Min alapszik a tisztítótűz tanítása?

A New Catholic Encyclopedia (1967, XI. köt., 1034. o.), miután leírja a katolikus szerzőknek a 2Makkabeus 12:39–45, a Máté 12:32 és az 1Korintusz 3:10–15 versekkel kapcsolatos álláspontját, beismeri, hogy „végső elemzésben a tisztítótűz katolikus dogmája hagyományon alapszik, és nem a Szentíráson”.

„Az egyház a hagyományhoz ragaszkodik a menny és a pokol közti átmeneti hely bizonyításánál” (U.S. Catholic. 1981. március, 7. o.).

Milyennek tartják a katolikus egyháztanítók a tisztítótüzet?

„Sokan azt gondolják, hogy a tisztítótűz minden szenvedése annak tudomásulvétele, hogy az üdvözítő látomást egy időre késleltetik; általánosabb azonban az a nézet, hogy emellett tényleges büntetés is van . . . A római katolikus egyház egészében azt a nézetet képviseli, hogy e szenvedést igazi tűz okozza. De nem ez a tisztítótűzbe vetett hit lényege. Az még csak nem is biztos . . . Még ha a keleti egyházak teológusaihoz hasonlóan az ember elutasítja is a tűz okozta kínszenvedést, vigyáznia kell, nehogy elutasítsa a tisztítótűz tényleges fájdalmát. Hiszen van valódi szenvedés, szomorúság, bánat, lelkiismeret-furdalás és más, szellemi természetű lehangoltság, amely képes igazi fájdalmat okozni a léleknek . . . Mindamellett gondolnia kell arra is, hogy ezek a lelkek ennyi szenvedés ellenére nagy örömet is éreznek a megmentés bizonyossága fölött” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XI. köt., 1036—7. o.).

„Ami a tisztítótűzben történik, arra csupán találgatások utalnak” (U.S. Catholic. 1981. március, 9. o.).

Túléli-e a lélek a test halálát?

Ez 18:4, KNB: „amely lélek [héberül: neʹfes; „aki”, Kat.; „lélek”, Káldi, Szep.] vétkezik, az hal meg.”

Jak 5:20, Kat.: „aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.” (Kiemelés tőlünk.) (Figyeld meg, hogy itt a lélek haláláról van szó.)

További részletek végett lásd a „Halál” és a „Lélek” címszavaknál.

További büntetés jár még a halál után?

Róma 6:7, B.—D.: „Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől.” (KNB: „aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.”)

Tudnak-e örülni az elhunytak a megmentés kilátásába vetett bizalmukból fakadóan?

Préd 9:5, Kat.: „Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit.”

Ézs 38:18, Kat.: „az alvilág nem dicsőít téged [az Urat], és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben.” (Hogyan érezhetnének eszerint „nagy örömet . . . a megmentés bizonyossága fölött”?)

Hogyan tisztulhatunk meg bűneinktől a Biblia szerint?

1Ján 1:7, 9, Kat.: „ha világosságban járunk, ahogy ő [Isten] is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel [Isten] jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”

Jel 1:5, Káldi: Jézus Krisztus „szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől a saját vére által”.

Miért fontos a keresztényeknek újraszületniük?

Isten úgy döntött, hogy az égi Királyságban meghatározott számú hűséges ember csatlakozzon Jézus Krisztushoz

Luk 12:32: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.”

Jel 14:1–3: „láttam, és íme, a Bárány [Jézus Krisztus] ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren . . . , akiket a földről vettek meg.” (Lásd még az „Ég” címszó alatt a 72—3. oldalt.)

Hús-vér ember nem mehet az égbe

1Kor 15:50: „Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlottság nem örököl romlatlanságot.”

Ján 3:6: „Ami a testtől született, az test, ami pedig a szellemtől született, az szellem.”

Csak azok osztozhatnak az égi Királyságban, akik újraszülettek, azaz Isten fiaivá lettek

Ján 1:12, 13: „mindazoknak, akik befogadták [Jézus Krisztust], hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mert hitet gyakoroltak a nevében; és ők nem vérből vagy test akaratából vagy férfi akaratából születtek, hanem Istentől.” (A „mindazoknak, akik befogadták” kifejezés nem vonatkozik minden olyan emberre, aki hisz Krisztusban. Figyeld meg, hogy a 11. vers [„övéi”, vagyis a zsidók] szerint kiről van szó. Ugyanez a kiváltság az emberiségből másokra is ki van terjesztve, de csak egy ’kicsiny nyájra’.)

Róma 8:16, 17: „Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

1Pét 1:3, 4: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mert nagy irgalmassága szerint új születést adott nekünk élő reménységre Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által, romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre. Ez az egekben van fenntartva számotokra.”

Mit csinálnak ők az égben?

Jel 20:6: „az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.”

1Kor 6:2: „nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják ítélni?”

Megmenekülhet-e, aki nem újraszületett ember?

Jel 7:9, 10, 17: „Ezek után [miután János apostol hallotta azoknak a számát, akik újraszületnek, akik majd a szellemi Izraelt alkotják, és Krisztussal lesznek az égben; vesd össze: Róma 2:28, 29; Galácia 3:26–29] láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány [Jézus Krisztus] előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak. És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: »A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!« . . . »a Bárány, aki a trón közepén van, terelgetni fogja őket, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez.«”

A keresztény kor előtti sok hithű felsorakoztatása után a Héberek 11:39, 40 ezt írja: „mindezek, noha hitük által tanúságot nyertek, mégsem kapták meg az ígéret beteljesedését, mivel az Isten valami jobbról gondoskodott számunkra, hogy tőlünk függetlenül ne jussanak tökéletességre.” (Kiket jelent a „számunkra”? A Héberek 3:1 rámutat, hogy ’az égi elhívás részeseiről’ van szó. A keresztény kor előtti hithű személyek tehát mindenképpen abban reménykedtek, hogy nem az égben, hanem valahol máshol élnek majd örökké.)

Zsolt 37:29: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak.”

Jel 21:3, 4: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”