemuel király feljegyezte a „derék asszony” dicséretét, aki „jóval” jutalmazza meg férjét, „nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban”. A keresztény férj nem mulasztja el értékelni azt, hogyan törekszik felesége megbirkózni minden érzelmi zaklatottsággal, amelyet középkorúként tapasztal. A férj szereti feleségét, és ez arra indítja, hogy ’dicsérje őt’ (Példabeszédek 31:10, 12, 28).

12. Hogyan közeledhetnek egymáshoz a házastársak az évek múlásával?

¹² A gyermeknevelés mozgalmas évei alatt mindketten talán boldogan tettétek félre személyes vágyaitokat, hogy kielégítsétek gyermekeitek szükségleteit. Miután gyermekeitek már elmentek, itt az idő, hogy újból házaséletetekre összpontosítsatok. „Amikor lányaim elköltöztek otthonról – mondja egy férj –, újból elkezdtem udvarolni a feleségemnek.” Egy másik férj a következőt fűzi hozzá: „Figyelünk egymás egészségére, és emlékeztetjük egymást arra, hogy szükség van a testmozgásra.” Azért, hogy ne érezzék magukat magányosnak, a férj és a felesége vendégszeretetet mutatnak a gyülekezet más tagjai iránt. Igen, áldásos, ha érdeklődést mutatunk mások iránt. Továbbá, ez megörvendezteti Jehovát (Filippi 2:4; Zsidók 13:2, 16).

13. Milyen szerepet játszik a nyíltság és az őszinteség, amint a házaspár együtt halad az időskor felé?

¹³ Ne engedd, hogy kommunikációs szakadék alakuljon ki közted és házastársad között. Nyíltan beszélgessetek egymással (Példabeszédek 17:27). „Egyre mélyebben megértjük egymást, azáltal hogy törődünk egymással, és figyelmesek vagyunk egymás iránt” – jegyzi meg egy férj. Felesége e szavakkal ért vele egyet: „Ahogy öregszünk, kezdjük élvezni, ha megiszunk együtt egy teát, ha beszélgetünk, és ha együttműködünk egymással.” Nyíltságod és őszinteséged segíthet megerősíteni hitvesi kötelékedet, olyan rugalmassá téve azt, amely elhárítja majd Sátán, a házasságromboló támadásait.

TALÁLJ ÖRÖMET UNOKÁIDBAN

14. Nyilvánvalóan milyen szerepet játszott Timótheus kereszténnyé való felnevelésében a nagymamája?

¹⁴ Az unokák az idős ember „ékessége” (Példabeszédek 17:6). Az unokákkal fenntartott kapcsolat igazán örömteli lehet – erőt adó és felfrissítő. A Biblia elismerően beszél Loisról, arról a nagymamáról, aki Eunika nevű lányával együtt megosztotta hitnézeteit kicsi unokájával, Timótheussal. Ez a gyermek azzal a tudattal nőtt fel, hogy édesanyja és nagymamája egyaránt értékeli a bibliai igazságot (2Timótheus 1:5; 3:14, 15).

15. Az unokákkal kapcsolatban milyen értékes módon működhetnek közre a nagyszülők, de mit kell kerülniük?

¹⁵ Ez tényleg egy különleges terület, amelyen a nagyszülők igen értékesen közreműködhetnek. Nagyszülők, megosztottátok már a Jehova szándékairól szóló ismeretet gyermekeitekkel. Most hasonlóképpen tehettek még egy másik nemzedékkel is! Sok kisgyermek izgatottan hallgatja, amint nagyszülei bibliai történeteket mesélnek neki. Természetesen nem veszitek át az apának azt a felelősségét, hogy a gyermekeibe vésse a bibliai igazságokat (5Mózes 6:7). Inkább kiegészíted. Bárcsak úgy imádkoznál, ahogyan a zsoltáríró tette: „Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet” (Zsoltárok 71:18; 78:5, 6).

16. Hogyan kerülhetik el a nagyszülők, hogy okot adjanak a feszültség kialakulására a családban?

¹⁶ Sajnálatos, hogy egyes nagyszülők annyira elkényeztetik a kicsiket, hogy feszültség alakul ki a nagyszülők és felnőtt gyermekeik között. Őszinte kedvességed azonban esetleg megkönnyítheti az unokáidnak, hogy megbízzanak benned, amikor nem éreznek hajlandóságot feltárni a dolgokat a szüleiknek. Néha a kamaszok abban reménykednek, hogy engedékeny nagyszüleik melléjük állnak a szüleikkel szemben. Mi van ilyenkor? Gyakorolj bölcsességet, és buzdítsd unokáidat, hogy legyenek nyíltak szüleikkel szemben. Elmagyarázhatod, hogy ez megörvendezteti Jehovát (Efézus 6:1–3). Ha szükséges, felajánlhatod, hogy előre beszélsz a szüleikkel, megkönnyítve ezáltal a fiatalok közeledését. Nyíltan oszd meg unokáiddal mindazt, amit az évek folyamán tanultál. Őszinteséged és nyíltságod javukra válhat.

KORODNAK MEGFELELŐEN ALAKÍTS ÉLETEDEN

17. A zsoltáríró milyen célkitűzését kell követniük az idősödő keresztényeknek?

¹⁷ Ahogy telnek az évek, úgy találod majd, hogy képtelen vagy mindent megtenni, amit régebben szoktál, vagy mindent, amit szeretnél. Hogyan békélhet meg valaki az öregedés folyamatával? Elmédben talán 30 évesnek érzed magad, de ha egy pillantást vetsz a tükörbe, az egészen más valóságról árulkodik. Ne csüggedj. A zsoltáríró így könyörgött Jehovának: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!” Határozd el, hogy követed a zsoltáríró célkitűzését. Ő ezt mondta: „szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet” (Zsoltárok 71:9, 14).

18. Hogyan használhatja fel értékesen nyugdíjazása utáni helyzetét egy érett keresztény?

¹⁸ Sokan előre felkészülnek, hogy nyugdíjba vonulásuk után növeljék Jehovának szóló dicséretüket. „Előre megterveztem, mit fogok tenni, amikor a lányom otthagyja az iskolát – magyarázza egy apa, aki immár nyugdíjas. – Elhatároztam, hogy elkezdem a teljes idejű prédikálószolgálatot, és eladtam az üzletemet, hogy szabad legyek Jehova még teljesebb szolgálatára. Imádkoztam Istenhez irányításért.” Ha a nyugdíjkorhoz közeledsz, vigaszt meríthetsz Nagy Teremtőnk kijelentéséből: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ésaiás 46:4, Úf).

19. Milyen tanácsot kapnak azok, akik az időskor felé haladnak?

¹⁹ Alkalmazkodni a nyugdíjazás miatt előállt helyzethez talán nem könnyű. Pál apostol azt tanácsolta az idős férfiaknak, hogy szokásaikban „mértékletesek” legyenek. Ez megköveteli, hogy féken tartsa magát az ember, visszautasítva azt a hajlamot, hogy kényelmes életet keressen. Talán még nagyobb szükség van a napi munkamenetre és az önfegyelemre a nyugdíjazás után, mint előtte. Legyél tehát elfoglalt, ’buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban’ (1Korinthus 15:58). Szélesítsd ki tevékenységi körödet, hogy segíts másoknak (2Korinthus 6:13). Sok keresztény teszi ezt azáltal, hogy buzgón prédikálja a jó hírt időskorából fakadó korlátaihoz mérten. Ahogy idősödsz, legyél egészséges „a hitben, szeretetben, tűrésben” (Titus 2:2).

MEGBIRKÓZNI AZZAL, HOGY ELVESZTED TÁRSADAT

20., 21. a) A jelenlegi világrendszerben mi választja el végül egymástól a házastársakat? b) Milyen kiváló példát mutat Anna a gyászoló házastársaknak?

²⁰ Szomorú, de az az igazság, hogy a jelenlegi világrendszerben a házaspárokat végül elválasztja a halál. A gyászoló keresztény házastársak tudják, hogy szerettük most alszik, és biztosak abban, hogy újból látni fogják őket (János 11:11, 25). De a veszteség akkor is fájdalmas. Hogyan képes az életben maradt fél megbirkózni vele?a

²¹ Segíteni fog, ha elmédben tartod, mit tett egy bizonyos bibliai személy. Anna mindössze hétévi házasság után özvegy lett, és amikor róla olvasunk, 84 éves volt. Biztosak lehetünk, hogy bánkódott férje elvesztésekor. Hogyan vigasztalódott meg? Éjjel-nappal szent szolgálatot végzett Jehova Istennek a templomban (Lukács 2:36–38). Anna élete, amely imateljes szolgálattal telt, kétségtelenül nagymértékben ellensúlyozta azt a bánatot és magányosságot, amelyet özvegyként érzett.

22. Hogyan birkóztak meg egyes özvegyasszonyok és özvegyemberek a magányossággal?

²² „A legnagyobb nehézséget számomra az jelentette, hogy nem volt kivel beszélgetnem – magyarázza egy 72 éves asszony, aki tíz éve özvegy. – Férjem jó hallgató volt. Beszélgettünk a gyülekezetről és a keresztény szolgálatban való részvételünkről.” Egy másik özvegy ezt mondja: „Bár az idő begyógyítja a sebeket, arra a megállapításra jutottam, hogy pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy az, amire az ember felhasználja az időt, segít begyógyítani a sebeket. Jobb helyzetben vagy, hogy segíts másoknak.” Egy 67 éves özvegyember egyetért ezzel, és ezt a következő szavakkal fejezi ki: „Csodálatos módja a megvigasztalódásnak, ha magadból adsz, hogy megvigasztalj másokat.”

ISTEN ÉRTÉKESNEK TEKINT IDŐSKORODBAN

23., 24. Milyen nagyszerű vigaszt nyújt a Biblia az időseknek, különösen azoknak, akik megözvegyültek?

²³ Bár a halál elragadja a szeretett házastársat, Jehova örökké hűséges, örökké megbízható marad. „Egyet kérek az Úrtól – énekelte a régi időkben Dávid király –, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában” (Zsoltárok 27:4).

²⁴ „Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld” – sürgetett Pál apostol (1Timótheus 5:3). Az ezt követő tanács jelzi, hogy az arra érdemes özvegyeknek, akiknek nincsenek közeli rokonai, a gyülekezet adhatja a szükséges anyagi támogatást. Mindamellett az útmutatás, hogy „tiszteld”, magában hordozza azt is, hogy értékeljük őket. Milyen vigaszt meríthetnek az istenfélő özvegyasszonyok és özvegyemberek annak tudatából, hogy Jehova értékeli és továbbra is életben tartja őket! (Jakab 1:27).

25. Milyen cél marad még mindig az idősek előtt?

²⁵ „A véneknek dísze az ősz haj” – jelenti ki Isten ihletett Szava. „Ékes korona” ez, ha „az igazságnak útában találtatik” (Példabeszédek 16:31; 20:29). Így hát akár házasságban élsz, akár megint egyedül álló vagy, továbbra is Jehova szolgálatát helyezd az első helyre az életedben. Ezáltal jó nevet szerzel Istennél már most, valamint örök életre tekinthetsz előre egy olyan világban, ahol az időskor fájdalmai nem lesznek többé (Zsoltárok 37:3–5; Ésaiás 65:20).

1. Mennyi mindent köszönhetünk szüleinknek, és ezért hogyan kell éreznünk irántuk, és hogyan kell viselkednünk velük szemben?

„HALLGASD a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik” – tanácsolta a bölcs ember réges régen (Példabeszédek 23:22). „Sosem tennék ilyet!” – mondhatod. A legtöbben közülünk nem utáljuk meg anyánkat – vagy apánkat –; éppen ellenkezőleg, bensőséges szeretetet érzünk irántuk. Felismerjük azt, hogy nagyon sokat köszönhetünk nekik. Először is a szüleinktől kaptuk az életet. Bár Jehova az élet Forrása, a szüleink nélkül egyszerűen nem léteznénk. Semmit sem tudunk adni szüleinknek, ami olyan értékes lenne, mint maga az élet. Azután gondolj csak arra az önfeláldozásra, aggódó törődésre, anyagi áldozatra és szerető figyelemre, amely kellett ahhoz, hogy segítsenek egy gyermeknek eljutni a csecsemőkortól a felnőttkorig. Mennyire ésszerű tehát, amit Isten Szava tanácsol: „Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat . . . Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön” (Efézus 6:2, 3).

AZ ÉRZELMI SZÜKSÉGLETEK FELISMERÉSE

2. Hogyan adhatják meg a felnőtt gyermekek a „viszont tartozást” szüleiknek?

² Pál apostol ezt írta a keresztényeknek: „[a gyermekek vagy az unokák] tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt” (1Timótheus 5:4). A felnőtt gyermekek ezt a „viszont tartozást” ajánlják fel azáltal, hogy kimutatják értékelésüket az iránt, hogy szüleik és nagyszüleik éveken át szeretettel vették körül őket, dolgoztak értük, és törődtek velük. Az egyik mód arra, ahogyan ezt megtehetik a gyermekek, ha felismerik, hogy miként mindenki másnak, az idősebb személyeknek is szeretetre és biztatásra van szükségük – gyakran még sokkal inkább. Mint mindannyiunknak, nekik is érezniük kell, hogy értékelik őket. Érezniük kell, hogy van értelme élniük.

3. Hogyan tisztelhetjük szüleinket és nagyszüleinket?

³ Így azáltal tudjuk tisztelni szüleinket és nagyszüleinket, ha éreztetjük velük, hogy szeretjük őket (1Korinthus 16:14). Ha szüleink nem élnek velünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ha hallanak felőlünk, az nagyon sokat jelenthet számukra. Egy kedves levél, telefonhívás vagy látogatás sokban hozzájárulhat az örömükhöz. Mijo, aki Japánban él, ezt írta, amikor 82 éves volt: „A lányom [akinek utazószolga a férje] ezt mondja nekem: »Anyu, kérlek, ,utazz’ velünk.« Elküldi nekem az útitervüket és a telefonszámukat minden hétre külön-külön. Így kinyithatom a térképemet, és ezt mondhatom: »Á! Most itt vannak!« Mindig megköszönöm Jehovának azt az áldást, hogy ilyen gyermekem van.”

TÁMOGATÁS AZ ANYAGI SZÜKSÉGLETEK VONATKOZÁSÁBAN

4. Hogyan buzdított az idős szülőkkel szembeni szívtelenségre a zsidó vallási hagyomány?

⁴ Lehetséges, hogy a szülők tisztelete anyagi természetű gondoskodást is magában foglal? Igen. Gyakran így van. Jézus napjaiban a zsidó vallásvezetők azt a hagyományt támogatták, hogy ha egy személy kijelentette, hogy pénze vagy vagyona „templomi ajándék”, akkor mentesült a felelősség alól, hogy azzal gondoskodjon a szüleiről (Máté 15:3–6). Micsoda szívtelenség! Ezek a vallásvezetők végeredményben arra buzdították az embereket, hogy ne tiszteljék a szüleiket, hanem megvetéssel bánjanak velük, önző módon megtagadva tőlük azt, amire szükségük van. Soha nem szeretnénk ilyet tenni! (5Mózes 27:16).

5. Annak ellenére, hogy egyes országokban többféle állami gondoskodás létezik, miért tartozik bele időnként az anyagi segítségnyújtás is a szülők iránti tiszteletbe?

⁵ Napjainkban sok országban az állam által támogatott szociális programok gondoskodnak az idősek bizonyos fizikai szükségleteiről, például élelemről, ruházkodásról és arról, hogy fedél legyen a fejük fölött. Ezenfelül az idősek talán maguk is képesek voltak előre gondoskodni egyes dolgokról időskorukra. De ha ezek a források kiapadnak, vagy ha nem kielégítőek, akkor a gyermekek azáltal tisztelik szüleiket, ha minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy kielégítsék a szülők szükségleteit. Az idős szülőkről való gondoskodás valójában bizonyítja valaki Isten iránti odaadását, azaz Jehova Isten, a családi elrendezés Létrehozója iránti odaadását.

SZERETET ÉS ÖNFELÁLDOZÁS

6. Milyen lépéseket tettek egyesek a lakóhellyel kapcsolatban, hogy gondoskodjanak szüleik szükségleteiről?

⁶ Sok felnőtt gyermek válaszolt gyengélkedő szülei szükségleteire szeretettel és önfeláldozással. Egyesek saját otthonukba vitték szüleiket, vagy a közelükbe költöztek. Mások a szüleikhez költöztek. Ezek a lépések gyakran áldásosnak bizonyultak a szülőkre és a gyermekekre nézve egyaránt.

7. Miért jó nem elhamarkodottan cselekedni, amikor döntést kell hozni az idős szülőkre vonatkozóan?

⁷ Időnként azonban az ilyen költözködések nem jól sülnek el. Miért? Talán mert túl elhamarkodottan döntöttek, vagy a döntés kizárólag érzelmeken alapult. „Az eszes pedig a maga járására vigyáz” – int óvatosságra a Biblia (Példabeszédek 14:15). Tegyük fel például, hogy idős anyukád nehézségekkel küszködik, mivel egyedül él, és úgy gondolod, talán javára válna, ha hozzád költözne. Miközben vigyázol, hogy milyen lépéseket teszel, talán a következőket vehetnéd figyelembe: Mik a tényleges szükségletei? Vannak olyan magán vagy állami támogatású szolgáltatások, amelyek elfogadható alternatív megoldást kínálnak? Ő szeretne hozzád költözni? Ha igen, hogyan befolyásolná az az életét? Meg kell válnia majd barátaitól? Hogyan érintené ez őt érzelmileg? Megbeszélted vele ezeket a dolgokat? Hogyan érintene téged, házastársadat, gyermekeidet egy ilyen költözködés? Ha anyukádnak ápolásra van szüksége, ki fog gondoskodni róla? Meg lehet osztani a felelősséget? Megbeszélted a dolgot mindazokkal, akik közvetlenül érintettek?

8. Kitől tudnál talán tanácsot kérni, amikor el szeretnéd dönteni, hogyan segíts idős szüleidnek?

⁸ Mivel a családban minden gyermek felelős a gondoskodásért, bölcs lenne családi megbeszélést tartani, hogy mindenki részt vehessen a döntéshozatalban. Ha beszélünk a vénekkel a keresztény gyülekezetben, vagy olyan barátokkal, akik hasonló helyzettel néztek szembe, az szintén hasznos lehet. „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás – figyelmeztet a Biblia –, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó” (Példabeszédek 15:22, Úf).

LEGYÉL EGYÜTT ÉRZŐ ÉS MEGÉRTŐ

9., 10. a) Előrehaladott koruk ellenére milyen figyelmességet kell kimutatnunk az idősek iránt? b) Bármilyen lépéseket tesz is a felnőtt gyermek a szülei érdekében, mit kell mindig megadnia nekik?

⁹ Együttérzést és megértést követel meg tőlünk idős szüleink tisztelése. Mivel az évek nem múlnak el nyomtalanul, az idősek talán egyre nehezebbnek találják a járást, az evést és az emlékezést. Talán segítségre van szükségük. Gyakran a gyermekek túlzottan óvják szüleiket, és megpróbálják irányítani őket. De az idősek felnőtt emberek, akik az életük során bölcsességet és tapasztalatot halmoztak fel, egy életen át gondoskodtak magukról, és maguk hozták meg döntéseiket. Egyéniségük és önbecsülésük talán szülőként és felnőttként betöltött szerepükre összpontosul. Azok a szülők, akik úgy érzik, át kell adniuk életük irányítását a gyermekeiknek, talán lehangoltakká vagy dühösekké válnak. Egyesek neheztelnek, és visszautasítják azokat az erőfeszítéseket, amelyekről talán úgy vélik, hogy saját függetlenségük elrablására irányulnak.

¹⁰ Nem létezik könnyű megoldás az ilyen problémákra, de kedves dolog, ha hagyjuk az idős szülőket, hogy amennyire csak lehet, saját maguk gondoskodjanak magukról, és maguk hozzák meg döntéseiket. Bölcsen tesszük, ha nem döntünk arról, mi a legjobb a szülőknek, anélkül hogy előtte ne beszélnénk velük. Talán már eddig is sokat veszítettek. Hadd tarthassák meg azt, amijük még megmaradt. Úgy találhatod, hogy minél kevésbé próbálod irányítani szüleid életét, annál jobb lesz a kapcsolat közöttetek. Boldogabbak lesznek, és így te is boldogabb leszel. Még ha szükséges ragaszkodnod is az érdekükben bizonyos dolgokhoz, a szüleid iránti tisztelet megkívánja, hogy megadd nekik azt a méltóságot és megbecsülést, amit megérdemelnek. Isten Szava ezt tanácsolja: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg” (3Mózes 19:32).

A HELYES HOZZÁÁLLÁS MEGŐRZÉSE

11–13. Ha egy felnőtt gyermeknek nem volt a múltban jó kapcsolata a szüleivel, hogyan tud még akkor is eleget tenni annak a nehéz feladatnak, hogy gondoskodjon róluk időskorukban?

¹¹ Néha olyan problémával néznek szembe a felnőtt gyermekek az idős szüleik iránti tisztelet kérdésében, amely a szüleikkel ápolt korábbi kapcsolatra nyúlik vissza. Talán édesapád rideg és szeretet nélküli volt, édesanyád zsarnokoskodó és durva. Talán még mindig csalódottnak, dühösnek vagy sértettnek érzed magad, mert nem olyanok voltak a szülők, amilyenek szeretted volna, hogy legyenek. Úrrá tudsz lenni ezeken az érzéseken?a

¹² Basse, aki Finnországban nőtt fel, a következőt meséli el: „Nevelőapám SS-tiszt volt a náci Németországban. Könnyen elvesztette türelmét, és akkor közveszélyessé vált. Sokszor a szemem láttára verte össze édesanyámat. Egyszer, amikor mérges volt rám, meglendítette övét, és az övcsat az arcomat találta el. Olyan erősen megütött, hogy átbukfenceztem az ágyon.”

¹³ Ám a dolognak volt egy másik oldala is. Basse hozzáfűzi: „Másrészről nagyon keményen dolgozott, és nem kímélte magát, hogy gondoskodjon anyagilag a családról. Sosem mutatta ki felém apai vonzalmát, de tudtam, hogy érzelmileg sérült. Édesanyja elkergette otthonról, amikor még kisfiú volt. Az ököljog törvényén nőtt fel, és fiatal volt még, amikor a háborúba indult. Megértettem bizonyos fokig, és nem hibáztattam őt. Amikor idősebb lettem, ahogy csak tudtam, szerettem volna a haláláig segíteni neki. Nem volt könnyű, de megtettem minden tőlem telhetőt. Megpróbáltam jó fia lenni egészen végig, és gondolom, annak is fogadott el engem.”

14. Milyen írásszöveg érvényes minden helyzetben, olyan helyzeteket is beleértve, amelyek az idős szülőkkel való törődés során alakulnak ki?

¹⁴ A családban előálló helyzetekben éppúgy, ahogy máskor is, érvényes ez a bibliai tanács: „Öltsetek tehát magatokra . . . könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:12, 13, Úf).

AZ IS GONDOSKODÁSRA SZORUL, AKI GONDOSKODÁST NYÚJT

15. Miért lehangoló időnként a szülőkről való gondoskodás?

¹⁵ Nehéz dolog gondját viselni egy gyengélkedő szülőnek – sok-sok feladatot, felelősséget és hosszú órákat követel. De a legnehezebb rész gyakran az érzelmi oldal. Lesújtó látni szüleidet, amint elveszítik egészségüket, emlékező képességüket és függetlenségüket. Sandy, aki Puerto Ricó-i, ezt meséli el: „Édesanyám volt a családunk mozgatórugója. Nagyon fájdalmas volt gondoskodni róla. Először sántítani kezdett; majd botra volt szüksége, később járókára, utána tolószékre. Ezek után állapota még rosszabb lett egészen addig, amíg meg nem halt. Csontrákja alakult ki, és állandó ápolásra szorult – éjjel-nappal. Mosdattuk, etettük, és felolvastunk neki. Nagyon nehéz volt – különösen érzelmileg. Amikor felfogtam, hogy édesanyám haldoklik, sírtam, mert annyira szerettem őt.”

16., 17. Milyen tanács segíthet a gondoskodó személynek, hogy fenntartsa az egyensúlyt a dolgok között?

¹⁶ Ha hasonló helyzetben találod magad, mit tehetsz, hogy megbirkózz a nehézséggel? Ha figyelsz Jehovára azáltal, hogy olvasod a Bibliát, és beszélgetsz vele ima útján, az sokat segít majd neked (Filippi 4:6, 7). Gyakorlatias módon tégy meg mindent, hogy kiegyensúlyozott étrended legyen, és próbálj meg eleget aludni. Ezáltal jobb erőben leszel érzelmileg és fizikailag egyaránt ahhoz, hogy gondoskodj szerettedről. Talán időközönként megszervezheted, hogy megszakítsd a mindennapi életritmust, és kikapcsolódj. Még ha a nyaralás nem lehetséges is, akkor is bölcs lenne, ha beterveznél valamennyi időt a pihenésre. Azért, hogy elmehess bizonyos időre, talán intézkedhetsz, hogy valaki más maradjon addig a gyengélkedő szülővel.

¹⁷ Nem szokatlan, hogy a gondoskodást végző felnőtteknek ésszerűtlen elvárásaik vannak önmagukkal szemben. De ne érezz bűntudatot azért, amit képtelen vagy megtenni. Bizonyos körülmények között talán egy szanatórium gondjaira kell bíznod szerettedet. Ha magad gondoskodsz róla, ésszerű elvárásaid legyenek önmagaddal szemben. Egyensúlyt kell találnod a szükségletek terén, nem csak szüleidre, hanem gyermekeidre, házastársadra és magadra vonatkozóan is.

A SZOKOTTNÁL NAGYOBB ERŐ

18., 19. Milyen ígéretet tett Jehova a támogatásra vonatkozóan, és milyen tapasztalat mutatja, hogy Jehova betartja ezt az ígéretét?

¹⁸ Jehova a Szava, a Biblia által szerető módon útmutatásról gondoskodik, amely nagyban segíthet egy személynek törődni gyengélkedő szüleivel, de nem csak ez az egyedüli segítség, amiről gondoskodik. „Közel van az Úr minden őt hívóhoz” – írta ihletés alatt a zsoltáríró. „Kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.” Jehova megsegíti, azaz megőrzi hűségeseit még a legnehezebb helyzetekben is (Zsoltárok 145:18, 19).

¹⁹ A Fülöp-szigeteken élő Myrna megtanulta ezt, amikor édesanyjáról gondoskodott, akit agyérkatasztrófa bénított le. „Nincs lehangolóbb, mint látni, hogy szeretted szenved, és képtelen elmondani neked, hol fáj – írja Myrna. – Éppen olyan volt, mintha látnád őt fokról fokra vízbe fúlni, és te képtelen vagy bármit is tenni. Sokszor térdre rogytam, és beszélgettem Jehovával arról, mennyire kimerült vagyok. Úgy kiáltottam, mint Dávid, aki könyörgött Jehovához, hogy szedje tömlőbe könnyeit, és emlékezzen meg róla [Zsoltárok 56:9]. És ahogy Jehova megígérte, megadta nekem a szükséges erőt. »Az Úr volt az én támaszom«” (Zsoltárok 18:19).

20. A Biblia mely ígéretei segítenek a gondoskodó személynek derűlátónak maradnia, még ha meghal is az a személy, akiről gondoskodott?

²⁰ Azt tartja a mondás, hogy idős szülőkről gondoskodni olyan „történet, amely szomorú véget ér”. Még a gondoskodásban mutatott legjobb erőfeszítések ellenére is meghalhatnak az idősek, ahogy Myrna édesanyja is meghalt. De azok, akik bíznak Jehovában, tudják, hogy a halállal nincs vége a történetnek. Pál apostol ezt mondta: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15). Azok, akik elvesztették idős szüleiket a halál miatt, vigaszt nyernek a feltámadás reménységéből, valamint ezzel együtt abból az ígéretből, amely az Isten által felállított örömteli új világról szól, amelyben „halál nem lesz többé” (Jelenések 21:4).

21. Milyen jó eredmények származnak abból, ha tiszteljük idős szüleinket?

²¹ Isten szolgái mélységes törődést tanúsítanak szüleik iránt, még ha szüleik esetleg megöregedtek is (Példabeszédek 23:22–24). Megbecsülik őket. Így téve tapasztalják, amit az ihletett példabeszéd mond: „Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd” (Példabeszédek 23:25). Mindenekelőtt pedig azok, akik tisztelik idős szüleiket, örömet és tiszteletet szereznek Jehova Istennek is.

1. Mi volt Jehova szándéka a családi elrendezésre vonatkozóan?

AMIKOR Jehova a házasság kötelékében egyesítette Ádámot és Évát, Ádám úgy fejezte ki örömét, hogy elmondta a legkorábban feljegyzett héber költeményt (1Mózes 2:22, 23). A Teremtő azonban többet szeretett volna, mint pusztán örömet szerezni emberi gyermekeinek. Azt akarta, hogy a házaspárok és a családok az ő akaratát cselekedjék. Ezt mondta az első párnak: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Mózes 1:28). Milyen nagyszerű, áldásos megbízatás volt ez! Mennyire boldogok lettek volna ők és jövőbeni gyermekeik, ha Ádám és Éva teljes engedelmességgel cselekedte volna Jehova akaratát!

2., 3. Hogyan találhatják meg a családok napjainkban a legnagyobb boldogságot?

² Napjainkban is akkor a legboldogabbak a családok, ha együtt munkálkodnak Isten akaratának megvalósításán. Pál apostol ezt írta: „a kegyesség [az Isten iránti odaadás, NW] mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Timótheus 4:8). Egy olyan család, amely Isten iránti odaadásban él, és amely követi Jehova útmutatását, ahogyan azt a Biblia tartalmazza, boldogságot talál majd a ’jelenvaló életben’ (Zsoltárok 1:1–3; 119:105; 2Timótheus 3:16). Még ha csupán egyetlen családtag alkalmazza is a bibliai alapelveket, a dolgok már akkor is jobban mennek, mint ha senki sem tenné.

³ Ez a könyv sok bibliai alapelvet vizsgált meg, amely hozzájárul a családi boldogsághoz. Valószínűleg észrevetted, hogy egyes alapelvek újra meg újra feltűntek a könyv lapjain. Miért? Mert olyan erőteljes igazságokat mutatnak be, amelyek a családi élet különböző területein mindenkinek a javára válnak. Az a család, amely ezeknek a bibliai alapelveknek az alkalmazására törekszik, úgy találja, hogy az Isten iránti odaadásban valóban ’benne van a jelenvaló életnek ígérete’. Nézzünk meg még egyszer négy fontos alapelvet.

AZ ÖNURALOM ÉRTÉKE

4. Miért létfontosságú az önuralom a házasságban?

⁴ Salamon király ezt mondta: „Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén [indulatára nincsen fékezés, IMIT]” (Példabeszédek 25:28; 29:11). ’Megfékezni az indulatot’ – önuralmat gyakorolni – létfontosságú azok számára, akik boldog házasságban szeretnének élni. Ha engedünk a romboló érzelmeknek, mint amilyen a harag vagy az erkölcstelen vágyakozás, az olyan kárt okoz, amelynek helyrehozásához évek kellenek – ha egyáltalán helyre lehet hozni a kárt.

5. Hogyan tud egy tökéletlen ember önuralmat ápolni, és milyen áldásokkal jár ez?

⁵ Természetesen Ádám egyik leszármazottja sem képes teljes mértékben féken tartani tökéletlen testét (Róma 7:21, 22). Ennek ellenére az önuralom a szellem egyik gyümölcse (Galátzia 5:22, 23). Ennélfogva Isten szelleme fogja megteremni az önuralmat bennünk, ha imádkozunk ezért a tulajdonságért, ha alkalmazzuk a Szentírásban található ideillő tanácsokat, és ha olyanokkal barátkozunk, akik kimutatják ezt, valamint kerüljük azokat, akik nem (Zsoltárok 119:100, 101, 130; Példabeszédek 13:20; 1Péter 4:7). Az ilyen eljárásmód segít majd nekünk ’kerülni a paráznaságot’, még ha kísértésnek vagyunk is kitéve (1Korinthus 6:18). Visszautasítjuk az erőszakot, távol tartjuk magunkat az alkoholizmustól, vagy leküzdjük azt. Ezenfelül nyugodtabban viselkedünk a provokációkkal szemben és a nehéz helyzetekben. Bárcsak mindannyian – a gyermekekkel együtt – megtanulnánk ápolni a szellemnek ezt a létfontosságú gyümölcsét (Zsoltárok 119:1, 2).

A FŐSÉGRŐL KIALAKÍTOTT HELYES NÉZET

6. a) Mi a főség Isten által meghatározott rendje? b) Mire kell emlékeznie a férfinak, ha főségével szeretne boldogságot szerezni a családjának?

⁶ A második fontos alapelv a főség elismerése. Pál leírta a dolgok helyes rendjét, amikor ezt mondta: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1Korinthus 11:3). Ez azt jelenti, hogy a férfi nyújt vezetést a családban, a felesége lojálisan támogatja őt, a gyermekek pedig engedelmeskednek szüleiknek (Efézus 5:22–25, 28–33; 6:1–4). Figyeld meg azonban, hogy csak akkor vezet boldogsághoz a főség, ha azt megfelelő módon gyakorolják. Azok a férjek, akik Isten iránti odaadásban élnek, tudják, hogy a főség nem parancsuralom. Ők Jézust utánozzák, a felettük levő Főt. Bár Jézus előtt a „mindeneknek fölötte” levő pozíció kilátása volt, ő „nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Efézus 1:22; Máté 20:28). A keresztény férfi hasonlóképpen gyakorolja a főséget, nem magának kedvez, hanem felesége és gyermekei érdekeivel törődik (1Korinthus 13:4, 5).

7. Milyen szentírási alapelvek segítenek a feleségnek betölteni Isten által kijelölt szerepét a családban?

⁷ Betöltött szerepéhez mérten az a feleség, aki Isten iránti odaadásban él, nem verseng férjével, és nem akar uralkodni rajta. Boldog, hogy támogathatja őt, és hogy együttműködhet vele. A Biblia néha úgy beszél a feleségről, mint aki „tulajdona” férjének, nyilvánvalóvá téve, hogy férje a fölötte levő fő (1Mózes 20:3, NW). A házasság által a feleség „a férj törvénye” alá kerül (Róma 7:2). Ugyanakkor a Biblia „segítőnek” és „kiegészítőnek” hívja őt (1Mózes 2:20, NW). Olyan tulajdonságai és képességei vannak, amelyek férjének nincsenek, és megadja férjének a szükséges támogatást (Példabeszédek 31:10–31). A Biblia arról is beszél, hogy a feleség „társ”, olyan valaki, aki vállvetve munkálkodik férjével (Malakiás 2:14). Ezek a szentírási alapelvek segítenek a férjnek és a feleségnek megérteni egymás helyzetét, valamint megfelelő tisztelettel és méltósággal bánni egymással.

’LEGYÉL GYORS A HALLÁSRA’

8., 9. Magyarázz el néhány alapelvet, amely a családban mindenkinek segít javítani a kommunikációs képességeit.

⁸ Ebben a könyvben gyakran kapott hangsúlyt, hogy szükség van a kommunikációra. Miért? Mert jobban működnek a dolgok, amikor az emberek beszélnek egymással, és valóban meg is hallgatják egymást. Ismételten kiemelték, hogy a kommunikáció kétirányú utcát jelent. Jakab tanítvány ezt így fejezte ki: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19).

⁹ Az is fontos, hogy vigyázzunk, hogyan beszélünk. A meggondolatlan, veszekedő vagy keményen bíráló szavak nem alakítanak ki sikeres kommunikációt (Példabeszédek 15:1; 21:9; 29:11, 20). Még amikor helyes is az, amit mondunk, ha durván, büszkén vagy érzéketlenül fejezzük ki, akkor az valószínűleg többet árt, mint használ. Beszédünk jóízlést tükröző, „sóval fűszerezett” legyen (Kolossé 4:6). Szavainknak olyanoknak kell lenniük, mint „arany alma ezüst tányéron” (Példabeszédek 25:11). Azok a családok, amelyek megtanultak jól kommunikálni, nagyot léptek előre a boldogság elérése felé.

A SZERETET LÉTFONTOSSÁGÚ SZEREPE

10. A szeretet melyik fajtája létfontosságú a házasságban?

¹⁰ A „szeretet” szó újra meg újra megjelent ebben a könyvben. Emlékszel arra, hogy a szeretet melyik fajtájára utaltunk elsődlegesen? Igaz, hogy a romantikus szeretet (görögül: eʹrosz) fontos szerepet játszik a házasságban, és hogy a sikeres házasságban bensőséges vonzalom és barátság (görögül: phi·liʹa) fejlődik ki a férj és a feleség között. De még fontosabb az a szeretet, amelyet a görög a·gaʹpe szó fejez ki. Ez az a szeretet, amelyet Jehovával, Jézussal és embertársainkkal ápolunk (Máté 22:37–39). Ezt a szeretetet fejezi ki Jehova az emberiség iránt (János 3:16). Mennyire csodálatos, hogy a szeretetnek ugyanazt a fajtáját mutathatjuk ki házastársunk és gyermekeink iránt! (1János 4:19).

11. Hogyan válik a szeretet a házasság javára?

¹¹ A házasságban a szeretetnek ez az emelkedett formája valóban „az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3:14, NW). Egybeköti a házaspárt, és késztetésére a házastársak azt szeretnék tenni, ami a legjobb egymásnak és gyermekeiknek. Amikor családok nehéz helyzettel néznek szembe, a szeretet segít nekik, hogy egységesen cselekedjenek. Amint a házaspár az időskor felé halad, a szeretet segít nekik támogatni és továbbra is értékelni egymást. „A szeretet . . . nem keresi a maga hasznát . . . mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy [soha nem vall kudarcot, NW]” (1Korinthus 13:4–8).

12. Miért erősíti meg a házasságukat az, ha a házaspár szeretetet ápol Isten iránt?

¹² A házasság különösen erős, amikor nemcsak a házastársak közötti szeretet, hanem elsősorban a Jehova iránti szeretet erősíti meg (Prédikátor 4:9–12). Miért? Nos, János apostol a következőt írta: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1János 5:3). Ezért a házaspárnak az Isten iránti odaadásban kell nevelnie gyermekeit, nem pusztán azért, mert nagyon szeretik gyermekeiket, hanem mert Jehova parancsolja ezt (5Mózes 6:6, 7). El kell kerülniük az erkölcstelenséget, nem pusztán azért, mert szeretik egymást, hanem legfőképpen azért, mert szeretik Jehovát, aki „a paráznákat . . . és a házasságrontókat megítéli” (Zsidók 13:4). Még ha az egyik fél komoly problémákat okoz is a házasságban, a Jehova iránti szeretet arra indítja a másikat, hogy továbbra is kövesse a bibliai alapelveket. Valóban boldogok azok a családok, amelyekben az egymás iránti szeretetet a Jehova iránti szeretet erősíti meg!

A CSALÁD, AMELY ISTEN AKARATÁT CSELEKSZI

13. Hogyan segít az embernek a valóban fontos dolgok szem előtt tartásában az az elhatározás, hogy Isten akaratát cselekszi?

¹³ A keresztény egész élete Isten akaratának a cselekvésére összpontosul (Zsoltárok 143:10). Ez az, amit az Isten iránti odaadás a valóságban jelent. Isten akaratának a cselekvése segít a családoknak a valóban fontos dolgokat szem előtt tartani (Filippi 1:9, 10). Jézus például így figyelmeztetett: „azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe” (Máté 10:35, 36). Jézus figyelmeztetéséhez hűen mind a mai napig sok követőjét üldözték saját családtagjaik. Milyen szomorú, fájdalmas helyzet! Mégsem szabad, hogy a családi kötelékek fontosabbak legyenek a Jehova Isten és Jézus Krisztus iránt érzett szeretetünknél (Máté 10:37–39). Ha valaki kitart a családi ellenállás dacára, az ellenkezők talán megváltoznak, amikor látják az Isten iránti odaadás jótékony hatásait (1Korinthus 7:12–16; 1Péter 3:1, 2). Még ha ez nem következik is be, semmilyen maradandó jó nem származik abból, ha abbahagyjuk Isten szolgálatát az ellenállás miatt.

14. Hogyan segít az Isten akaratának cselekvésére irányuló vágy a szülőknek abban, hogy a gyermekeik legjobb érdekei szerint járjanak el?

¹⁴ Isten akaratának a cselekvése segít a szülőknek, hogy helyes döntéseket hozzanak. Egyes közösségekben például a szülők hajlamosak a gyermekeket beruházásnak tekinteni, és arra számítanak, hogy gyermekeik fogják a gondjukat viselni időskorukban. Bár helyes és illő, hogy a felnőtt gyermekek gondoskodjanak idősödő szüleikről, ennek a tényezőnek nem szabad arra késztetnie a szülőket, hogy anyagias életútra tereljék gyermekeiket. A szülők egyáltalán nem használnak a gyermekeiknek, ha úgy nevelik fel őket, hogy az anyagi javakat többre értékeljék a szellemi dolgoknál (1Timótheus 6:9).

15. Hogyan mutatott Timótheus anyja, Eunika kiváló példát, mint olyan szülő, aki Isten akaratát cselekedte?

¹⁵ Kitűnő példa ebben a tekintetben Eunika, Pál fiatal barátjának, Timótheusnak az édesanyja (2Timótheus 1:5). Bár férje nem volt hívő ember, Eunika – Timótheus nagymamájával, Loisszal együtt – sikeresen nevelte arra Timótheust, hogy az Isten iránti odaadásra törekedjen (2Timótheus 3:14, 15). Amikor Timótheus elég idős lett, Eunika hagyta, hogy elmenjen otthonról, és belekezdjen a Királyság-prédikáló munkába Pál misszionáriustársaként (Cselekedetek 16:1–5). Mennyire fellelkesülhetett, amikor fia kiváló misszionárius lett! Az, hogy Timótheus felnőttként Isten iránti odaadásban élt, jól visszatükrözte a gyermekkorában kapott nevelést. Biztos, hogy Eunika megelégedést és örömet talált abban, amikor Timótheus hűséges szolgálatáról hallott beszámolókat, még ha fia valószínűleg hiányzott is neki (Filippi 2:19, 20).

A CSALÁD ÉS A JÖVŐD

16. Fiúként milyen megfelelő törődést mutatott Jézus, de mi volt a legfőbb célja?

¹⁶ Jézus istenfélő családban nevelkedett, és felnőttként megfelelő fiúi törődést mutatott anyja iránt (Lukács 2:51, 52; János 19:26). Jézus legfőbb célja azonban az volt, hogy Isten akaratát teljesítse, és számára ez magában foglalta azt is, hogy megnyissa az utat az emberek előtt az örökké tartó élet felé. Ezt akkor tette, amikor váltságdíjként felajánlotta tökéletes emberi életét a bűnös emberiségért (Márk 10:45; János 5:28, 29).

17. Milyen dicsőséges kilátásra adott lehetőséget Jézus hűséges életpályája azok számára, akik cselekszik Isten akaratát?

¹⁷ Jehova égi életre támasztotta fel Jézust a halála után, nagy hatalmat adott neki, és végül az égi Királyság Királyaként iktatta be őt (Máté 28:18; Róma 14:9; Jelenések 11:15). Jézus áldozata lehetővé tette egyes emberek számára, hogy kiválasztottként együtt uralkodhassanak vele ebben a Királyságban. Ez a többi tiszta szívű ember számára is megnyitotta az utat, hogy tökéletes életnek örvendjen a földön, helyreállított paradicsomi körülmények között (Jelenések 5:9, 10; 14:1, 4; 21:3–5; 22:1–4). Az egyik legnagyobb kiváltságunk ma az, hogy elmondhatjuk ezt a dicsőséges jó hírt embertársainknak (Máté 24:14).

18. Milyen emlékeztetést és milyen buzdítást kapnak a családok és az egyének egyaránt?

¹⁸ Ahogy Pál apostol mutatta, annak, aki Isten iránti odaadásban él, kilátása van arra, hogy örökölheti „a jövő” élet áldásait. Mindenképpen ez a legjobb módja annak, hogy boldogságot találj! Ne feledd, „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Ezért legyél gyermek vagy szülő, férj vagy feleség, gyermekes vagy gyermektelen egyedül álló felnőtt, törekedj az Isten akaratának cselekvésére. Még ha nyomást gyakorolnak is rád, vagy rendkívüli nehézségekkel kell is szembenézned, sose feledd, hogy az élő Isten szolgája vagy. Ezért, bárcsak örömet szereznének tetteid Jehovának! (Példabeszédek 27:11). És bárcsak életviteled eredményeként boldogságot találnál már most, valamint örökké tartó életet az eljövendő új világban!