A jó hír felkínálása — Sokoldalúság és rugalmasság által
1 Sokoldalúnak és rugalmasnak lenni annyit jelent: „a témakörök, érdeklődési területek és képességek széles skálájával rendelkezünk; úgyszintén: könnyen térünk át egyik dologról a másikra”. Vajon még teljesebben ki tudjuk-e majd fejleszteni ezt a képességet júniusban és az utána következő hónapok alatt, amikor a Királyságról és annak áldásairól beszélünk?
2 Szemléltetésül hadd említsük meg, hogy számos tehetséges zenész képes sokféle zenét eljátszani és élvezetet szerezni hallgatóinak. Az ilyen zenészekhez hasonlóan kell nekünk is képeseknek lenni arra, hogy sokoldalúan játszunk dallamot a mi Istenünknek. A Zsoltáros így nyilatkozott a Zsoltárok 146:2-ben: „Dicsérem Jehovát egész életemben. DALLAMOT JÁTSZOM („zenélek”, Byngton) Istenemnek, amíg csak vagyok”. Jehova megadta nekünk ma azt a képességet, hogy a becsületes szívű egyének fülei számára kellemes zenét szolgáltassunk, olyan zenét, mely felülmúlja azt, amit bármilyen emberi hangszer képes megteremteni. Ha sokoldalúságot fejlesztünk ki az igazság felkínálásában, felvillanyozhatjuk az igazságkereső személyek szívét azzal, hogy ügyesen tárjuk fel előttük a jó hírt. Minél sokoldalúbbak vagyunk, annál valószínűbb, hogy elérjük a juhokhoz hasonló emberek szívét.
3 Nem kívánhatjuk meg attól, aki csak nemrég kezdte meg a szántóföldi szolgálatot, hogy olyan sokoldalú és rugalmas legyen, mint az, aki sok éves tapasztalattal rendelkezik. Az új hírnök korlátozott, és nagyon valószínű, hogy megijed, amikor különböző helyzetekkel találkozik. De a tapasztalat és a szerető segítség következtében hamar megtanulja, hogyan kell hatékonyan megoldani a különböző helyzeteket az ajtóknál. Valóban, sokan képesek voltak egy-két éven belül szert tenni kellő gyakorlatra a prédikáló munkában, valamint az újralátogatásban és a bibliatanulmányozásban. Ezt sok erőfeszítés és rendszerint némi segítség árán érték el.
4 A siker egyik kulcsa az, ha készek és éberek vagyunk a gyors témaváltásra, amikor a házigazdát nem érdekli az, amit mondunk, vagy szívesebben beszélgetne más témáról. Ha például arról beszélsz, hogy „a Királyság-áldások közel vannak” és fel kívánod olvasni a Zsoltárok 72:12–14, 16-ot, de észreveszed, hogy a család éppen egy szeretett hozzátartozójának a halála miatt szomorkodik, valószínűleg nem kötnéd le a házigazda figyelmét, ha mindenáron be akarnád fejezni az éppen folyamatban levő beszélgetési témát. Akkor töltenéd be valóban a vigasztalói és buzdítói szerepedet a szükséget szenvedők iránt (2Kor 1:4; Márk 13:10), ha ott nyitnád fel a Bibliádat, ahol Jehova ígéretei olvashatók a János 5:28, 29; a Jelenések 21:3, 4; a János 11:25-ben vagy más írásszövegekben.
5 A bevezető magyarázataink után gyakran találkozunk „szabvány” ellenvetésekkel vagy nézetekkel, amelyekkel a házigazda megpróbál elutasítani minket. Ezek vagy őszinték, vagy nem azok; de ettől függetlenül tudomásul kell venni őket. Amikor például a házigazda azt mondja: „Nekem megvan a saját vallásom”, vajon azt válaszoljuk: „Mi minden vallás tagjainak beszélünk” és tovább folytatjuk a mondókánkat? Vagy inkább ilyesmit mondunk: „Nagy öröm olyan embereket találni, akiket még érdekelnek a szellemi dolgok. Mi nem tagokat toborozni jöttünk, hanem azért kerestük fel Önt, hogy közöljük Önnel Isten igéretét arról, hogy rövidesen megvalósul a ’béke bősége’ a Jézus Krisztus vezetése alatti Királyság által. Tessék megfigyelni, hogyan jövendölte meg ezt a Zsoltárok 72:7 verse”. Ez csupán egy példa arra, hogyan lehet hathatósan válaszolni egy ilyen ellenvetésre.
6 Mivel az a reménységünk, hogy egy napon minden ember itt a földön gyönyörű zenével dicséri Jehovát egységes imádatban, indíttatva érezzük magunkat arra, hogy még nagyobb erőfeszítésekkel igyekezzünk sokoldalúnak lenni a jó hír felkínálásában. Jehova így felhasználhat minket, hogy még nagyobb mértékben vegyünk részt mások megsegítésében, hogy ők is dicsérhessék az ő dicső nevét!