MIKÖZBEN Isten szándékairól beszélsz másoknak, akár személyesen, akár az emelvényről, a megbeszélés középpontjában annak kell lennie, amit Isten Szava mond, ezért általában felolvasol a Bibliából. A felolvasásodnak szépnek kell lennie.

A helyes hangsúlyozást érzéssel kell megvalósítanunk. A Szentírást érzéssel kell olvasnunk. Figyelj meg néhány példát. A Zsoltárok 37:11 felolvasásakor a hangodból érződnie kell, hogy már alig várod a versben megígért békét. Amikor a Jelenések 21:4-ben a szenvedés és a halál végéről olvasol, hangod mutassa, hogy igen nagyra értékeled a megjövendölt, csodálatos szabadulást. Sürgető hangon kell felolvasni a Jelenések 18:2, 4, 5-öt, amely felszólít, hogy menjünk ki a bűnnel terhelt „Nagy Babilonból”. Persze az érzések szívből kell hogy jöjjenek, de nem szabad eltúloznunk őket. Hogy mennyi érzést vigyünk egy versbe, azt maga a vers, illetve a versnek a felhasználása határozza meg.

A megfelelő szavak hangsúlyozása. Ha a bibliaversnek csupán egy részéhez fűzöl megjegyzéseket, akkor a vers felolvasásakor ki kell emelned azt a részt. Például ha a Máté 6:33 felolvasásánál azt akarod elemezni, hogy mit is jelent ’először a királyságot keresni’, akkor nem „az Ő igazságossága” vagy az „ezek az egyéb dolgok” kifejezésekre fogod tenni a főhangsúlyt.

Talán azt tervezed, hogy a szolgálati összejövetelen tartandó előadásodban felolvasod a Máté 28:19-et. Mely szavakat kell hangsúlyoznod? Ha arra szeretnéd ösztönözni a hallgatókat, hogy szorgalmasan vezessenek be házi bibliatanulmányozásokat, akkor a „tegyetek tanítvánnyá” részt hangsúlyozd. De ha arról fogsz beszélni, hogy a keresztényeknek kötelességük a bevándorlókkal is megosztani a Biblia igazságát, vagy arra akarsz buzdítani néhány hírnököt, hogy ott szolgáljon, ahol nagyobb a szükség, akkor a „minden nemzetből való emberek” részt olvashatnád nyomatékkal.

Egy írásszöveget gyakran azért olvasunk fel, hogy választ adjunk egy kérdésre, vagy alátámasszunk egy mások által vitatott érvet. Ha a vers minden gondolatát ugyanolyan hangsúllyal olvassuk fel, akkor nem biztos, hogy a hallgatók látni fogják a mondottak és a vers közötti kapcsolatot. Lehet, hogy számodra nyilvánvaló a gondolat, számukra azonban nem.

Például amikor felolvasod a Zsoltárok 83:19-et egy olyan fordításból, amely tartalmazza Isten nevét, és a főhangsúlyt a „felséges Isten” kifejezésre teszed, a házigazda talán nem érti meg azt a látszólag nyilvánvaló tényt, hogy Istennek van személyes neve. A „Jehova” nevet kell hangsúlyoznod. Ám ha ugyanezt az írásszöveget használod, amikor Jehova korlátlan uralmáról beszélsz, akkor a „felséges Isten” kapja a legnagyobb nyomatékot. Ehhez hasonlóan, amikor a Jakab 2:24-et olvasod fel, hogy rámutass, milyen fontos, hogy a hit tettekkel párosuljon, de főleg az „igazságossá nyilvánítani” részt hangsúlyozod a „cselekedetek” kifejezés helyett, akkor előfordulhat, hogy a hallgatóságból néhányan nem fogják érteni a gondolatot.

Erre egy másik jó példa a Róma 15:7–13-ban található. Ez a részlet Pálnak egy olyan gyülekezethez írt leveléből való, amelyben nem zsidók és zsidó születésű személyek is voltak. Az apostol itt amellett érvel, hogy Krisztus szolgálatából nemcsak a körülmetélt zsidók merítenek hasznot, hanem a nemzetekből valók is, hogy „a nemzetek az irgalmasságáért dicsőítsék az Istent”. Pál ezután négy írásszöveget idéz, hogy a figyelmet a nemzeteknek erre a lehetőségére irányítsa. Hogyan kell olvasnod ezeket az idézeteket, hogy azt a gondolatot hangsúlyozd, amire Pál gondolt? Ha meg akarod jelölni a hangsúlyos kifejezéseket, akkor a 9. versben „a nemzetek” kifejezést, a 10. versben a „ti nemzetek” szavakat, a 11. versben a „ti nemzetek mind” és a „minden nép” részt, majd a 12. versben „a nemzeteken” szót kell megjelölnöd. Ilyen hangsúlyozással próbáld meg felolvasni a Róma 15:7–13-at. Így Pál egész érvelési menete világosabbá válik, és könnyebb lesz megérteni.

A hangsúlyozás módszerei. Többféleképpen lehet hangsúlyozni azokat a lényeges szavakat, amelyeket szeretnél kiemelni. A módszered legyen összhangban az írásszöveggel és az előadás keretével. Íme néhány javaslat.

Nyomatékosítás a hangunkkal. Ez a hangunkban bekövetkezett minden olyan változást magában foglalja, amellyel ki tudjuk emelni a lényeges szavakat a mondat többi részéhez képest. A hangsúlyozást a hangerő változtatásával – növelésével vagy csökkentésével – lehet elérni. Sok nyelvben a hangmagasság változtatásával lehet nyomatékosítani. Némely nyelvben viszont ez teljesen megváltoztathatja a gondolat értelmét. Ha lassabban mondjuk ki a kulcskifejezéseket, hangsúlyt kapnak. Amely nyelvekben nem lehet hanggal nyomatékot adni a szavaknak, ott a kívánt hatást az abban a nyelvben szokásos módszerekkel érik el.

Szünet. Ezt a módszert az írásszöveg legfontosabb részének felolvasása előtt vagy után lehet alkalmazni – esetleg előtte is, és utána is. Ha közvetlenül a fő gondolat előtt tartunk szünetet, az várakozást kelt; ha pedig utána, azzal fokozzuk a hatást. Ám ha túl sok szünetet tartunk, akkor semmi sem fog kiemelkedni a versből.

Ismétlés. Úgy is hangsúlyt adhatsz egy bizonyos pontnak, ha félbeszakítod a felolvasást, és újra felolvasod az adott szót vagy kifejezést. Gyakran az a legjobb módszer, ha a vers felolvasása után ismétled meg a kulcskifejezést.

Gesztusok. A mozdulatok és az arcjáték sokszor érzelmekkel tölthet meg egy szót vagy kifejezést.

Hangszín. Egyes nyelvekben a szavakat időnként olyan hangszínnel lehet felolvasni, amely hatással van a szavak jelentésére, és elkülöníti őket egymástól. Itt is megfontoltságra van szükség; különösen a csípős megjegyzésekkel kell vigyáznunk.

Amikor mások olvasnak fel verseket. Amikor a házigazda olvassa fel az írásszöveget, talán nem a jó szavakat hangsúlyozza, vagy esetleg egyik szót sem emeli ki. Mit tehetsz ilyenkor? Általában az a legjobb, ha úgy teszed világossá az értelmet, hogy rámutatsz az írásszöveg alkalmazására. Ezután külön felhívhatod a házigazda figyelmét a bibliavers lényeges szavaira.

MÁSOK tanítása közben nem csupán bibliaversek felolvasására van szükség. Pál apostol ezt írta társának, Timóteusnak: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Tim 2:15).

Ehhez arra van szükség, hogy az írásszövegekhez fűzött magyarázataink összhangban legyenek a Biblia tanításaival. Figyelembe kell vennünk a szövegkörnyezetet, és nem szabad csak úgy, a tetszésünk szerint kiválasztanunk bizonyos kifejezéseket, amikhez aztán saját elképzeléseket fűzünk. Jeremiás próféta által Jehova óva intett azoktól a prófétáktól, akik azt állították, hogy Jehova szájából valót mondanak, ám a valóságban „az ő szívöknek látását” jelentették ki (Jer 23:16). Pál apostol óva intette a keresztényeket attól, hogy megfertőzzék Isten Szavát emberi filozófiákkal: „hátat fordítottunk a szégyellni való alattomosságoknak, és nem járunk ravaszsággal, sem az Isten szavát nem hamisítjuk meg.” Azokban a napokban a tisztességtelen borkereskedők felhígították a borukat, hogy több legyen belőle, és így több pénzt keressenek rajta. Mi nem hígítjuk fel Isten Szavát azzal, hogy összevegyítjük emberi filozófiákkal. Pál kijelentette: „mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan, hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk” (2Kor 2:17; 4:2).

Időnként egy alapelv megvilágítására idézhetsz egy írásszöveget. A Biblia tele van alapelvekkel, amelyek megbízhatóan vezetnek minket a legkülönfélébb helyzetekben (2Tim 3:16, 17). De vigyáznod kell, hogy pontosan magyarázd az írásszövegeket, ne ferdítsd el őket, vagyis ne próbáld olyan jelentéssel felruházni őket, amely csak a te elgondolásodon alapul (Zsolt 91:11, 12; Máté 4:5, 6). A magyarázatnak összhangban kell lennie Jehova szándékával, és meg kell egyeznie Isten Szava egészével.

Az, hogy ’helyesen használjuk az igazság szavát’, azt is jelenti, hogy megértjük, milyen szellemben íródott a Biblia. A Biblia nem egy „dorong”, amellyel megfélemlíthetünk másokat. A Jézus Krisztussal szembehelyezkedő vallási tanítók idéztek a Szentírásból, de nem mutatták ki az Isten által megkövetelt, súlyosabb dolgokat: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget (Máté 22:23, 24; 23:23, 24). Amikor Jézus az Isten Szavát tanította, Atyja személyiségét tükrözte vissza. Jézusnak az igazság iránti buzgalma párosult azzal a mély szeretettel, amelyet az általa tanított emberek iránt érzett. Igyekezzünk követni a példáját! (Máté 11:28).

Hogyan győződhetünk meg arról, hogy egy írásszöveget helyesen használunk-e? A rendszeres bibliaolvasás segíteni fog ebben. Ezenkívül értékelnünk kell azt, hogy Jehova gondoskodott „a hű és értelmes rabszolgáról”, a szellemtől felkent keresztények testületéről, amely által Isten szellemi eledelt ad a hit háznépének (Máté 24:45). A személyes tanulmányozás, valamint a gyülekezeti összejöveteleken való rendszeres részvétel és hozzászólás segít, hogy hasznot tudjunk meríteni a hű és értelmes rabszolga osztálytól kapott oktatásból.

Ha létezik a nyelveden az Érveljünk az Írásokból című könyv, és megtanulod ügyesen forgatni, az sokat segít abban, hogy helyesen tudj használni több száz olyan írásszöveget, amely a szántóföldi szolgálat során gyakran szóba kerül. Ha egy kevésbé ismert írásszöveget szeretnél felolvasni, a szerénység kutatásra fog indítani, hogy helyesen tudd használni az igazság szavát (Péld 11:2).

Érthetően magyarázd az írásszövegeket! Amikor másokat tanítasz, bizonyosodj meg arról, hogy világosan értik a kapcsolatot a téma és az általad használt írásszövegek között. Ha egy kérdéssel vezeted be az írásszöveget, akkor a hallgatóidnak látniuk kell, hogyan adja meg a választ az írásszöveg. Ha valamilyen állítás alátámasztására használsz fel egy írásszöveget, bizonyosodj meg róla, hogy a tanulmányozó világosan érti-e, hogy a vers miként támasztja alá a gondolatot.

Általában nem elég csupán felolvasni az írásszöveget, még akkor sem, ha helyesen hangsúlyozunk. Ne feledd, hogy egy átlagos személy nem ismeri a Bibliát, és valószínűleg nem érti meg a gondolatot egyetlen felolvasás után. Irányítsd a figyelmét a versnek arra a részére, amely egyértelműen a beszélgetési témára vonatkozik.

Ehhez általában ki kell emelned a kulcsszavakat, vagyis azokat a szavakat, amelyek közvetlenül összefüggnek a szóban forgó gondolattal. Az a legegyszerűbb, ha megismétled a lényeges szavakat. Ha egyvalakivel beszélgetsz, kérdéseket tehetsz fel, hogy segíts neki felismerni a kulcsszavakat. Néhány előadó, aki egy csoporthoz beszél, szinonimákkal vagy a gondolat elismétlésével éri el a célját. Ha ezt a módszert választod, figyelj arra, hogy a hallgatóság még lássa a kapcsolatot a szóban forgó gondolat és az írásszöveg szóhasználata között.

Ha elkülönítetted a kulcsszavakat, az már jó kezdetnek számít. Most pedig menj tovább! Úgy vezetted be az írásszöveget, hogy abból egyértelműen kitűnik, miért olvasod fel? Ha igen, mutass rá, hogy az általad kiemelt szavak hogyan kapcsolódnak ahhoz, ami iránt várakozást keltettél a hallgatóságban. Világosan fejtsd ki az összefüggést! Még ha nem ennyire részletesen vezetted is be a verset, akkor is meg kell magyaráznod.

A farizeusok olyan kérdést tettek fel Jézusnak, amelyről azt gondolták, hogy nehéz lesz megválaszolni. Ezt kérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?” Jézus az 1Mózes 2:24-re alapozta a válaszát. Figyeld meg, hogy a versnek csupán egyetlen részletére összpontosított, majd helyesen megmagyarázta. Kiemelve, hogy a férfi és a felesége „e g y hústest”, így fejezte be a gondolatát: „Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:3–6).

Mennyi magyarázatot fűzz egy írásszöveghez, hogy világossá tedd a jelentését? Ezt a hallgatóságod összetétele és az adott gondolat fontossága határozza meg. Célod az egyszerűség és a nyíltság legyen.

Érvelj a Szentírásból! Pál apostolról, amikor Tesszalonikában prédikált, a Cselekedetek 17:2, 3 azt írja, hogy „érvelt . . . az Írásokból”. Jehova minden szolgájának törekednie kell arra, hogy kifejlessze ezt a képességet. Pál egyebek között tényeket mondott el Jézus életéből és szolgálatából, megmutatva, hogy azok miként lettek megjövendölve a Héber Iratokban, majd erőteljes kijelentéssel így fejezte be mondanivalóját: „Ez a Krisztus: az a Jézus, akit én hirdetek nektek.”

Amikor a hébereknek írt, Pál ismételten a Héber Iratokból idézett. Egy gondolat hangsúlyozása, illetve megmagyarázása végett gyakran külön kiemelt egy szót vagy egy rövid kifejezést, majd rámutatott annak jelentőségére (Héb 12:26, 27). A Hébereknek írt levél 3. fejezetében olvasható fejtegetésben Pál a Zsoltárok 95:7–11-ből idézett. Figyeld meg, hogy ennek a résznek három részletét fejti ki bővebben: 1. a szívről (Héb 3:8–12), 2. a „ma” szó jelentőségéről (Héb 3:7, 13–15; 4:6–11) és 3. a „nem fognak bemenni nyugalmamba” kijelentés értelméről beszélt (Héb 3:11, 18, 19; 4:1–11). Próbáld meg utánozni a példáját, amikor az írásszövegeket magyarázod.

Figyeld meg a Lukács 10:25–37-ben feljegyzett beszámolóban, milyen hatásosan érvelt Jézus a Szentírásból. Egy törvénytudó férfi ezt kérdezte: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” Válaszában Jézus először arra kérte a férfit, hogy mondja el a saját véleményét a dologról, majd hangsúlyozta, milyen fontos azt tenni, amit Isten Szava mond. Amikor világossá vált, hogy a férfi nem érti a lényeget, Jézus az írásszövegnek csupán egyetlen szavát, a „felebarát” szót fejtette ki alaposan. Ahelyett, hogy egyszerűen meghatározta volna a szó jelentését, egy szemléltetéssel segített a férfinak helyes következtetésre jutni.

Nyilvánvaló, hogy amikor Jézus válaszolt a kérdésekre, nem csupán idézett néhány verset, amely konkrétan megadta a választ. Elemezte, mit mondanak ezek a versek, majd rámutatott, hogyan válaszolnak az adott kérdésre.

Amikor a szadduceusok kétségbe vonták a feltámadás reménységét, Jézus a 2Mózes 3:6 egyik konkrét részletére összpontosította a figyelmet. De nem állt meg, miután idézte az írásszöveget. Érveket hozott fel, hogy világosan megmutassa, hogy a feltámadás részét képezi Isten szándékának (Márk 12:24–27).

Ahhoz, hogy ügyes tanítóvá válj, jelentősen hozzájárul az, ha megtanulsz helyesen és hatásosan érvelni a Szentírásból.

AKÁR egyetlen emberhez, akár nagyobb hallgatósághoz beszélsz, nem vallana bölcsességre azt feltételezni, hogy a hallgató(i)dat érdekelni fogja a témád csak azért, mert téged érdekel. Az üzeneted fontos, ám valószínűleg nem fogod sokáig lekötni a hallgatóságod figyelmét, ha nem mutatsz rá az anyag gyakorlati értékére.

Ez még a Királyság-teremben ülő hallgatóságra is igaz. Amikor olyan szemléltetést vagy történetet mondasz el nekik, amelyet még nem hallottak, talán figyelnek rád. De amikor számukra ismert dolgokról beszélsz, lehet, hogy nem fognak rád figyelni, különösen akkor, ha nem veszed számításba, hogy mit tudnak már a témáról. Meg kell velük értetned, hogy miért és hogyan válhat igazán a javukra az, amit elmondasz.

A Biblia buzdít bennünket, hogy gyakorlatiasan gondolkodjunk (Péld 3:21, NW). Jehova arra használta fel Keresztelő Jánost, hogy „az igazságosak gyakorlati bölcsességéhez” vezesse az embereket (Luk 1:17). Ez a fajta bölcsesség Jehova egészséges félelmében gyökerezik (Zsolt 111:10). Akik értékelik ezt a bölcsességet, azok könnyebben megállják a helyüket a mai világban, és meg tudják ragadni a valódi életet, vagyis az eljövendő örök életet (1Tim 4:8; 6:19).

Tedd gyakorlatiassá az előadást! Ha gyakorlatias előadást szeretnél tartani, nemcsak az anyagon kell alaposan elgondolkoznod, hanem a hallgatóságod összetételén is. Ne csupán egy csoportnak tekintsd őket, hanem lásd meg a csoportban az egyes embereket és a családokat. Lehetnek közöttük nagyon fiatalok, tizenévesek, felnőttek és idősek is. Talán újonnan érdeklődők is vannak jelen, de olyanok is lehetnek a sorok között, akik már akkor elkezdték szolgálni Jehovát, mikor te még meg sem születtél. Némelyek talán szellemileg érett emberek, másokat esetleg még mindig erősen befolyásolnak bizonyos világias szemléletmódok és szokások. Kérdezd meg magadtól: „Milyen hasznot tudnak majd meríteni a hallgatóim az általam elmondott anyagból? Hogyan segíthetnék nekik, hogy megértsék a lényeget?” Úgy dönthetsz, hogy az előbb említett csoportok közül csak egyre vagy kettőre fogsz összpontosítani. De vigyázz, nehogy teljesen megfeledkezz a többiekről.

Mit teszel, ha egy bibliai alaptanításról kell beszélned? Hogyan érheted el, hogy az előadásodból hasznot merítsenek a hallgatóid, akik már hisznek ezekben a tanításokban? Próbáld erősíteni a meggyőződésüket. Hogyan? Érvelj nekik a gondolatot támogató szentírási bizonyítékokkal. Az adott bibliai tanítás iránti értékelésüket is mélyítheted, mégpedig úgy, hogy megmutatod, hogy ez a tanítás összhangban van más bibliai igazságokkal és Jehova személyiségével. Hozz fel példákat – megtörtént eseteket, ha lehet –, melyekből kitűnik, hogy ennek a tanításnak a megértése hogyan válik a javunkra, és hogyan befolyásolja a jövőről alkotott szemléletünket.

A gyakorlatra való alkalmazást ne korlátozd az előadásod befejezésében tett néhány rövid megjegyzésre. Már az előadás elejétől fogva minden hallgatónak éreznie kell, hogy ez őt is érinti. Erre az alapra építve az előadás fő részében is mutass rá a téma gyakorlati alkalmazására, amikor kifejted az egyes főpontokat, és végül a befejezésben is.

Mindenképp a Biblia alapelveivel összhangban alkalmazd az anyagot. Mit jelent ez? Azt, hogy szeretetteljesen és együttérzést mutatva teszed ezt (1Pét 3:8; 1Ján 4:8). Pál apostol még akkor is kiemelte a Tesszalonikában élő keresztény testvérei és testvérnői szellemi fejlődésének a jó oldalait, amikor komoly gondok adódtak abban a városban. Ezenkívül kifejezte a bizalmát, hogy a tesszalonikaiak a szóban forgó ügyben azt akarják majd tenni, ami helyes (1Tessz 4:1–12). Micsoda nagyszerű, követésre méltó minta!

Az előadásoddal ösztönözni szeretnéd a hallgatóidat, hogy vegyenek részt a jó hír másoknak való prédikálásában és tanításában? Fejlessz ki bennük lelkesedést és értékelést ez iránt a kiváltság iránt. De közben gondolj arra, hogy nem mindenki tud egyforma mértékben részt venni ebben a tevékenységben, hiszen ezt a Biblia is figyelembe veszi (Máté 13:23). Ne terheld meg a testvéreidet a bűnösség érzésével. A Héberek 10:24 arra buzdít bennünket, hogy ösztönözzünk másokat „szeretetre és kiváló cselekedetekre”. Ha szeretetre ösztönözzük az embereket, akkor a cselekedeteik jó indítékból fognak fakadni. Ne várjuk el, hogy parancsszóra engedelmeskedjenek, hanem ismerjük fel, hogy Jehova azt szeretné, ha „a hit általi engedelmességet” segítenénk elő (Róma 16:26). Ha ezt nem felejtjük el, akkor azon leszünk, hogy megerősítsük a mi hitünket és a testvéreinkét is.

Segíts másoknak megérteni a lényeget! Miközben másoknak tanúskodsz, mindenképp emeld ki a jó hír gyakorlati értékét. Ehhez figyelembe kell venned, mi foglalkoztatja a területeden élő embereket. Hogyan tudhatod ezt meg? Figyeld a híreket a rádióban és a televízióban, nézd meg az újságok címoldalait. Ezenkívül vond be a beszélgetésekbe az embereket, és figyelj rájuk. Kiderülhet, hogy nyomasztó gondokkal küszködnek – elvesztették a munkájukat, ki kell fizetniük a lakbért, betegek, meghalt valamelyik családtagjuk, számolniuk kell a bűnözés veszélyével, igazságtalanság érte őket valamilyen hatalmon lévő személytől, felbomlott a házasságuk, kisgyermekeket nevelnek és így tovább. Vajon tud nekik segíteni a Biblia? Mindenképpen!

A beszélgetés elkezdéséhez valószínűleg van valamilyen konkrét témád. Ha azonban nyilvánvaló, hogy azt, akit megszólítottál, az adott pillanatban valami egészen más érdekli, akkor, ha tudsz, inkább arról a témáról beszélj, vagy ajánld fel, hogy újra meglátogatod valamilyen hasznos információval. Örömmel megosztjuk másokkal a Biblia gyakorlatias tanácsait, de eközben kerüljük, hogy ’olyasmibe ártsuk magunkat, ami nem tartozik ránk’ (2Tessz 3:11). Nyilván azok a bibliai tanácsok fogják meg leginkább az embereket, amelyek a saját életüket érintik.

Ha az emberek nem érzik, hogy az üzenetünk személyesen érinti őket, akkor talán rövid úton befejezik a beszélgetést. De még ha hagynak is bennünket beszélni, az üzenetünknek nagyon csekély hatása lesz az életükre, ha nem sikerül rámutatnunk a téma gyakorlati értékére. Ezzel szemben, ha világosan feltárjuk azt, akkor a beszélgetésünk fordulópontot jelenthet a beszélgetőpartnerünk életében.

A bibliatanulmányozásokon is emeld ki a tanultak gyakorlati értékét (Péld 4:7). Segíts a tanulmányozóknak megérteni a szentírási tanácsokat, alapelveket és példákat, amelyek megtanítják őket Jehova útjain járni. Emeld ki, milyen áldások származnak abból, ha ilyen életutat követnek (Ézs 48:17, 18). Ez arra fogja indítani őket, hogy megtegyék életükben a szükséges változtatásokat. Építs ki bennük szeretetet Jehova iránt és vágyat az iránt, hogy neki tetszően viselkedjenek. Hagyd, hogy belülről érezzenek indíttatást az Isten Szavában található tanácsok alkalmazására.