Pozitív hozzáállás a további előrehaladáshoz
1 Mostanra már a legtöbbünk elolvasta az 1992-es Évkönyv-et. Amikor arról olvastunk, hogy 1991-ben az egész világon 211 országban több mint négy és egynegyed millió főből álló Királyság-hírnökcsúcsot értünk el — ami 6,5 százalékos növekedést jelent —, megdobogtatta a szívünket! Napjainkban a világméretekben végbemenő Királyság-növekedés nyilvánvalóan ékes bizonysága az Ésaiás 2:2–4 és a Mikeás 4:1–4 beteljesedésének.
2 Bár az 1992-es évre szóló jelentés még nem teljes, de már most világos bizonyítéka annak, hogy Jehova kiemelkedő növekedéssel koronázza meg ezt a szolgálati évet is. Folyamatosan hangzik tovább az embereknek szóló meghívásunk, hogy csatlakozzanak széles körű nemzetközi testvériségünkhöz. Az Emlékünnepen és a kerületkongresszusokon résztvevők száma azt mutatja, hogy a Királyság-üzenet több millió embernél halló fülre talál. Ezek a minden nemzetből való emberek válaszolnak az ihletett meghívásra, amely így szól: „Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein.”
3 Határozd el, hogy előrehaladást teszel!: Jehova szervezete előrehalad. Mivel oly sok új személy özönlik Jehova igaz imádatának a hegyéhez, létfontosságú, hogy minden új imádó pozitív hozzáállást tanúsítson a további szellemi előrehaladás iránt, azután pedig törekedjen arra, hogy segítsen a még nála is újabbaknak, hogy ők is ugyanezt tegyék. Az ilyen előrehaladás szükségességére céloz az a kijelentés, amit azok — akik már válaszoltak a meghívásra, hogy jöjjenek Jehova hegyére — mondanak másoknak is, hogy: „Jöjj!” János apostol is ehhez hasonlóról számolt be a Jelenések 22:17-ben: „És a Lélek [szellem, New World Translation] és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel!”
4 Jézus bemutatta, hogyan lehet ilyen meghívást kapni. Amikor az apostolai reagáltak a tanítására, meghívta őket, hogy vegyenek részt vele a szolgálatában és megtanította, hogy ezt hogyan tegyék (Máté 4:19; 10:5–7, 11–14). Tanítványai megismerték, milyen hatásos módszereket használ, amikor elkísérték őt és megfigyelték, hogyan tesz bizonyos dolgokat. Ezt követően Jézus szolgálatának a mintájára végezték a szolgálatukat. Olyan jól megtanulták Jézus módszereit, hogy bátor tanúskodásuk felkeltette az ellenségeskedők figyelmét, akik világosan felismerték, hogy ők Jézus tanítványai. A Cselekedetek 4:13 így számol be erről: „Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat . . . meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.”
5 Jézus mielőtt visszatért az égbe, azt a parancsot adta, hogy a tanítványainak új tanítványok képzése által továbbra is fenn kell tartaniuk a keresztény szolgálatot, éppen úgy tanítva meg az újakat, ahogyan ők kapták a tanítást. A Máté 28:19, 20-ban Jézus ezt parancsolta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . . Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.” Jelezvén, hogy a tanítványképzés végzését egészen napjainkig értette, ennek további nyomatékát adta: „Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [a dolgok rendszere befejezéséig, NW].”
6 Jézus Krisztus igaz tanítványai nem mulasztják el, hogy engedelmeskedjenek utasításának és megtanítsák az új tanítványoknak mindazt, amit ő parancsolt. Nos, Jehova Tanúi világméretű gyülekezetében a szembeszökő növekedés megköveteli tőlünk, hogy tekintetbe vegyük a gyülekezet újonnan alámerített tagjainak, az alámerítetlen hírnököknek és azoknak a különleges szükségleteit, akik tanulmányozzák velünk a Bibliát és bizonyos fokú rendszerességgel már kezdenek részt venni a gyülekezeti összejöveteleken.
7 Az 1992-es szolgálati év elején 9 hírnökből körülbelül 1 hírnök csak egy éve volt tevékeny a szolgálatban; továbbá 6 hírnökből 1 hírnök három éve vagy annál kevesebb ideje volt tevékeny; és 4 hírnökből 1 hírnök kevesebb mint öt éve vett részt a szolgálatban. Bár az újak közül sokan nagyszerű előrehaladást értek el amióta a gyülekezet tagjaivá váltak, bizonyos tekintetben azonban a további segítség kétségtelenül felgyorsítaná a szellemi előrehaladásukat.
8 A Zsidók 6:1. verse mindenkit arra buzdít, hogy „törekedjünk érettségre” [NW]. A keresztényi érettség többet jelent annál, hogy munkajelentést adunk le. Magában foglalja az előrehaladott személyes tanulmányozást, rendszeres részvételt az összejöveteleken, valamint buzgó részvételt a szántóföldi szolgálatban. Ezenkívül magában foglalja azt is, hogy segítsünk másoknak az igazság ismeretére jutni a megmentésük érdekében. Munkálkodnunk kell azon, hogy csiszoljuk a képességeinket, amikor ’érvelünk az Írásokból’ (Csel 17:2 [NW]). Az érettség megszerzése időbe telik, és nagymértékben az isteni önátadásunktól, valamint a szántóföldön szerzett gyakorlati tapasztalatainktól függ. Bár a saját isteni önátadásunk mélységét mi ellenőrizzük, mégis bölcs eljárás megengedni érett testvéreknek és testvérnőknek, hogy segítsenek nekünk tapasztalatot szereznünk a gyakorlatban. Tanulhatunk az ő tapasztalataikból, különösen a szántóföldi szolgálatban. Nem kell mindent a saját próbálkozásainkból vagy hibánkból megtanulnunk.
9 Segítség a tapasztalatlanoknak: A segítségnyújtás mintája a keresztény gyülekezet megalakulásakor jött létre. Jézus kioktatta a tanítványait (Márk 3:14; Luk 9:1; 10:1). Viszonzásképpen ők másokat tanítottak. Timótheus különleges buzdítást és segítséget kapott Pál apostoltól, Apollós tanítvány pedig a tapasztaltabb Akvilától és Prisczillától kapott személyes segítségnyújtás által nyert előrehaladást (Csel 18:24–27; 1Kor 4:17). A keresztény gyülekezet érett tagjai ma ezeket a példaképeket követik, tanítják és buzdítják a kevésbé tapasztaltakat, különösen az újabbakat és a fiatalokat. Amint a Róma 15:1, 2 mondja: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségét hordozzuk.”
10 A szülők felelőssége pozitív hozzáállást tanúsítani a gyermekeik szellemi előrehaladása iránt. Ez magában foglalja a családi tanulmányozást, valamint megtanítani a gyermekeket, hogyan folytassanak személyes tanulmányozást, rendszeres részvételt és közreműködést az összejöveteleken, és gyakorolni a tanult dolgok alkalmazását (Ef 6:4; 1Tim 5:8). A Gyülekezeti Könyvtanulmányozások vezetőinek különösképpen kezdeményezőknek kell lenniük, hogy a könyvtanulmányozási csoportjukban és a szántóföldi szolgálati csoportokban mindenkinek elősegítsék a szellemi előrehaladását. A szolgálatfelvigyázó, a többi vén, a kisegítőszolgák és a gyülekezet más tagjai is segíthetnek.
11 Abban segíts, amire szükségük van!: Segítségnyújtásra esetleg a keresztényi tevékenységnek csak egy bizonyos ágában van szükség, például a személyes tanulmányozásban. Az egyénnek talán tanácsra van szüksége, hogyan alakíthat ki ésszerű tanulmányozási ütemtervet. Másvalakinek a hozzászólásokra való felkészülésben vagy a megbízatások teljesítésében lehet szüksége segítségre. Másoknak talán azt kell megtanulniuk, hogyan kutassanak bibliai témák után.
12 Sok új testvérnek van szüksége segítségre a szántóföldi szolgálatban. Egy hírnök talán szeretne hatásosabb lenni a házról házra végzett munkában, az újralátogatások végzésében, vagy a bibliatanulmányozások bevezetésében és levezetésében. Már néhány bevezető és felkínálási mód elpróbálása is javulást eredményezhet, melyet az Érveljünk könyv és A mi Királyság-szolgálatunk javaslataiból használtok fel. Más alkalmakkor mindössze arra lehet szükség, hogy javaslatokat tégy egy ésszerű szántóföldi szolgálati munkaterv kialakítására, és fel kell hívnod a figyelmet, hogy ragaszkodjon a munkatervhez. Ha határozott lépéseket teszel annak érdekében, hogy együtt munkálkodj egy segítségre szoruló személlyel, az arra képesíti őt, hogy előrehaladjon kitűzött céljai felé.
13 Isten Szava arra buzdít minket, hogy a szellemi előrehaladásunkat engedjük megnyilvánulni mások előtt. Pál ezt a tanácsot írta munkatársának, Timótheusnak (1Tim 4:15). Ezzel a buzdítással összhangban az apostol kihangsúlyozta, hogy szükség van önmagunk állandó edzésére, mint egy atlétikai versenyen való küzdelemben, hogy sikeresen helytálljunk a szellemi hadviselésben (1Kor 9:24–27; 2Kor 10:5, 6). Gyorsan alkalmaznunk kell mindazt, amit megtanulunk Isten akaratáról, hogy a megfigyelők lássák bennünk az igaz keresztényi hit élő példáját. Hasonlóképpen előre kell haladnunk a tanítás művészetében, hogy mások is Jézus Krisztus önátadott tanítványaivá váljanak (Jak 1:22–25; 1Tim 4:12–16).
14 Az előrehaladás magában foglalja azt is, hogy kitartunk a próbák idején: Még Jézus Krisztus is értékes tanulságokat szűrt le az elszenvedett dolgokból (Zsid 5:8). Mi is megtehetjük ezt. Ezzel összhangban a szellemi előrehaladásunk akkor növekszik, ha olyan pozitív hozzáállást tanúsítunk, amilyet Jakab tanácsolt levelében az 1:2, 3. versben: „Tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse (Katolikus fordítás).” Így akár egy krónikus betegséggel, anyagi nehézségekkel, megosztott családi élettel, a területen tapasztalt ellenségeskedéssel kell megküzdenünk, akár bármilyen más mostoha körülménnyel, Jehova arról biztosít minket, hogy az ő segítségével túltehetjük magunkat a nehézségeken és folytathatjuk az előrehaladásunkat az ő imádatában (1Kor 10:13; 2Kor 12:9; 1Pét 5:8–11). Akkor érünk el sikert, ha minden körülmény között állhatatosak maradunk, ha ’Isten szent kijelentéseit szóljuk, ha úgy szolgálunk, mint aki az Istentől kapott erőre támaszkodik, hogy Istené legyen a dicsőség mindenben, Jézus Krisztus által’ (1Pét 4:11, [NW]).
15 Fogadd el a segítséget a további előrehaladáshoz!: Ha neked is szükséged van segítségre a további szellemi előrehaladás eléréséhez, légy kész elfogadni a segítséget a gyülekezet tapasztaltabb tagjaitól. Mégha nem is kínáltak fel neked segítséget, nem kell engedned, hogy a félénkség elrabolja tőled a segítség lehetőségét. Kérj segítséget. Bátran keresd a gyülekezet bármely tapasztalt tagjának a segítségét. Vagy megkérheted a gyülekezeti könyvtanulmányozás csoportod vezetőjét, a szolgálatfelvigyázót vagy bármelyik vént, hogy segítsen neked. (Vö. 1Mózes 32:26; Máté 7:7, 8.)
16 Minden bizonnyal csodálatos kiváltság részét alkotni a folyton növekvő nemzetközi „nagy sokaság”-nak, mely Jehova tiszta imádatának a hegyéhez özönlik (Jel 7:9). Az is kiváltság, hogy meghívhatunk másokat is, jöjjenek velünk ebben a felfelé haladó menetelésben. Bárcsak őszinte, szívből jövő nagyraértékeléssel továbbra is pozitív hozzáállást tanúsítanánk a további előrehaladás iránt; építenénk a szellemiségünket és megtennénk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk másoknak, haladjanak előre velünk együtt Jehova szolgálatában!