A szórakoztatás elbűvölő világa

HOLLYWOOD! Bárhol élsz is a világon, Hollywoodról valószínűleg a filmek és a szórakoztatás jut az eszedbe. Sokféle névvel illetik: a szórakoztatás világfővárosa és a talmi ragyogás városa; talán egyetlen más hellyel sem kapcsolódott annyira szorosan össze a látványos szórakoztatóipar fogalma, mint Los Angeles (Kalifornia) eme külvárosával. Kétségtelenül mindenki előtt a pompa és a ragyogás világközpontjaként él. Ahogyan az egyik író mondta: „Hollywood világszerte úgy szerepel a köztudatban, mint ami a filmre vitt álomvilág színhelye.”

A szórakoztatás — jól jövedelmező üzlet

De nem csak ez a hollywoodi kép terjedt el világszerte az emberek között. „Hollywood” óriási, egész földünket behálózó exporttevékenységével is kivívta hírnevét. A Time magazin szerint „a repüléssel és űrhajózással kapcsolatos berendezések után a szórakoztatóipar áll az Egyesült Államokban a második helyen, mint legnagyobb exportcikk. A szórakoztatóipar évente dollármilliárdokat seper be és ennek igen tekintélyes része — mintegy 20 százaléka — más országokból folyik be.

Az Egyesült Államok a világ könyvterjesztő piacán a bevételnek mintegy 35 százalékát mondhatja magáénak; a világ hanglemezkészítéséből származó bevételek 50 százaléka, a filmekből a megvásárolható és kikölcsönzött videofelvételekből nyert bevételnek 55 százaléka, és a tévéhálózatból befolyó összeg 75—85 százaléka.

Cserébe mindezért a tetemes jövedelemért Hollywood vállalja a világ szórakoztatását. A világ persze nem örül ennek mindig; nem egy ország elégedetlenségét fejezi ki az amerikai kultúrimperializmussal szemben, mivel fiataljaik az Amerikából származó tetszetős eszmék és szokások kedvéért feladják helyi szokásaikat és művészetüket. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a szórakoztatás csak az Egyesült Államokból jön. Sok országnak megvan a maga saját szórakoztatóipara — filmje, tévéje, hanglemezkészítése, könyve, sportja és így tovább.

Szórakoztatás — mennyire könnyű ma?

Tekintet nélkül arra, hogy ki szórakoztatja a világot, illetve kinek a feladata lenne ez, igen figyelemreméltó az, hogy maga a szórakozás könnyen hozzáférhető és választéka bőséges: mindez teljesen megváltozott helyzetet teremtett, ami felér egy forradalommal. Szemléltetésül vegyük figyelembe a következő példát: Ha száz évvel ezelőtt éltél volna, hányszor lett volna alkalmad tanult és tehetséges előadóművészek szórakoztatását élvezni? Még ha a leggazdagabb országban éltél volna is, valószínűleg a mai nemzedék jelképes szemüvegén keresztül nézve a dolgot, azt a világot szórakozásszegény világnak lehetett volna tekinteni. Például a te gondod lett volna megoldani, hogy eljuss az operába vagy egy zenekari hangversenyre. Ma elég csak bekapcsolni a hordozható sztereó berendezést és bármilyen létező zenét meg tudsz rajta hallgatni, vagy lehuppanva a családi heverőre egy gombnyomásra élvezni tudsz bármilyenfajta előadást.

Akármelyik fejlett országban élsz is, sok családban van legalább egy tévékészülék, videomagnó, lemezjátszó vagy magnókészülék, valamint egyéb elektronikus berendezés. Egyes gyermekek szinte a tévékészülék mellett nőnek fel, és ez legalább annyira megszokott számunkra, mint egy tükör. A fejlődő országok sok közösségében és falujában van egy helyi központi tévékészülék, amit esténként bárki nézhet. Az emberiség tévémegszállott lett. Szabad idejük egyre többféle szórakozással telik el.

De van-e ebben valami kivetnivaló? Rejt-e bizonyos veszélyeket a modern szórakozás? Vagy ez a sokféle szórakozási lehetőség egyszerűen csak a bőség zavara? Vizsgáljuk meg hát kiegyensúlyozott nézőpontból a szórakoztatás elbűvölő világát.

Kiegyensúlyozott nézet a szórakozásról

„AZ ÉLET valóban sivár, ha folyton csak dolgozni kell, és sohasem lehet játszani vagy pihenni.” Ez a megállapítás annyira közismert, hogy sokszor elfeledkezünk róla, mennyire igaz. Természetesen az olyan élet, amikor valaki „folyton csak dolgozik és sohasem játszik”, biztosan nemcsak unalmas lenne, hanem káros is. Az ilyen ember könnyen a „munka megszálottjává” válna, s csak a munkának élne, minden mást kizárva.

Vegyük például Japán sajátságos problémáját, azét az országét, amely szigorú munkaerkölcséről ismert. A dolgozóktól gyakran elvárják az esti vagy hétvégi túlórázást. Egy kanadai folyóirat, a Maclean’s megjegyezte, hogy egy átlag japán munkás évente 2088 órát tölt el munkában, ehhez képest egy átlag kanadai csak 1654 órát. Ám a folyóirat megjegyezte: „A japán vállalatok egy másik nehézséggel találták szembe magukat: egyes dolgozóik belehaltak a karoshi-ba, vagyis a túlmunkába. Az újságok 40-es éveikben járó szívinfarktusos és agyvérzéses férfiakról számoltak be, akik pihenés nélkül egyfolytában 100 napon át dolgoztak.” A japán munkaügyi miniszternek ezért jól rímelő, fülbemászó jelszavakkal reklámhadjáratot kellett folytatnia azért, hogy a dolgozók vegyék igénybe hétvégi pihenőnapjaikat és pihenjenek. Micsoda ellentéte ez egyes nyugati országok munkamoráljának, ahol az embereket valósággal kérlelni kell, hogy dolgozzák ki a teljes hetet!

A játszás előnyei

Helytálló a szakemberek véleménye, hogy a megszállott módjára való folytonos ténykedést általában betegségnek és nem erénynek tekintik. Életszükséglet a játék — de nem csak gyermekkorban; felnőtteknek és gyermekeknek ezen a téren egyforma a szükségletük. Miért? Mit tapasztalnak az emberek egy jó játék vagy kikapcsolódás után? E témáról írt egyik szakkönyv így sorolja fel ennek előnyeit: „Önkifejeződés, baráti szellem kialakulása, az elme és a test egysége vagy teljessége, fizikai egészség, a megszokott munkamenetből való kikapcsolódás, ritmusváltás vagy változatosság; pihenés és ellazulás, lehetőség valami új kipróbálására, újabb emberekkel való megismerkedésre, barátságok kialakulására és a család eggyé kovácsolódására; a természet megismerésére és jobb megértésére . . . és egyszerűen a jó közérzet anélkül, hogy kutatnánk, miből is fakad az. Nos, ennyiféle előny származhat a kikapcsolódásból!”

Szociológusok sok könyvet írtak a szabadidő eltöltése és a játszás témaköréről; abban valamennyien egyetértenek, hogy a kikapcsolódás egyformán fontos az egyénnek és a társadalomnak. Biztosan senki sem ismeri jobban az emberi természetet, mint maga az emberiség Teremtője. És ő vajon hogyan vélekedik erről a kérdésről?

A Biblia — egyesek esetleges nézetével ellentétben — nem tiltja a vidámságot és a kikapcsolódást. Azt mondja, hogy Jehova boldog Isten, aki azt akarja, hogy szolgái is boldogok legyenek (Zsoltárok 144:15b; 1Timótheus 1:11). A Prédikátor 3:1–4. verse arról beszél, hogy „ideje [van] . . . a nevetésnek; . . . és ideje a szökdelésnek”. A „nevetés”-nek fordított héber szó rokonértelmű azokkal a szavakkal, amelyek a „játszást” írják le. Ugyanebben a bibliai könyvben arról olvasunk, hogy „nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából” (Prédikátor 2:24, Ökumenikus fordítás).

Ma a szabadidő eltöltésének egyik legnépszerűbb módja az, hogy az ember a mások által kínált szórakoztatást választja, lazít és élvezi mások tehetségének megnyilvánulását. De ez sem teljesen új dolog. A Biblia azt mutatja, hogy évezredek óta az emberek örömüket találták abban, ha élvezhették mások táncát, énekét, hangszeres játékát vagy sportvetélkedését.

A szórakoztatóipar számos dolgot kínálhat, mint a kikapcsolódás egyik módját. Ki ne élvezné a tehetséges atléták kimagasló teljesítményeit, egy balerina kecses mozdulatait, vagy egy igazán izgalmas kalandfilm feszültségét, amely szinte a székhez láncolta az embert, vagy egy kellemes melódiának a hangját, amely jóval a zene elhangzása után is sokáig cseng az ember fülében? Nem kétséges, legtöbben élvezettel olvasunk el egy-egy jó könyvet kikapcsolódás céljából, és egyre gyorsabban lapozunk a könyvben, ahogyan a cselekmény kezd kibontakozni.

Az ilyesfajta szórakozás talán pihentetőleg hat ránk, de még ennél többet is tesz. Ösztönöz, feldob bennünket, szívünkre hat, megnevettet — és ezenkívül új ismeretekkel gazdagít. A könyvekből tehát sok mindent meg lehet tanulni az emberi természetről. Ennek ragyogó példái Shakespeare művei.

A szórakozás veszélyei

De annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a szórakozás mai formáiról, az előnyei mellett ismernünk kell a veszélyeit is. Sok szó esett már a szórakozás káros hatásáról. Általában két nagy csoportba sorolhatjuk a veszélyeket: beszélhetünk a szórakozás mennyiségéről és milyenségéről; a számunkra elérhető szórakozás puszta mennyiségéről és annak tartalmáról. Kezdjük talán először a szórakozás milyenségével.

Sötét időkben élünk, amit a Biblia ’nehezen elviselhető kritikus időknek’ nevez (2Timótheus 3:1, New World Translation). Nem meglepő tehát, ha a mai szórakozás magán viseli ezeket a bélyegeket, sokszor bizony annak legcsúnyább vonásaival. A szadista erőszak, a durva erkölcstelenség és a legmegvetendőbb emberi reakciók — például a rasszizmus — mind megtalálhatók a szórakozás közkedvelt formáiban, különböző mértékben szennyezve be azt. Kissé erősen fogalmazva: a mai szórakozás végső fokon nem más, mint pornográfia és szenny.

Filmek: A legnagyobb hollywoodi kitüntetést, a „legjobb színészi alakításért” odaítélt Oscar-díjra többek között három olyan férfit jelöltek, aki az idén pszichopata gyilkost alakított, s mindegyik fenntartás nélkül öl a képernyőn. Az egyik szereplő állítólag jókora húst is kiharapott egy nő arcából, miközben nemi erőszakot követett el rajta. Pénzügyi vonatkozásban az év legmenőbb filmje az Elemi ösztön című film volt. A kritikákból ítélve ez a cím túlságosan is szolid. A film mindjárt egy szexjelenettel kezdődik, amely alatt a nő többször is belevágja jégcsákányát összekötözött szeretőjébe, akinek a vére teljesen befröcsköli őt.

Zene: Mind a rapzenét, mind a heavy-metal zenét az utóbbi időben egyre jobban bírálják, mivel hasonló a tartalma. Az elferdült nemi életet, a nők megerőszakolását, az erőszakot, a különböző fajokkal és a rendőrökkel szembeni gyűlöletet dicsőítő énekek, sőt még a sátánizmus is, mind megtalálható a rap- és a heavy-metal zene hanglemezein. Egyes területeken az ilyen tárgyú lemezeket figyelmeztető felirattal kell elátni. De egy Ice-T nevű rapművész állítólag elismerte: azért alkalmaz énekeiben ilyen megbotránkoztató dalszöveget, hogy lemeze megkapja ezt a figyelmeztető címkét; ez ugyanis a legbeváltabb eszköz a kíváncsiak lépre csalásának. Prince, a rockzene egyik híressége dicshimnuszokat zengedezett az édestestvérek közötti vérfertőző viszonyról. Gyakran a zenés videofilmek egyszerűen a legkirívóbb erkölcstelenségnek adnak tágabb vizuális teret. A popsztár, Madonna Justify My Love című videoklipje a szadomazochizmus és a homoszexualitás ábrázolása miatt vált hírhedtté a világon. Még az MTV, az Egyesült Államok egyik tévécsatornája sem volt hajlandó ezt a számot műsorára tűzni, pedig közismert róla, hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül sugároz erkölcstelen videofilmeket.

Könyvek: Vegyünk most szemügyre néhány példát, amelyet a legújabb könyvismertetésből ollóztunk ki. Az American Psycho egy többszörös gyilkos rémtetteit részletezi, aki elmondhatatlanul szörnyű dolgokat művel: áldozatainak testrészeit kannibál módjára megeszi. A Vox egyetlen hosszú telefonbeszélgetés köré összpontosul, amelynek során egy férfi és egy nő még soha nem találkozott, mégis erotikus beszéddel szexuális tevékenységre ösztönzik egymást. A Raptor két VI. századi hermafrodita, mindkét nem jegyeit magán viselő személy perverz nemi kalandjait kíséri nyomon. A romantikus regényekben rendszerint a házasságtörést és a paráznaságot taglalják és magasztalják. Humoros történetekről szóló képregények, amelyek valamikor teljesen ártalmatlanok voltak a gyermekek számára, ma már élethű ábrázolásban közölnek szerelmi jeleneteket, erőszakot és okkult dolgokat.

Sport: Az ökölvívás betiltása mellett változatlanul sokan szót emelnek. De minden olyan bizonyíték ellenére, hogy a megrendítő erejű kiütések helyrehozhatatlan agykárosodást idéznek elő, a nagy pénzbevétel és a milliós nézőszám továbbra is vonzóan hat a küzdő felekre és a ringbe csalja őket. Pedig már eddig is több száz ökölvívó lelte halálát ilyen kiütés következtében.

Más sporttevékenységekben még nagyobbak a halálozási számok. Hányszor lehetett már olvasni botrányos jelenetekről, akár a pályán, akár a nézők között. A nacionalizmus vagy a tévesen értelmezett „csapatszellem” által kirobbant lázongások következtében több százan meghaltak a stadionokban szerte a világon. A Die Zeit német hetilap a bikaviadalt „a legbrutálisabb sporteseménynek nevezi, amely mindmáig fennmaradt”, s azt mondja, hogy újabban ismét feltűnően népszerűvé vált Spanyolországban és Dél-Franciaországban. Amikor egy bika átdöfte a híres 21 éves José Cubero matador szívét, a meghalt hőst koporsójában később körbevitték a madridi arénában 15 000 lelkes rajongó éljenzése közepette. Halálát felvételről többször is visszajátszották a spanyol tévében.

Tény, hogy ezek szélsőséges esetek és nem jelentik azt, hogy minden szórakozás helytelen a szórakozás sokféle kategóriájában. De ha tárgyilagosan nézzük a szórakozást, el kell ismernünk, igenis léteznek ilyen szélsőséges esetek és nagy népszerűségnek örvendenek. Miért? Talán észrevetted, hogy az, ami néhány évvel ezelőtt még szélsőséges esetnek számított, ma már nem hozza lázba az embereket, és már nem kelt akkora megütközést. A szélsőséges eseteket az emberek fokozatosan elfogadják; megszokják őket. De te, mihez akarsz hozzászokni?

A mennyiség kérdése

Még ha mindenfajta szórakozás teljesen ártalmatlan lenne is, akkor is felmerül a mennyiség kérdése. A szórakoztatóipar szinte elárasztja termékeivel a világot. Az Egyesült Államokban például, csupán 1991-ben, több mint 110 000 különféle könyv jelent meg. Ha minden egyes nap elejétől végig elolvasnál egy könyvet, akkor is több mint 300 évre lenne szükséged, hogy csupán egyetlen év könyvtermését elolvasd! Az Egyesült Államok filmipara jóval több mint 400 filmet gyárt évente, amely sok országba eljut, de a különböző országok is elkészítik a maguk filmjeit. Az indiai filmipar évente hindu filmek százait készíti. És ki tudná megszámolni az évente megjelenő újabb zenei felvételeket, kompaktlemezeket és magnószalagokat? És akkor még nem is beszéltünk a tévéről.

Egyes fejlett országokban több tucat tévécsatorna is működik — kábeltévék, műholdas adások és a normál tévéadók. Ez azt jelenti, hogy a szórakozás lehetősége szinte nagy folyamként jön az otthonunkba a nap mind a 24 órájában. Sport, zene, dráma, vígjáték, tudományos-fantasztikus irodalom, tereferék, filmek; nos, ezekből válogathatunk, s csak egy gombot kell lenyomnunk. Videomagnóval akár több ezer filmet megtekinthetünk, s ott vannak a mit hogyan csináljunk sorozatok, továbbá zenés, természeti, történelmi és tudományos ismeretterjesztő videofelvételek.

De hát kinek jut ideje ennyiféle szórakozásra? A technika arra is képes, hogy megteremtse számunkra azt a csodát, hogy szünet nélkül rendelkezésre álljon a szórakozás valamilyen formája — gondold csak el, mennyire megrökönyödne Mozart, ha egy hordozható sztereó berendezésből hallaná szólni egyik szimfóniáját! Ám a technika egyvalamire képtelen: nem tud időt teremteni mindezeknek az élvezeteknek a habzsolására. Egyes országokban, ahol igen fejlett a technika, inkább az az általános jelenség, hogy az embereknek egyre kevesebb szabadidő áll a rendelkezésére ahelyett, hogy egyre több szabadidejük lenne.

Ha tehát nem vagyunk elővigyázatosak, a szórakozás képes minden szabadidőnket felemészteni. És ne felejtsük el, hogy a szórakozás csak egyik formája a kikapcsolódásnak, méghozzá a legtétlenebb formája. Legtöbbünknek arra is szüksége van, hogy elmenjünk hazulról, valamilyen aktívabb ténykedésre vágyunk; szeretünk közreműködni dolgokban, ahelyett hogy egyszerűen csak ülnénk és várnánk, hogy bennünket szórakoztassanak. Megvan a lehetőség, hogy nagyokat sétáljunk vagy jó társaságban összejöjjünk egymással és közös játékoknak örvendjünk.

Ha hiba megengedni, hogy minden szabadidőnket feleméssze a szórakozás, mennyivel inkább hiba lenne, ha olyan időt is elrabolna a szórakozás, amelyet komolyabb kötelességeinknek, például Teremtőnknek, családunknak, munkánknak vagy barátainknak kellene szentelnünk! Életbe vágóan fontos tehát, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a szórakozásról. Hogyan dönthetjük el, melyik szórakozási forma káros számunkra, és mennyi szórakozás az, ami már túl soknak számít?

[Képek a 7. oldalon]

Bizonyos szórakozás mélyen meg tud hatni bennünket és új ismeretekkel gazdagít

Milyenfajta szórakozást választasz?

EGYFELŐL helyes, ha kiegyensúlyozott nézetünk van a szórakozásról. De egészen más dolog kimutatni ezt a kiegyensúlyozottságot a szórakozás megválasztásánál. Nem nehéz belátnunk: a szórakozásnak megvan a maga helye az életünkben, ám a szórakozás zömmel értéktelen, s egyszerűen csak fölösleges időpazarlás. Mégis naponta döntenünk kell e kérdésben — és ez korántsem olyan könnyű.

Amint már láttuk, a szórakoztatóipar gondoskodik arról, hogy ne legyen könnyű döntenünk. Elképesztően gazdag a kínálata, de a Biblia már évezredek óta megadja a szükséges útbaigazítást a becsületes szívű embereknek. A modern technika nem tette elavulttá ezeket a bibliai alapelveket; ellenkezőleg, napjainkban, ezekben a zűrzavaros időkben még inkább hasznosaknak és szükségeseknek bizonyultak, mint bármikor azelőtt. Lássuk, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az alapelveket a gyakorlatban, amikor a szórakozás kétféle veszélye — a tartalom és a szórakozásra szánt idő — egyszerre fennforog.

Mik a Biblia irányelvei?

Egy fiatal öngyilkosságot követett el. Kiderül, hogy azért lett öngyilkos, mert teljesen átadta magát a heavy-metal rockzenének, amely az öngyilkosságra buzdította. Egy 14 éves lány úgy megveri édesanyját, hogy az belehal a verésbe, és úgy tűnik, hogy ő is a heavy-metal zene megszállottja. Egy 15 éves fiú megöl egy nőt; ügyvédje állítása szerint a fiú olyan filmek hatása alatt állt, amelyek kínzásokat ajánlottak áldozatuk megrettentetésére. Ahol megnyílik egy mozi gengszterfilmek bemutatására, ott máris kitör a fiatal fiúkból álló bandák között a háború, mindjárt a filmszínház helyszínén, a jegyért való sorbaállás közben.

Nem vitás, nagy hatással lehet ránk, hogy milyen tartalmú szórakozást választunk magunknak. Egyes szakértők talán azzal utasítják el a fenti beszámolókat, hogy ezek csak elszigetelt és nem általános jelenségek. De a bibliai alapelvek közvetlenül a válság gyökerére utalnak. Vegyük például a következő mély értelmű szavakat: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Nemde pont idesorolható némelyik szórakozás — azaz ostoba és erkölcsi téren érzéketlen egyénekkel jár, illetve társul az abban résztvevő? Hasonlóképpen szól az 1Korinthus 15:33. verse: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Ezek nem homályos, többféleképpen is érthető versek. Egyetlen más véleményen lévő szakértő sem tud az ellenkezőjére statisztikai adatokat felhozni. Az emberi természet lényegéről van szó. Ha rendszerint erkölcsileg züllött emberekkel társulunk, saját szokásaink is elferdülnek, s ennek kárát látjuk.

Ezek az alapelvek jól beválnak, akár sportról, filmekről, tévézésről, vagy akár zenesztárok bálványozásáról van szó. Bár a sztárok gyakran az erőszakot vagy az erkölcstelenséget dicsőítik mind az előadott darabjaikban, mind a személyes életükben, rajongóik — különösen a fiatalok — úgy tűnik, ennek ellenére szent áhítattal csüngnek rajtuk. A The European című újság nemrég megjegyezte: „Szociológusok arra utalnak, hogy a mindinkább elvilágiasodó társadalomban a popsztárok kezdik betölteni azt a szerepet, amelyet egykor a vallás játszott a fiatalok életében.” De figyeljük meg, mit mond a Zsoltárok 146:3. verse: „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!” A Példabeszédek 3:31 is ezt mondja: „Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és neki semmi útát ne válaszd.”

Egy másik kulcsfontosságú alapelv: Amikor a keresztények döntenek, döntéseiknél mindig figyelembe veszik, hogy azok milyen hatással lesznek nemcsak rájuk, hanem másokra is a keresztény gyülekezetben, beleértve azokat is, akik érzékenyebb lelkiismerettel rendelkeznek (1Korinthus 10:23–33). Kedvező megközelítésből nézve a dolgot, a bibliai alapelvek abban is segítenek, hogy olyan irányadó mértékeket állítsunk fel a szórakozásra, amelyből biztonsággal választhatunk. Pál apostol ezt tanácsolta: „Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8).

Évszázadok óta ezek az alapelvek vezették Isten népét. Az ősi Rómában élő keresztényeknek nem volt szükségük olyan törvényre, amely pontosan megmondta volna, hogy a gladiátorjátékok — a vele járó öldökléssel és szadizmusssal — nem helyénvaló szórakozási forma a keresztényeknek. Ők egyszerűen a fenti alapelveket alkalmazták és ez megvédte mind őket, mind a családjukat, mind pedig a gyülekezetet.

Hogyan válasszunk?

Az őszinte keresztények ma is ezt teszik. A szórakozás megválasztásánál először is azt nézik, mennyire erkölcsös. Hogyan? Nos, még mielőtt megvásárolnának egy hanglemezt, megnézik annak borítóját. Miként reklámozzák a zenét? Elferdült értékeket propagál-e a borító? Például gyűlöletet? Lázadást? Ádáz haragot? A szexet és a nemi csábítást? Néha mellékelve van a dalszöveg is és máris ellenőrizni lehet a tartalmát. Hasonlóképpen a könyvek borítólapjai is gyakran összegzik a könyv tartalmát, és időnként beszerezhető a könyvről megjelent könyvismertetés is. A filmekkel kapcsolatban is gyakran jelennek meg filmkritikák helyi folyóiratokban és újságokban. Egyes országokban a filmeket csillagokkal szokták jelölni útmutatóként arra, melyik korosztálynak tanácsos megtekinteni. Természetesen, ha még a mai erkölcsileg lesüllyedt világ is némelyik szórakozást kifejezetten erotikusnak, erkölcstelennek vagy erőszakosnak találja, nehéz elképzelni, hogy egy keresztény a zsinórmértékeit ennyire alacsonyra tegye és készséggel beengedje ezeket az elméjébe s a szívébe.

Másrészt, a bölcs Salamon király valamikor erre figyelmeztetett: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Prédikátor 7:16). Nagyon könnyű a szórakozás terén az önigazolás csapdájába esni. Előfordulhat, hogy komolyan vesszük az előttünk álló döntést, gondosan és imateljesen mérlegeljük a bibliai alapelveket. Másoknál viszont, akik ugyanezen alapelvek szerint élnek, talán azt tapasztaljuk, hogy másképpen döntenek. Midenesetre ne engedjük, hogy ez megfosszon örömeinktől. Mindannyiunknak saját döntéseinkért kell a felelősséget vállalnunk (Galátzia 6:4).

Mennyi számít túl soknak?

A világ értékrendszere elképesztően különböző, amikor annak megítéléséről van szó, mit tekintsen elsőnek a szórakozás terén. Például a Parks & Recreation szakmai lapban nemrég egy vezércikk a kikapcsolódást „az élet sava-borsának” nevezte. Hasonlóképpen a The New York Times Magazine a szombat estékről, a kikapcsolódás kedvelt időszakáról ezt mondta: „Ha összeszámláljuk, életünkben sokkal több a hétköznap, mint a szombat este; mégis a szombat este az egyik olyan dolog, amiért érdemes élni.” Egyes szociológusok a világ leggazdagabb országaiban úgy érvelnek, hogy a jelen társadalom a szabadidőre épül, na meg a vallásra, amely maga is egyfajta szabadidős tevékenység.

A keresztények nem lepődnek meg, amikor azt látják, hogy az emberek ennyire a nem helyes dolgoknak adnak elsőbbséget. A Biblia jóval ezelőtt megjövendölte, hogy ezekben a kritikus „utolsó napokban” lesznek az emberek „magukat szeretők . . ., inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:1–4). A bibliai alapelvek azonban segítenek nekünk, hogy életünkben az igazán fontos dolgoknak adjunk elsőbbséget. Ahogyan Jézus is mondta: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből” (Márk 12:30). Isten népének életében tehát a legfontosabb az Isten iránti szeretet. És ahelyett, hogy a keresztény prédikálószolgálat csupán szabadidős tevékenységre korlátozódna, ennek adnak elsőbbséget minden mással szemben. Még a világi munkájuk is ezt a létfontosságú életpályát van hivatva biztosítani (Máté 6:33).

Ha tehát egy kereszténynél felmerül a szórakozás lehetősége, azt kell mérlegelnie, mennyi időt vesz el tőle, és mennyire tudná idejét hasznosabbra fordítani (Lukács 14:28). Ha a szórakozás fontos dolgoktól, péládul a személyes és a családi bibliatanulmányozástól, vagy a hittestvérekkel töltendő időtől és a keresztény prédikálószolgálattól, vagy egyéb családi kötelezettségektől vonna el időt, akkor nem érdemes ilyen áron is a szórakozás mellett dönteni.

Amiről választásod tanúskodik

A szórakozásra szentelt idő erőteljesen feltárja, mit tartunk életünkben fontosnak; a szórakozás fajtájának megválasztása viszont erkölcsünkről és önátadásunk mélységéről ad igazi képet. Döntésünk a körülöttünk élő emberek előtt azt árulja el, miféle emberek vagyunk, mik az igazi értékeink. Választásunk rámutat majd a barátaink, a családunk és a gyülekeztünk előtt, mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak vagy merevek, következetesek vagy képmutatók, igazak vagy önigazak.

Engedd, hogy döntéseid minősítsenek téged és a családtagjaidat is, miközben a Teremtő előtt állsz, aki valamennyiünk szívét és indítékait megítéli. A Zsidók 4:13 ezt mondja: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szemei előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Ökumenikus fordítás). Csak Isten ismeri a választ a téma mélyén rejlő kérdésre: Csakugyan engedjük-e, hogy az élet minden területén Isten alapelvei vezessenek?