Hogyan befolyásolja az erről alkotott nézetünket az emberi élet Forrása?

Csel 17:28: „általa [Isten által] van életünk, általa mozgunk és létezünk.”

Zsolt 36:9: „nálad [Jehova Istennél] van az élet forrása.”

Róma 14:12: „mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek.”

Értékesnek tekinti-e Jehova a gyermek életét már a fogamzás után a legkorábbi fejlődési stádiumban?

Zsolt 139:13–16: „Te [Jehova] takargattál engem anyám méhében . . . Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe.”

Kijelentette-e Isten valaha, hogy felelősségre vonja azt, aki kárt tesz a még meg nem született gyermekben?

2Móz 21:22, 23: „Ha férfiak verekszenek, és kárt tesznek egy terhes asszonyban, és annak világra jön gyermeke, de nem történik halálos szerencsétlenség, akkor kártérítést kell kiszabni a férfira, annyit, amennyit az asszony ura szab ki rá; és a bírákon keresztül adja meg. De ha halálos szerencsétlenség történik, akkor lelket adj lélekért.” (Néhány fordítás ezt úgy tünteti fel, mintha az Izraelnek adott ezen törvényben a döntő tényező az lenne, hogy mi történik az anyával, s nem az, hogy mi lesz a magzattal. Az eredeti héber szöveg azonban mind az anyát, mind a gyermeket ért halálos balesetre vonatkozik.)

Milyen súlyos az emberi élet szándékos kioltása olyan okból, amelyre Isten nem hatalmazza fel az embert?

1Móz 9:6: „Aki embervért ont, annak a vérét is ember fogja kiontani, mivel Isten a saját képmására teremtette az embert.”

1Ján 3:15: „e g y emberölőnek sincs örök élete, amely megmaradna őbenne.”

2Móz 20:13: „Ne gyilkolj.”

Jogos-e az abortusz akkor, ha az orvosi vélemény szerint a terhesség megtartása káros az anya egészségére?

Az orvosi vélemények olykor tévesek. Helyes lenne embertársunk megölése azért, mert esetleg kárt tesz a felebarátjában? Ha a szülés közben kell az anya és a gyermek élete felől dönteni, az érintetteken áll a döntés meghozatala. De az orvosi eljárások újabb vívmányai mellett erre sok országban csak igen ritkán kerül sor.

Ha valaki azt mondja:

„Nekem jogom van a saját testemet érintő dolgokról dönteni”

Ezt válaszolhatod: „Megértem a nézetét. Manapság oly sokszor lábbal tiporják a jogainkat; sokan egyáltalán nem törődnek azzal, mi történik másokkal. De a Bibliában lefektetett irányelvek a védelmünkre vannak. Ahhoz azonban, hogy javunkra váljanak, vállalnunk kell a velük járó felelősséget is.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Sok esetben az anyát elhagyja a gyermek apja. Egy olyan családban azonban, ahol a férj és a feleség a bibliai irányadó mértékek szerint él, a férj szereti a feleségét és a gyermekeit, és hűségesen velük marad, valamint gondoskodik róluk (Ef 5:28–31; 1Tim 5:8).” 2. „Ha szeretnénk, hogy ilyen szeretet és tisztelet övezzen minket, nekünk is a bibliai irányadó mértékekkel összhangban kell bánnunk a családtagjainkkal. Hogyan kell tekintenünk a Biblia szavai szerint a saját gyermekeinket? (Zsolt 127:3; vesd össze: Ézsaiás 49:15).”

Ádám és Éva csupán jelképes (kitalált) személyek voltak?

Ésszerűtlen azt hinni, hogy mindannyian ugyanazoktól az ősszülőktől származunk?

„A tudomány most megerősíti azt, amit már a nagy vallások többsége régóta hirdet: az összes ember, bármilyen rasszhoz tartozik is . . . , ugyanattól az első embertől származik” (Heredity in Humans. [Philadelphia és New York, 1972] Amram Scheinfeld, 238. o.).

„Amit a Bibliában Ádámról és Éváról, az egész emberiség atyjáról és anyjáról évszázadokkal ezelőtt feljegyeztek, az megegyezik napjaink tudományos vizsgálatainak eredményével: a föld minden népe egyetlen családot alkot, és közös eredetük van” (The Races of Mankind. [New York, 1978] Ruth Benedict és Gene Weltfish, 3. o.).

Csel 17:26: Isten „e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén”.

A Biblia úgy ábrázolja Ádámot, mint csupán jelképes szereplőt, aki az összes régen élt embert képviseli?

Júd 14: „Énók, Ádámtól fogva a hetedik, szintén prófétált róluk.” (Énók nem az összes régen élt ember leszármazási vonalában volt a hetedik.)

Luk 3:23–38: „Maga Jézus egyébként mintegy harmincéves volt, amikor elkezdte munkáját, és . . . Dávid fia . . . Ábrahám fia . . . Ádám fia . . . volt.” (Dávid és Ábrahám jól ismert történelmi személyek. Nem ésszerű akkor úgy következtetni, hogy Ádám is valóságos személy volt?)

1Móz 5:3: „Ádám százharminc évet élt, és akkor nemzett egy fiút az ő képmására és hasonlatosságára, akit Sétnek nevezett el.” (Sétet biztos nem az összes régen élt ember nemzette, és nem az összes régen élt ember nemzett 130 éves korában fiakat.)

Az a kijelentés, hogy egy kígyó beszélt Évával, vajon megköveteli, hogy jelképesnek tekintsük a beszámolót?

1Móz 3:1–4: „A kígyó pedig óvatosabb volt minden mezei vadnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: »Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?« Az asszony erre így felelt a kígyónak: ». . . Isten ezt mondta: ,Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.’« A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: »Bizony nem haltok meg.«”

Ján 8:44: Jézus ezt mondta az Ördögről: „hazug ő, és a hazugság atyja.” (Az Ördög volt tehát az első hazugság forrása, s ez az Éden-kertben hangzott el. A kígyót látható szószólójaként használta fel. A Mózes első könyvében lévő beszámolóban nem kitalált személyek által vonhatunk le tanulságot. Lásd még: Jelenések 12:9.)

Szemléltetés: Nem szokatlan, hogy egy hasbeszélő azt a látszatot kelti, mintha más forrásból származna a tulajdonképpen tőle eredő hang. Vesd össze a 4Mózes 22:26–31-gyel, amely elmondja, hogy Jehova szólásra bírta Bálám szamarát.

Ha az „első ember, Ádám” csupán jelképes személy volt, mi a helyzet az ’utolsó Ádámmal’, Jézus Krisztussal?

1Kor 15:45, 47: „Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett. Az első ember a földből való, és porból alkották; a második ember az égből való.” (Annak tagadása, hogy az Isten ellen vétkező Ádám valóságos személy volt, kétséget ébreszt Jézus Krisztus kilétével kapcsolatban is, és oda vezet, hogy elutasítjuk azt, ami miatt szükséges volt, hogy Jézus az életét adja az emberiségért. Ennek elvetése viszont egyben a keresztény hit megtagadását jelenti.)

Mi volt Jézus álláspontja a Mózes első könyvében lévő beszámolóval kapcsolatban?

Máté 19:4, 5: Jézus „így felelt: »Nem olvastátok-e [az 1Mózes 1:27-ben és a 2:24-ben], hogy aki teremtette őket [Ádámot és Évát], kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: ,Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő e g y test lesz.’«” (Ha Jézus valóságosnak tartotta a Mózes első könyvének beszámolóját, nem kell-e nekünk is ugyanúgy hinnünk abban?)

Ha valaki azt mondja:

„Isten akarta azt, azaz már eleve úgy tervezte, hogy Ádám bűnbe essen”

Ezt válaszolhatod: „Ezt sokan mondják. De vajon elítélne-e Ön engem azért, ha azt tenném, amit elvár tőlem? . . . Ha Isten azt akarta, hogy Ádám bűnbe essen, miért űzte ki akkor bűnösként az Éden-kertből? (1Móz 3:17–19, 23, 24).”

Vagy ezt is mondhatod: „Ez érdekes szempont, és a válasz egyben magában foglalja azt is, hogy milyen személy Isten. Igazságos vagy szeretetteljes dolog elítélni valakit azért, mert az általunk eltervezett módon viselkedik?” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Jehova a szeretet Istene (1Ján 4:8). Minden útja igazságos (5Móz 32:4; Zsolt 37:28). Nem Isten akarata volt, hogy Ádám vétkezzen, sőt előre figyelmeztette őt (1Móz 2:17).” 2. „Isten Ádámnak éppúgy megengedte, mint nekünk, hogy szabadon döntse el, mit kíván tenni. A tökéletesség nem zárta ki azt, hogy a szabad akarat gyakorlása során engedetlen lehessen. Ádám úgy döntött, hogy fellázad Isten ellen, noha figyelmeztetve lett arra, hogy ez halálhoz vezet.” (Lásd még a 417. oldalt.)

Napjainkban van-e különleges jelentőségük az álmoknak?

Milyen ismeretre jutottak a kutatók az álmokról?

„Mindenki álmodik” — írja a The World Book Encyclopedia