Bebe nagyon szerette az apukáját. A család egyik jó barátja próbálta őt vigasztalni az előbb említett szavakkal. A legjobb szándékkal tette, Bebe mégis úgy érezte, hogy inkább a lelkébe mar. Bebe folyamatosan ezt mondogatta: „A halál nem lehet jobb neki.” Évekkel később, mikor könyvet írt a vele történtekről, egyértelmű volt, hogy még mindig gyászol.

Van, aki hosszú ideig gyászol, mint Bebe, főleg, ha nagyon szerette, akit elveszített. A Biblia nem véletlenül nevezi így a halált: „utolsó ellenség” (1Korintusz 15:26). Feltartóztathatatlanul feldúlja az életünket, gyakran olyankor, amikor nem is vagyunk rá felkészülve, és megfoszt attól, aki oly drága nekünk. A halál senkit sem kímél. Nem meglepő, ha fogalmunk sincs, hogyan dolgozzuk fel, ha elveszítünk valakit.

Talán már felvetődött benned: „Mennyi ideig tart a gyász?” „Hogyan lehet feldolgozni?” „Hogyan vigasztalhatom azt, aki gyászol?” „Van bármi remény arra, hogy viszontlássam elhunyt szeretteimet?”

Előfordult már, hogy egy rövid ideig tartó betegség tört rád? Talán olyan gyorsan felépültél, hogy gyakorlatilag már nem is emlékszel rá. A gyász nem ilyen. „Nincs olyan, hogy túltesszük magunkat a gyászon” – írja dr. Alan Wolfelt a könyvében. De hozzáteszi: „Egy idő után és mások segítségével a fájdalom enyhül” (Healing a Spouse’s Grieving Heart).

Például nézzük meg, hogyan érintette Ábrahám patriarchát a felesége halála. A Biblia azt mondja, hogy „Ábrahám bement hozzá, hogy gyászolja és sirassa őt”. A Biblia eredeti szövegéből kiderül, hogy sokáig gyászolta a feleségét.a Egy másik példa Jákob. Elhitették vele, hogy a fiát, Józsefet széttépte egy vadállat. Jákob „hosszú napokon át” gyászolt, a családja nem tudta megvigasztalni. Még évekkel később is mély fájdalommal gondolt József halálára (1Mózes 23:2; 37:34, 35; 42:36; 45:28).

Ugyanígy van ez napjainkban is sokakkal, akik nagyon szerették elhunyt hozzátartozójukat. Nézzünk meg két példát.

• „A férjem, Robert 2008. július 9-én halt meg egy balesetben. Az a végzetes nap is pont úgy kezdődött, mint a többi. Mint minden reggel, amikor munkába ment, átöleltük, megcsókoltuk egymást, és egy »szeretlekkel« elbúcsúztunk. Már hat éve, hogy meghalt, de még mindig nagyon fáj. Nem hiszem, hogy valaha is túlteszem magam Rob halálán” (Gail, 60 éves).

• „Több mint 18 éve veszítettem el drága feleségem, de még mindig hiányzik, és fáj, hogy nincs velem. Ha látok valami szépet a természetben, rá gondolok, és arra, mennyire tetszene neki, ha látná azt, amit én” (Etienne, 84 éves).

Teljesen normális a fájdalom és a hosszú gyász. Mindenki a maga módján gyászol. Senkit nem lehet elítélni azért, ahogyan a tragédia érinti. Ugyanakkor magunkat sem szabad elítélni, ha túlzottnak érezzük a reakciónkat. De hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt?

Számtalan tanácsot találhatsz a témában, ám nem mind hasznos. Talán néhányan azt javasolják, hogy ne sírj, és ne mutasd ki az érzéseid. Mások pedig épp az ellenkezőjét erőltethetik. A Biblia ennél jóval kiegyensúlyozottabb képet közvetít, ami egyezik a mai kutatások eredményeivel.

Néhány kultúrában úgy tartják, hogy a férfiaknak nem illik sírni. De tényleg szégyellni kellene a könnyeinket, főleg mások előtt? Mentálhigiénés szakemberek elismerik, hogy a gyász egyik szakasza a sírás. A gyász segíthet, hogy idővel továbblépjünk a hatalmas veszteség ellenére is. Ha viszont magunkba fojtjuk a fájdalmat, az több kárt okozhat, mint hasznot. A Biblia nem támogatja azt a nézetet, hogy helytelen könnyeket ejteni, vagy a férfiaknak nem illik így tenni. Vegyük például Jézust. Noha képes volt életre kelteni a halottakat, könnyekre fakadt mások előtt, amikor a barátja, Lázár meghalt (János 11:33–35).

A düh gyakran része a gyásznak, különösen, ha váratlanul történik a haláleset. Sok minden miatt dühösnek érezheti magát az, aki gyászol. Például a tapintatlan és megalapozatlan megjegyzések miatt, melyeket köztiszteletben álló személyek mondanak. „Mindössze 14 éves voltam, amikor apa meghalt – mondja Mike, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él. – A temetésen az anglikán lelkész azt mondta, hogy Istennek szüksége van a jó emberekre, és korán magához veszi őket.a Ez nagyon földühített, mert nagy szükségünk volt az édesapánkra. Már eltelt 63 év, de még mindig sértőnek érzem a szavait.”

Mit mondhatunk a bűntudatról? Különösen akkor, ha hirtelen veszítünk el valakit, az juthat újra és újra az eszünkbe, hogy ha másképp csináltunk volna valamit, talán még mindig élne. Vagy az is lehet, hogy az utolsó találkozásunkkor nézeteltérés volt közöttünk. Emiatt erősebb lehet a bűntudatunk.

Ha bűntudat gyötör, vagy dühöt érzel, fontos, hogy ne titkold el az érzéseid. Inkább beszélj az egyik barátoddal, aki végighallgat, sőt megnyugtathat afelől, hogy sok gyászoló küzd ilyen érzésekkel. A Biblia ezt írja: „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).

A Teremtő, Jehova Isten a létező legjobb barát. Öntsd ki a szíved neki, mert ő törődik veled (1Péter 5:7). Továbbá megígéri, hogy akik így tesznek, azokat „az Isten békéje” fogja eltölteni, „amely felette áll minden gondolkodásnak” (Filippi 4:6, 7). Engedd, hogy Isten segítsen neked enyhülést adó szavai, a Biblia által. Írj egy listát a vigasztaló bibliaversekről. (Lásd a kiemelt részt.) Talán meg is tanulhatnál néhányat. Amikor éjjel egyedül vagy, és nem tudsz aludni, sokat segíthet, ha ilyen gondolatokon időzöl (Ézsaiás 57:15).

Nemrég egy negyvenéves férfinak, akit most nevezzünk Józsefnek, meghalt rákban a szeretett felesége. József időnként rendkívül magányosnak érzi magát. De az ima sokat segít neki. Így mesél erről: „Amikor Jehovához imádkozom, nem érzem magam egyedül. Gyakran felébredek éjjel, és nem tudok visszaaludni. Ilyenkor kezembe veszem a Szentírást, és elgondolkodom a benne található vigasztaló gondolatokon, majd kiöntöm a szívem Jehovának. Hihetetlen béke és nyugalom hat át, a gyötrő gondolataim elmúlnak, a szívem lecsillapodik, és el tudok aludni.”

Egy fiatal nő, Vanessa is tapasztalta már az ima erejét. Az édesanyja meghalt egy betegség miatt. „A legnehezebb időszakokban Istenhez kiáltottam, és sírva fakadtam – mondja. – Jehova meghallgatta az imáimat, és mindig megadta a szükséges erőt.”

Néhány gyászterapeuta azt tanácsolja a gyászolóknak, hogy segítsenek másoknak, vagy önkéntesként végezzenek társadalmi tevékenységet. Örömet szerezhet nekik, ha ilyesmivel töltik az idejüket, és enyhülhet a fájdalmuk (Cselekedetek 20:35). Sok gyászoló keresztény azt tapasztalta, hogy igazi vigaszt jelent, ha segít másoknak (2Korintusz 1:3, 4).

Érezted már magad tehetetlennek, ha egy ismerősöd gyászolt? Meghalt, akit szeretett, és te nem tudtad, mit mondjál vagy tegyél, ezért inkább semmit sem tettél. Ám van, amivel ilyenkor hasznára lehetünk a gyászolónak, és igazán sokat segítünk vele.

Gyakran az a legnagyobb segítség, ha ott vagyunk vele, és csak egyszerűen például azt mondjuk, hogy mélyen együttérzünk vele. Sok kultúrában jól kifejezi a törődést egy ölelés vagy egy finom kézszorítás. Ha a gyászoló beszélni akar az érzéseiről, együttérzéssel hallgassuk meg. Talán azzal tehetünk a legtöbbet, feltéve, hogy a gyászolónak nincs ellenére, ha elvégzünk olyan házimunkákat, melyekhez neki nincs ereje: ebédet főzünk, vigyázunk a gyerekekre, vagy segítünk a temetés előkészületeiben. A tettek olykor minden szónál többet érhetnek.

Idővel talán beszélhetünk az elhunytról, megemlíthetjük a kedves tulajdonságait, vagy a szép emlékeinket róla. Az ilyen beszélgetések mosolyt csalhatnak a gyászoló arcára. Pam például, aki hat évvel ezelőtt veszítette el a férjét, ezt meséli: „Az emberek időnként felidézik Ian jótetteit, amikről nem is tudtam, és ilyenkor jó érzés tölt el.”

A szakemberek azt mondják, hogy a gyászolók kezdetben sok segítséget kapnak, de a barátok később megfeledkeznek róluk, és élik a saját életüket. A temetés után is figyeljünk oda a gyászolóra!a Sokuk nagyra értékeli, ha a gyász hosszú ideje alatt időnként kiöntheti a szívét valakinek.

Figyeljük meg, mi történt egy fiatal japán nővel, Kaorival. Először az anyukája halt meg, majd 15 hónappal később a nővére. Végtelenül szomorú volt, de hűséges barátai mindvégig támogatták. Az egyikük, a nála jóval idősebb Ricukó azt mondta Kaorinak, hogy mindig számíthat rá. „Őszintén bevallom, ennek nem örültem – mondja Kaori. – Lehetetlennek tartottam, hogy bárki is az anyukám helyébe lépjen, és nem is akartam. Ám Ricukó mamát egyre jobban megszerettem azért, ahogy törődött velem. Minden héten együtt mentünk a szolgálatba és a keresztény összejövetelekre. Meghívott magához teázni, hozott nekem ennivalót, és kaptam tőle számtalan levelet és képeslapot. Ricukó mama vidám egyénisége jó hatással volt rám.”

Kaori édesanyja 12 éve halt meg. Kaori a férjével ma szinte minden idejét a bibliai oktatómunkának szenteli. „Ricukó mama továbbra is odafigyel rám. Amikor arra járok, mindig meglátogatom, és nagyon élvezem a társaságát” – mondja Kaori.

Polit sem hagyták magára a gyászában. Ő egy ciprusi Jehova Tanúja, aki drága férjét, Sozost veszítette el. Sozos keresztény felvigyázóként szép példát mutatott abban, hogy gyakran meghívta az otthonukba az árván maradt gyerekeket és az özvegyeket, hogy társaságban legyenek, és együtt elfogyasszanak valamit (Jakab 1:27). Sajnos 53 évesen meghalt agydaganatban. „Drága férjem 33 éven át volt a hűséges társam” – mondja Poli.

A temetés után Poli Kanadába költözött legkisebb fiával, a 15 éves Daniellel. Jehova Tanúi egyik ottani gyülekezetéről a következőket mondja: „A barátaink az új gyülekezetünkben semmit nem tudtak a múltunkról és a nehézségeinkről. Ám ettől függetlenül kedvesen törődtek velünk, vigasztaltak a szavaikkal, és megtettek mindent, amit csak tudtak. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a fiamnak akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna az apjára. A gyülekezet felvigyázói nagy gonddal törődtek Daniellel. Az egyikük mindig magával vitte a barátaihoz, vagy amikor focizni ment.” Poli és Daniel jól érzik magukat a barátaik közt.

Biztosak lehetünk benne, hogy sokféle módon segíthetjük és vigasztalhatjuk a gyászolókat. A Biblia pedig egy olyan szívderítő reménységről is beszél, mely a jövőben valósul meg.

A korábban idézett Gail kételkedik benne, hogy valaha is túlteszi magát a férje halálán. Ám már nagyon várja, hogy újra találkozzon Robbal Isten megígért új világában. Ezt mondja: „A kedvenc bibliaversem a Jelenések 21:3, 4.” Itt ezt olvashatjuk: „maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”

Gail így folytatja: „Ez magáért beszél. Nagyon sajnálom azokat, akik elvesztették a szeretett hozzátartozójukat, és nem tudnak arról az ígéretről, hogy újra találkozhatnak vele.” Gail a hitnézetei szerint él, és sok időt szán ingyenes bibliai oktatómunkára, mert szeretné megosztani az embertársaival Isten ígéretét, miszerint „nem lesz többé halál”.

Talán úgy gondolod, ez lehetetlen. De vizsgáljuk meg Jób példáját, akit súlyos betegség gyötört (Jób 2:7). Annak ellenére, hogy azt kívánta, bárcsak halott lenne, hitt abban, hogy Isten képes feltámasztani őt a földre. Meggyőződéssel ezt mondta: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban [sírban]”. „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” (Jób 14:13, 15). Biztos volt benne, hogy Isten hiányolni fogja, és vágyni fog arra, hogy feltámassza.

Isten nemsokára, amikor a föld paradicsommá válik, Jóbot és számtalan más embert is fel fog támasztani (Lukács 23:42, 43). A Biblia a Cselekedetek 24:15-ben arról biztosít minket, hogy lesz feltámadás. Jézus ezt mondta: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Jób látni fogja ezt az ígéretet beteljesedni. Vissza fogja nyerni fiatalos erejét, és a teste „üdébb [lesz], mint ifjúkorában” (Jób 33:24, 25). Ugyanez vár mindenkire, aki értékeléssel fogadja Isten nagylelkű ajándékát, a földi feltámadást.

Ha elveszítettél valakit, akit nagyon szerettél, talán az imént említettek még nem szüntették meg a fájdalmad. De ha elgondolkodsz Isten ígéretein, melyet a Bibliában leíratott, valódi reménységed lehet, és erőt nyerhetsz, hogy továbblépj (1Tesszalonika 4:13).

Szeretnél még többet megtudni arról, hogyan dolgozhatod fel a gyászt? Vagy kérdések merültek fel benned, például, hogy miért engedi meg Isten a gonoszságot és a szenvedést? Látogass el a jw.org honlapunkra, ahol megtudhatod, milyen megnyugtató és hasznos válaszokat ad a Biblia.