119. ének
Ragaszkodjunk „a boldog reményhez”
1. Századok óta csak botorkál az ember.
Hasztalan űzi, mi kósza szél csupán.
Fény derül rá, hogy nem ér semmit ezzel
És komor vég jön a bűn útján.
Refrén
2. Boldog, ki érti ma a nagy vitakérdést.
Mért kapott tért eddig a sok gonoszság?
Jó idején Krisztus elveti végképp
S éneket zengnek a hű szolgák.
Refrén
3. Halljuk a hírt, ami visszhangzik a földről.
Múlik az éj, tűnik kétely, rettegés.
Megszabadít Isten végleg a könnytől
Kérünk, ne késs, csak a célra nézz!
REFRÉN:
Vígan dalolj, Isten rendszere vár!
Elillan a félelem, Jézus Király!
Eltörli végre a bajt, szenvedést,
Csak szüntelen őrizd e boldog reményt!