Ápoljuk a keresztény jó modort egy modortalan világban!

„Íme, mily jó, és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (ZSOLTÁROK 133:1).

1. Mi történt a jó modorral?

„A JÓ MODOR az utóbbi 25 év alatt vereséget szenvedett”, mondja Ann Landers rovatvezető. „Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a férfiak nem nyitják ki az ajtót a nők előtt, s nem ajánlják fel helyüket a földalattin vagy buszon. Ennél mélyebb dolgokról van szó.” Valóban, bármerre nézünk, annak bizonyítékát látjuk, hogy egyre modortalanabb világban élünk. Az emberek előretolakodnak a sorban, dohányoznak a zsúfolt felvonóban, nagy hangerővel működtetik rádiójukat vagy magnójukat nyilvános helyeken, és így tovább. Mindennapi tapasztalataink arra mutatnak, hogy a megjavult nevelési lehetőségek és a magasabb életszínvonal ellenére, mindent összevéve, a mi korunkban a Köszönöm és a Kérem szavak idegenné váltak, az általános udvariasság és előzékenység nagyon is feledésbe merült.

2. Miért nem meglepő ma a jó modor hiánya?

² Vajon meglepő-e mindez? Valójában nem. Ez csupán eszünkbe juttatja, mit mondott az ihletett Pál apostol az embereknek „az utolsó napok”-ban tapasztalható viselkedéséről, amikor is ʼnehezen elviselhető, válságos idők lesznekʼ. A többi között Pál azt is mondta, hogy az emberek lesznek „önmagukat szeretők, elbizakodottak, gőgösek. . . hálátlanok, természetes vonzalom nélküliek, önuralom nélküliek” (2Timótheus 3:1–3). Csupán alkalmi megfigyeléssel is meggyőződhetünk arról, hogy ilyen magatartás az uralkodó minden életkorú, osztálybeli és nemzetiségű emberek között. Miért van ez így? Milyen okok játszanak közre abban, hogy általában hiányzik a jó modor?

A rossz modor okai

3. Hogyan segíti elő a rossz modort e világ „levegője”?

³ Az „önmagukat szeretők” kifejezés jól ábrázolja a mai „én-generációt”, és azokra utal, akik az egyén jogait, az egyéniség kultuszát és az önkifejezést hangsúlyozó világban nőttek fel. Ez a szellem az, amely átitatja a körülöttünk lévő „levegőt”, s ez egyenesen ellentéte a bibliai tanácsnak, amelyet a keresztények kaptak, hogy ʼne csak saját személyes érdekeiket tartsák szem előtt, hanem mások személyes érdekeit isʼ (Efézus 2:2, 3; Filippi 2:4). S a következmény? Egy olyan nemzedék, amely a ʼtedd, ami neked tetszikʼ felfogás szerint nőtt fel; bizonyára nem sokat törődik azzal, hogy milyen hatást gyakorol másokra a viselkedése.

4. Hogyan tekintik ma azokat, akik semmibeveszik az elfogadott irányadó mértékeket, és mi legyen a keresztény nézet ebben a dologban?

⁴ Egyik dolog, amely azelőtt döntő szerepet játszott az udvariasság bizonyos fokának a megőrzésében, a környezet kényszerítő ereje. Az azzal való törődés, hogy mit fognak gondolni mások, sokáig visszatartó erő volt. Ma azonban, minél megdöbbentőbb, felháborítóbb egy viselkedésmód, valószínűleg annál népszerűbb lesz sok ember előtt. Azok, akik nem hajlandók követni az eddig elfogadott irányadó mértékeket, többé nem tekintendők rossz modorúaknak vagy faragatlanoknak, hanem sikkeseknek és kifinomultaknak, akiket csodálni illik. Gondoljunk azonban arra, hogy a ʼkifinomultʼ (idegen eredetű szóval: rafinált) szó azt jelenti, hogy „nem a természetes, tiszta vagy eredeti állapotában lévő”. Ugyanabból a görög szógyökből származik, amelyből a „ravaszul kitalált” kifejezést fordították a 2Péter 1:16-ban. Bizony, az igaz keresztényeknek kerülni kell az ilyen magatartást.

5. Mi a másik tényező, amely hozzájárul a jó modor hanyatlásához?

⁵ „Mivel a rossz cselekedet elleni ítéletet nem hajtották végre gyorsan, ezért van az, hogy az emberek fiainak szíve teljesen arra irányul bennük, hogy rosszat cselekedjen”, mondja a Prédikátor 8:11. verse. Ebben rejlik egy másik tényező, amely hozzájárul a közösségi jó modor hiányához. Mivel az emberek könnyen megúszhatják a dolgokat, érzéketlenné válnak az elfogadott viselkedési szabályok megszegése tekintetében. „Olyan polgárok, akiket nagyon megrendítene, ha nyilvánosan bűnöző elemekhez tartozókkal azonosítanák őket, könnyedén szegnek meg köztörvényeket, például közlekedési törvényt, kábítószertörvényt és köztisztasági törvényt”, mondja a New York Times egyik szerkesztőségi cikke. Ennek következtében „lármázás, vandalizmus, falra karcolt feliratok” kikerülhetetlen részei mindennapi tapasztalatainknak. Így szenved további hátrányt az előzékenység, más emberek jogainak, tulajdonának és magánéletének tiszteletben tartása.

6. Hogyan befolyásolja az emberek rohanó élete a modorukat, és mennyiben különbözött tőlük Jézus ebben a tekintetben?

⁶ Mivel a jó modort általában az élet finomabb kapcsolatai közé számítják, könnyen elfeledkeznek róla az emberek, amikor sietnek – és manapság, úgy látszik, az emberek többsége többnyire siet. Ennek következtében elmennek egymás mellett anélkül, hogy egy szót szólnának vagy szót váltanának egymással. Lökdösődnek és tolakodnak a sorban, vagy türelmetlenül ki- és bevágódnak a forgalmi sávon, csak hogy pár perc vagy néhány másodperc előnyhöz jussanak. Gyakran előfordul, hogy az egyének úgy el vannak foglalva a saját személyes ügyeikkel, vagy annyi mindent terveznek megtenni, hogy ha váratlan esemény történik vagy látogató érkezik, idegességet vált ki bennük, szinte tolakodásnak érzik. Ez rávilágít arra, mennyivel másképp reagált Jézus az emberek közeledésére, még ha alkalmatlan időben érkeztek is (Márk 7:24–30; Lukács 9:10, 11; 18:15, 16; János 4:5–26).

7. Mitől kell őrizkedniük az igaz keresztényeknek a modor tekintetében?

⁷ Annak ellenére, hogy felgyorsult világban élünk, és időnkre, energiánkra egyre több követelmény hárul, ha megengedjük, hogy ennek hatására durván cselekedjünk, az biztosan nem javítja meg a dolgokat. Éppen ellenkezőleg, az ilyen eljárás érzéketlen erőszakhoz vezet, amelyről bőven hallunk vitatkozások, marakodások, ellenségeskedések, vérbosszú, sőt gyilkosságok – annak következtében, hogy durvaságot durvasággal viszonoznak. Mindez része a világ szellemének, amely világnak az igaz keresztény nem lehet része (János 17:14; Jakab 3:14–16).

A jó modor kiváló mintái

8. Mire kapnak buzdítást a keresztények, noha modortalan emberek veszik körül őket?

⁸ Olyan emberektől körülvéve, akik nem sokat törődnek másokkal, könnyű engedni a nyomásnak és megfeledkezni a jó modorról. Ha azonban eszünkbe jut a Biblia figyelmeztetése, hogy „ne szabjátok magatokat többé a dolgok e rendszeréhez”, megláthatjuk a sok kiváló bibliai példát, és igyekszünk majd követni a keresztény jó modor magas színvonalú irányadó mértékeit ebben a modortalan világban (Róma 12:2, 21; Máté 5:16). Cselekedeteinkkel kell megmutatnunk, hogy teljes szívvel egyetértünk a zsoltárossal, aki kijelentette: „Íme, mily jó, és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (Zsoltárok 133:1).

9. Mit nyilvánítanak ki az Írások arról, hogyan bánik Jehova az ő népével?

⁹ A jó modor kinyilvánításának legkiválóbb példája éppen mindnyájunk Teremtője és Atyja, Jehova Isten. Általános tapasztalat, hogy a magas pozíciókban levők vagy a másokon uralkodók ʼfontoskodnakʼ, és elvárják másoktól szeszélyeik tiszteletben tartását. A világegyetem legnagyobb Személyisége, Jehova Isten azonban mindig jó modorúan bánik alattvalóival. Midőn áldását adta barátjára, Ábrahámra, így szólt: „Emeld fel, kérlek tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy.” És újból: „Tekints fel, kérlek az egekre és számold meg a csillagokat” (1Mózes 13:14; 15:5). Midőn megmutatta Mózesnek az ő nagy hatalmának jelét, így szólt Isten: „Dugd be, kérlek a kezedet a köntösöd felső hajtásába” (2Mózes 4:6). Sok év múltán Jehova prófétáján, Mikeáson keresztül még a csökönyös népének is ezt mondta: „Halljátok ezt, kérlek, ti Jákób házának fejei, és ti Izrael házának parancsnokai. . . Halljátok, kérlek, ti fők” (Mikeás 3:1, 9). Ebben a tekintetben ʼIsten utánzóivá leszünkʼ-e, amikor másokkal bánunk, és mondjuk-e ezt: „Kérlek”? (Efézus 5:1).

10, 11. a) Mit mondhatunk Jézus eljárásmódjáról és modoráról? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy jó modorúak vagyunk minden ember iránt?

¹⁰ Jézus Krisztus, aki „kebel helyzetben van az Atyával”, a másik kiemelkedő, követésre méltó példa (János 1:18). Az emberekkel való bánásmódban elsősorban gyengéd és együttérző, másrészt erőteljes és határozott, de mégsem volt durva vagy kegyetlen senkihez. A The Man from Nazareth (A názáreti férfi) című könyv „az ő rendkívüli adományát” fejtegetve, amellyel „mindenfajta egyénnel nyugodt és feszélyezetlen volt”, ezt mondja: „Akár nyilvánosan, akár négyszemközt, ugyanolyan kedvesen bánt mindenkivel, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Feltalálta magát a kisgyermekekkel is az ártatlanságukban, és ami elég különösnek tűnhet, még az olyan lelkiismeret-furdalástól szenvedő, megvesztegethető hivatalnokokkal is, mint Zákeus. Tiszteletre méltó háziasszonyok, mint Mária és Márta, természetes őszinteséggel beszélhettek vele, de kurtizánok is felkeresték őt, mintha biztosak lettek volna abban, hogy megérti és segíteni fogja őket. . . Egyik legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy sohasem vette számításba az egyszerű, közönséges emberek köré emelt korlátokat.”

¹¹ Az igazán jó modorú ember ismertetőjele, hogy mindenkivel illő tisztelettel és figyelmességgel bánik, és jól tesszük, ha e tekintetben is utánozzuk Jézus Krisztust. Igaz, a legtöbb ember arra törekszik, hogy tisztelettudó legyen bizonyos személyek iránt, különösen ha azok magasabb pozícióban vannak, mint ő. Azokkal szemben azonban, akiket magánál alacsonyabb vagy vele egy szinten állóknak vél, gyakran tartózkodó, zárkózott és durva. Valahogyan úgy tűnik, mintha ez a viselkedés bizonyos felsőbbrendűség és hatalom érzését keltené bennük. De ahogyan valaki találóan megállapította: „a gyenge ember durvasággal akar erősnek látszani”. Ezért a Biblia így buzdít: „Előzzétek meg egymást a tiszteletadásban” (Róma 12:10). Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk e tanács követésében, nem leszünk messze attól, hogy minden ember iránt jó modorúak legyünk, mint Jézus volt.

12. Mi a lényege annak, amit Jézus az emberi kapcsolatokról tanított?

¹² Ezt a pozitív, kifelé ható tulajdonságot példázza Jézus tanítása is, különösen az úgynevezett aranyszabály: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Érdekes módon Konfuciusz a Four Books (Négy könyv) egyikében, az Analects-ben (Válogatott írások) – amelyet sokáig a keleti erkölcsi magatartás csúcspontjának tartottak – a mestert megkérdezi egyik tanítványa, van-e olyan egyetlen szó, amely alapelvként szolgálhat az életvitelben. „Talán a ʼviszonosságʼ (shu) az”, felelte a tanító, majd hozzátette: „Ne tedd azt másokkal, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled.” Ezzel szemben könnyen megláthatjuk Jézus tanításának magasabbrendűségét. Mert a szívélyes, kellemes és barátságos kapcsolat csak akkor alakulhat ki, ha az egyik fél kezdeményezi, hogy ʼteszi a másikkalʼ azt, ami jó.

Krisztusi szereteten alapuló, keresztény jó modor

13, 14. a) Mit figyelhettünk meg a közelmúltban a közmodor tekintetében? b) Mi indítja ma az általános érdeklődést a modor és az etikett iránt?

¹³ A rossz modor túltengése miatt ma a helyes magaviselethez való visszatérésről beszélnek. „Fellázadtunk a 60-as évek modora ellen – mondja Marjabelle Stewart, népszerű író és e tárgy tanítója –, de egy újabb lázadás visszaállította azt. Az emberek kezdik elismerni a jó modor fontosságát, és tudni akarják, melyek a társadalmi irányadó mértékek.” A jó modor iránt megnyilvánuló ezen megújult érdeklődés tükröződik a kézikönyvek, tanácsadó rovatok, tv-beszélgetések nagy változatosságában, és mindabban, amiből megtudhatjuk, hogy például milyen villát kell használni egy hivatalos estélyen, és hogyan kell megszólítani valakit a mai bonyolult és gyorsan változó társadalmi és családi kapcsolatainkban.

¹⁴ De hát miért váltak tudatosabbá egyesek a jó modor terén? „A mai versenyszellemű társadalomban – magyarázza Stewart – a jó modor a túlélés ügyéhez tartozik.” Más szavakkal, a jó modort úgy tekintik, mint eszközt az előmenetelhez és a boldoguláshoz. Az emberek tehát könyveket olvasnak, és etikett [illemtan] órákon tanulják, hogyan öltözködjenek sikeresen, hogyan keltsenek jó hatást, hogyan fogadtassák el magukat a tanácsteremben, és a többi.a Mindebben csak az a probléma, hogy a jó modor csak segédeszközzé lett, mint valami álarc, amelyet felveszünk az előadás alatt, és a végén leteszünk. Nem meglepő tehát, hogy időről időre a legmegdöbbentőbb dolgokat halljuk fehérgalléros emberek által elkövetett bűntényekről, a legelőkelőbb „származású”, és a legelőkelőbb „osztályhoz” tartozó egyének viselt dolgairól.

15, 16. a) Mit mondott a jó modor kérdésében egy szaktekintély „a legjobb viselkedési szabályok”-ról? b) Hogyan vonatkozik az 1Korinthus 13:4–7. verse az igaz keresztény jó modorra?

¹⁵ Ez nagyon messze van attól, amit jó modornak lehetne mondani. Amy Vanderbilt, aki e tárgykörben elismert szerző, azt írja a New Complete Book of Etiquette (Az illemszabályok új, teljes gyűjteménye) című könyvében: „A legjobb viselkedési szabályok az Első Korinthusi levél 13. fejezetében találhatók meg, Szent Pálnak a szeretetről szóló szép értekezésében. Ezek a szabályok egyáltalán nem foglalkoznak a divatos öltözködéssel, sem a felszínes jó modorral. Érzésekkel, magaviselettel, kedvességgel és mások figyelembevételével foglalkoznak.”

¹⁶ Amire Amy Vanderbilt utal, természetesen az 1Korinthus 13:4–7-ig terjedő szakasza, ahol Pál részletezi a keresztény szeretet különböző vonásait. Figyeljük meg néhány pontjának eredményeit. Az például, aki „hosszútűrő és kedves”, bizonyára türelmes és tisztelettudó lesz másokkal való bánásmódjában. „Nem viselkedik illetlenül”, ez egy másik módon kifejezve: ʼillendően viselkedikʼ, és az „illem” meghatározása a következő: „alkalmazkodás az ízlés, illendőség vagy minőség irányadó mértékeihez”. Ezért J. B. Phillips a New Testament in Modern English (Újszövetség mai angol nyelven) fordításában így adja vissza e kifejezést: ʼA szeretet jó modorú.ʼ Aligha lehet elképzelni, hogy az ilyen szeretetet kinyilvánító embert rossz modorúnak vélnék.

17. Minek az ismertetőjele a mi jó modorunk?

¹⁷ Világos tehát, hogy a keresztény modor közvetlen kapcsolatban áll a keresztény szeretettel. Nem csupán eszköz bizonyos cél elérésére, vagy olyasmi, amit magunkra öltünk, amikor abból előny származik. A mi jó modorunk – ahogy másokkal bánunk, ahogy viselkedünk, amilyen a magatartásunk, a szokásos magaviseletünk – annak a jelzései, hogy mennyire törődünk más emberekkel, valamint annak is, hogy mennyire mély az irántuk való szeretetünk. Akár öregek, akár fiatalok vagyunk, figyelnünk kell a Biblia tanácsára: „Senki se keresse egyre a maga előnyét, hanem a másét” (1Korinthus 10:24). Így a keresztény szeretet vonásaként, a keresztény jó modor Jézus Krisztus igaz tanítványainak egyik ismertetőjele (János 13:35).

Minden időben jó modorú

18. Minek a cselekvését kell elhatároznunk, tekintet nélkül arra, amit magunk körül látunk?

¹⁸ Jézus előre megjövendölte a mi nemzedékünkről, hogy „a növekvő törvénytelenség miatt, a szeretet sokakban kihűl” (Máté 24:12). A szeretetnek ez a kihűlése világosan tükröződik ma a sok ember részéről tapasztalható nemtörődöm és énközpontú magatartásban. Nekünk azonban ahelyett, hogy hasonló nemtörődöm módon reagálnánk erre, figyelembe kell vennünk Pál tanácsát: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:17, 18). Mindig az legyen az elhatározásunk, hogy jó modorúak leszünk, akár értékelik ezt a törekvésünket, akár nem (Máté 5:43–47).

19. Hogyan hat ki a mi modorunk életünk minden területére?

¹⁹ Igen, a keresztény jó modor természetes külső kifejezése a szívünkben levő szeretetnek és mások iránti törődésnek. Éppen úgy, ahogy a beszédünk is elárulja, milyenek vagyunk belül, a modorunk is megmutatja, mennyire törődünk vagy nem törődünk másokkal (Máté 12:34, 35). A modornak fontos szerepet kell betöltenie az életünk minden területén. Valóságos életútnak kell lennie. Hogyan tudjuk még teljesebb mértékben alkalmazni? Hogyan lehet egészséges keresztény jó modort még teljesebben kifejleszteni? Ezt fogjuk megtárgyalni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Meg tudod-e magyarázni?

◻ Miért nem meglepő a jó modor hanyatlása?

◻ Mik az okai a rossz modornak?

◻ Mennyiben különbözik a keresztény jó modor a világ modorától és etikettjétől?

◻ Miért kell arra törekednünk, hogy mindig jó modorúak legyünk?

ʼViselkedjetek a jó hírhez méltó modorban!ʼ

„Csak viselkedjetek a Krisztusról szóló jó hírhez méltó modorban” (FILIPPI 1:27).

1. Milyen kedvező kommentárt váltott ki a polgármesterből egy nemrégi esemény New York városában? (Róma 13:3).

„TÖBB mint 1000 Tanú” jött a városházára Manhattenben 1988. szeptember 29-én, jelentette a The New York Times. Azért jöttek, hogy támogassanak egy építési javaslatot, amely meghallgatásra a város véleményezési hivatalához volt benyújtva. Bár Jehova Tanúi világközpontjának új lakóépület építésére vonatkozó kérelmét elutasították, a polgármester „dicsérte a Tanúkat mint ʼrendkívül rendes embereketʼ, és azt mondta, ʼvalóban csodálatra méltókʼ”.

2. Mennyiben különbözik a Tanúk modora, és miért?

² Amikor több mint ezer ember összejön, hogy egy népszerűtlen ügyet támogasson, rendszerint mit lehet elvárni? Lökdösődést, üvöltözést, sőt nyílt erőfitogtatást, de még az erőszak sem ritkaság. Miért különböznek ettől Jehova Tanúi? Azért, mert tudatában vannak, hogy viselkedésük minden időben hitüket tükrözi. Jól emlékeznek az Írások tanácsára: „Őrizzétek meg helyes életmódotokat a nemzetek között, hogy amiben úgy beszélnek rólatok, mint gonosztevőkről, jótetteitek eredményeként, amelyeknek szemtanúi, dicsőítsék Istent az ő vizsgálata napján” (1Péter 2:12).

A jó modor dicsőíti Jehovát

3. Milyen szerepet játszik a jó modorunk Jehova tiszteletében?

³ Nyilvánvalóan az is keresztény feladatainkhoz tartozik, hogy helyes viselkedésünkkel is dicsőséget szerezzünk Jehova Istennek (Máté 5:16). A helyes viselkedés természetesen sok mindent foglal magában – például becsületességet, szorgalmat és jó erkölcsöt. Ezeket a tulajdonságokat azonban rendszerint csak azok értékelik, akik jól ismernek bennünket, vagy azok, akikkel gyakran van dolgunk, mint a barátaink, rokonaink, munkaadóink, munkatársaink és tanítóink. Mit mondhatunk azonban azokról, akikkel csupán felületesen érintkezünk? Ezeknél különösen számít a modorunk. Mert ahogyan egy tetszetős csomagolás növeli egy értékes ajándék hatását, úgy teszi vonzóvá a jó modor azt, amit felkínálunk. Bármilyen kiváló keresztényi tulajdonsággal rendelkezünk is, és bármilyen csodálatra méltó a szándékunk, kevés jó származik belőle, ha rossz a modorunk. Hogyan szerezhet dicséretet Jehovának a jó modorunk?

4. Az élet melyik területén kell figyelmet fordítani modorunkra?

⁴ „Csak viselkedjetek a jó hírhez méltó modorban”, mondja Pál (Filippi 1:27). Ez természetesen magában foglalja a nyilvános szolgálatunkat is. De a mi viselkedésünk és a modorunk az imádati helyünkön, a szomszédságunkban, munkában, iskolában, igen, az élet minden területén egyenes összefüggésben van szolgálatunk hatásosságával. „Semmiképpen semmilyen okot ne adjunk a megbotránkozásra, hogy a szolgálatunkat ne kifogásolhassák”, írta Pál (2Korinthus 6:3). Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy alkalmazzuk ezt a tanácsot? Mit tehetünk azért, hogy segítsük egymást, különösen a közöttünk levő fiatalokat abban, hogy minden időben keresztény jó modort tudjunk felmutatni?

A Királyság-teremben

5. Mit kell felismernünk, amikor a Királyság-teremben vagyunk?

⁵ A Királyság-terem számunkra az imádat helye. Jehovának és Fiának, Jézus Krisztusnak a meghívására vagyunk ott. Ilyen értelemben Jehova házának vendégei vagyunk (Zsoltárok 15:1; Máté 18:20). Vajon te jó vendég vagy, amikor a Királyság-terembe jössz? Hogy ilyenek legyünk, nemcsak a vendéglátónk iránt kell figyelmet és tiszteletet tanúsítanunk, hanem a többi vendég iránt is. Mit foglal ez magában?

6. a) Minek a hiányát mutatja az, ha valaki állandóan későn jön az összejövetelekre? b) Mit tudunk tenni ennek legyőzésére?

⁶ Kezdjük azzal, hogy időben oda kell érkeznünk. El kell ismerni, hogy ez nem megy mindig könnyen. Néhányan messze laknak, másoknak családjukat és gyermekeiket kell ellátni, felkészíteni. Az erőfeszítés, amelyet megtesznek, hogy eljöjjenek a keresztény összejövetelekre, valóban tiszteletre méltó. Amint azonban említettük, néhányan beleestek abba a hibába, hogy szokás szerint elkésnek az összejövetelek alkalmával. Mit tehetnek ők, hogy helyreigazítsák ezt? Először is el kell ismernünk, hogy azoknál, akik rendszeresen későn jönnek az összejövetelre, ez nem mindig a megbecsülés hiányát tükrözi az összejövetel értékei iránt. Némelyek, akik gyakran elkésnek, láthatóan élvezik az összejövetelt, éppen úgy, mint a többiek, ha egyszer már ott vannak. A probléma inkább a rossz tervezésben és a keresztény testvéreink iránti figyelmesség hiányában keresendő. Az egyik ok, amiért figyelmeztetést kapunk, hogy ʼne maradjunk el összejöveteleinkrőlʼ az, hogy ott tudjuk „egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítani” (Zsidók 10:24, 25). Ezt azonban aligha tudjuk megtenni, ha időről időre későn érkezünk, és kellemetlenséget vagy zavart okozunk. Ahhoz, hogy ne késsünk el, a szakemberek azt ajánlják, tervezzünk úgy, hogy előbb érjünk oda, ne a pontos időben. Neked is szükséged van erre a módszerre?

7. Magyarázd meg, mi köze van a jó modornak a figyeléshez az összejövetelen.

⁷ A jó modor megkívánja, hogy figyeljünk oda, ha valaki szól hozzánk (Példabeszédek 4:1, 20). Ez a keresztény összejöveteleken is érvényes, ahol Isten szolgái beszélnek hozzánk, hogy valami építő szellemi ajándékban részesítsenek minket. Igazán rossz modort nyilvánítanánk ki, ha bóbiskolnánk, vagy sugdolóznánk a mellettünk ülővel, rágógumit rágnánk, vagy cukorkát szopogatnánk, más anyagot olvasnánk, vagy egyébbel foglalkoznánk az összejövetel alatt. A fiatal Elihu nem csupán türelmesen ült Jób és három társa hosszú beszédei folyamán, hanem ʼéberen figyeltʼ arra, amit mondtak, és ʼnagyon ügyelt rájukʼ (Jób 32:11, 12). A keresztény jó modor arra indít minket, hogy illő tiszteletet tanúsítsunk a szónok és a Biblián alapuló üzenete iránt azzal, hogy osztatlan figyelmet és támogatást biztosítunk neki.

8. Hogyan mutatjuk meg, hogy Jézus Krisztus tanítvány társai vagyunk?

⁸ Az összejövetel előtt és után a keresztény jó modor azt is megköveteli, hogy tevékenyen érdeklődjünk a többiek iránt, akik jelen vannak a Királyság-teremben. Pál arra figyelmeztetett, hogy a keresztény gyülekezet felkent tagjai „többé nem idegenek és jövevények, hanem. . . egyazon háznépnek tagjai” (Efézus 2:19). Vajon te úgy bánsz Tanú-társaiddal, mint idegenekkel és jövevényekkel, vagy mint ugyanannak a családnak tagjaival? Egy barátságos üdvözlet, egy meleg kézfogás, kedves mosoly – mind kis dolgok talán, de mind része és bizonyítéka annak, hogy mi Jézus Krisztus tanítvány társai vagyunk. Ha ilyen modorban közeledünk idegenekhez, nem kellene-e így tennünk „különösen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben”? (Galata 6:10).

9. Hogyan lehet megtanítani a gyermekeket arra, hogy más emberek iránt is érdeklődjenek, ne csak a korukbeliek iránt?

⁹ Vajon meg lehet-e tanítani a gyermekeket arra, hogy mások iránt is kedves érdeklődést tanúsítsanak, ne csak a saját korukbeliek iránt? Némelyik felnőtt azt gondolja: a gyermekeknek szükségük van arra, hogy kis barátaikkal játszadozzanak, ha egy vagy két óráig már nyugton ültek és figyeltek az összejövetelen. A Királyság-terem azonban nem játszótér (Prédikátor 3:1, 17). Midőn egy négy és féléves gyermeket megkérdezett a tanítója, hogy hány testvére és nővére van, azt felelte: „Olyan sok van, hogy én nem tudom megszámolni őket.” Később, amikor a szülei kérdezték meg őt erről, a fiú ezt válaszolta: „Én nem tudom, hány testvérem és testvérnőm van. Amikor a Királyság-terembe megyek, ott nagyon sokan vannak.” Az ő számára az ott levők mind testvérei és testvérnői voltak.

Nyilvános szolgálatunkban

10. Jézus melyik oktatása segíthet nekünk ʼa jó hírhez méltó modorban viselkedniʼ a szolgálatunk közben?

¹⁰ ʼA jó hírhez méltó modorʼ természetesen a nyilvános szolgálatunkat is érinti. Elménkben kell tartanunk, hogy mi egy békességes üzenetet viszünk, és a modorunknak is ezt kell tükröznie (Efézus 6:15). Jézus utasítása így szól: „Ha beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet, és ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá.” Akkor ha kedvesek, barátságosak és tisztelettudók vagyunk, tudtára adjuk a háziaknak, hogy az ő érdeküket szívünkön viseljük. Olykor persze találkozunk az ajtóknál barátságtalan, sőt ellenséges személyekkel is. Talán háborodjunk fel, és kezdjünk hasonló modorban viselkedni? Figyeljük meg, mit mond Jézus a továbbiakban: „De ha [a háznép] nem méltó, a békétek szálljon vissza rátok” (Máté 10:12, 13). A mi modorunk az ajtóknál mindig legyen méltó „a békéltetés szolgálatához”! (2Korinthus 5:18).

11. Hogyan befolyásolja az öltözködési módunk és a személyes megjelenésünk Isten szolgálatában betöltött szerepünket?

¹¹ A modorunk más módon is beszél rólunk. Például, illő-e a személyes megjelenésünk Isten Szava szolgájának szerepéhez? Mit mondhatunk a felszerelésünkről, amelyet használunk – könyvcsomag, Biblia, bibliai irodalom? Egy újságszerkesztő eképpen adott tanácsot az üzletembereknek: „Öltözzön a hivatásához méltóan, ne partyhoz, alkalmi összejövetelhez vagy sporteseményhez illően.” Miért? Mert öltözeted és személyes megjelenésed „társadalmi gyorsírás, amely információt szolgáltat a környező lakosságnak, hogy ki és mi vagy te, és hová illesz bele a dolgokba”. Így tehát, ha mi a szolgálati „hivatásunk” végzésére megyünk, a ruházatunk és a megjelenésünk ne legyen se lompos, se ápolatlan, se rikító, se különc, hanem mindig „a jó hírhez méltó”. (Vö. 1Timótheus 2:9, 10.)

12. Hogyan tanúsíthatunk jó modort a háziak jogainak és javainak tiszteletben tartásával?

¹² Ámbár „mindig készek vagyunk megvédelmezni” a jó hírt, a keresztény jó modor megköveteli, hogy „szelíden és mély tisztelettel” tegyük (1Péter 3:15). Ebbe beletartozik a háztulajdonos jogainak és javainak tiszteletben tartása is. Vajon úgy tervezzük-e a látogatásunkat, hogy ésszerű időben menjünk? Éberek vagyunk, hogy észrevegyük, vajon nem szakítunk-e félbe valamilyen szükséges munkát vagy üzletet? Bőkezűek vagyunk-e a „Szabad?”, „Kérem” és „Köszönöm” szavak használatában? Törekszünk-e bevonni a házigazdát a beszélgetésünkbe, vagy pedig mi uraljuk azt attól tartva, hogy nem tudjuk végigmondani mindazt, amire felkészültünk?

13. Szemléltesd, hogyan hoz gyakran jó eredményt a szolgálatban a jó modor.

¹³ Jó modor őszinte érdeklődéssel párosítva, gyakran megnyitja az utat a jó tanúskodáshoz. Ezért van az, hogy jó modorú gyermekek gyakran felkeltik a figyelmet és a háziak érdeklődését ott is, ahol felnőttek nem tudják azt elérni. Egy 13 éves Tanú Mexikóban találkozott egy kislánnyal, aki szeretett volna tanulni. De mint mondta, ezt az apja tudta nélkül akarta tenni. A fiatal hírnök azonban ez esetben úgy érezte, hogy az apa iránti tisztelettel ő maga el tudja nyerni az engedélyét. Felajánlotta hát, hogy majd ő beszél az apával, és elmondja neki, hogy amit tanulni akarnak, az nagyon fontos. Az apa, látván a kis testvérnő komolyságát, és értékelve, hogy egyenesen hozzá fordult, ezt mondta: „Ha az, amit tanulni akartok, olyan fontos, akkor az egész családnak tanulni kell.” Az eredmény az lett, hogy ez a 13 éves bibliatanulmányozást kezdett az egész családdal, beleértve egy nős fiút és feleségét, és több felnőtt gyermeket.

A jó modor otthon kezdődik

14. Hol kezdődik a jó modor, és milyen tényező játszik abban fontos szerepet?

¹⁴ Fiatal Tanúk jó modora gyakran jó bizonyíték arról a nevelésről, amelyet nyilván otthon kaptak. Valóban, a mi modorunk tükörképe az életmódunknak. Éppen ezért, bármit gondol is valaki, a jó modornak fontos helye van otthon is. Ebben, mint a családi élet sok más tényezőjében is, a szülői példa elsőrendű fontosságú (2Timótheus 1:5). Azt mondani a gyermeknek, hogy „Tedd, amit mondok, nem amit én teszek”, bizonyára nem jó módszer a jó modor megtanításában. A jó modor számtalan részletét nem egyszerűen szóbeli oktatásból tanulják meg, hanem megfigyelés és utánzás révén. „A szülők nem csupán az alaptanítók, hanem ők a modellek, mivel gyermekeink a mi eljárásmódunk utánzásából tanulnak”, jegyzi meg Beverley Feldman, a Kids Who Succeed (Gyerekek, akik sikert érnek el) szerzője. Milyen viselkedést látnak tőled gyermekeid?

15. Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek életre szóló jó modort elsajátítani?

¹⁵ „Atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket”, tanácsolja a Biblia (Efézus 6:4). Felingerli és bosszantja a gyermeket, ha azt mondják neki, légy kedves és figyelmes, és ugyanakkor azt látja, hogy szülei veszekszenek, pletykálnak, durván járnak el, vagy könnyen felfortyannak. Lehet-e kárhoztatni őket, ha ők is hasonlóan cselekszenek? Másrészt, az Írás így folytatja: „Hanem neveljétek fel őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.” És ez magában foglalja a jó modor alapjait, mint a „Jó napot”, „Kérem”, „Köszönöm” és „Sajnálom” szavak használatát, az idősebbeknek járó tisztelet megadását és dolgok másokkal való megosztását (3Mózes 19:32; Róma 16:3–7). Ezek az otthon, gyermekkorban elsajátított tulajdonságok egész életen át maradandó értékekké lesznek (Példabeszédek 22:6).

16. Milyen erőfeszítésekre van szükség, és mi lesz annak az eredménye?

¹⁶ Így hát szülők és gyermekek egyaránt tartoznak mindennapi életükben jó modort tanúsítani ahelyett, hogy különleges akalmakra várnának vele. Ezt követve, a szülőknek türelmeseknek és elnézőknek kell lenniük, ha gyermekeik hibát követnek el, ami a korukkal együtt jár. Adjátok tudtukra, milyen sokat jelent nektek az ő helyes viselkedésük, és sietve dicsérjétek meg, ha előrehaladást tesznek. Ez természetesen sok erőfeszítést kíván részetekről. De nem azt mondja-e az Írás, hogy a gyermekeitekbe jó, isteni alapelveket kell belenevelni, „amikor a házadban ülsz, és amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz”? (5Mózes 6:7). Ha így teszel, kellemes, egészséges légkört teremtesz otthonodban, amely nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekeid segítőkész, előzékeny és jó modorú felnőttekké növekedjenek fel. Azután pedig dicséret és tisztelet forrásaivá lesznek mind nektek, szülőknek, mind pedig a Teremtőtöknek, Jehova Istennek.

Egy jó modorú nép

17. Mit figyeltek meg Jehova Tanúi Királyság-termeiben?

¹⁷ Az a „több mint 1000 Tanú”, aki összegyülekezett New York város városházánál azon a szeptemberi délutánon, csak kis méretarányban mutatta be azt a módot, ahogyan Jehova Tanúi rendszeresen viselkednek. Valahol, egy férfi életében először ment el a Királyság-terembe, és utána így nyilatkozott: „Több őszintén szerető teljesen idegen embert találtam itt egyetlen napon, mint amennyivel valaha is találkoztam az egyházban, amelyben felnevelkedtem.” S az eredmény? „Nyilvánvalóvá lett előttem, hogy megtaláltam az igaz vallást”, mondta. Ez az ember megváltoztatta életmódját, és hét hónap múlva átadta az életét Jehovának, és alámerítkezett. (Vö. 1Korinthus 14:25.)

18. Milyen hatással vannak a kívülállókra Jehova Tanúinak jó modorbeli irányadó mértékei?

¹⁸ A Tanúk modorbeli irányadó mértéke és illemszabálya a nemzeti és nemzetközi kongresszusaikon sok kedvező kommentár tárgya volt. Egy ilyen alkalommal nemrégiben Japánban egy túrabuszon az idegenvezető megjegyezte: „Amint önök leszálltak a buszról, mindannyian, beleértve a fiatalokat is, kivétel nélkül azt mondták nekem: ʼKöszönjük szépen.ʼ És ez nagyon boldoggá tett engem!” Egy másik kongresszuson egy közeli vasútállomás alkalmazottja így szólt az egyik Tanúhoz: „Rettenetes csapás volt számunkra, amikor egy előző összejövetelen 12 000 ember gyűlt össze itt, az Osaka Castle Hallban.” De így folytatta: „Önök azonban igazán rendes emberek, nagy megkönnyebbülésünkre voltak. Kérem, adja át üdvözletünket a szervezőknek.”

19. Mit kell mindannyiunknak elhatároznunk a jó modorral kapcsolatban?

¹⁹ Mit mutatnak az ilyen kommentárok? Azt, hogy Jehova Tanúi, egészben véve „a jó hírhez méltó modorban viselkednek”. De mit mondhatunk rólunk, egyedekről? Mint ahogy gyermekek tekintenek szerető apjukra, úgy tekintsünk fel mi is égi Atyánkra, Jehovára, hogy megtanítson jó modorú néppé lenni, még ha modortalan világ vesz is körül bennünket (5Mózes 8:5; Példabeszédek 3:11, 12).

Emlékszel-e?

◻ Miért van szükség jó modorra a tiszta életmódhoz?

◻ Milyen jó modor illik a mi imádati helyünkhöz?

◻ Hogyan tanúsíthatunk jó modort a szántóföldi szolgálatban?

◻ Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek a jó modort kifejleszteni?

◻ Milyen magasrendű, modorbeli irányadó mértékek megtartására kell törekednünk?