Adakozzunk jókedvűen mint úttörők
1 „A jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:7). Pál apostol nagyra értékelte Jehova bőkezűségét és ezt a thessalonikai lakosok körében végzett szüntelen fáradozásaiban tükrözte vissza. Ennek megfelelően, később ezt írta nekik: „Nagy örömmel közöltük veletek . . . az Isten jó hírét” (1Thess 2:8).
2 Ugyanezt érezzük-e mi is, amikor ezt a szellemi kincset megosztjuk másokkal? Ha igen, akkor komolyan latolgatjuk-e, hogy kisegítő úttörőkként szolgálunk, amikor csak megtehetjük, hogy azután az általános úttörők soraiba lépjünk októberben?
Amit te is megtehetsz
3 Nem valószínű, hogy valakiből kisegítő vagy általános úttörő lesz, ha az egészet a véletlenre bízza! Határozott erőfeszítésekre van szükség, amelyek helyes indítékú szívből erednek, mert csak ezeket áldja meg Jehova. Terjeszd hát Jehova elé ügyedet imában. Fejezd ki előtte szíved vágyát (1Ján 5:14; 2Thess 3:1). Becsületesen mérd fel a körülményeidet, hogy meglásd: nem tehetnél-e valamit azért, hogy megfelelj a követelményeknek. Ha egy kicsit korábban kelnél fel reggel, hogy más úttörőkhöz csatlakozz a szántóföldi szolgálatban: talán ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy teljesíteni tudd az úttörőtervet. Vagy esetleg az esti tanúskodás segítene ennek megvalósításában.
4 Más úttörőkkel, a szolgálatfelvigyázóddal vagy a gyülekezeti könyvtanulmányozás-vezetőddel folytatott őszinte beszélgetés során talán hasznos javaslatokkal látnának el ezen a téren (Péld 15:22; 16:3). A családtagok is buzdíthatnának, kiváltképpen ha ők is hívőtársaid. A családi kötelezettségekkel terhelt más kisegítő és általános úttörőknél is előfordult, hogy a családjuk tagjai melléjük álltak és jobb szellemi légkörnek örvendhettek azáltal, hogy eredményesebbé tették az egyik családtag úttörőszolgálatát.
Alakíts ki jó szokásokat
5 Nagyon fontos, hogy megtanuljuk jól beosztani a tevékenységünket. Még az anyagi adakozásban is azt ajánlja Pál a korinthusi testvéreknek, hogy mindenképpen vigyék véghez a szívük jó szándékát (1Kor 16:2). De még ennél is fontosabb az, hogy szilárdan ragaszkodjunk a sürgős prédikálási munkában begyakorolt jól átgondolt szokásainkhoz. Az önfegyelem, a kezdeményezőkészség és a határozottság igen fontos tényezők (1Kor 9:23, 25, 27).
6 Légy reális gondolkozású abban, ahogyan a kisegítő- és általánosúttörő-szolgálatot megközelíted. A dolgok e régi rendszerében sohasem találsz teljesen ideális körülményeket. Jézus azt mondta, hogy akik a Királyságot teszik az első helyre, azok nyomorúságokra számíthatnak most a megigért örömökkel és áldásokkal, ’a dolgok eljövendő új rendszerében pedig örök életre’ (Márk 10:29, 30; Csel 14:22). Jó tehát, ha azoknak a testvéreknek a jó példáját és hitét utánozzuk, akik gyenge egészségi állapotuk, korlátozott gazdasági helyzetük vagy egyéb akadályok ellenére is úttörőszolgálatot végeznek. Ők kerülik azt, hogy a dolgoknak ebben a régi rendszerében bármiből is nagy dolgot csináljanak az életükben (1Kor 7:29–31). Ahogyan némelyik úttörő mondani szokta: megtanulták, hogyan kell ’megkerülni a problémákat’, hogy úttörőszolgálatot végezhessenek.
7 Valóban, Jehova boldogoknak jelenti ki azokat, akik készségesen jó szívvel adakoznak egyéni körülményeiknek megfelelően (És 65:14). Bőven aratnak belső békét és megelégedést, s közben egyre több gyümölcsöt teremnek, ahogy az embereket hozzásegítik a Jehova melletti állásfoglaláshoz. Ezekben az áldásokban és sok egyéb áldásban lehet neked is részed, ha válaszolsz arra a felhívásra, hogy jókedvűen adakozz mint kisegítő vagy általános úttörő (2Kor 9:6; Péld 11:25).