Tartsátok meg a hitet és a jó lelkiismeretet!

A főbb részek kiemelése a Timótheusnak írt első levélből

IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 56 táján, Pál apostol arra figyelmeztette az efézusi gyülekezet véneit, hogy „elnyomó farkasok” támadnak közöttük, akik „elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Néhány év elteltével, a hitehagyottak tanításai olyan komoly fenyegetést jelentettek az igaz hit számára, hogy Pál arra ösztönözte Timótheust: folytasson szellemi harcot a gyülekezeten belül, hogy megőrizze tisztaságát, valamint legyen segítségére hívőtársainak, hogy a hitben megmaradjanak. Ez volt a legnyomósabb oka annak, hogy Pál megírta első levelét Timótheusnak i. sz. 61-64 táján Macedóniából.

Pál Timótheust kioktatta a vének kötelességéről, az asszonyok Isten által kijelölt helyéről, a vének és kisegítőszolgák képesítéseiről, valamint egyéb dolgokról. Az effajta útmutatások napjainkban is igen áldásosnak bizonyulnak.

Buzdítás hitre

Pál levelének nyitó sorai azt a tanácsot tartalmazzák, hogy őrizzük meg a hitet és a jó lelkiismeretet (1:1–20). Arra buzdította Timótheust, hogy maradjon Efézusban és ’parancsolja meg némelyeknek, hogy ne tanítsanak eltérő dolgokat’. Pál fölöttébb hálás volt a számára kijelölt szolgálatért, s beismerte, hogy tudatlansága és hitének hiányossága miatt üldözte Jézus követőit. Az apostol megbízta Timótheust, hogy folytassa a szellemi hadviselést, ’megtartva a hitet és a jó lelkiismeretet’ és hogy ne legyen hasonló azokhoz, akik „a hit dolgában hajótörést szenvedtek”.

Tanács az imádatra vonatkozóan

Ezután Pál, mint ’a nemzetek tanítója, hit és igazság dolgában’ tanácsot adott (2:1–15). Imákat kellett felajánlani azokért, akik magas tisztséget töltenek be, hogy a keresztények békés életet élhessenek. Isten akarata az, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön; életadó, létfontosságú tanítás tehát, hogy Krisztus ’megfelelő váltságul adta önmagát mindenkiért’. Pál arra is figyelmeztetett, hogy az asszony szerénységgel ékesítse fel magát és egyáltalán ne gyakoroljon hatalmat a férfi felett.

Legyen a gyülekezet jól szervezett (3:1–16). Ennek a követelménynek megfelelően, Pál írásba foglalta a felvigyázók és a kisegítőszolgák képesítéseit. Az apostol által kért dolgokból, Timótheus így tudni fogja, hogyan viselje magát a gyülekezetben, amely „az igazság oszlopa és támasza”.

Pál személy szerint Timótheusnak szóló tanácsa arra szolgált, hogy annak segítségével Timótheus megvédje magát a hamis tanítástól (4:1–16). Rámutatott arra is, hogy a későbbiek során sokan elesnek majd a hittől. De ha szüntelenül ügyel magára és a tanítására, Timótheus ’megmenti saját magát és azokat, akik hallgatnak rá’.

Timótheus arra is kapott tanácsot, hogy milyen bánásmódban részesítse az embereket — legyenek azok fiatalok vagy öregek (5:1–25). Például, illő módon kell gondoskodni az idősebb özvegyekről, akik jó keresztény hírnévnek örvendenek. Pletykálkodás helyett, a fiatal özvegyek inkább menjenek férjhez és gyermekeket hozzanak a világra. Az idősebb férfiak, akik kiválóan elnökölnek a gyülekezetben, kettős tiszteletet érdemelnek.

Isteni önátadás és megelégedettség

Pál, levele befejező részében az isteni önátadásra irányította a figyelmet (6:1–21). Az „isteni önátadás megelégedettséggel” nagy nyereség, de ha valaki meg akar gazdagodni, az romláshoz és pusztuláshoz vezet. Pál arra buzdította Timótheust, hogy harcolja meg a hit nemes harcát és ’ragadja meg szilárdan az örökké tartó életet’. A valódi élet megragadása végett a gazdagoknak ’reménységüket nem a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe’ kell vetniük.

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

Gyermekszülés által megmentve: Pál ezen nem az örök életre szóló megmentést értette, hanem az istenfélő asszony jellegzetes szerepére utalt, amikor ezt írta: „De meg fog tartatni a gyermekszülés által, ha megmarad a hitben, a szeretetben és a józan gondolkodással párosuló szent életben” (1Timótheus 2:11–15). Azáltal, hogy gyermeket hoz a világra, gondoskodik a gyermekeiről és háztartást vezet, egy asszony ’megtartatik attól, hogy tétlen pletykálkodó és más emberek dolgába avatkozó legyen (1Timótheus 5:11–15). Családi elfoglaltsága jól kiegészíti Jehovának végzett szolgálatát. Természetesen minden keresztényre vonatkozik az, hogy ügyeljen magaviseletére és hogy bölcsen használja fel az idejét (Efézus 5:15, 16).