Amikor krónikus betegség sújt egy családot

A DU TOIT család boldogsága ragadós. Öröm nézni, milyen meleg szeretetet éreznek egymás iránt. Ha találkoznál velük, sosem mondanád meg róluk, hogy már nagyon sok nehézségen mentek keresztül.

Úgy kezdődött, hogy amikor első gyermekük, Michelle kétéves volt, Braam és Ann megtudta, hogy a kislány egy örökletes krónikus betegségben szenved, mely izomgyengeséget okoz.

Ann, az édesanya ezt mondja: „Hirtelen meg kell tanulnod, miként birkózz meg egy bénító, krónikus betegséggel. Rádöbbensz, hogy a család élete soha többé nem lesz ugyanolyan, mint előtte.”

Ám miután egy másik lányuk és fiuk született, további tragédia következett be ebben a családban. Egy nap, amikor három gyermekük kint játszott, a két lány beszaladt a házba. „Anyuka! Anyuka! Gyere gyorsan. Valami baj van Neillel!” — kiáltották.

Ann kirohant, és azt látta, hogy a hároméves Neil feje erőtlenül az egyik oldalra csuklik. Képtelen volt egyenesen tartani a fejét.

Ann így emlékszik vissza: „Szörnyű megrázkódtatás volt, és rögtön tudtam, mi a helyzet. Belém nyilallt, hogy ennek az egészséges kisfiúnak szembe kell néznie azzal a megpróbáltatással, hogy ugyanolyan izomgyengeségben szenved, mint a nővére.”

Az apa, Braam ezt mondja: „Családunk eleinte egészséges volt, aminek nagyon örültünk, ám örömünket hamarosan olyan gondok árnyékolták be, amelyekhez foghatót azelőtt még sohasem tapasztaltunk.”

Bár Michelle a legjobb kórházi kezelést kapta, végül meghalt a betegségéből adódó komplikációk miatt. Még csak 14 éves volt. Neil még mindig folytatja a betegsége hatásaival való küzdelmet.

Felmerül a kérdés: A Du Toit-ékhoz hasonló családok hogyan küzdenek meg azzal a kihívással, hogy családjuk egyik tagja krónikus betegségben szenved? E kérdés megválaszolásához vizsgáljuk meg, milyen hatással vannak a családokra a krónikus betegségek.

A krónikus betegségek az egész családot érintik

MIK a krónikus betegségek? Egyszerűen szólva olyan betegségek, amelyek hosszú ideig tartanak. Egy professzor asszony pedig így magyarázza a krónikus betegségeket: „Megváltozott egészségi állapotot jelentenek, amelyet nem lehet egyszerű műtéti beavatkozással vagy rövid orvosi kezeléssel gyógyítani.” A krónikus betegségek, illetve azok hatásai nemcsak a betegség természete és annak kezelése miatt jelentenek oly nagy kihívást, hanem azért is, mert hosszú ideig szenved miattuk a beteg.

Ráadásul a krónikus betegségek hatásai ritkán korlátozódnak csak a betegre. A Motor Neurone Disease—A Family Affair című könyvben ez olvasható: „A legtöbb ember családban él, és a sokkot, valamint a szorongást, amelyet te [mint beteg] tapasztalsz, a hozzád közel álló emberek is érzékelni fogják.” Ezt erősítette meg egy édesanya, akinek a lánya rákos volt. Ezt mondja: „Akár kimutatják, akár nem, akár tudatában vannak, akár nem, a család minden egyes tagjára hatással van a krónikus betegség.”

Persze nem mindenkire van ugyanolyan hatással. Azonban ha a családtagok megértik, hogyan hatnak általában az emberekre a krónikus betegségek, akkor valószínűleg jobban fel lesznek készülve arra, hogy a különleges helyzetükkel együtt járó sajátos kihívásokkal megbirkózzanak. Továbbá, ha a családi körön kívüliek, például a munkatársak, iskolatársak, szomszédok, barátok megértik, milyen hatásai vannak a krónikus betegségeknek, akkor könnyebben tudnak jelentőségteljes és együttérzést tükröző támogatást nyújtani. Erre gondolva, nézzük meg, hogyan lehetnek hatással a családokra a krónikus betegségek.

Utazás egy idegen országban

Azt a helyzetet, amikor egy családban krónikus beteg van, ahhoz lehetne hasonlítani, mintha a család egy idegen országban utazna. Bár vannak dolgok, amelyek ugyanolyanok, mint a család szülőföldjén, más dolgok ismeretlenek, sőt alapvetően különböznek. Amikor krónikus betegség sújt egy családtagot, sok minden nagyrészt változatlan marad a család életében. Azonban teljesen új helyzetek is adódhatnak.

Először is maga a betegség a család mindennapjaira hatással lehet, és arra kényszeríthet minden egyes családtagot, hogy némi változtatást tegyen, és így meg tudjon küzdeni az adott helyzettel. Ezt erősítette meg a 14 éves Helen, akinek az édesanyja súlyos krónikus depresszióban szenved. „Időtervünket ahhoz igazítjuk, amit anya meg tud, vagy nem tud megtenni az adott napon” — mondja.

Még a betegség okozta fájdalmak enyhítésére alkalmazott gyógykezelés is további változtatásokat hozhat a család új életvitelében. Nézzük meg például Braam és Ann esetét, akiket az előző cikkben említettünk. „Gyermekeink gyógykezelése miatt mindennapi életünkben nagy változtatásokat kellett tennünk” — mondja Braam. Ann még ezt fűzi hozzá: „Nap mint nap a kórház és az otthonunk között ingáztunk. Ezen felül az orvos azt javasolta, hogy a gyermekeknél napi hatszori kisebb étkezéseket vezessünk be. Így pótoltuk azokat a hiányosságokat, amelyek a betegségük miatt az étkezésükben alakultak ki. Ezért teljesen új főzési módszerre kellett áttérnem.” Még nagyobb kihívást jelentett az, hogy segítsenek a gyermekeknek elvégezni az előírt izomerősítő gyakorlatokat. „Ez azt jelentette, hogy mindennap harcoltunk egymással: ők nem akarták csinálni, én viszont erősködtem, hogy el kell végezni a gyakorlatokat” — emlékszik vissza Ann.

Amint a beteg folyamatosan hozzászokik az orvosi kezelés és az egészségügyi személyzet vizsgálatai okozta kényelmetlenségekhez — néha pedig a fájdalomhoz —, egyre nagyobb szüksége van a család gyakorlatias segítségnyújtására és érzelmi támogatására. Ennek eredményeképpen nem elég, hogy a családtagoknak új területeken is jártasságot kell szerezniük, hogy fizikailag gondoskodni tudjanak a betegről, de még a gondolkodásmódjuk, érzelmeik, életmódjuk és mindennapi teendőik terén is mindannyian kénytelenek alkalmazkodni az új helyzethez.

Érthető módon mindez fokozottabb mértékben veszi igénybe a család türelmét. Egy édesanya, akinek lányát kórházban kezelték rák miatt, ezekkel a szavakkal erősíti meg ezt: „fárasztóbb lehet annál, mint amit bárki el tud képzelni.”

Állandó bizonytalanság

„A krónikus betegség folytonos változása a bizonytalanság fenyegető érzését kelti” — állítja a Coping With Chronic Illness​—Overcoming Powerlessness című könyv. Amikor a családtagok már éppen hozzászoknának egy bizonyos körülményhez, talán más, esetleg nehezebb helyzetekkel találják szembe magukat. A tünetek összevissza jelentkezhetnek, hirtelen erősödhetnek, vagy az is lehet, hogy a gyógykezelés nem hozza meg a várt javulást. Időnként talán változtatni kell a gyógykezelésen, és esetleg előre nem látható komplikációk lépnek fel. Amint a betegnek egyre nagyobb szüksége van a megrémült család támogatására, talán igazi erőfeszítést igényel a beteg ellátása, és a korábban megfékezett érzelmek hirtelen kirobbanhatnak.

Sok betegség és gyógykezelés kiszámíthatatlan természete elkerülhetetlenül ilyen kérdéseket vet fel: Meddig fog még tartani? Mennyire súlyosbodhat még a betegség? Meddig fogjuk bírni? A halálos betegség gyakran a teljes bizonytalanságot kelti az emberben: „Mennyi idő van még a halálig?”

A betegség, a gyógykezelés, a kimerültség és a bizonytalanság együttes hatásának egy másik váratlan következménye lehet.

A társas életre gyakorolt hatás

„Le kellett küzdenem az elszigeteltség erős érzését és azt, hogy elzárkózzak másoktól” — magyarázza Kathleen, akinek a férje krónikus depresszióban szenvedett. Majd így folytatja: „Reménytelen helyzetben voltunk, mivel sosem tudtunk meghívni másokat, és sosem tudtuk elfogadni mások meghívását társas összejövetelekre. Másokkal ápolt kapcsolataink végül gyakorlatilag megszűntek.” Kathleenhez hasonlóan sok embernek meg kell küzdenie a bűntudattal, melyet azért érez, mert nem vendégszerető és nem fogadja el a meghívásokat. Miért van ez így?

Maga a betegség vagy a gyógykezelés mellékhatásai talán megnehezítik, vagy esetleg lehetetlenné teszik a társas összejöveteleken való részvételt. A család és a beteg úgy érezheti, hogy a betegség szégyenbélyeget süt a társas összejövetelekre, vagy attól tarthatnak, hogy a betegség kellemetlenséget okoz majd. A depressziós személy azt érezheti, hogy nem méltó a barátságaira, melyeket korábban ápolt, vagy a családnak egyszerűen talán nincs energiája arra, hogy társasági életet éljen. A krónikus betegségek különböző okok miatt könnyen elszigetelhetik, és magányossá tehetik az egész családot.

Továbbá nem mindenki tudja, mit mondjon egy fogyatékos személynek, vagy hogyan viselkedjen a jelenlétében. (Lásd a „Hogyan segíthetsz?” című bekeretezett részt a 11. oldalon.) „Ha a gyermeked más, mint a többi gyermek, sokan hajlamosak arra, hogy megbámulják, és meggondolatlan kijelentéseket tegyenek rá — mondja Ann. — Mivel már amúgy is hajlamos vagy arra, hogy saját magadat okold a betegségért, ezeknek az embereknek a megjegyzései csak fokozzák a bűntudatodat.” Amiről Ann beszél, az másvalamit is érint, ami valószínűleg a családra is hatással lesz.

Pusztító érzelmek

„A kórmeghatározáskor a legtöbb család megrázkódtatást él át, hitetlenkedik, és nem akarja elfogadni a helyzetet — mondja egy kutató. — Ez egyszerűen túl sok nekik.” Igen, lesújtó érzés lehet megtudni, hogy a szeretett személynek életveszélyes vagy a szervezetet legyengítő betegsége van. Egy család úgy érezheti, hogy reményei és álmai szertefoszlottak, bizonytalan lehet a jövőre vonatkozó kilátása, illetve a veszteség és a bánat mély érzése töltheti el a családtagokat.

Az igaz, hogy sok családban megkönnyebbülést jelent, amikor az egyik családtagnál végre megállapítják, hogy a régóta megfigyelhető, aggasztó tüneteket mi is okozza. Néhány család azonban talán másként reagál a kórmeghatározásra. Egy dél-afrikai köztársaságbeli anya beismeri: „Olyan fájdalmas volt, amikor a végén elmondták nekem, hogy mi a bajuk a gyermekeinknek, hogy őszintén szólva azt kívántam, bárcsak ne hallottam volna a kórmeghatározást.”

Az A Special Child in the Family​—Living With Your Sick or Disabled Child című könyv ezt írja: „Természetes, hogy érzelmileg felkavar . . . , amint igyekszel hozzászokni az új helyzethez. Az érzéseid néha oly felfokozottak lehetnek, hogy attól tarthatsz, nem tudod őket leküzdeni.” A könyv szerzője, Diana Kimpton, akinek két fia cisztás fibrózisban szenvedett, ezt írja: „Megijedtem a saját érzéseimtől, és tudnom kellett, hogy természetes, ha ilyen rossz érzéseim vannak.”

Nem szokatlan, ha a családokat félelem tölti el — félnek az ismeretlentől, a betegségtől, a gyógykezeléstől, a fájdalomtól és a haláltól. A gyermekeknek különösen sok kimondatlan félelmük lehet, főleg akkor, ha nem kapnak logikus magyarázatot a történtekre.

A harag érzése is gyakori. A TLC című dél-afrikai köztársasági folyóirat ezt írja: „Gyakran a családtagok válhatnak a beteg haragjának célpontjaivá.” A családtagok pedig szintén haragot érezhetnek: neheztelhetnek az orvosokra, amiért nem vették hamarabb észre a betegséget, haragudhatnak magukra, hogy hibás géneket örökítettek át a betegre, bosszúsak lehetnek a betegre, hogy nem vigyázott magára kellőképpen, mérgesek lehetnek Sátánra, az Ördögre, hogy ilyen szenvedést okoz, vagy még Istenre is haragudhatnak, úgy érezve, hogy ő okolható a betegségért. A bűntudat egy másik gyakori reakció a krónikus betegségeknél. „Gyakorlatilag minden rákos gyermeknek a szülei vagy testvérei bűntudatot éreznek” — írja a Children With Cancer​—A Comprehensive Reference Guide for Parents című könyv.

Az érzelmek ilyenfajta kavargása gyakran súlyosabb vagy enyhébb depressziót idéz elő. „Valószínűleg ez a legáltalánosabb reakció — írja egy kutató. — Ennek bizonyítására egy egész irattáram tele van olyan levelekkel, amelyek ezt tanúsítják.”

Igen, a családok meg tudnak birkózni a helyzettel

A dolog jó oldala az, hogy sok család úgy tapasztalta, hogy közel sem olyan nehéz megbirkózni a helyzettel, mint ahogyan azt először gondolták. „A valóságnál sokkal rosszabb kép alakul ki a képzeletedben” — állítja Diana Kimpton. Személyesen tapasztalta, hogy „a jövő csak ritkán olyan sötét, mint amilyennek azt eleinte képzelted”. Biztasson az a tudat, hogy más családok életben maradtak, miközben a krónikus betegségek idegen országában utaztak, és így te is túlélheted ezt. Sokan érezték úgy, hogy pusztán már annak a tudata is némi megkönnyebbülést és reményt adott nekik, hogy mások is megbirkóztak ezekkel a helyzetekkel.

De egy család logikus módon a következőn tűnődhet: „Hogyan fogunk megbirkózni a helyzettel?” A következő cikk néhány módszert közöl majd, ahogyan különböző családok megbirkóztak a krónikus betegségekkel.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A családoknak gondot kell viselniük a betegről, és alkalmazkodniuk kell hozzá a gondolkodásmódjuk, az érzelmeik és az életmódjuk terén

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Mind a beteg, mind a család felfokozott érzelmi állapotot fog tapasztalni

[Oldalidézet a 7. oldalon]

Ne ess kétségbe. Más családok már megbirkóztak ilyen helyzetekkel, így neked is sikerülhet

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Feladatok, amelyek a krónikus betegségek miatt merülnek fel

• Szerezz ismeretet a betegségről, és arról, miként lehet megbirkózni vele

• Változtatnod kell az életmódon és a mindennapi teendők megszokott menetén

• Fogadd el azt a kihívást, hogy megváltoznak a társas kapcsolatok

• Továbbra is viselkedj természetesen és légy ura a helyzetnek

• Fogadd el, hogy a betegségből adódó veszteségek szomorúságot okoznak

• Uralkodj az érzéseken

• Őrizd meg a derűlátást

Így birkózhatnak meg a családok a krónikus betegségekkel

A MEGBIRKÓZNI igét úgy lehetne meghatározni, hogy ’hatásosan kezelni azokat a stresszhelyzeteket, amelyekben valaki szenved’ (Taber’s Cyclopedic Medical Dictionary). Ez azt is jelenti, hogy úgy nézel szembe a krónikus betegségek okozta nehézségekkel, hogy közben az elme békéjének örvendesz, és annak, hogy némileg ura vagy a helyzetnek. Tekintettel arra, hogy a krónikus betegségekkel az egész családnak foglalkoznia kell, minden egyes családtag szerető és lojális támogatása szükséges ahhoz, hogy a család sikeresen megbirkózzon ezzel a helyzettel. Nézzünk meg néhány módszert, ahogyan a családok meg tudnak birkózni a krónikus betegségekkel.

Az ismeret értéke

Talán nincs gyógymód a fogyatékosságra, de ha tudjuk, hogyan lehet elviselni, akkor a lehető legkisebbre csökkenhet a betegség elmebeli és érzelmi hatása. Ez összhangban van azzal az ősi példabeszéddel, amely így szól: „az ember, akinek ismerete van, megszilárdítja erejét” (Példabeszédek 24:5, NW). Hogyan szerezhet ismeretet egy család arról, miként lehet megbirkózni a krónikus betegségekkel?

Először is találni kell egy közlékeny, segítőkész orvost, aki hajlandó időt szánni arra, hogy gondosan elmagyarázzon mindent a betegnek és a családnak. „Az a jó orvos, aki az egész családdal foglalkozik, valamint akinek minden szükséges orvosi szakértelme megvan” — jegyzi meg az A Special Child in the Family című könyv.

Következő lépésként addig tegyél fel konkrét kérdéseket, amíg a tőled telhető legjobban meg nem érted a betegséget. Ne feledd azonban, hogy amikor az orvossal beszélsz, könnyen zavarba jöhetsz, és így elfelejtheted, amit kérdezni szerettél volna. Segíthet, ha előre leírod a kérdéseidet. Talán azt szeretnéd tudni a legfőképpen, hogy mire lehet számítani a betegséggel és a kezeléssel kapcsolatban, és mit lehet a betegség ellen tenni. (Lásd a „Mit kérdezhet a család az orvostól?” című bekeretezett részt.)

Különösen fontos kellőképpen felvilágosítani a krónikus betegségben szenvedő gyermek testvéreit. „Már elejétől fogva magyarázd el, mi a baj — javasolja egy édesanya. — Ha az egészséges gyermekek nem értik, mi történik, akkor könnyen úgy érezhetik, hogy kizárják őket a családi körből.”

Egyes családok hasznos információkat találtak, miközben a helyi könyvtárban, könyvesboltokban, illetve az interneten kutattak — igen gyakran részletes felvilágosító anyagot találtak bizonyos betegségekről.

Az élet megfelelő minőségének megőrzése

Az csak természetes, hogy a családtagok azt szeretnék, ha a beteg életének a minősége megfelelő lenne. Nézzük például Neil du Toit esetét, akiről az első cikkben írtunk. Még mindig el van csüggedve betegségének legyengítő hatásai miatt. De azért körülbelül 70 órát tölt havonta azzal, amit a legjobban szeret csinálni: beszél a környékén élő embereknek a Biblián alapuló reménységéről. „Az is belső megelégedettséggel tölt el, hogy a gyülekezetben részt vehetek a bibliai oktatómunkában” — mondja.

Az élet minőségének megőrzése azt is magában foglalja, hogy képesek vagyunk szeretni másokat, el tudjuk fogadni mások szeretetét, tudunk örvendeni a kellemes tevékenységeknek, valamint életben tudjuk tartani reményünket. A betegek szeretnék olyan mértékben élvezni az életet, amilyen mértékben azt a betegségük és gyógykezelésük megengedi nekik. Egy apa, akinek a családja már több mint 25 éve küzd egy betegséggel, ezt mondja: „Szeretünk a szabadban lenni, de a fiam korlátai miatt nem tudunk túrázni. Ezért ezt másképp oldjuk meg. Olyan helyekre megyünk ki, ahol nem kell aktív tevékenységeket folytatni.”

Igen, a betegek használhatják azon képességeiket, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos mértékű megelégedettség érzése töltse el őket az életben. A betegség természetétől függően sokan még mindig nagyra értékelik a gyönyörű látványosságokat és hanghatásokat. Minél jobban érzik, hogy életük különböző vonásait az irányításuk alá tudják vonni, annál valószínűbb, hogy életük elfogadható minőségű lesz.

Uralkodj az érzelmeiden

A krónikus betegségekkel való megbirkózás lényeges része, hogy megtanuljuk, miként vonjuk uralmunk alá a káros hatású érzelmeket. Az egyik ilyen érzelem a harag. A Biblia elismeri, hogy egy ember talán okkal lehet feldúlt. De arra is buzdít, hogy legyünk ’a haragra késedelmesek’ (Példabeszédek 14:29). Miért vall bölcsességre ezt tenni? Egy forrásmű szerint a harag „felemészthet, megkeseríthet, vagy arra indíthat, hogy olyan fájdalmat okozó kijelentéseket tegyél, amelyeket később megbánsz”. Még egyetlen haragkitörés is olyan mértékű kárt okozhat, amelynek helyrehozatalához hosszú időre lehet szükség.

A Biblia ezt javasolja: „a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4:26). Nyilván semmit sem tudunk tenni a napnyugta késleltetéséért. Azért viszont sok mindent tudunk tenni, hogy gyorsan rendbe hozzuk a harag miatt kialakult helyzeteket, hogy így ne ártsunk tovább magunknak és másoknak. És valószínűleg sokkal jobban fogod kezelni a helyzetet, ha már megnyugodtál.

Bármely családhoz hasonlóan kétség kívül nektek is lesznek mélypontok és sikeres szakaszok az életben. Sokan azt tapasztalják, hogy jobban meg tudnak küzdeni a betegséggel, ha bizalmukba avathatják egymást, vagy egy olyan személyt, aki együtt érző és empátiát gyakorol. Ezt tapasztalta Kathleen is. Először a rákban szenvedő édesanyjáról gondoskodott, később pedig a férjéről, aki krónikus depresszióban, majd Alzheimer-kórban szenvedett. Kathleen beismeri: „Vigasztaló volt, és megkönnyebbültem, amikor megértő barátokkal beszélgethettem.” Rosemary, aki édesanyjáról két évig gondoskodott, egyetért ezzel. „Segített megőriznem kiegyensúlyozottságomat egy őszinte baráttal való beszélgetés” — mondja.

Ne lepődj azonban meg, ha nem tudod visszatartani könnyeidet a beszélgetés alatt. „A sírás oldja a feszültséget, enyhít a fájdalmon, és segít, hogy legyőzd a bánatot” — írja az A Special Child in the Family című könyv.a

Őrizd meg derűlátásodat

„Az élni akarás életben tart, ha beteg vagy” — írta bölcs Salamon király (Példabeszédek 18:14, Today’s English Version). Napjaink kutatói megjegyezték, hogy a betegek várakozásai, akár borúlátást, akár derűlátást tükröznek is azok, gyakran befolyásolják a gyógykezelésük kimenetelét. De hogyan maradhat egy család optimista a hosszan tartó betegség ellenére?

Bár nem lehet figyelmen kívül hagyni a betegséget, a családok jobban meg tudnak birkózni a helyzettel, ha azokra a dolgokra összpontosítanak, amelyeket még meg tudnak tenni. Egy apa beismeri: „A helyzet teljesen borúlátóvá tehet, de fel kell ismerned, hogy még mindig sok minden a birtokodban van. Van életed, ott vagytok egymásnak és vannak barátaid.”

Jóllehet a krónikus betegségeket nem szabad félvállról venni, az egészséges humorérzék segít elkerülni a pesszimizmust. A Du Toit család azonnal észrevehető humora jól szemlélteti ezt. Collette, Neil du Toit húga ezt mondja: „Mivel megtanultuk, hogyan lehet megbirkózni bizonyos helyzetekkel, nevetünk azokon az eseteken, amelyek velünk történnek, és amelyek másoknak nagyon lehangolónak tűnhetnek. Ha így teszünk, az tényleg segít oldani a feszültséget.” A Biblia arról biztosít bennünket, hogy „a vidám elme jó orvosságul szolgál” (Példabeszédek 17:22).

Mindennél fontosabbak a szellemi értékek

Az igaz keresztényeknél a szellemi jólét egyik lényeges vonása, hogy ’imádságban és könyörgésben feltárják kívánságaikat Isten előtt’. Ennek eredménye az, amit a Biblia megígért: „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat” (Filippi 4:6, 7). Egy édesanya, miután már majdnem 30 éve gondozza két, krónikus betegségben szenvedő gyermekét, ezt mondja: „Megtanultuk, hogy Jehova tényleg segít megbirkózni a helyzettel. Ő valóban megerősít téged.”

Továbbá sok embert megerősít a Bibliának a paradicsomi földről szóló ígérete, ahol nem lesz fájdalom és szenvedés (Jelenések 21:3, 4). Braam ezt mondja: „Mivel krónikus betegségekkel kell szembenéznie a családunknak, nagyobb jelentőséggel bír számunkra Isten azon ígérete, hogy »akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve«.” Oly sok emberhez hasonlóan a Du Toit család is már sóvárogva várja azt az időt a Paradicsomban, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24; 35:6).

Ne csüggedj! Az emberiségre nyomasztólag ható fájdalom és szenvedés már önmagában véve is része annak a bizonyítéknak, mely szerint nagyon hamar jobb állapotok fognak beköszönteni (Lukács 21:7, 10, 11). De addig is nagyon sok gondozó és beteg tanúsíthatja, hogy Jehova valóban „az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; a ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Mit kérdezhet a család az orvostól?

• Milyen lesz a betegség lefolyása, és mi lesz a kimenetele?

• Mik lesznek a tünetek, és hogyan lehet ezeket ellenőrzés alatt tartani?

• Milyen kezelési lehetőségek léteznek még?

• Mik a különböző gyógykezelések mellékhatásai, kockázatai és előnyei?

• Mit tegyünk, és mit kerüljünk el, hogy javítsunk a helyzeten?

[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

Hogyan segíthetsz?

Vannak, akik talán tartózkodnak attól, hogy meglátogassák a beteget, vagy felajánlják a segítségüket, mivel nem tudják, mit mondjanak, vagy mit kezdjenek a helyzettel. Mások talán hajlanak arra, hogy erőszakosak legyenek, a családra erőltetve azt, amit ők hasznosnak találnak, ám ezzel csak még nagyobb feszültséget kelthetnek a család életében. Akkor hát hogyan segíthet valaki azoknak, akiknek van egy krónikusan beteg családtagjuk, anélkül hogy beleszólna a magánéletükbe?

Légy beleélést tanúsító hallgató. „Legyen minden ember gyors a hallásra” — írja a Jakab 1:19. Mutass törődést azáltal, hogy jó hallgató vagy, és engeded, hogy a családtagok kiöntsék a szívüket, ha ők maguk beszélni szeretnének. Talán hajlandóbbak ezt megtenni, ha azt érzik, hogy ’rokonérzelmű’ vagy (1Péter 3:8). Ne feledd azonban, hogy mindenki, illetve minden család máshogyan reagál a krónikus betegségekre. Ezért „ne adj tanácsot, hacsak tényleg nem tudsz mindent a betegségről vagy a helyzetről” — mondja Kathleen, aki édesanyját, később pedig krónikus betegségben szenvedő férjét gondozta (Példabeszédek 10:19). Emlékezz arra is, hogy még ha van is némi ismereted a témáról, a beteg és a család talán úgy dönt, hogy nem kéri ki, vagy nem fogadja meg a tanácsodat.

Nyújts gyakorlatias segítséget. Tartsd tiszteletben a család magánéletét, de állj rendelkezésre, amikor tényleg szükségük van rád (1Korinthus 10:24). Braam, akit ebben a cikksorozatban már többször is idéztünk, ezt mondja: „Rendkívül sokat segítettek nekünk keresztény barátaink. Például, amikor a kórházban aludtunk Michelle kritikus állapota miatt, mindig volt négy-hat barátunk, akik egész éjszaka ott ültek velünk. Valahányszor segítségre volt szükségünk, mindig megkaptuk azt.” Braam felesége, Ann hozzáfűzi még: „Nagyon hideg tél volt, és két hétig mindennap más-más levest kaptunk a barátainktól. Forró levessel, és meleg szeretettel tápláltak bennünket.”

Imádkozz velük. Időnként csak nagyon kevés vagy egyáltalán semmilyen gyakorlatias segítséget sem tudsz nyújtani. Az egyik legbuzdítóbb tett azonban az, ha megosztasz velük valamilyen építő szentírási gondolatot, vagy mondasz egy szívhez szóló imát a betegekkel és a családjukkal (Jakab 5:16). „Sose becsüld alá a krónikus betegekért és családjukért, vagy a velük együtt mondott ima erejét” — mondja a 18 éves Nicolas, akinek édesanyja krónikus depresszióban szenved.

Igen, a megfelelő támogatás sokat segíthet a családnak, hogy meg tudjon birkózni a krónikus betegség okozta stresszel. A Biblia erről így ír: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

Ha halálos betegségről van szó

Vannak családok, amelyek talán vonakodnak arról beszélni, hogy a legrosszabb is történhet a halálos betegségben szenvedő szeretett személlyel. A Caring​—How to Cope című könyv azonban azt írja, hogy „ha van valamilyen elgondolásod arról, hogy mire számíthatsz, és mit tehetsz, az segíthet csökkenteni a pánikot”. Jóllehet a konkrét lépések nagyban a helyi törvényektől és szokásoktól függenek, íme néhány javaslat, amelyet a család esetleg fontolóra vehet, amikor halálos betegségben szenvedő szeretett személyt ápol otthon.

Ha még nem következett be a halál

1. Kérdezd meg az orvost, mire lehet számítani az utolsó napokban és órákban, és mit kell tenni, ha a halál éjszaka következik be.

2. Írj listát azokról, akiket értesíteni kell a halálesetről.

3. Gondolkozz el a temetési lehetőségeken:

• Mik a beteg kívánságai?

• Koporsóban temessék vagy hamvasszák? Hasonlítsd össze a különböző temetkezési vállalkozók kínálta árakat és szolgáltatásokat.

• Mikor legyen meg a temetés? Hagyj időt arra, hogy akik jelen szeretnének lenni a temetésen, azok oda is tudjanak érni.

• Ki fogja levezetni a temetést, illetve a búcsúztatást?

• Hol lesz megtartva a temetés?

4. Még ha sok nyugtatót adnak is be a betegnek, érzékelheti, mit mondanak és tesznek körülötte. Légy óvatos, ne mondj semmi olyat a beteg előtt, amit nem szeretnél, ha meghallana. Talán szeretnéd megnyugtatni őt higgadt beszéddel és azzal, hogy fogod a kezét.

Amikor meghal a szeretett személy

Mások például így segíthetnek a családnak:

1. Hagyj ésszerű időt a családnak arra, hogy egyedül lehessen az elhunyttal, s így fel tudja dolgozni a halálesetet.

2. Imádkozz a családdal.

3. Amikor a család felkészült rá, talán értékelni fogja a segítségedet, ha beszélsz a következő személyekkel:

• Az orvossal, hogy megállapítsa a halál beálltát, és kiállítsa a halotti bizonyítványt.

• A temetkezési vállalkozóval, a halottasházban dolgozókkal vagy azzal a személlyel, aki elvégzi a halott elhamvasztását, hogy elintézze a holttesttel kapcsolatos teendőket.

• A rokonokkal és barátokkal. (Tapintatosan valami ehhez hasonlót mondhatsz: „X. Y.-nal [mondd a beteg nevét] kapcsolatban telefonálok. Sajnálattal kell közölnöm egy rossz hírt. Amint tudjátok, már egy ideje [mondd a betegsége nevét] -val küszködött, és [mondd, hogy mikor és hol] meghalt.)

• Az újság szerkesztőségével, hogy bekerüljön az eset a halálhírek közé, ha ezt kívánja a család.

4. A család talán szeretne valakit magával vinni, aki segít véglegesíteni a temetéssel kapcsolatos rendelkezéseket.

[Kép a 9. oldalon]

A családtagoknak mindent el kell követniük, hogy megőrizzék életük megfelelő minőségét

[Kép a 10. oldalon]

A családdal együtt mondott ima segíthet megbirkózni a betegséggel