A zene élvezete – Mi a titka?

AZ ókori világban dívott a szemérmetlen erkölcstelenség és a durva bálványimádás. Ezért Pál apostol szükségesnek tartotta, hogy a keresztényeket erőteljesen figyelmeztesse a keresztényi viselkedésre. Az efézusi gyülekezetnek ezt írta: „Ezt mondom azért, és tanúskodom az Úrban, hogy ne járjatok továbbra úgy, miként a nemzetek is járnak gondolataik hiábavalóságában, mialatt a bennük lévő tudatlanság, és a szívük érzéketlensége miatt szellemi sötétségben vannak, és elidegenedtek az élettől, ami az Istené” (Efézus 4:17, 18).

Nem találó leírása ez annak, amit ma tapasztalhatunk? És ez érvényes a zene területére is. Sok mai zene olyan divatot tükröz, amely ’idegen az Istennek tetsző élettől’. Gyakran a dalszövegek „érzéketlen”, kedvesség és együttérzés nélküli „szívről” tanúskodnak.

Pál azonban tanácsában egy lépéssel továbbmegy, és ezt mondja: „A jó és rossz iránti érzékükben eltompulva szexualitásnak adták át magukat, és mohón belevetették magukat az ízléstelen életmód követésébe” (Efézus 4:19, The Jerusalem Bible).

Ennek ’az ízléstelen életmódnak mohó követése’ tükröződik sok mai zenében is. A dalszövegek és a zenei irányzat együttesen arra buzdítják a mai nemzedéket, hogy még mélyebben merüljenek bele a szexbe, az erőszakos cselekményekbe, a kábítószerekbe és az élvezetekbe. Hogyan tekintsék a keresztények ezeket a bűnöket? Figyeljük meg Pál szavait: „Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őreá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság” (Efézus 4:20, 21, 1973-as Katolikus fordítás).

„Gyökeres szellemi megváltozás” szükséges

Hogyan vonatkoztathatjuk ezt az intelmet a világ szellemét tükröző zene területére? Az esetben, hogyha a ’krisztusi gondolkodásmódot’ követjük, vagyis ha Krisztus szellemi érzülete van bennünk, nem fogunk olyan zenét hallgatni, amely „földi, állatias és démoni” (1Korinthus 2:16; Jakab 3:15).

De kérdezhetnéd: ’Hogyan változtathatom meg a zenei ízlésemet?’ Újra Pál siet segítségünkre, mert ezt mondja: „Vessétek le a régi életmódotokat, tegyétek félre régi éneteket, amelyet a megtévesztő kívánságok követése megrontott. Újítsátok meg elméteket gyökeres szellemi megváltozás által” (Efézus 4:22, 23, JB).

Van tehát megoldás, és ez az elme megújítása egy gyökeres szellemi megváltozás által. Ez többet foglal magában a zenei ízlésünknél. Azt kívánja tőlünk, hogy új nevelésben részesüljünk, új normákat és értékeket fogadjunk el. Gondolkodásbeli változást kíván tőlünk, újfajta kritériumok magunkévá tevését. Azt kívánja tőlünk, hogy a dolgokat Isten és Krisztus szemszögéből nézzük. Ahogy Pál világosan kifejezte: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31).

Sok mai zene nem Istent dicsőíti. Ellenkezőleg, durván sérti azokat az értékeket, amelyeket a keresztények vallanak, és amelyekért készek voltak meghalni börtönökben és koncentrációs táborokban. Nos, miért kellene áldozatnak tekinteni, ha változtatunk zenei ízlésünkön, főleg ha azt is tudjuk, hogy ’nem szabad szeretnünk a világot, sem a világban levő dolgokat’? (1János 2:15–17).

Szép zene – Mi a nyitja?

Ha tiszteletben tartjuk a szentírási alapelveket, és elvetjük a lealjasító zenét, mivel lehetne azt pótolni? Nos, mi az akadálya, hogy új zenei lehetőségek után kutass? Lehetnek sokkal élvezetesebb és építőbb zeneszámok, mint amelyet a múltban oly nagy előszeretettel választottál magadnak. Például egy volt rockzenész a nála végbemenő változásról ezt mondta:

„Nagy erőfeszítésembe került, hogy a könnyű rockzenéről átálljak az általánosan jónak tartott zenére és a mélyebb érzéseket tükröző klasszikus zenére. De amikor rájöttem, hogy mennyivel tartalmasabbak ezek, mint a rockzene, és amikor már nem tudtam azonosulni többé a legmodernebb zene szellemével, egyre könnyebb lett a dolgom, és jobban ki tudott elégíteni ez a zene. Hirtelen kívánatos lett. Rádöbbentem, hogy korábbi előítéleteim miatt mennyi mindentől elestem, amelyeket a más zene iránt tápláltam magamban.”

Nagy változatosságát találhatjuk a klasszikus zenének, a népzenének és más modern zenének, amelynek szép a melódiája, tiszta a dalszövege, és nem tartalmaz bibliai alapelvekkel ellentétes bölcseletet! A dolgok nyitja tehát olyan zene megválasztása és élvezése, amely nem befolyásolja helytelen irányba gondolkodásunkat, vagyis olyan zenéé, amely ’igazságos, erkölcsileg tiszta, jó hírű, erényes és dicséretre méltó’ (Filippi 4:8).

A zene szerepe a keresztény életében

A kellemes zene élvezetének egyik módja, ha énekelünk, vagy valamilyen hangszeren játszunk. Nagy műélvezet származhat abból is, ha akár magánszámban, akár csoportosan, családunkat és barátainkat bevonva adunk elő valamilyen éneket vagy zenedarabot. Mint minden dologban itt is a helyes egyensúly szükséges. A keresztény soha ne hajszolja megszállottan a kikapcsolódást vagy a szórakozást. Ha ez történne, még a túlzásba vitt egészséges zene is rossz hatást váltana ki. A keresztény abba a veszélybe sodródna, hogy ’inkább a szórakozást fogja kedvelni és nem az Istent’ (2Timótheus 3:4).

A zene is szerves része a Jehova Isten iránti imádatunknak. Az ősi Izraelben Aszáf és testvérei így énekeltek: „Adjatok hálát Jehovának, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek tetteit a népek között! Énekeljetek neki, zengjetek neki dallamot, beszéljetek csodás tetteiről.” Igen, a zenével dicsőíthetjük Istent, és tudunk tetszésére járni (1Krónika 16:8, 9).

Jehova Tanúi Királyság-énekei, amiket a Királyság-termekben énekelnek, tartalmilag bibliai szövegeken, zsoltárokon, imákon és tanításokon alapulnak. Tudjuk-e élvezni ezt a szent zenét szívből? És nem kellene-e kimutatnunk azzal is az örömünket, hogy ezeket az énekeket mély átérzéssel és lelkesedéssel énekeljük? És ha egyéb alkalmakkor is, tehát nemcsak a keresztény összejövetelek alkalmával énekelünk, nemde megkönnyebbülünk, hallva e szép énekek dallamait, amelyeket másképpen Királyság-melódiáknak nevezünk?

Ezekben a zenekari interpretációkban minden zenész Jehova Tanúja. Egyesek hivatásos zenészek, akik szimfónikus zenekarokban játszanak. Mások, a fent idézett korábbi rockzenészhez hasonlóan, tehetséges fiatalok, akik élvezik a szép zenének sokféle megnyilvánulását. A földi, démoni beállítottságot tükröző zenéről való lemondással valójában nem lettek szegényebbek. Szép példájuk azt mutatja, hogy mi is találhatunk igazi, egészséges örömet mind a világi, mind a szent zenében, ha a bibliai alapelvek vezetnek bennünket a zene megválasztásában (Efézus 5:18–20).

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

„A rockzene csak a szexuális vágyra gyakorol vonzerőt, barbár vonzerőt – nem a szerelemre, az éroszra, hanem a fejletlen, a pallérozatlan szexuális vágyra. . . A fiatalok tudják, hogy a rockzenében a szexuális érintkezés üteme rejlik” (The Closing of the American Mind by Allan Bloom [Az amerikai elme zárlata]).