előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat.”

Máté 18:15: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt.”

Luk 17:3: „Ha a testvéred bűnt követ el, dorgáld meg, és ha megbánást tanúsít, bocsáss meg neki.”

Ef 4:32: „Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által.”

Ha valaki súlyos helytelenséget követ el, és szellemi segítséget szeretne kapni

Jak 5:14–16: „Beteg valaki köztetek [szellemileg]? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki [Isten által]. Valljátok meg azért egymásnak nyíltan bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”

Péld 28:13: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.”

Mi lesz azokkal, akik vétkeznek, de nem kérnek segítséget?

Gal 6:1: „Testvérek, még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében, miközben ügyelsz magadra, nehogy téged is megkísértsenek.”

1Tim 5:20: „Akik bűnt gyakorolnak, azokat fedd meg minden szemlélő előtt [vagyis olyanok előtt, akik személyesen tudnak az ügyről], hogy a többiekben is félelem legyen.”

1Kor 5:11–13: „ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek . . . »Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.«”

Azért teremtette Isten az embert, hogy meghaljon?

Éppen ellenkezőleg! Jehova figyelmeztette Ádámot, hogy ne legyen engedetlen, mert az halálhoz vezet (1Móz 2:17). Később Isten óva intette az izraelitákat az olyan viselkedéstől, amely akár a korai halálukhoz is vezethet (Ez 18:31). Idővel elküldte Fiát, hogy meghaljon az emberekért, s ezáltal örök életük lehessen azoknak, akik hisznek ebben a gondoskodásában (Ján 3:16, 36).

A Zsoltárok 90:10 azt írja, hogy a szokásos emberi életkor 70 vagy 80 év. Így volt ez akkor, amikor Mózes leírta ezeket a szavakat, de kezdetben másképpen volt. (Vesd össze: 1Mózes 5:3–32.) A Héberek 9:27-ben ez olvasható: „az embereknek fenn van tartva, hogy egyszer s mindenkorra meghaljanak.” Ez is igaz volt a szavak leírásának időpontjában. Nem így volt azonban azt megelőzően, hogy Isten kimondta az ítéletet a bűnös Ádám felett.

Miért öregszünk és halunk meg?

Jehova tökéletesnek teremtette az első emberpárt, az örök élet kilátásával. Szabad akaratot adott nekik. Engedelmeskedni fognak-e Teremtőjüknek szeretetből és hálából mindazért, amit értük tett? Erre teljes mértékben képesek lettek volna. Isten közölte Ádámmal: „ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.” Egy kígyót használva szószólóként, Sátán rávette Évát Jehova parancsának a megszegésére. Ádám nem utasította rendre feleségét, hanem csatlakozott hozzá, és ugyancsak evett a tiltott gyümölcsből. Szavához híven Jehova kimondta Ádámra a halálos ítéletet. De mielőtt végrehajtotta azt a bűnös páron, irgalmában megengedte, hogy gyermekeik szülessenek (1Móz 2:17; 3:1–19; 5:3–5; vesd össze: 5Mózes 32:4 és Jelenések 12:9).

Róma 5:12, 17, 19: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . . az egy ember vétsége folytán a halál királyként uralkodott . . . az egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek.”

1Kor 15:22: „Ádámban mindenki meghal.”

Lásd még a „Végzet” címszót.

Miért halnak meg csecsemők?

Zsolt 51:7, Kat. [51:5, ÚV]: „Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.” (Lásd még: 1Mózes 8:21; Jób 14:4.)

Róma 3:23; 6:23: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől . . . a bűn zsoldja a halál.”

Nem Isten „veszi el” a szülőktől gyermekeiket, mint egyesek mondják. Bár a földön bőségesen terem élelem, az önző politikai és kereskedelmi elemek gyakran megakadályozzák, hogy eljusson a leginkább rászorulókhoz, a rosszultápláltság pedig halált eredményez. Egyes gyermekek balesetben veszítik el életüket, ahogyan a felnőttek. De mindannyian örököltük a bűnt, mindannyian tökéletlenek vagyunk. Olyan rendszerbe születünk, amelyben mindenki meghal, jók és gonoszok egyaránt (Préd 9:5). Jehova azonban ’vágyakozik’, hogy ismét egyesítse a feltámadás által a gyermekeket szüleikkel, s szeretettel lépéseket is tett ezért (Jób 14:14, 15; Ján 5:28, 29; vesd össze: Jeremiás 31:15, 16 és Márk 5:40–42).

Hol vannak a halottak?

1Móz 3:19: „Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”

Préd 9:10: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban [„holtak hazájában”, ÚRB; „koporsóban”, 9:12, Kom.], ahová mégy.”

Milyen állapotban vannak a halottak?

Préd 9:5: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.”

Zsolt 146:4: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai [„tervei”, Kár., ÚRB, KNB; „szándékai”, IMIT].”

Ján 11:11–14: „»Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból.« . . . Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt.«” (Lásd még: Zsoltárok 13:3.)

Tovább él-e az ember valamilyen része a test halála után?

Ez 18:4: „Amely lélek [„lélek”, Kár., ÚRB, KNB; „aki”, Kat.] vétkezik, az hal meg.”

Ézs 53:12: „halálra adta lelkét [„lelkét”, Kom., Kecsk.; „életét”, Kár., Kat., KNB].” (Vesd össze: Máté 26:38.)

Lásd még a „Lélek” és a „Szellem” címszavakat.

Tudnak-e a halottak valamilyen módon segíteni vagy ártani az élőknek?

Préd 9:6: „Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.”

Ézs 26:14: „Halottak ők, nem fognak élni. Tehetetlen halottak, nem kelnek föl.”

Mit mondjunk az olyan halottnak nyilvánított személyek beszámolóiról, akik az újraélesztésük után egy másfajta életről beszéltek?

Általában a légzés és a szívműködés megszűnése után néhány percig eltart, mire az életerő a test sejtjeiben fokozatosan kialszik. A szélsőséges hideg ezt a folyamatot órákra lelassíthatja. Ezért lehetséges olykor szívmasszázzsal és mesterséges légzéssel újraéleszteni embereket. Az ilyen személyek a klinikai halál állapotában voltak, de a testük sejtjei még éltek.

Sokan azok közül, akiket a klinikai halál állapotából felélesztettek, nem emlékeznek semmire. Mások arról számolnak be, hogy úgy érezték, mintha lebegnének. Némelyek az elmondásuk