Kik vegyék magukhoz?
ÁPRILIS 15-én naplemente után ezer és ezer összejövetelt tartanak világszerte. Ez a Jézus Krisztus haláláról való megemlékezés. Megfigyelted a felkínálásra kerülő kenyeret és a bort? Vajon kik vegyék magukhoz ezeket a jelképeket?
Amit Jézus mondott 11 hű apostolának, amikor ezt az emlékvacsorát elrendelte, talán segít választ adni erre a kérdésre. Amikor átadta a borral telt poharat apostolainak, Jézus azt mondta: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem ereje által, amely értetek ontatik ki” (Lukács 22:20). Jézus Krisztus áldozati halála által tehát egy új szövetségnek kellett életbe lépnie. Melyik volt hát a ’régi’ vagy „korábbi” szövetség, amelynek ez az új a helyébe lépett? (Zsidók 8:13).
A régi szövetség a Törvényszövetség volt. Izrael nemzetével köttetett röviddel azután, hogy megmenekültek Egyiptom szolgaságából. Mózes volt a közvetítője annak a szövetségnek, amely Jehova Isten és az izraeliták között létrejött (ahogyan Jézus az „új szövetség közbenjárója”). A Sínai-hegynél állatok vére léptette érvénybe a Törvényszövetséget (Zsidók 9:15–20). De érdemes megjegyezni, hogy nem-zsidókból álló hatalmas vegyes tömeg is ott volt az Egyiptomból megmenekültek között az izraelitákkal együtt. S bár ők is élvezték a szövetség előnyeit, mégsem tartoztak abba a szövetségbe (2Mózes 12:38, 43–45, 48, 49).
Hasonló a helyzet az újszövetséggel is. Csak az „Isten Izraele” néven nevezett keresztények tartoznak a Jehova Istennel megkötött új szövetség hatálya alá (Galaták 6:16). Jézus „kicsiny nyáj”-nak nevezte a keresztények e korlátozott számú csoportját (Lukács 12:32). De van a keresztényeknek egy „nagy sokasága”, akiket Jézus „más juhok”-nak nevez (Jelenések 7:9, 10, 14; János 10:16). Bár ők is élvezik az új szövetség előnyeit, nem tartoznak annak hatálya alá.
János apostol megmutatta, mi különbség van a két csoport között, amelyek hasznot merítenek Jézus áldozatából. János így szólt Krisztusról: „Ő az engesztelő (bűneltörlő) áldozat a mi bűneinkért, sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1János 2:2).
Tehát Krisztus halálának Emlékünnepén csak azok vehetik magukhoz a kenyér és a bor jelképeit, akik „Isten szellemi Izraelé”-hez tartoznak. A szellemi izraelitáknak ez a 144 000 tagot számláló csoportja Krisztussal együtt uralkodik az ő mennyei Királyságában (Jelenések 14:1). Másrészt viszont a „más juhok” hatalmas nemzetközi sokasága, akik nem részesülnek a jelképekben, örökké tartó életnek örvend majd a Paradicsomban itt a földön és élvezi a Királyság-uralom áldásait.