Hogyan viszonozzuk Jehovának jótéteményeit?

HA VALAKI őszinte, meleg érdeklődést tanúsít irántunk és esetleg tesz is valamit érdekünkben, hogyan reagálunk erre? A kedvesség és a nagylelkűség rendszerint viszonzást vált ki belőlünk, nemde? És milyen érzés tölt el bennünket Jehova Istenünk iránt az irántunk megnyilvánuló állandó szerető-kedvességéért?

Mindennapi életünk rohanásában könnyen magától értetődőnek vesszük Jehova jótéteményeit, és olykor úgy tűnik, mintha nem is volnánk igazán hálásak. Jól tesszük tehát, ha megállunk és elgondolkozunk a zsoltáros kérdésén: „Mivel fizessek vissza Jehovának az irántam tanúsított minden jótéteményéért?” (Zsoltárok 116:12). Milyen módon nyilvánulhat meg reagálásunk?

A Jehovától jövő jótétemények

Mennyire elveszettek lennénk, ha nem lenne birtokunkban Jehova ajándéka, az ő Szava, a Biblia! Az elmúlt évszázadokban férfiak és nők bátran életüket kockáztatták, csak hogy megszerezhessék maguknak a Bibliát és olvashassák. Mi már meg tudjuk érteni ennek az okát. Isten emberei mindig hálásak voltak az ihletett Szentírásért, mert tudták, mennyire hasznos „a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16).

Persze azt is tudjuk, hogy többre van szükségünk annál, hogy a Bibliát kívülről tudjuk ahhoz, hogy „minden jó cselekedetre teljesen felkészítettek” legyünk (2Timótheus 3:17). A Biblia Isten szent szelleme erején keresztül tud életünkben hasznossá válni, és Jehova ezt a tényt akarja figyelmünkbe ajánlani, amikor Ésaiás prófétáján keresztül így fordul hozzánk: „Most pedig maga a Szuverén Úr, Jehova küldött engem, igen, az ő szelleme. Ezt mondta Jehova, a te Visszavásárlód, Izrael Szentje: ’Én, Jehova, én vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik, aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ó bárcsak valóban figyelnél parancsaimra! Akkor békéd olyan lenne, mint a folyóvíz, és igazságosságod, mint a tenger hullámai’” (Ésaiás 48:16–18). Jehova szent szelleme által, és persze Szaván keresztül is, irányít bennünket saját javunkra, és ennek eredménye a béke és az igazságosság.

Ezenkívül, Jehova hatékony ereje azért tud eredményesen működni a javunkra, mivel Isten megszabott egy keretet – az ő földi szervezetét, amelyen keresztül ez a szent szellem működni tud. Az 1Korinthus 12. fejezetében Pál a keresztény gyülekezetet hasonlítja egy emberi testhez, és a 7. versben ezt mondja: „Mert a szellem megnyilvánulása mindenkinek hasznos célból adatik.” A továbbiakban kimutatja, hogy azzal válik ez javunkra, ha Isten földi szervezetének részévé válunk.

Körülbelül öt évvel e szavak leírása után Pál megírta levelét az efézusi gyülekezetnek, amelyben részletesen fejtegette, mi a haszna annak, aki ezzel a földi elrendezéssel kapcsolatban áll. Bár az, amit mondott, kezdetben a felkent keresztényekre vonatkozott, de vajon a „nagy sokaság” tagjai nem lettek-e ’helyreigazítva a szolgálat munkájára’, és nem kellett-e, hogy ’szellemileg felnőtt emberré váljanak’, megszilárdulva a hitben, hogy ’többé ne legyenek csecsemők’, és nem kellett-e, hogy ’szeretetben felnőjenek mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztushoz’? (Jelenések 7:9; Efézus 4:12–16). Mindannyiunknak igazi okunk van, hogy hálásak legyünk.

Ezzel a krisztusi gyülekezettel azonosítható a hű és értelmes rabszolga, aki feladatának tekinti, hogy szellemileg tápláljon bennünket, ami újabb bizonyítéka annak, hogy Jehova őt is javunkra működteti (Máté 24:45, 46). Mi most az Úr jelenléte megjövendölt idejében élünk. Végzi-e ez a „rabszolga” az ő munkáját? Ezeknek az „utolsó napoknak” zordsága ellenére remény tölt el bennünket, nemde? Van-e igazi értelmes életcélunk? (2Timótheus 3:1–5; Róma 5:5; 1Timótheus 4:10). Van! És a mi reménységünk nem egyszerű valószínűség, hanem hitre alapozott biztos meggyőződés, és ez a hitünk is szilárd bizonyítékokon nyugszik (Zsidók 11:1).

Nem vitás, Jehovától, a mi nagy Jótevőnktől sok mindent kaptunk, amiért hálásak lehetünk. A kérdés nagyon is ésszerű:

Mivel viszonozzuk ezt Jehovának?

Először is el kell ismernünk, hogy Jehovának nincs szüksége semminkre. Ő az, aki ezt mondja: „Enyém az ezüst, és enyém az arany”, miként „az ezernyi hegynek minden állata” (Aggeus 2:8; Zsoltárok 50:10; Jób 41:11). Ez azt jelenti, hogy semmiképpen nem tudjuk „megvásárolni” a kegyét; mégis arra kapunk buzdítást, hogy önként vigyünk áldozatot neki. (Vö. 1Krónika 29:14.) De vannak bizonyos feltételek, és csakis ilyen körülmények között vihetjük ajándékainkat Jehova elé.

„Mivel álljak Jehova elé? Mivel hajoljak meg a magasságos Isten előtt? Talán egészen égő áldozattal álljak elé, egyesztendős borjakkal? Talán kedvét leli Jehova a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet adjam oda lázadásomért, méhem gyümölcsét lelkem bűnéért? Ó földből való ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és mit kíván viszonzásul tőled Jehova: Csak azt, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és járj szerényen a te Isteneddel” (Mikeás 6:6–8).

Ebből azt tudhatjuk meg, hogy Jehova mindig ésszerű, számunkra megvalósítható követelményeket állít elénk. Ezenkívül, Jézus kimutatta, milyen előfeltétel esetén lehet elfogadható a mi áldozatunk: csakis akkor, ha jó a Jehovával és embertársainkkal ápolt kapcsolatunk (Máté 5:23, 24). Most, hogy a helyes alapot leraktuk, láthatjuk, hogy mindannyiunknak van valamink, amit Jehovának adhatunk, értékelésül azért a jóért, amit tett velünk.

Hogyan használhatjuk fel javainkat?

Időt, erőfeszítést és bizonyos mértékben pénzt igényel, ha Jehovát képviseljük a prédikáló munkánkban, de milyen nagy kiváltság ez! Ez a dicséretáldozat az, amit bemutathatunk mindannyian Jehovának. Íme, egy úttörő szolgálatot végző, három kisgyermekes vén így fejezi ki érzéseit:

„A teljes idejű szolgálat kiváltságában való részvétel megér minden személyes áldozatot – sőt többet –, mert ez a leghatásosabb módja annak, hogy dicsérjük a mi égi Atyánkat. Bizonyos mértékben arra is lehetőséget ad nekem, hogy kifejezzem hálámat az irántam, személy szerint megnyilvánuló ki nem érdemelt kedvességéért.”

Felesége hozzáfűzi: „Valóban kiváltság férjemet támogatni az úttörő munkában. Ez lehetővé teszi, hogy az egész család nagyobb mértékben vegyen részt a prédikáló szolgálatban, és azt látni, hogy Jehova szeretettel gondoskodik rólunk mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban, további vágyat ébreszt szívünkben, hogy még többet magasztaljuk őt.”

Az Őrtorony Társulat Bibliákat és bibliai irodalmat terjeszt önkéntes alapon immár több mint száz éve, és 1920 óta saját nyomdáiban állít elő ilyen irodalmat. A Béthelben az irodalom előállításával foglalkozó önkéntes munkások, valamint ennek az irodalomnak terjesztésén fáradozó gyülekezeti hírnökök és úttörők ideje és erőfeszítése, nagy-nagy hozzájárulást jelentenek a létfontosságú prédikáló munkához (Máté 24:14).

Azokban az országokban élő keresztények, ahol jobb gazdasági viszonyok vannak, bizonyára szívesen hallanak arról, hogy az Őrtorony Társulat helyi fiókhivatalaihoz eljuttatott jószívű pénzadományaik lehetővé tették sok testvér számára a világ más részein, hogy egész idejüket a prédikáló- és tanítványképző munkára fordítsák. Ezenkívül, az Őrtorony Gileád Biblia Iskolából kikerülő misszionáriusok, a körzet- és kerületfelvigyázók, és a különleges úttörők teljes idejű szolgálatukban csakis az ilyen önkéntes adományok révén tudtak megmaradni.

Lehet, hogy személyesen nincs módod a Béthelben dolgozni vagy a Nemzetközi Önkéntes Építőmunkások brigádjában dolgozni. De lehet, hogy van olyan pénzkészleted, amellyel támogatni tudod az ilyen munkában közreműködő testvéreket, akiknek viszont nincs annyi „fölösleges” pénzük, hogy részt tudjanak venni ebben huzamosabban. Így jöhet létre a 2Korinthus 8:14-ben említett hasznos kiegyenlítődés. Az ajándékokhoz csatolt levelek közül többek között idézhetjük egy idős testvérnő sorait, aki ezt írta:

„Hálás vagyok Jehovának minden áldásáért, amelyben részesít, és állandóan imádkozom a szervezetért és a teokratikus létesítmények építéséért.”

Egy másik testvérnő ezt mondta: „Jobban érzem magam, ha e kis összeg teokratikus értelemben jó célt szolgál, mintha a bankban heverne, amely hamarosan úgyis csődöt mond!”

Egy testvér ezekkel a szavakkal fejezte ki magát: „Jehovának az a tanácsa, hogy javainkat használjuk fel az ő dicsőítésére, igazi védelemnek bizonyul a mohó kereskedelemmel szemben, ami a dolgok sátáni gonosz rendszerének ’harmadik eleme’. Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy elmondjam: nagyon boldog vagyok, hogy hozzájárulhatok valamivel a Jehovától jövő felgyorsult növekedéshez, és köszönöm neki, hogy ezt lehetővé teszi számomra.”

Öregek és fiatalok adományai

Buzdító azoknak az öregeknek szilárd eltökéltségéről olvasni, akik bár reménykednek abban, hogy túlélik e rendszer végét, mégis úgy intézkednek, hogy megfelelő végrendelet készítésével, esetleges haláluk után hagyatékuk a Királyság-munkát segítse előre. Íme, egy-két példa, ahogyan örökhagyók végrendeleti végrehajtói a végrendelkezők helyes magatartását jellemezték:

„Egész életében mindenkihez nagyon kedves volt. . . Szerette Jehovát és teremtését.”

„Mindig a Királyság-érdekek álltak életében az első helyen.”

„Hetven éves hűséges szolgálat után elnyerte égi jutalmát. . . Mindig az volt a vágya, hogy vagyona is az igazság előbbrevitelét szolgálja.”

Örömmel hallunk olyan fiatalokról is, akik készek Jehova munkáját anyagilag támogatni. A nagy-britanniai fiókhivatal egy iskoláskorú hírnöktől kapott levelet. Ő elmondta, hogy egy kiírt tanulmányi versenyt nyert meg. Az egész pénzjutalmat borítékba tette. Kizárólag a Társulat kiadványaiból merítette a forrásanyagot a „Keresztényi kötelezettség” című dolgozatához. Ezért úgy érezte, a pénz jogosan Jehovát illeti meg.

A 116. zsoltár írója arra a kérdésre válaszolva, mivel viszonozza Jehova jótéteményét, a 13. és 14. versben így folytatja: „A nagyszerű megmentés poharát felemelem, és segítségül hívom Jehova nevét. Megadom fogadásaimat Jehovának, igen, az Ő egész népe előtt.” A Jehovától Fián keresztül jövő megmentés értékes ajándéka iránti hálából mi is indíttatva érezzük magunkat, akárcsak a zsoltáros, hogy segítségül hívjuk Őt, és teljesítsük a neki tett ígéreteinket.

Jehova oly sokszor megáldott bennünket, ehhez képest elenyésző csekélység, amit mi viszonozhatunk neki. Mennyire illő tehát, hogy hálánkat, amennyire erőnkből telik, minden módon kifejezzük: „Neked áldozok hálával, és Jehova nevét hívom segítségül” (Zsoltárok 116:17).

[Kiemelt rész a 32. oldalon]

HOGYAN JÁRULNAK HOZZÁ EGYESEK A KIRÁLYSÁG-MUNKA ELŐMOZDÍTÁSÁHOZ?

◻ ADOMÁNYOK: Az önkéntes pénzadományokat beküldhetjük vagy közvetlen a főhivatal vagy a fiókhivatal címére. A főhivatal címe: Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201. Ingatlantulajdont, valamint ékszereket vagy egyéb értéktárgyakat is lehet adományozni. Adományaink esetén mellékeljünk egy rövid kísérő levelet, és ebben tüntessük fel, hogy ezt adományként küldjük.

◻ FELTÉTELHEZ KÖTÖTT AJÁNDÉKOZÁS: Az Őrtorony Társulat elfogad megőrzés céljából pénzt is azzal a kikötéssel, hogy ha személyes szükség merülne fel, az adományozó azt visszakaphatja.

◻ BIZTOSÍTÁSOK: Életbiztosítási kötvények vagy nyugdíjjárulék kedvezményezettjeként megnevezhető az Őrtorony Társulat is. Ilyen intézkedés esetén értesíteni kell a Társulatot.

◻ LETÉTEK: Takarékbetétek szintén elhelyezhetők a Társulatnál megőrzés céljából. Erről is értesíteni kell a Társulatot. Értékpapírok, kötvények és ingatlan szintén adományozható olyan feltétellel, hogy az ajándékozó, amíg él, élvezhesse azt. Ezzel a módszerrel megelőzhető minden bizonytalanság vagy kiadás, ami a közjegyző előtt hitelesített végrendelet másolattal kapcsolatban felmerülne, ugyanakkor a Társulatot biztosítja arról, hogy az illető halála után megkapja az ingatlant.

◻ VÉGRENDELETEK: Ingatlan vagy pénz szintén ráhagyható az Őrtorony Társulatra közjegyző előtt hitelesített végrendelet formájában. A végrendelet egyik másolatát meg kell küldeni a Társulatnak.

Ilyen ügyekben bővebb információt és tanácsot kaphatunk az Őrtorony Társulat gazdasági hivatalától, Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201 címen, vagy a fiókhivataltól.