Felhasználható-e a Biblia bármilyen magyarázatra?

„ÖNÖK a Bibliában egyszerűen átugornak nagy részeket, és csak azokat az írásszövegeket idézik, amelyek beleillenek a magyarázataikba” – panaszkodott egy hölgy Jehova Tanúi egyikének, aki éppen kopogtatott az ajtaján.

Ha valaki a Biblia különböző részeiben található szövegekre hivatkozik, ez talán annak a bizonyítéka, hogy az illető a saját magyarázataiba illő szövegeket akarja ily módon feltálalni? Ha valaki ezt tenné, ez azt jelentené, hogy a Biblia bármilyen dolog megmagyarázására felnyitható – vagyis az egyik ugyanolyan hiteles magyarázat, mint a másik?

Hadd beszéljen a Biblia szerzője!

Jóllehet a Bibliának csak egy Szerzője van, Jehova Isten, sokan vettek részt annak megírásában. Ez a közel negyven író azonban sohasem került ellentmondásba egymással – ami mellesleg komoly bizonyíték arra, hogy Isten volt a Szerzője –, de egy adott témáról mindent nem mond el egyetlen bibliaíró sem. Ezért, ha azt akarjuk megérteni, mit mond a Biblia Szerzője egy bizonyos kérdésről, szükséges minden olyan írásszöveget kikeresni, ami arról a bizonyos szóban forgó kérdésről szól. Ennek próbált eleget tenni a fent említett Tanú is.

E tekintetben biztos talajon állt. Nyisd fel például a Bibliádat a Római levél 9. fejezeténél. Itt nagyszerű példát találunk arra, hogyan járt el a keresztény Pál. Csupán ebben az egy fejezetben Pál 11-szer idézett a Biblia különböző részeiből. Egyes bírálgatók joggal vádolhatták volna Pált is azzal, hogy „átugor” a Bibliában bizonyos részeket. A Biblia legelső könyvével kezdve, máris átugor a 39. könyvhöz, és folytatja érvelését a Biblia 2., a 28. és végül a 23. könyvével.a

Természetesen, helytelen lett volna Pál részéről, ha ezeket az írásszövegeket kiragadta volna eredeti összefüggésükből, és saját elképzeléseihez igyekezte volna őket alakítani. Ezt a hibát nem követte el Pál. De egyes korai keresztények szemmel láthatóan beleestek ebbe a hibába, hiszen Péter apostol beszélt „néhány nehezen érthető dologról, amelyeket tudatlan és ingatag emberek elferdítenek, miként az Írások többi részét is, a saját pusztulásukra” (2Péter 3:16).

„A nehezen érthető dolgokat” könnyen félre lehet érteni. Még a híres írók, például Shakespeare műveivel is megesik, hogy többféleképpen értelmezik – persze nem biztos, hogy mindegyik értelmezés helyes. Nem meglepő tehát, ha ilyesmi előadódik a Bibliával is. Ha Shakespeare történetesen élne ma, megkérdezhetnénk tőle: „Egész pontosan mire gondolt ön, amikor ezeket írta?” Erre persze nincs módunk; és az sem lehetséges, hogy a bibliaíróktól kérdezzük meg, ők hogyan értették szavaikat. De szerencsére, megkérdezhetjük azt, akitől származott a Biblia, mert ő még mindig él! (Zsoltárok 90:1, 2). És ő megígérte, hogy szellemi útmutatást ad majd azoknak a hithű embereknek, akik ezt tőle kérik (Lukács 11:9–13; Jakab 1:5, 6).

Egyiptomi tartózkodása idején, József, Isten hűséges szolgája szintén felismerte, hogy szüksége van az isteni útmutatásra, amikor felkérték, hogy magyarázza meg az egyiptomi uralkodó Istentől kapott álmát. „Nemde Istennél van a megfejtés?” – kérdezte. A fáraó, amikor megkapta Józseftől álmának a pontos magyarázatát, indíttatva érezte magát, hogy így szóljon: „Mivel Isten adta tudtodra mindezeket, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember” (1Mózes 40:8; 41:38, 39).

Amikor látjuk a mai úgynevezett keresztények között a sok egymásnak ellentmondó magyarázatot, ezért ne a Biblia Szerzőjét, vagy a Biblia íróit okoljuk. Az írók, mint Isten prófétái, „Istentől szóltak, amint a szent szellem vezette őket” (2Péter 1:20, 21). Az ellentmondó értelmezésért a Biblia olvasói a felelősek, akik nem követik Isten szelleme útmutatását és nem engedik, hogy Isten magyarázza meg saját Szavát. Egyéni elképzeléseikkel elhomályosítják a Biblia Szerzőjének a nézetét bizonyos dolgokról. Nézzünk erre két példát.

Mi a bűnért járó büntetés?

Egyesekkel azt hitették el, hogy a bűnért járó büntetés tudatos örök gyötrelem a tüzes pokolban. Ennek támogatására esetleg idézik a Jelenések 20:10. versét, ahol az Ördögről az olvasható, hogy „belevettetik a tűz és kénkő tavába”, és úgy értelmezik ezt, mint ami támogatja nézetüket. Természetesen, ez nem egyezik meg a Prédikátor 9:5, [9:7, Károli] versével, ahol azt olvassuk, hogy „a halottak semmit sem tudnak”; úgyszintén nem egyezik meg a Róma 6:23 versével sem, amely kijelenti, hogy „a bűnért járó fizetség a halál” – és nem az öntudatos szenvedés. Egyesek persze felvethetik a kérdést: Hát nem a Jelenések 20:10 verse mondja azt, hogy Sátán (és feltehetőleg az általa félrevezetettek mind) ’éjjel és nappal kínoztatnak örökké’?

Az első században a „kínozni” szóval fordított görög kifejezésnek – amit János, a bibliaíró itt használt – van egy különleges mellékjelentése is. Mivel a foglyokat hajdanában kínozták (jóllehet ezt Isten törvénye tiltotta), a börtönőrök kínzókként váltak ismertté.

Egy másik bibliaíró szintén hivatkozik erre, amikor arról a hűtlen rabszolgáról beszél, akinek az ura „átadta őt a kínzóknak arra az időre, amíg tartozását mind meg nem fizeti neki” (Máté 18:34, Csia fordítás). A The International Standard Bible Encyclopedia e szöveghez fűzött magyarázatában ezt mondja: „Valószínűleg magát a bebörtönzést tekintették ’kínzásnak’ (ami kétségtelenül az is volt), és itt a ’kínzókon’ egyszerűen a börtönőrök értendők.”

Így megfigyelhetjük, hogy ha az írásszövegeket egybevetjük más írásszövegekkel és figyelembe vesszük ennek a szónak a jelentését azon a nyelven, amelyen a Bibliát írták, el tudunk jutni arra a helyes magyarázatra, amely megegyezik a Biblia többi részével is. Elfogulatlan elmével világosan meg fogjuk tudni érteni, hogy a Jelenések 20:10 verse nem bizonyíték a tüzes pokolban való örökké tartó kínszenvedésre. Az Isten ellen vétkező összes lázadók sorsa a halálban való örök bebörtönzés lesz. Pusztulásuk annyira tökéletesnek mondható, mintha valakit egy szó szerinti tüzes tóba vetnének.

Mi lesz a föld sorsa?

A 2Péter 3:10 verse szerint, „a föld és a rajta levő dolgok is megégnek” (Károli). Egyesek ezt a verset úgy értelmezik, hogy a földgolyónk megsemmisül, feltehetőleg egy nukleáris tűzhalálban. De ha a Biblia Szerzőjének a Biblia más helyein elhangzó kijelentéseit elolvassuk, hogy lehetséges ezt elfogadni? A Zsoltárok 104:5 versében a zsoltáros, ihletés alatt, azt írta, hogy Isten „fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké” (Károli). A bölcs Salamon király, szintén isteni ihletés alatt, a Prédikátor 1:4-ben azt írta, hogy „Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad” (Károli)

Ellentmondásról van itt szó? Nem! A Biblia Szerzője, az igazság Istene, nem kerülhet önmagával ellentétbe. De hogyan lehet akkor ezt a két verset összhangba hozni egymással? Vizsgáljuk meg a 2Péter 3:10 versét szövegösszefüggésében.

Péter az 5. és 6. versben a Noé korabeli Vízözönről ír, és ezt a 7. versben összehasonlítja azzal az eljövendő pusztulással, amely „az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napján” fog bekövetkezni. Mi pusztult el a Vízözönben? A 6. vers ezt mondja: „Az akkori világ. . . elpusztult.” De nem pusztult el földbolygónk, amelyen élünk. Viszont elpusztult egy gonosz világrendszer. És amikor Isten megígérte Noénak az 1Mózes 9:11-ben (Károli), hogy „soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére”, nyilvánvalóan nem a bolygónkról beszélt, hiszen ez nem semmisült meg. Így a 2Péter 3:10 versében említett „föld”, amelynek el kell pusztulnia, nyilvánvalóan azonos azzal a „földdel”, amely elpusztult a Vízözönben – de nem azonos a mi Föld bolygónkkal, hanem csak a rajta élő gonosz földi emberi társadalommal. – Vesd össze az 1Mózes 11:1 verssel, ahol a „föld” hasonló értelemben szerepel.

Bármennyit keresgélnénk is a Bibliában, nem találnánk olyan bibliai verset, amely ellentmondana ennek az értelmezésnek. Ezért a helyes értelmezést mindig a Biblia Szerzőjénél kell keresnünk.

Miért nem használható fel bármilyen igazságos magyarázatra?

Mi lenne egy gazdasszonynak a véleménye egy olyan szakácskönyvről, amely bármiféleképpen értelmezhető lenne? Vagy milyen haszna lenne egy megvásárolt szótárnak, amely ránk, az olvasókra bízná, hogy az egyes szavaknak olyan jelentést adjunk, amilyent csak akarunk? Vajon hasonló útikalauzt várnánk el Istentől teremtményei útbaigazítására? Egyáltalán, helyes lenne-e ez esetben útikalauzról beszélni?

A becsületes, istenfélő embereknek nem érdekük, hogy elcsűrjék-csavarják az Írásokat „saját vesztükre” (2Péter 3:16). Éppen ezért, minden írásszöveget, amely egy bizonyos témával foglalkozik, kikeresnek és ezeket megpróbálják helyesen értelmezni. Ha olyan írásszövegekre bukkanunk, amelyek félreérthetetlenül cáfolják a korábban vallott nézeteket, akkor ezeket a nézeteket el kell vetnünk, mint olyanokat, amelyek nem lehetnek helyesek.

Tekintettel az ilyen szelíd mentalitásra, milliók, akik korábban vallási megosztottságban éltek, most Jehova Tanúival vallási egységre jutottak. Ahelyett, hogy saját elképzeléseikhez próbálnák igazítani a Bibliát, inkább készségesen arra törekednek, ahhoz az értelmezéshez igazodnak, hogy maga a Biblia Szerzője magyarázza meg a saját Könyvét.

Mennyire jó tudni, hogy a Biblia nem használható fel bármilyen magyarázatra. Ha engedjük, hogy a Biblia Szerzője magyarázza meg a Bibliát, akkor a Biblia valóban hasznos lesz a „tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre”. Ez esetben, és csakis ez esetben „teljesen alkalmassá, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészítetté” tesz bennünket (2Timótheus 3:16, 17).

[Lábjegyzet]