Bízzál az Istentől kapott erőben!
A főbb részek kiemelése a Timótheusnak írt második levélből
JEHOVA erőt ad szolgáinak a próbák és az üldözések elviseléséhez. És mily nagy szüksége volt Timótheusnak és a többi kereszténynek erre az Istentől kapott erőre! Rómában i. sz. 64 körül tűz pusztított és az a hír járta, hogy Néró császár okolható érte. Néró, hogy magát védje, a keresztényeket okolta és nyilvánvalóan ez indította el a keresztényüldözés hullámát. Valószínűleg ebben az időben (i. sz. 65 táján) újra bebörtönözték Pál apostolt Rómában. Jóllehet a halállal nézett szembe, akkor írta meg második levelét Timótheusnak.
Pál levele felkészítette Timótheust arra, hogy a hitehagyottaknak ellenálljon és szilárdan nézzen szembe az üldözéssel. A levél arra buzdította Timótheust, hogy szüntelen előrehaladást tegyen szellemi téren, valamint arról szólt, milyen körülmények között van Pál a börtönben. A levél abban is segítséget nyújt az olvasóknak, hogy bízzanak az Istentől kapott erőben.
Szenvedjük el a rosszat és tanítsunk szelídséggel
Isten erőt ad, hogy elviseljük az üldözést, amely bennünket — mint a jó hír hirdetőit — sújt (1:1–18). Pál sosem feledkezett el Timótheusért imádkozni és mindig megemlékezett az ő képmutatás nélküli hitéről. Isten ’nem a gyávaság, hanem az erő, a szeretet és a józan elme szellemét’ adta Timótheusnak. Ezért kellett neki szégyenkezés nélkül tanúskodni és elszenvedni a rosszat a jó hír érdekében. Arra is buzdítást kapott, hogy ’tartsa meg az egészséges szavak mintáját’, amelyet Páltól hallott, oly módon, ahogyan nekünk is szigorúan ragaszkodnunk kell a valódi keresztény igazsághoz, bár mások elfordulnak tőle.
A Pál által tanított dolgokat hűséges férfiakra kellett bízni, akik majd másokat tanítanak (2:1–26). Timótheust Pál arra buzdította, hogy legyen Krisztusnak kiváló katonája, legyen hűséges, amikor elszenvedi a gonoszt. Pál maga is börtönt szenvedett a jó hír prédikálásáért. Timótheus bátorítást kapott arra is, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy Isten elismert munkása legyen, meneküljön az üres beszédektől, amelyek megszentségtelenítik azt, ami szent. Pál azt is a lelkére kötötte Timótheusnak, hogy az Úr rabszolgájának teljes szelídséggel kell másokat oktatnia.
Prédikáld a Szót!
Istentől kapott erőre van szükség, hogy szembenézzünk az utolsó napok nehézségeivel, s közben ragaszkodjunk a Szentírás igazságaihoz (3:1–17). Az istentelenek közül támadnak emberek, akik ’mindig tanulnak, de sosem képesek az igazság pontos ismeretére jutni’. Ezek a ’gonosz emberek és csalók a rossztól a rosszabb felé haladnak, félrevezetnek és félrevezettetnek’. Timótheusnak azonban ’folytatnia kellett azokat a dolgokat, amelyeket korábban tanult’. Nekünk is ezt kell tennünk, tudva azt, hogy ’a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen’.
Timótheusnak ellen kellett állnia a hitehagyottaknak és tökéletesítenie kellett szolgálatát (4:1–22). Ezt úgy tudta elérni, hogyha ’prédikálta a szót’ és ragaszkodott hozzá. Ez létfontosságú volt, mivel a gyülekezet ’kedvezőtlen idővel’ nézett szembe, mert egyesek hamis tanokat tanítottak. Napjainkban Jehova Tanúi szintén ragaszkodnak Isten Szavához, s szüntelenül hirdetik a gyülekezetben levők és a gyülekezeten kívülállók számára — még kedvezőtlen helyzetek közepette is. Pál „megtartotta a hitet”, bár némelyek cserben hagyták őt. ’Az Úr azonban erőt öntött belé, hogy a prédikálás őáltala teljesen el legyen végezve.’ Bárcsak mi is az Istentől kapott erőre támaszkodnánk és továbbra is prédikálnánk a jó hírt!
[Kiemelt rész a 31. oldalon]
Kiváló katona: Pál így buzdította Timótheust: „Mint Krisztus Jézus jó katonája, vedd ki a részed a rossz elszenvedéséből. Egy katonaként szolgálatot teljesítő ember sem avatkozik a mindennapi élet üzleti dolgaiba, hogy elnyerje annak tetszését, aki katonának besorozta” (2Timótheus 2:3, 4). A római gyalogos elszenvedte a rosszat, amikor a nehéz fegyvereket, a fejszét, a kosarat, a három napra való élelmiszeradagját és egyéb tárgyakat cipelte (Josephus Flavius: A zsidó háború, 3. könyv, 5. fejezet, Révay ford., 1990. kiadás). Nem volt üzleti érdekeltsége, mivel ez nem tetszett volna felettesének, kiadásaira pedig úgy sem volt gondja. Hasonló módon a keresztény is próbákon megy keresztül annak kapcsán, hogy „Krisztus jó katonája”. Lehet, világi munkát kell vállalnia, hogy a szentírási kötelezettségeinek eleget tegyen, mégsem szabad megengednie, hogy indokolatlanul belemerüljön anyagi ügyekbe, s ezért abbahagyja a szellemi hadviselést (1Thessalonika 2:9). Házról házra tanúskodva forgatja „a szellem kardját, ami az Isten Szava”, és segít az embereknek megszabadulni a vallási tévtanoktól (Efézus 6:11–17; János 8:31, 32). Mivel életek forognak kockán, minden keresztény katona továbbra is ily módon igyekezzék tetszeni Jézus Krisztusnak és Jehova Istennek!